tag:blogger.com,1999:blog-52499164683488798232024-02-06T18:39:56.073-08:00ရဲသွ်မ္းAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.comBlogger36125tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-35300418086700448212013-02-10T09:45:00.000-08:002013-02-10T09:45:00.699-08:00၀တၴဳေကာင္း တစ္ပုဒ္ရဲ႕ လွ်ဳိ႕၀ွက္ခ်က္ႏွင့္ အကာလမရဏ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj5c53jo1AIaEdOmFpQFslsuEN-8HqsRF3FiQnOYGnb_0ej8V-zUoZOu1F-OU2EmlpI3C0s1vKNiRVVKQMD-0lV4dI2yuoaD_SJagE5qmMGUg4kLwyEsBhwCTebtu2Wr4lbH6KsAEc2k-q/s1600/yeshan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj5c53jo1AIaEdOmFpQFslsuEN-8HqsRF3FiQnOYGnb_0ej8V-zUoZOu1F-OU2EmlpI3C0s1vKNiRVVKQMD-0lV4dI2yuoaD_SJagE5qmMGUg4kLwyEsBhwCTebtu2Wr4lbH6KsAEc2k-q/s1600/yeshan.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
(က)<br /> ၀တၳဳေကာင္း တစ္ပုဒ္ရဲ႕
လွ်ဳိ႕၀ွက္ခ်က္ကေတာ့ အဲဒီ ၀တၳဳမွာ ပါ၀င္တဲ့ အဓိကဇာတ္ ေကာင္မ်ား အေပၚ စာဖတ္
ပရိသတ္က အာ႐ံု အျပည့္အ၀ ခံစားမႈ ရရွိျခင္း ျဖစ္ပါတယ္။
</div>
<div style="text-align: justify;">
ကုိယ့္၀တၳဳမွာ ပါ၀င္မယ့္ ဇာတ္ေကာင္မ်ား
သက္၀င္ လႈပ္ရွားလာေအာင္ ဘယ္လုိ ဖန္တီး ရမလဲ ဆိုတာကို Sam Mc Carver က
နည္းလမ္း ၈ သြယ္နဲ႔ ေဖာ္ျပ ထားပါတယ္။<br /><br /> ဆရာ ဦး၀င္းၿငိမ္းရဲ႕
ႏွစ္ေၾကာင္းေရး တစ္ေၾကာင္းျခစ္ ေဆာင္းပါး ေပါင္းခ်ဳပ္မွာ ပါတဲ့ အသက္ရွိေသာ
ဇာတ္ေကာင္ျဖစ္ပါေစ ေဆာင္းပါးထဲက စာပုိဒ္ပါ။ သည္ေဆာင္းပါး
ဖတ္ၿပီးခ်ိန္မွာေတာ့ ကၽြန္ေတာ္ဖတ္ခဲ့ဖူးတဲ့ စြဲလမ္းခဲ့တဲ့ ၀တၳဳတုိမ်ားကို
သတိရ သြားပါတယ္။ Sam Mc Carver ရဲ႕ေဆာင္းပါးမွာ အခ်က္ ၈ ခ်က္ ပါ၀င္ပါတယ္။
သည္ ၈ ခ်က္နဲ႔ ကုိက္ညီတယ္လုိ႔ ကၽြန္ေတာ္ မွတ္ယူၿပီး အလြန္ႏွစ္သက္ခဲ့တဲ့
၀တၳဳတုိ ေတြထဲက ၀တၳဳတုိတစ္ပုဒ္ကို ထုတ္ျပ ခ်င္တယ္။ အဲသည္ ၀တၳဳက ဆရာ၀င္း
စည္သူရဲ႕ အကာလမရဏ ပါ။ ေရႊအျမဳ ေတမဂၢဇင္း ၁၉၉၄ ေဖေဖာ္၀ါရီမွာ ေဖာ္ျပခဲ့တာ
ျဖစ္ပါတယ္။ ဆရာ ဦး၀င္း ၿငိမ္းရဲ႕ ၆၆ ႏွစ္ျပည့္ေမြးေန႔ အမွတ္တရ စုစည္း
ထုတ္ေ၀တဲ့ ေရႊ ၆၆ ထဲမွာလည္း သည္၀တၳဳကို ျပန္လည္ေဖာ္ျပထားပါ တယ္။<br /><br />(ခ)<br /> ၁။ ဇာတ္ေကာင္ တစ္ဦးခ်င္းဟာ သီးျခားဘ၀ေတြ ရွိပါေစ။<br />
ဆရာ ၀င္းစည္သူရဲ႕ အကာလ မရဏ မွာ မႏၲေလးေထာင္ ႀကိဳးတုိက္က် အက်ဥ္းသားကို
ေနာက္ေန႔ ႀကိဳးေပး ေတာ့မွာမို႔ သရဏဂံု တင္ေပးတဲ့ ဆရာ ေတာ္ႂကြလာတာနဲ႔
၀တၳဳကို ဖြင့္ပါတယ္။ ဆရာေတာ္ရဲ႕ သိကၡာ၊ သမာဓိကုိ ဖြဲ႕ျပ တာျဖင့္ အလြန္
က်စ္လ်စ္ၿပီး ျမင္သာ ထင္သာရွိပါတယ္။<br /><br /> “ဆရာေတာ္ကား အုိမင္း
ရြတ္တြေသာ္လည္း မ်က္ႏွာေတာ္မွာမူ ပကတိ တည္ၿငိမ္ ေအးခ်မ္း လွေပသည္။
လမ္းေဘး၀ဲယာသုိ႔ လံုး၀ၾကည့္႐ႈျခင္းမရွိ။ ျမတ္စြာဘုရား သခင္လက္ထက္ေတာ္က
ခ်မွတ္ခဲ့ေသာ ၀ိနည္းကို ယခုထက္တုိင္ ဦးထိပ္ပန္ဆင္ေတာ္ မူဟန္ရွိသည္။ ေရွ႕ ၄
ေတာင္ထက္ပုိ၍ အာ႐ံုစိုက္ျခင္းမရွိ။ ႏႈတ္က တလႈပ္လႈပ္ တရြရြ။ သို႔ေသာ္
အသံမထြက္။ တရားဓမၼတစ္ခုခုကို ရြတ္ဖတ္သရဇၩာယ္ျခင္းသာ ျဖစ္ေပမည္။<br /> အဓိကဇာတ္ေကာင္ ကိုထြန္းေဖရဲ႕ ႐ုပ္လကၡဏာကို-<br /> “အာလူးသီးလို မညီညာေသာ ကိုထြန္းေဖ၏ ေခါင္းမွာ ေခါင္းတံုးႏွင့္ လံုး၀ လုိက္ဖက္ျခင္းမရွိ”<br /> ကိုထြန္းေဖ အသက္ကို-<br />
“သည္ႏွစ္တြင္ေတာ့ ဒုလႅဘ ၈ ပါးထဲတြင္ ကိုထြန္းေဖသည္ တစ္ပါးအပါအ၀င္
ျဖစ္ခဲ့၏။ အရင္ႏွစ္မ်ားတုန္းက ၀တ္လိုေသာ္လည္း အသက္ ၂၀ တင္းတင္း မျပည့္ ေသး၍
မ၀တ္ျခင္းျဖစ္သည္ဟုလည္း သူက ဆုိသည္” ဆုိၿပီး ဆရာ ၀င္းစည္သူက ျပသြားပါတယ္။<br /><br />
ကိုထြန္းေဖက တံတားဦးနယ္မွာ ရွိတဲ့ ရြာကေလးကေန မႏၲေလးမုန္႔တုိက္မွာ
ငယ္ငယ္ကတည္းက ေရာက္လာတဲ့ မုန္႔တုိက္ အလုပ္သမား။ ဆရာေတာ္က မႏၲေလးေတာင္ေျခရွိ
ေတာရေက်ာင္းကေလးမွာ သီတင္းသံုးတဲ့ ဆရာေတာ္။<br /><br /> ၂။ ဇာတ္ေကာင္မ်ားရဲ႕ခံစားမႈ၊ လႈပ္ရွားမႈ၊ ေတြးေတာဆင္ျခင္မႈမ်ားကို စာဖတ္ ပရိသတ္သိေအာင္ ေဖာ္ျပေပး။<br /> ဆရာေတာ္ဆီ ကိုထြန္းေဖ သကာရည္အုိး ကပ္လွဴတာနဲ႔ ဇာတ္ေဆာင္ေတြရဲ႕စ႐ိုက္ကို ေဖာ္က်ဴးပံုက-<br /> “ဘာမ်ား ေလွ်ာက္စရာရွိလို႔လဲ ဒကာေလးရဲ႕”<br /><br /> ဆရာေတာ္က ႏႈတ္ခမ္းေစ့၍ျပံဳးရင္း ေအးေဆးတည္ၿငိမ္ေသာအသံႏွင့္ေမးသည္။<br /> “ေထာင္ထဲမွာႀကိဳးေပးတဲ့အေၾကာင္းပါ ဘုရား”<br /><br /> “ဆရာေတာ္ စိတ္မဆင္းရဲဘူးလား ဘုရား”<br /><br /> “ပုထုဇဥ္ပဲကြယ္၊ ဆင္းရဲတာေပါ့”<br /><br /> “တျခားဆရာေတာ္ေတြကို မပင့္ခုိင္းဘူးလား ဘုရား”<br /><br /> “ျငင္းေတာ္မူသတဲ့ကြယ္”<br /><br /> “ဘယ္အခါမွာ လူသတ္ျဖတ္ၾကပါသလဲ ဘုရား”<br /><br />
“အ၀ိဇၨာတရား ၃ ပါးအနက္ ေလာဘလြန္ကဲရင္လည္း ျဖစ္ႏိုင္တာပဲ။ ေဒါသ
လြန္ကဲရင္လည္း ျဖစ္ႏုိင္တာပဲ။ ေမာဟလြန္ကဲရင္လည္း ျဖစ္ႏုိင္တာပဲ။ ေလာဘ၊
ေဒါသ၊ ေမာဟဆိုတာ ပုထုဇဥ္ေတြနဲ႔ မကင္းတာမွန္ေသာ္လည္း အစြန္းေတာ့ မေရာက္
သင့္ၾကဘူးေပါ့ကြယ္”<br /><br /> ၃။ ဇာတ္ေကာင္ကို အဓိပၸာယ္ရွိေသာ ရည္မွန္းခ်က္မ်ားႏွင့္ စိန္ေခၚေသာ တုိက္ပြဲမ်ား ဖန္တီးေပးရမည္။<br /> ကိုထြန္းေဖ ရဟန္းခံၿပီး အိမ္ေထာင္ျပဳေတာ့မည္။<br /> “မဂၤလာ ေဆာင္ၿပီးရင္ ရြာမွာထားခဲ့မွာလား၊ ဒီကို ေခၚလာခဲ့မွာလား”<br /><br /> “ေခၚခဲ့မွာေပါ့ကြ၊ ဆရာက အခန္းေလး တစ္ခန္း ငွားေပးမယ္လုိ႔ေတာင္ ေျပာထား ၿပီးၿပီ”<br /><br /> သူဘာကိုေတြးကာ ျပံဳးေလသည္မသိ၊ ကၽြန္ေတာ္ႏွင့္လည္း စကားမေျပာျဖစ္။<br />
သုိ႔ေသာ္ ကံၾကမၼာမုန္တုိင္းသည္ ကိုထြန္းေဖ၏ရင္၀ကိုမွ တည့္တည့္၀င္ကာ
ေမႊေႏွာက္ေလေရာ့သလား၊ ခေလာက္ဆန္ေလေရာ့သလား မသိ။ မ႑ပ္ႏွင့္ ကနားႏွင့္
ထမင္း႐ံုႏွင့္ အသံခ်ဲ႕စက္ႏွင့္ကိန္းႀကီးခန္းႀကီး ျပဳလုပ္ထားေသာ
မဂၤလာေဆာင္မည့္ နံနက္ခင္းတြင္ သတို႔သမီးသည္ တစ္ရြာတည္းအတူေန
ရည္းစားေနာက္သို႔ ေကာက္ ေကာက္ပါေအာင္ လုိက္ေျပးသြားခဲ့သည္ဆုိပဲ။ သည္ေတာ့
သူငွက္ႀကီးေတာင္ဓားကို ဆြဲေတာ့သည္။ အဓိပၸာယ္ရွိေသာရည္မွန္းခ်က္၊
စိန္ေခၚေသာတုိက္ပြဲဆိုတဲ့ အက်ဳိးျပဳပံုစံ ခြက္မွာမဟုတ္ဘဲ ၀တၳဳရဲ႕ Tempo
ကေတာ့ အဲသည္ Climex ေဘာင္ကေန ထြက္မသြား ဘူးလို႔ပဲ ထင္ပါတယ္။ <br /><br /> ၄။ ဇာတ္ေကာင္ တစ္ဦးခ်င္းစီရဲ႕အမူအက်င့္၊ အေျပာအဆုိမ်ား သီးျခားစီ ျဖစ္ပါေစ။<br /> ဆရာေတာ္နဲ႔ ကိုထြန္းေဖေတြ႕ဆံုခဲ့တာမွာ-<br /> “ဆရာေတာ္ တရား ေဟာေနတဲ့အခါ တရားခံဟာ တည္ၿငိမ္ပါသလား ဘုရား”<br /><br />
“တခ်ဳိ႕လည္း မ်က္ရည္ေပါက္ ေပါက္က်လို႔၊ တခ်ဳိ႕လည္း ေသြး႐ူးေသြး
တန္းေလွ်ာက္ေျပာလို႔၊ တခ်ဳိ႕လည္း ႏႈတ္ခမ္းကို ေသြးမ်ားထြက္ေအာင္
ဖိကုိက္လုိ႔။ အင္း တည္ၿငိမ္တဲ့သူဆိုတာ ရွားတယ္။ ရွိလွမွ ဆယ္ဦးတစ္ဦးေပါ့
ကြာ။ ေသျခင္းတရားနဲ႔ ရင္ဆုိင္ရေတာ့ မယ္ဆိုတဲ့အခါ မတုန္လႈပ္ဘူးဆိုတာ
ဘုရားရဟႏၲာအဆင့္မွာသာ ျဖစ္ႏုိင္ေပတာကိုး။ ၿပီးေတာ့ ကိုယ္ေသရမွာလည္း
ေသ႐ိုးေသစဥ္မဟုတ္။ အကာလမရဏ ဆိုေတာ့ ပိုၿပီးတုန္လႈပ္ေခ်ာက္ခ်ားရွာၾက
ေပတာေပါ့ကြယ္”<br /><br /> ကိုထြန္းေဖ ႀကိဳးေပးခံရတဲ့ အက်ဥ္းသားကို
စိတ္၀င္စားတယ္၊ တုန္ လႈပ္ေခ်ာက္ခ်ား ရြံ႕ေၾကာက္မႈလည္း ရွိ ပါလိမ့္မယ္။
ဒါကို ကိုထြန္းေဖ၊ ဆရာ ေတာ္စကားမ်ားနဲ႔ ဆရာ ၀င္းစည္သူက သိမ္သိမ္ေမြ႕ေမြ႕
ျပသြားတာပါ။ ဆရာ ေတာ္နဲ႔ ကိုထြန္းေဖ အမူအက်င့္က သီးျခားစီ ျဖစ္ေနပါၿပီ။
ဆရာေတာ္က တည္ၿငိမ္ ေအးခ်မ္းသူ၊ ကိုထြန္းေဖက စိတ္လႈပ္ရွား ပူေလာင္သူ။<br /><br /> ၅။ လက္ေတြ႕ဘ၀မွာလို ဇာတ္ ေကာင္မ်ားကို မေကာင္းတာနဲ႔ ေကာင္း တာေတြ ရွိပါေစ။<br />
ကိုထြန္းေဖက ဘာသာတရား ကိုင္း႐ႈိင္းသူ ႐ိုးသားေျဖာင့္မတ္သူ ျဖစ္ပါတယ္။
ဒါကုိ ဆရာ့၀တၳဳမွာ ပံုေဖာ္ ျပၿပီးသားပါ။ ၿပီးေတာ့ အရွက္အေၾကာက္ ႀကီးၿပီး
ေဒါသမထိန္းခ်ဳပ္ ႏုိင္ေတာ့တာကိုလည္း-<br /> ကိုထြန္းေဖ ထန္းတဲထဲသို႔ ျပန္၀င္သည္။ သတုိ႔သမီးမွာ သားရဲတစ္ေကာင္၏ ေရွ႕၌ ေရာက္ေနေသာ ယုန္ သူငယ္ေလးလို ၾကက္ေသေသ ေနသည္။<br /> “နင့္ေၾကာင့္ ငါတုိ႔အားလံုး အရွက္ ကြဲရတယ္”<br /><br /> ကိုထြန္းေဖ သတိၱေကာင္း၏။ သူ႔ ဓားကိုသူထမ္းကာ တံတားဦး ရဲဌာနသို႔ သြားေရာက္အဖမ္းခံသည္။<br /><br /> ၆။ မိမိဖန္တီးမယ့္ ဇာတ္ေကာင္ ရဲ႕ စ႐ိုက္နဲ႔ကိုက္ညီတဲ့ အမည္နာမ ေပးတတ္ဖုိ႔လည္း လုိအပ္ပါတယ္။<br />
ကိုထြန္းေဖဆုိတဲ့ နာမည္က ၾကားက်တဲ့ နာမည္ပါပဲ။ ေတာကေန ၿမိဳ႕ ေရာက္သြားသူ
တစ္ေယာက္၊ ၿပီးေတာ့ ေခတ္ကာလက ၁၉၅၇ ၀န္းက်င္၊ သည္နာမည္က အဲသည္ေခတ္မွာ
ေပးေလ့ေပးထ ရွိတာမ်ဳိးမို႔ လိုက္ဖက္တယ္လုိ႔ ကၽြန္ေတာ္ ထင္တာပါပဲ။<br /><br /> ၇။ ၀တၳဳထဲမွာ ျပင္ပက ထင္ရွားတဲ့ သူတစ္ဦးကို ဇာတ္ေကာင္အျဖစ္ ထည့္သံုးေတာ့မယ္ဆုိရင္ သူ႔ကိုလည္း ဇာတ္ေကာင္ အျဖစ္သာ သေဘာထားပါ။<br />
အကာလမရဏ ၀တၳဳထဲက ဆရာေတာ္က ျပင္ပမွာ တကယ္ ရွိခဲ့ပါတယ္။ “ဦးေကသရ”ဘြဲ႕
အမည္ရွိေပမဲ့ ေရႊမန္းတင္ေမာင္ ေက်ာင္းသားဘ၀က စာေပ
ပရိယတိၱသင္ၾကားေပးခဲ့ျခင္းကို အစြဲျပဳ ၿပီး ေရႊမန္း ဆရာေတာ္လုိ႔ေတာင္ အေခၚ
ခံရသူျဖစ္ပါတယ္။ ဒါကုိ ဆရာ၀င္းစည္သူ ၀တၳဳထဲမွာ အကြက္က်က် ထည့္
သံုးသြားပါတယ္။<br /><br /> ၈။ ဇာတ္ေကာင္တစ္ဦးနဲ႔ တစ္ဦး ဆက္ဆံမႈမွာ လူဆန္ပါေစ။<br /> အကာလ မရဏထဲက စာေရးသူ (ငယ္စဥ္ဘ၀)နဲ႔ ကိုထြန္းေဖတုိ႔ ေျပာဆို ဆက္ဆံပံုေလးေတြ ၾကည့္ပါဦး။<br /><br /> “ေဟ့ေကာင္ နက္ကေလး၊ ငါနဲ႔ လုိက္ခဲ့၊ မင္းအေမကို ငါေျပာခဲ့ၿပီးၿပီ”<br /><br /> “ဟာဗ်ာ ကစားလုိ႔ေကာင္းေန တုန္းရွိေသး”<br /><br />
“လာပါကြာ၊ မင္း႐ႈံးထားရင္ လည္း အျပန္က်ေတာ့ငါျပန္၀ယ္ေပးပါ့ မယ္။
ေဟာ့ဒီသကာရည္အုိးကို ဆရာေတာ္ဆီ သြားကပ္ခ်င္လုိ႔။ မင္းလည္း ကုသုိလ္ရတာေပါ့
နက္ကေလးရ”<br /> ကဲ ဘယ္ေလာက္လူဆန္ၿပီး စ႐ိုက္ မွန္သလဲ။<br /><br />(ဂ)<br />
ကမၻာ့စာေပမွာ ေအာင္ျမင္ေနသူ ဆရာ၊ ဆရာမေတြရဲ႕ ၀တၳဳတုိ၊ ရွည္နဲ႔ ပတ္သက္တဲ့
အယူအဆေတြကို ဆရာ ဦး၀င္းၿငိမ္းက Writer မဂၢဇင္းထဲကေန ဘာသာျပန္ျပတဲ့ အျပင္
ဆရာေတြ႕ၾကံဳ ျဖတ္သန္းေနရတဲ့ အယ္ဒီတာ ဘ၀မွာ အားမလုိ အားမရျဖစ္ရတဲ့ ၀တၳဳေတြ၊
ေက်နပ္ပီတိ ျဖစ္ရတဲ့ ၀တၳဳေတြနဲ႔ပါ ခ်ိန္ထုိး ျပသြားတာမို႔
၀တၳဳေရးဖြဲ႕သူေတြ၊ ေရးဖုိ႔ႀကိဳးစား ေနသူေတြ ဖတ္ထားသင့္တဲ့ စာအုပ္အျဖစ္
ႏွစ္ေၾကာင္း ေရးတစ္ေၾကာင္းျခစ္ကို ၫႊန္းဆုိခ်င္ပါတယ္။<br /><br /> ေနာက္ ဆရာ
ဦး၀င္းၿငိမ္း အသက္ ၆၆ ႏွစ္ျပည့္ အမွတ္တရထုတ္ေ၀တဲ့ ေရႊ ၆၆ ၀တၳဳတုိ
ေပါင္းခ်ဳပ္ကိုလည္း ဖတ္ၾကည့္ပါဦး။ ေရႊအျမဳေတ မဂၢဇင္းမွာ ဆရာ
ေရြးခ်ယ္ေဖာ္ျပခဲ့တဲ့ ၀တၳဳတုိေတြ စုစည္းထားတာပါ။<br /><br /> ႏွစ္ေၾကာင္းေရးတစ္ေၾကာင္းျခစ္ ထဲက ၀တၳဳတုိသီအုိရီေတြ ျဖစ္တဲ့-<br /> အႏုပညာသမား ဆုိတာ အခ်က္အလက္ကို စိတ္၀င္စားတဲ့သူေတြ မဟုတ္ဘူး၊ အမွန္တရားကိုသာ စိတ္၀င္စားတာ။ အခ်က္အလက္ ဆုိတာျပင္ပက ရႏုိင္တယ္။<br /><br /> ၀တၳဳေရးဆရာ ဆုိတာ စာကိုရင္နဲ႔ ေရးပါတယ္။<br />
ပရိသတ္ ယံုၾကည္မႈ မရွိေလာက္တဲ့ ဇာတ္ေကာင္မ်ားကို ဖန္တီးေရးဖြဲ႕ျခင္းဟာ
၀တၳဳကို အမ်ားႀကီး အားေပ်ာ့သြားေစပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ စာေရးဆရာ တစ္ေယာက္
အေနနဲ႔ စာမ်က္ႏွာမ်ားေပၚမွာ သက္၀င္ လႈပ္ရွားေနတဲ့ ဇာတ္ေကာင္မ်ားကိုသာ
ဖန္တီး ပါ။ ဒီလုိ ဖန္တီးႏုိင္ဖုိ႔ဆုိတာ စာေရးဆရာရဲ႕စြမ္းရည္ေပၚ မူတည္သလုိ
႐ိုးသား ျဖဴစင္မႈ ေပၚမွာလည္း အမ်ားႀကီးတည္မွီေနပါတယ္။<br /><br /> ၀တၳဳတစ္ပုဒ္ေရးတယ္ဆုိတာ အသင့္လုပ္ထားတဲ့ ဘေလာက္တံုးေတြကိုဆင့္ၿပီး တည္ေဆာက္သြားသလုိပါပဲ။<br />
ဆိုတာေတြနဲ႔ကိုက္၏ မကုိက္၏၊ ညီ၏ မညီ၏ သံုးသပ္ၾကည့္ပါဦး။ စာေရး
သူဆုိတာကလည္း ရင္ထဲရွိတဲ့၊ ႏွလံုးသားထဲမွာရွိတဲ့၊ ၿပီးေတာ့
၀မ္းစာရွိတဲ့အတုိင္း ခ်ေရးလိုက္တာမ်ားတယ္ဆိုေပမဲ့ ေရးၿပီးသားကို
အႀကိမ္ႀကိမ္ဖတ္ရင္း ေအာင္ျမင္တဲ့ စာေရးဆရာမ်ားရဲ႕ နည္းနာေလးေတြအတုိင္း
လုိျဖည့္၊ ပိုျဖဳတ္ လုပ္ၾကည့္ရင္ ပုိ မေကာင္းေပဘူးလား။<br /><br />
“ႏွစ္ေၾကာင္းေရးတစ္ေၾကာင္းျခစ္” ကို စာနဒီစာေပတုိက္ကထုတ္ၿပီး၊ “ေရႊ ၆၆” ကို
ကံ့ေကာ္၀တ္ရည္စာေပတုိက္တို႔က ထုတ္ပါတယ္။ ၀တၳဳတုိခ်စ္သူမ်ားကိုယ္စား
စာနဒီနဲ႔ ကံ့ေကာ္၀တ္ရည္ကိုပါ ေက်းဇူးတင္ပါတယ္။<br /><br /> ၿပီးေတာ့ ၁၉၉၄ ဇန္န၀ါရီမွာ ကြယ္လြန္ခဲ့တာေၾကာင့္ အကာလမရဏ ပံုႏွိပ္ စာမူကို ဖတ္မသြားရရွာတဲ့ ဆရာ ၀င္းစည္သူကိုလည္း လြမ္းတေနပါတယ္။ <br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ရဲသွ်မ္း<br />(ေရႊအျမဳေတ မဂၢဇင္း၊ဩဂုတ္လ ၂၀၁၂)</div>
<div style="text-align: justify;">
စာတည္းမွတ္ခ်က္ ။ ။<br /> စာေရးဆရာ
၀င္းစည္သူ ေရးသားၿပီး ၁၉၉၄ ခုႏွစ္၊ ေဖေဖာ္၀ါရီလထုတ္ ေရႊအျမဳေတ မဂၢဇင္းတြင္
ေဖာ္ျပပါရွိခဲ့သည့္ အကာလမရဏ ၀တၳဳတိုကို ေရႊအျမဳေတ စာဖတ္သူမ်ား
ယခုေဆာင္းပါးႏွင့္ အတူ ယွဥ္တြဲ ဖတ္႐ႈေလ့လာႏုိင္ရန္ ယခုလထုတ္ ေရႊအျမဳေတ
မဂၢဇင္း ေရႊ၀တၳဳမ်ား ျပန္လည္ တူးေဖာ္ျခင္း က႑တြင္ ျပန္လည္ ေဖာ္ျပထားပါသည္။<br />၊စာတည္း၊</div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-31487520538318724912013-02-05T09:40:00.000-08:002013-02-05T09:40:39.146-08:00ႀကီးေတာင္နဲ႔ တည္းပါ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpwbgfH7rcg_L1TuEsNVk8-w3k7rKiQFCA6Q_WuM34O4ZFLL4gj4RfdPZIU78iIFdY8XTSpAtbglBUwdpwsFfOojXGlmbxuo6rV5fTKeZs8fzXhwLJTkxmDBl13MhtGcOLdUWBZqaI6aDs/s1600/ye-shan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpwbgfH7rcg_L1TuEsNVk8-w3k7rKiQFCA6Q_WuM34O4ZFLL4gj4RfdPZIU78iIFdY8XTSpAtbglBUwdpwsFfOojXGlmbxuo6rV5fTKeZs8fzXhwLJTkxmDBl13MhtGcOLdUWBZqaI6aDs/s1600/ye-shan.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">၁။<br /> အလုပ္သေဘာ အရ ကၽြန္ေတာ္က လူအမ်ားႏွင့္ ဆက္ဆံ ေနရပါသည္။</span>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">လူအမ်ား မွာမွ လူတကာ စံုသည့္ ဘူတာ႐ံု
ဆုိေတာ့ ဘူတာ ႐ံု၀န္ထမ္း ကၽြန္ေတာ္ႏွင့္ ဆက္ဆံရသူ လူအမ်ားက အေရာင္ အေသြး
စံုလွပါသည္။ ေတာက္ပသူ၊ ေျမာက္ႂကြသူ၊ မြဲေရာ္သူ၊ လြဲေခ်ာ္သူ ေတြအျပင္ ရစ္သူ၊
ယစ္သူ ေတြကိုပါ ေတြ႕ေနရ တာမို႔ ကၽြန္ေတာ့္ လူမႈ ဆက္ဆံေရးက တိမ္လိုက္၊
နက္လုိက္ ျဖစ္ေနတတ္ ပါသည္။ တစ္ခါတစ္ရံ မွာေတာ့ ဘူတာႀကီး ဂိတ္ထိုး တကၠစီ
ကားသမားမ်ားက ကားေခါင္းထဲ ကေန လက္ကုိင္ဖုန္းျဖင့္ ကၽြန္ေတာ့္ ႐ံုးကို
လွမ္းေခၚၿပီး ရထား ဆိုက္ေရာက္မည့္ အခ်ိန္ေတြကို ေမးတတ္သည္။ တခ်ဳိ႕က
ယဥ္ယဥ္ေက်းေက်း၊ တခ်ဳိ႕က ေမာက္ေမာက္ မာမာ၊ ငါဘယ္သူ ဘယ္၀ါဆုိၿပီး ခပ္တည္တည္
ဖိန္႔တတ္ သည္။ ဟုတ္ကဲ့ အဘခ်င္း ထပ္ေအာင္ ပ်ာေနေသာ ၀န္ထမ္း အခ်ဳိ႕ အေပၚ
၀မ္းထဲ က က်ိတ္ရယ္ ေနေသာ သူေတြက ၀န္ထမ္း အားလံုးကို တစ္တန္းစားတည္း ထား
သတ္မွတ္ ေလသလား မသိ၊ ဒါကို ပဲ သာယာၿပီး ဖုန္းႏွင့္ ကလိတိတိ ရိ တိတိ
လုပ္တတ္သည္။ ကၽြန္ေတာ္က ေတာ့ အေတြ႕ အၾကံဳအရ အထာနပ္ေန တာေၾကာင့္ ခပ္ဆတ္ဆတ္၊
ခပ္မာမာပဲ တုံ႔ျပန္ ျဖစ္ခဲ့သည္။ ဖုန္းယဥ္ ေက်းမႈႏွင့္ ယဥ္ပါးဖို႔
ကၽြန္ေတာ္တုိ႔ ႏုိင္ငံသားေတြ ကို သင္တန္းေပး ရမလုိ ေတာင္ျဖစ္ေနၿပီ။<br /><br />
အခုတေလာ ၾကံဳေတြ႕ ေနရတာ ကေတာ့ ရထား လက္မွတ္ခ မရိွသည့္ အတြက္ ရထား အခမဲ့
စီးနင္း ခြင့္ျပဳေပး ပါရန္ လာေရာက္ အကူအညီ ေတာင္းသူ မ်ား ပို၍ပို၍ မ်ားျပား
လာျခင္းပင္။ မိသားစုလိုက္ ေရာက္လာသူ၊ တခ်ဳိ႕ ႏွစ္ ေယာက္တြဲ၊ တခ်ဳိ႕
တစ္ေယာက္တည္း။ အားလံုးေသာ သူေတြ၏ မ်က္၀န္း အေရာင္မ်ားက တစ္ပံုစံတည္း ျဖစ္ေန
သည္ကိုေတာ့ သတိထား မိေနသည္။<br /> ျဖစ္စဥ္ ေတာ္ေတာ္ မ်ားမ်ားက ဇာတိ အရပ္မွာ
ႏြမ္းပါးခ်ဳိ႕တဲ့၊ မ၀ေရစာ ျဖစ္ေန သျဖင့္ ေရႊၿမိဳ႕ေတာ္ ႀကီးသို႔ အရဲစြန္႔
ေရာက္လာ ၾကၿပီး ေဆြမရိွ၊ မ်ဳိး မရိွ၊ ကူညီမည့္သူမဲ့။ ေနာက္ဆံုးေတာ့ ဇာတိ
ေမြးရပ္သုိ႔သာ တပ္ဆုတ္ ျပန္ၾက ရေလၿပီ။ သည္မွာ တင္ပဲ ကၽြန္ေတာ့္ ႐ံုးခန္းေလး
က အ႐ႈံးေတြ တစ္ေပြ႕ တစ္ပုိက္ႏွင့္ ငတ္ မြတ္ဆာ ေလာင္မႈ အေရာင္ အရိပ္တုိ႔
ထင္ဟပ္စြန္းထင္း ေနသူတုိ႔၏ ရိပ္ျမံဳကေလး ျဖစ္မွန္း မသိ ျဖစ္ေနပါ ေတာ့သည္။<br /><br />
“ဆရာႀကီး ကူညီ ပါဦးဗ်။ ေက်ာက္မဲ အထိ ျပန္ရမွာ။ မေန႔ညေန စာကတည္းက
အခုခ်ိန္ထိ ထမင္း မစား ရေသး ဘူးဗ်။ မစားရလည္း ရတယ္ ဗ်။ ရထား စီးဖို႔
ေထာက္ခံ ေပးပါဗ်”<br /> ရွမ္းသံ ၀ဲ၀ဲျဖင့္ ေျပာလာသူ အသက္ ၆၀ ခန္႔ ဦးႀကီးမွာ ဟန္ေဆာင္မႈ မိတ္ကပ္ မရိွ။<br /><br /> “ဘယ္လုိ ျဖစ္လာတာ လဲဗ်ာ”<br />
“အရင္က စာတုိက္မွာ ျပာတာ လုပ္တယ္ဗ်။ ပိုလွ်ံ ၀န္ထမ္း ေတြျဖဳတ္ ေတာ့ အလုပ္
ျပဳတ္တယ္။ လား႐ႈိးတက္ ကုန္လိုက္ ထမ္းတယ္။ ေနာက္ပုိင္း အလုပ္ မေကာင္းေတာ့
ေက်ာက္မဲျပန္ ျခံ ခုတ္လိုက္ တယ္ဗ်။ လား႐ႈိးကုန္ထမ္း တုန္းကခင္တဲ့
ကုိေက်ာ္ေအး ရန္ကုန္ လိႈင္သာယာမွာ အလုပ္ေခါင္း ျဖစ္ၿပီး အဆင္ေျပ တယ္လို႔
ကားဆရာ ကိုေစာ ေျပာတယ္ဗ်။ ဒါနဲ႔ လာခဲ့တာ ပိုက္ဆံ ၅၀၀၀ ပါတယ္။ ကားခနဲ႔
ကုန္တာပဲ ဗ်။ ကုိေက်ာ္ ေအးလည္း မေတြ႕ဘူး။ ပုိက္ဆံလည္း ကုန္ၿပီ။ ေက်ာက္မဲ
ျပန္ ခ်င္တယ္ ခင္ဗ်”<br /><br /> ကၽြန္ေတာ့္ ရင္ဘတ္မွာ စူးနင့္နင့္ ျဖစ္
ထိခိုက္ ခံစား ေနရေပမဲ့ ဦးႀကီးပံုက ေတာ့ ေလာကဓံရဲ႕ အထု အေထာင္းကို အသား
က်ေန ပံုရသည္။ ကၽြန္ေတာ္ ကူညီ ရပါမည္။ ဘယ္လို ကူညီ မည္လဲ။ မႏၲေလး အထိ
႐ိုး႐ုိးတန္း လက္မွတ္ခ ၄၆၅၀ က်ပ္ကုိေတာ့ ကၽြန္ေတာ့္ဘက္က အိတ္စုိက္
မစြန္႔စား ရဲျပန္။ ကုိယ္ပုိင္ရာ၊ ဆုိင္ရာ တြဲထိန္း၊ လက္မွတ္သိမ္း တုိ႔ကုိ
ေခၚအပ္ၿပီး ရထားေပၚ တင္ေပးလိုက္ ကာ ေငြတစ္ေထာင္ က်ပ္သာ လမ္းသံုးဖို႔
ေပးလုိက္ ႏုိင္သည္။<br /><br /> “ေက်းဇူးတင္ ပါတယ္ဗ်။ ေက်ာက္မဲ ေရာက္ရင္ ေစ်းမွာ ေမးပါဗ်။ စိုင္းလိတ္ဆုိ လူတုိင္း သိတယ္ဗ်။ ဆရာ့ ကို အျမဲ ေက်းဇူးတင္ ေနမယ္ေနာ”<br />
ကၽြန္ေတာ့္ ကူညီ စြမ္းေဆာင္မႈ ေလးက ပါးပါး လွ်ပ္လွ်ပ္ ေလာက္ေလး ေပမဲ့
ဦးစုိင္းလိတ္၏ ေက်းဇူး စကားေတြက ထုႏွင့္ ထည္ႏွင့္ကို ရိွေလာက္ သည္ဟု
ထင္ပါသည္။<br /> ရထား ဥပေဒ အရ လက္မွတ္မဲ့ မပါ ရိွေရးအတြက္ လက္ေအာက္ ၀န္ထမ္း
ေတြကို ၫႊန္ၾကား ေနသူ ကၽြန္ေတာ္က ရထား လက္မွတ္မဲ့ တင္ေပး လိုက္ျခင္း အေပၚ
လိပ္ျပာသန္႔ ခဲ့ေသာ္လည္း မီးရထား ၀င္ေငြ ၄၆၅၀က်ပ္ ေလ်ာ့နည္းျခင္း အတြက္
အျပစ္ တစ္ခုလုိ ရွိေနပါ လိမ့္မည္။<br /><br /> ေန႔စဥ္ သိန္းေပါင္း မ်ားစြာ၊
သန္းေပါင္း မ်ားစြာ ယုိဖိတ္ ေလလြင့္ ေစခဲ့ေသာ၊ ကုိယ္က်ဳိး ရွာခဲ့ေသာ၊ အတၱ
ဗဟုိျပဳ ခဲ့ေသာ သူတုိ႔၏ ကိန္းဂဏန္း မွတ္တမ္း မွတ္ရာ မ်ားကို ဥေပကၡာ
ျပဳႏုိင္ သူတုိ႔သည္ ၀င္ေငြ ၄၆၅၀ က်ပ္ ဆံုး႐ႈံး မႈအေပၚ စာအုပ္ႀကီး အတုိင္း
မူေဘာင္ ျဖင့္ ေဆာင္ရြက္ၾက ေလေသာအခါ လက္ မွတ္မဲ့ တင္ေပး လုိက္သူ
ကၽြန္ေတာ္ႏွင့္ ၿငိစြန္း ရျပန္သည္။<br /><br /> ၂။<br /> ႐ံုးခန္း၀မွာ ျပဴတစ္
ျပဴတစ္ လုပ္ ေနေသာ လူငယ္ေလးကို ျမင္လုိက္ရ ေတာ့ ကၽြန္ေတာ့္မွာ ဆရာ
ၾကဴးႏွစ္၏ ၀တၳဳတုိ အေရး အဖြဲ႕မ်ားတြင္ ေတြ႕ရ တတ္ေသာ အဖြဲ႕ အႏြဲ႕မ်ဳိးကို
သတိရ သြား သည္။ ပုိးဟပ္ျဖဴ ဆုိေသာ အေကာင္ ငယ္ေလးသည္ သည္လူငယ္ႏွင့္ ေတြ႕
လွ်င္ေတာ့ ျဖဴႏုိင္လိမ့္ မည္မထင္။ ေဟာက္ပက္ ေနေသာ မ်က္တြင္းက ေရ တစ္ဖန္
ခြက္ေလာက္ ေလာင္းထည့္လွ်င္ ေတာင္ ရလိမ့္မည္ ထင္သည္။ ခ်ည့္နဲ႔ေန သည့္ ခါးက
လက္ညိႇဳးႏွင့္ ေတာက္လိုက္ ႐ံုျဖင့္ မတ္တတ္ ကေန လဲၿပိဳသြား ေလာက္ ေပမည္။
အဲသည္လို အဖြဲ႕ မ်ဳိးပါပဲ။<br /> “၀င္ခဲ့ပါကြာ ကဲ ေျပာ”<br /><br /> ကၽြန္ေတာ့္ စကားသံကို သူ ဖတ္ တတ္ဟန္ တူသည္။ ရြံ႕ေၾကာက္ေသာ အမူအရာက အနည္းငယ္ ေျပေလ်ာ့သြား ပံုရသည္။<br />
“ဦးရယ္ ကၽြန္ေတာ္တုိ႔ မိသားစု အလုပ္ ရမယ္ဆုိလုိ႔ အေမ အုိႀကီးပါ ေခၚၿပီး
ရြာက အိမ္၀ုိင္းေလး ၂ သိန္းနဲ႔ ေရာင္း လိုက္လာ ခဲ့တာ။ ေခၚလာတဲ့ သူက
သန္လ်င္ဘက္က တဲေလးတစ္ လံုးမွာ ထားခဲ့ၿပီး ေပ်ာက္သြား ေတာ့ တာပဲ။
အိမ္ေရာင္းလုိ႔ ပါလာတဲ့ ပိုက္ဆံ နဲ႔ မွတ္ပံုတင္ ေတြပါ သူ႔ေနာက္ ပါသြား တယ္။
အလိမ္ခံ ရတာ ပါခင္ဗ်ာ။ ဟုိလူေကၽြး သည္လူေကၽြးနဲ႔ အသက္ ဆက္ခဲ့ ရတာပါ။ အခု
ရြာျပန္ ေတာ့မယ္”<br /><br /> ကၽြန္ေတာ္ကား နဂုိဓာတ္ခံ ႏွလံုး သား မာေက်ာသူ
မဟုတ္ ေလေတာ့ ႐ံုးခန္း အျပင္ ထြက္ၾကည့္ မိသည္။ ၂ကို ေဇာက္ထိုး လုပ္ထားသည့္
ပံုသဏၭာန္ ျဖစ္ေနသည့္ ခါးကိုင္းကုိင္း အသက္ ၈၀ ခန္႔ အေမ အုိႀကီး၊ ရင္ခြင္ထဲ
ရိွ ကေလးကို ႏုိ႔ပိန္ေလး တိုက္ေကၽြးေန သည့္ သားသည္ မိခင္ငယ္။ အားလံုး၏
မ်က္၀န္း မ်ားမွာေတာ့ အားကိုး တႀကီး ဆုိသည့္ ေ၀ါဟာရတုိ႔ ခုိ၀င္လ်က္။<br /><br />
သူတုိ႔ သြားရမည့္ ခရီးစဥ္ကို ေမး ၾကည့္ေတာ့ ျပည္ဟုိ ဘက္ကမ္း ပန္း
ေတာင္းနယ္ ထဲက ရြာကေလးျဖစ္ ေနသည္။ ေန႔ ၁ နာရီ ရထားႏွင့္ လုိက္သြားလွ်င္
ျပည္ကို တိုက္႐ိုက္ ေရာက္မွာ ေပမဲ့ သူတုိ႔ ေရာက္လာခ်ိန္က ညေန ၃
နာရီခန္႔မို႔ ေရႊတံခါး ဘူတာ ဆင္းၿပီး ခရီးဆက္ရ မည့္ ပုဂံ ရထားသာ
ရိွေတာ့သည္။ ၁ နာရီေလာက္ အခ်ိန္ရ ေသးသည့္ အတြက္-<br /> “ကဲ ေလာေလာဆယ္ ထမင္း
သြားစားကြာ။ ဘူတာ အျပင္ထြက္ရင္ ဂံုးတံတားႀကီး ေအာက္မွာ လက္ဖက္ ရည္၊
ထမင္းေၾကာ္တုိ႔ ေရာင္းတဲ့ ဆုိင္ ရိွတယ္။ တစ္ခုခု သြားစားၾက။ ရထား
ေပၚစားဖုိ႔ ထမင္းေၾကာ္ ၃ ထုပ္နဲ႔ ေရသန္႔ တစ္ဘူး ပါယူသြား။ စားၿပီးရင္
႐ံုးခန္း ျပန္လာ ခဲ့ေနာ္။ ကဲ သြား သြား ငါ အဲဒီဆုိင္ကို ဖုန္းဆက္ လုိက္မယ္”<br /><br /> အိတ္ကပ္ ထဲက ပမာဏသည္ လက္ဖက္ရည္ တစ္ခြက္ ဖိုးစာမွ်သာ ရိွသည္မုိ႔ စာရင္းမွတ္၍ ရေသာဆုိင္ ကို ၫႊန္းဆုိ လုိက္ျခင္း ျဖစ္သည္။<br />
နာရီ၀က္ပင္ မၾကာ သူတုိ႔ မိသားစု ကၽြန္ေတာ့္ ႐ံုးခန္း ျပန္ေရာက္ လာၾက သည္။
ဆုိင္ကို ဖုန္းဆက္ ေမးထားၿပီး သားမို႔ စုစုေပါင္း က်သင့္ေငြ ၄၀၀၀ က်ပ္၊
လက္မွတ္ ၃ ေစာင္က ၆၀၀၀ ဆုိေတာ့ ေငြတစ္ေသာင္း ေတာင္ ဆုိ သည့္ အေတြး
၀င္လာသည္။ စီးဆင္း ေနေသာ ေစတနာ စမ္းေခ်ာင္းေလး ႐ုတ္တရက္ ရပ္တန္႔သြား
ေလၿပီလား။<br /><br /> ႐ံုးလုလင္ေလးကို စာတုိေလးေတြ ေရးေပးၿပီး က်ပ္တိ က်ပ္တည္း
ၾကားမွာ ကုိပဲ ဟုိက သည္က တုိး၀င္ လာတတ္ ေသာ ပါဆယ္႐ံု၊ လပ္ဂိတ္၊ လက္မွတ္႐ံု
တုိ႔ဆီ အကူအညီ ေတာင္းမိ သြားသည္။<br /> ႐ံုးလုလင္ေလး ျပန္ေရာက္လာ ေတာ့
ဒုကၡသည္ မိသားစု ေလးအေပၚ ၀ုိင္း၀န္း ေထာက္ပံ့လ ုိက္ေသာ ျခေသၤ့႐ုပ္ ေလးမ်ား
ျဖန္႔ခင္း လုိက္သည့္ အခါ တစ္ ေသာင္းႏွစ္ေထာင္ရွိသည္။ လက္မွတ္ ၃ ေစာင္ဖုိး
ႏုတ္လုိက္ လွ်င္ ၆၀၀၀ ပို မည္။ ဂံုးတံတားေအာက္ ကဆုိင္ကို ရွင္း ေပး ရမည္က
၄၀၀၀ က်ပ္။ ေလး ေထာင္ က်ပ္ႀကီး ေတာင္။<br /><br /> ကၽြန္ေတာ္သည္ ၄၀၀၀ ကို ႏုတ္
ယူလုိက္ ရမလား။ ႏုတ္ယူလုိက္ရင္ ၂၀၀၀ ေတာ့ က်န္ဦးမ ွာပဲေလ။ ဒါ ေလာက္ ကူညီတာ
ကိုပဲ အားရ၀မ္းသာ ေက်နပ္ သြားၾကမွာ မဟုတ္လား။ ဟာ မဟုတ္ေသး ပါဘူး၊ ပုိက္ဆံ
လုိက္မစုခင္ အထိ တစ္ခုခု စားဖုိ႔၊ လမ္းစား ဖို႔ေတာင္ ယူသြားဖို႔ စိတ္ေစတနာ
ျပတ္ျပတ္ ဆံုး ျဖတ္ခဲ့တာ မဟုတ္လား၊ ပိုက္ဆံျမင္ ေတာ့ စိတ္ေျပာင္း
သြားတာလား။ ေလး ေထာင္တည္း ပါလို႔ ခံယူခဲ့ ၿပီးသား မဟုတ္လား။<br /><br />
ေလးေထာင္ ႀကီးေတာင္၊ ေလး ေထာင္ တည္းပါ။ ႀကီးေတာင္ႏွင့္ တည္း ပါ ၾကား
ကၽြန္ေတာ္ အခိုက္ အတန္႔ ဗ်ာ မ်ားသြား သည္ကို ၀န္ခံ ရမွာပဲ ျဖစ္ပါ သည္။<br /><br />
“ေရာ့ ၆၀၀၀ ယူသြား၊ ေရႊတံခါး ဘူတာထိ လက္မွတ္ ၀ယ္ေပးလုိက္။ မွတ္ပံုတင္
ပါမရွိေတာ့ ဘူးဆုိေတာ့ နာမည္နဲ႔ အသက္ကုိပဲ မွတ္ၿပီး ေရာင္းဖုိ႔ စာေရးေတြကို
ေျပာ”<br /> ႐ံုးလုလင္ေလးကို ၅၀၀ က်ပ္တန္ ၁၂ ရြက္ ထုတ္ေပးၿပီး ပိုေငြ စကၠဴမ်ားကို တူရာတူရာ ေသေသ သပ္သပ္ စီေန လုိက္သည္။<br /><br />
အုိး ကၽြန္ေတာ့္ေရွ႕ ေမွာက္ရွိ မိသားစုေလး၏ မ်က္၀န္း ၃ စံုအၾကည့္ ေတြက
ကၽြန္ေတာ့္ လက္ထဲရွိ ၂၀၀ က်ပ္ တန္၊ ၅၀၀ က်ပ္တန္ ေရာရာ ဆီမွာ။ ကၽြန္ေတာ္
မ်က္တြင္း ေဟာက္ပက္ လူငယ္ေလးဆီ အၾကည့္ေရႊ႕ေတာ့ အၾကည့္ခ်င္း ဆံုမိေတာ့သည္။
ကၽြန္ေတာ္ သူ႔အၾကည့္ကို ဖတ္လိုက္ ႏုိင္ပါသည္။<br /> “ပုိေငြေတြကို ေပးလုိက္မွာလား ဟင္”ဆုိသည့္ အဓိပၸာယ္ပဲ ျဖစ္ပါလိမ့္မည္။<br /><br /> ၃။<br />
ရထားလက္မွတ္ ၃ ေစာင္ႏွင့္ ေငြ စကၠဴမ်ားကို လူငယ္ေလး လက္ထဲထည့္ ေတာ့
လက္ကေလးမ်ား တုန္ခါေန သည္ကို သတိထား မိသည္။ လက္အုပ္ ခ်ီဖုိ႔ ႀကိဳးစားတာကို
သတိျပဳ မိေသာ ေၾကာင့္ လူရြယ္ေလး ပခံုး ကို အသာညႇစ္ အားေပး လုိက္သည္။
အသားမရွိ၊ ႐ိုးႀကီး ေဂါင္ဂင္ ပါပဲ။<br /> ထုိအခိုက္ မွာေတာ့ ၄၀၀၀ ႀကီး ေတာင္ ဟူေသာ အေတြး၀င္ ခဲ့သည့္ ကိုယ့္ကိုယ္ကို အရွက္ႀကီး ရွက္မိ ေနပါ ေတာ့သည္။</span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />ရဲသွ်မ္း<br />(ေရႊအျမဳေတ မဂၢဇင္း ေဖေဖာ္၀ါရီလ ၂၀၁၃)</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-70535341473674993952012-10-22T01:16:00.000-07:002012-10-22T01:16:00.062-07:00ျမင့္မုိရ္ ႏွင့္ ပင္လယ္<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSuET6ZyOcz1MEkT1qj_wRW1bvDbIPIqoBd-dGG-PJSYMCUhnK8skVDH0NE69soY89ULH05fuFUBGU6k458XI6tuporJ7J1VAAzZrNaDcj-4fUMonTrQ_Ctr-EL11qPs0Fg3jtwad-PpcL/s1600/nsp2008120313.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSuET6ZyOcz1MEkT1qj_wRW1bvDbIPIqoBd-dGG-PJSYMCUhnK8skVDH0NE69soY89ULH05fuFUBGU6k458XI6tuporJ7J1VAAzZrNaDcj-4fUMonTrQ_Ctr-EL11qPs0Fg3jtwad-PpcL/s320/nsp2008120313.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
အေဖ၊ ပါပါး၊ ပီတာ၊ အာပုႀကီး၊ ဖထီး၊ ဖာသာ လို႕ ဖခင္ေတြကို F/Pအသံေတြနဲ႕႔ လူမ်ိဳး ႏိုင္ငံ အသီးသီးက ေခၚၾကပါတယ္။ သည္လိုပါပဲ မိခင္ ေတြကိုလည္းပဲ ေမေမ၊ မာတာ၊ မို႕အို၊ မာမီ၊ မာမား၊ မယ္မယ္၊ မာသာတဲ့ေလ မ အသံေတြျဖစ္တာေၾကာင့္ ျမင့္မိုရ္ ဆိုတာေပၚလာသလား လို႕ ထင္ျမင္မိပါတယ္။ ဒါဆိုရင္</div>
<div style="text-align: justify;">
ဖ သို႕မဟုတ္ ပအကၡရာန႕ဲ ျမင့္မားတဲ့၊ က်ယ္ျပန္႕တဲ့ အရာတစ္ခုရွိရအံုးမွာေပါ့။ ပင္လယ္ လို႕ ကြၽန္ေတာ္ေျပာရင္ မွားမ်ားေနမလား။</div>
<div style="text-align: justify;">
သေဘာမတူျဖစ္ေလမလား။ ကြၽန္ေတာ္ကေတာ့ ဖခင္ေတြရဲ႕ သားသမီးေတြ အေပၚထားတဲ့</div>
<div style="text-align: justify;">
ေမတၲာကို ပင္လယ္နဲ႕ ႏႈိင္းခ်င္တာပဲ ....။</div>
<div style="text-align: justify;">
''ျမစ္ႏွစ္မႊာ'' ဆိုတဲ့ ''မိဘေမတ ဝတၲဳမ်ား'' နဲ႕ ''အေဖ''ဆိုတဲ့အေတြးအျမင္စာစု စာအုပ္(၂)အုပ္ မၾကာေသးခင္ကပဲ မေရွးမေႏွာင္း ထြက္လာၾကတယ္။ ျမစ္ႏွစ္မႊာ မွာ ဆရာ၊ ဆရာမ(၃၂)ဦး ပါဝင္ေရးသားၾကၿပီး ဆရာေတြက ဖခင္ေတြအေၾကာင္း၊ ဆရာမေတြက မိခင္ေတြအေၾကာင္း</div>
<div style="text-align: justify;">
ေရးဖြဲ႕ထားတာပဲျဖစ္ပါတယ္။<br />
တခ်ိဳ႕က မဂၢဇင္းမွာ ပံုႏွိပ္ေဖာ္ျပၿပီးသား၊ တခ်ိဳ႕က အသစ္ေတြပါ။ ဝတၲဳတို ေရးဖြဲ႕ေကာင္းတဲ့ ဆရာ၊ ဆရာမေတြရဲ႕လက္ရာေတြျဖစ္တာမို႕ ဖတ္ရမယ့္ စာအုပ္ပဲ ျဖစ္ပါတယ္။ ဆရာ (၁၆)၊ ဆရာမ (၁၆)ဖတ္ၿပီး တဲ့ထဲက ဆရာမလဲ့ဝင္းၾကည္(ခ်ိဳ) ရဲ႕ ဂုဏ္ဖြဲ႕သီမမီ ကမၸည္းတင္ရင္ခြင္ကို ေျပာခ်င္တယ္။ မိဘဘြဲ႕ ဝတၲဳမ်ားလို႕ ဆိုထားေပမယ့္ ''ဂုဏ္ဖြဲ႕သီမမီ..''ကို ရသစာတမ္းေလးလို႕ ခံစားမိပါတယ္။ ဧၿပီလထဲက ရက္တစ္ရက္မွာ မိသားစုနဲ႕ ခြဲခြာသြားရတဲ့ မိခင္ကို လြမ္းဆြတ္တသမႈေတြနဲ႕ ဖြဲ႕သီထားပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
''အေမႀကီးေရ'' ''အေဖႀကီးေရ'' လို႕ တက္စံုဖြင့္ လက္ကုန္စင္ကာ အတြဲညီခဲ့သည့္ ဘဝေဖာ္ႏွစ္ဦး ေဖးမေခၚထူး၍ မဝေသးခင္ ...''ေမေမေရ'' ''သားေရ'' ''သမီးေရ'' လို႕ ေခၚထူးခ်ိန္ မျပည့္စံုေသးခင္ ေဖေဖ့ေခါင္းက ဆံပင္ျဖဴေတြကို မ်က္မွန္ကေလးတပ္ၿပီး သာသာဖြဖြေလး ေမေမနုတ္ေပးခ်င္ပါေသးလ်က္၊ ေဖေဖကလည္း ေမေမ့ေကသာမွာ ခေရေမႊးေမႊးေတြ ပန္ေပးခ်င္ေသးသည္ကို သိလ်က္ ေျမးဦးဆံခ် ေျမးမနားသမွာ ေရစက္ခြက္ႀကီးကိုင္လို႕ ေဖေဖႏွင့္ သံၿပိဳင္သာဓုေခၚဆိုခ်င္ေသးလ်က္၊ သားသမီး ေျမးျမစ္ ေတြၾကား ပုဝါစံုခ်လို႕ ေဖေဖ ႏွင့္အတူ ဆင္ႏြဲေပ်ာ္ခ်င္ေသးလ်က္...ဆိုၿပီး အခ်ိန္မတိုင္မီ ထြက္ခြာသြားရွာတဲ့</div>
<div style="text-align: justify;">
မိခင္ရဲ႕ ဆႏၵကို ထုတ္ျပသြားပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
''ေတးသီအလွဖြဲ႕ မဆံုး၊ ဘြဲ႕ ဂုဏ္ထပ္တင္ ေပးမဆံုးေတြျဖင့္ ေလာကဇာတ္ခံု ဝဲဂယက္တြင္းမွာ ကမၸည္းတင္က်န္ ခ်န္ရစ္ေနသည့္ မိခင္ရင္ေငြ႕က အလံုးစံုေသာ သားသမီးမ်ားအတြက္ ေမွးစက္ေပ်ာ္ ခိုလႈံ ဦးညြတ္ရသည့္ ရင္ခြင္တစ္ခုပါ ေမေမ'' ဆိုၿပီး ရင္ဘတ္ထဲက၊ ႏွလံုးသားထဲက အသံကို ၾကားလုိက္ရပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
သည္စာအုပ္မွာပဲ ''ရာဇဝင္ကို ျဖတ္သန္းရတဲ့ည'' ဆိုတဲ့ ဆရာပိုင္စိုးေဝရဲ႕ ဝတၲဳကေတာ့ ယခင္ဖတ္ရတုန္းကလည္း ေၾကကြဲစြာ ခံစားရဆဲ၊ အခု ဖတ္ရျပန္ေတာ့လည္း ခံစားမႈေတြ ေလ်ာ့မသြားေစေလာက္ေအာင္ ရသ အျပည့္ေပးနုိင္ဆဲပါပဲ။</div>
<div style="text-align: justify;">
လြတ္လပ္ေရးရၿပီးစ အညာေက်းလက္မွာ ေရာင္စံု သူပုန္ေတြရဲ႕ လက္ခ်က္နဲ႕ ေသဆံုးခဲ့ရတဲ့ ဖခင္အေၾကာင္းပါ။ သူပုန္ေတြက အေဖ့ကို လွည္းေမာင္းခိုင္း၊ အေမက လွည္းေပၚ အတင္းေျပးတက္၊ လွည္းေပၚက လူႏွစ္ဦးက ျပန္တြန္းလႊတ္ ေနာက္ေတာ့ အေဖ့လွည္း အေသာ့ႏွင့္သြား... နာရီဝက္ေလာက္</div>
<div style="text-align: justify;">
အၾကာမွာေတာ့...။ဆရာပိုင္စိုးေဝက ကဗ်ာေမွာ္ေအာင္သူ ျဖစ္ေလေတာ့ သူ႕ဝတၲဳကို ကဗ်ာနဲ႕ လွလွပပ အနားကြပ္ေပးသြားပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
လြတ္လပ္ေရးရၿပီးစ</div>
<div style="text-align: justify;">
သူခိုး ဓားျပေတြ တန္ခိုးျပလို႕ ေကာင္းဆဲ</div>
<div style="text-align: justify;">
ေခတ္ႀကီးထဲ လူျဖစ္ခဲ့ရတဲ့ ကြၽန္ေတာ္...</div>
<div style="text-align: justify;">
စစ္စနက္မီး အၾကြင္းအက်န္ေတြနဲ႕</div>
<div style="text-align: justify;">
ေခတ္အပ်က္ႀကီးကို တြန္းလွန္ရင္း</div>
<div style="text-align: justify;">
အေမရယ္ တျခားအေမေတြရယ္</div>
<div style="text-align: justify;">
အေမေတြ အားလံုး</div>
<div style="text-align: justify;">
ကေလးေတြကို ပခံုးေပၚတင္ၿပီး</div>
<div style="text-align: justify;">
ေျပးၾကလႊားၾက ပုန္းေအာင္းၾကနဲ႕</div>
<div style="text-align: justify;">
တခ်ိဳ႕ သားေသ၊ တခ်ိဳ႕ လင္ဆံုး</div>
<div style="text-align: justify;">
စစ္ဆိုတာႀကီးကို</div>
<div style="text-align: justify;">
မုန္းခဲ့တယ္ မဟုတ္လား အေမ...</div>
<div style="text-align: justify;">
အေမ့ရဲ႕ ေက်ာေပၚမွာ ေသနတ္သံေတြၾကား</div>
<div style="text-align: justify;">
ေျပးလႊားပုန္းေအာင္း ရြာေတာင္ေစာင္းနဲ႕ ဆူးခ်ဳံထဲ</div>
<div style="text-align: justify;">
ညတိုင္းပဲ အိပ္ခဲ့ရတယ္</div>
<div style="text-align: justify;">
မဟုတ္လား အေမ...</div>
<div style="text-align: justify;">
တစ္ညသား</div>
<div style="text-align: justify;">
ပ်ဴေစာထီးဆိုလား ရဲေဘာ္ျဖဴဆိုလား</div>
<div style="text-align: justify;">
တံခါးဝကို တအားေခါက္</div>
<div style="text-align: justify;">
ႏြားေကာက္စမ္း ျမန္ျမန္လုပ္</div>
<div style="text-align: justify;">
အခိုင္အခံ့ လွည္းတစ္စီးဆင္</div>
<div style="text-align: justify;">
ႏြားျပာညိဳ တစ္ရွဥ့္နဲ႕ အတူ</div>
<div style="text-align: justify;">
''လွည္းေမာင္းပို႕'' ဆိုၿပီး</div>
<div style="text-align: justify;">
အေဖ့ကို ေခၚသြား</div>
<div style="text-align: justify;">
႐ြာအေနာက္ဘက္ ေတာအုပ္ၾကားက</div>
<div style="text-align: justify;">
ေသနတ္သံ တစ္ခ်က္ ၾကားလိုက္ရ</div>
<div style="text-align: justify;">
ေဖေဖေရ...</div>
<div style="text-align: justify;">
ေဖေဖေရ...</div>
<div style="text-align: justify;">
ကြၽန္ေတာ္တို႕ မိသားစု ဘဝ</div>
<div style="text-align: justify;">
ရာဇဝင္ကို ျဖတ္သန္းရတဲ့ ညေပါ့။</div>
<div style="text-align: justify;">
ဆရာပိုင္စိုးေဝ ႏွလံုးေသြးနဲ႕ ေရးတဲ့ ဝတၲဳပါပဲ။</div>
<div style="text-align: justify;">
(၂)</div>
<div style="text-align: justify;">
အေဖ ဆိုတဲ့ အေတြးအျမင္စာစုမ်ားကို ဆရာေအာင္ဇင္မင္းရဲ႕ သားနိဒါန္းသစ္စာေပက ကိုအံ့ဘြယ္ဇင္ စီစဥ္ထုတ္ေဝတာပဲ ျဖစ္ပါတယ္။ ရဟန္း(၃)ပါးအပါအဝင္ (၂၃)ဦး ပါဝင္ေရးသားပါတယ္။ သည္စာအုပ္ကေတာ့ ''အေဖ'' သီးသန္႕ပါ။</div>
<div style="text-align: justify;">
နိဒါန္းသစ္စာေပက အေမ တစ္အုပ္ထုတ္ခဲ့ၿပီး ယခု ''အေဖ'' ကို ထုတ္ေဝတာပဲ ျဖစ္ပါတယ္။ ကိုယ့္ဖခင္ေတြ အေၾကာင္းကို ဆရာ၊ ဆရာမေတြက အရွိအတိုင္း(အေကာင္း၊ အဆိုး) ေရးတာျဖစ္ေလေတာ့ ရသစံုသြားတယ္လို႕ခံစားရပါတယ္။ ကိုယ့္ဖခင္မို႕ အေကာင္းေတြကိုသာ ေရးထားတာ မဟုတ္တာကိုက</div>
<div style="text-align: justify;">
သည္စာအုပ္ရဲ႕ ထူးျခားမႈပါ။ ေနာက္ထူးျခားတာက ဆရာမ မသီတာ (စမ္းေခ်ာင္း) ရဲ႕ အေဖပါပဲ။ ''ဖခင္''ဆိုသည့္ ရာထူး ေနရာရွိ ဖခင္ႏွင့္ ျမန္မာ့လြတ္လပ္ေရး၏ ဖခင္ ဗိုလ္ခ်ဳပ္ေအာင္ဆန္း အေၾကာင္းကို ရက္ရွယ္ ေရးျပသြားပါသည္။</div>
<div style="text-align: justify;">
ဖခင္တစ္ေယာက္က သားသမီးမ်ားကို မိသားစု အတြက္ မဟုတ္ဘဲ နိုင္ငံ သားတစ္ဦးအေနျဖင့္ နိုင္ငံေတာ္ႏွင့္ ပတ္သက္တဲ့ အိပ္မက္မ်ားမက္ဖို႕ ခံစားသိေအာင္စြမ္းေဆာင္၊ လွစ္ဟျပခဲ့တာကို ဆရာမ မသီတာက ''ဘခင္ ဟူသည္ ရာထူးႏွင့္ အခန္းက႑ကို တာဝန္ေက်စြာ သ႐ုပ္ေဆာင္ ထမ္း႐ြက္ခဲ့ေသာ၊ ျမန္မာနိုင္ငံသား စိတ္ဓာတ္ရင့္သန္နိုင္ရန္ အုတ္ျမစ္ခ်ေပးခဲ့ေသာ ေမြးသဖခင္ ေက်းဇူးရွင္ အေဖအား လည္ေကာင္း လြတ္လပ္ေသာ ျမန္မာနိုင္ငံသားဟု ဆိုရဲရန္ လြတ္လပ္ေသာ ျမန္မာျပည္အား ေမြးဖြားေပးခဲ့သည့္ ဗိုလ္ခ်ဳပ္ေအာင္ဆန္း အားလည္းေကာင္း လိႈက္လိႈက္ခါခါ ေက်းဇူးတင္မိရပါသည္'' လို႕ ေရးျပသြားၿပီး ''အေမမ်ား၊ ဖခင္မ်ား အားလံုး မိမိတို႕၏ အခန္းကဏအား ယခုထက္ ပိုမိုတြင္က်ယ္စြာ</div>
<div style="text-align: justify;">
သ႐ုပ္ေဆာင္နိုင္ၾကပါေစ'' ဆိုတာကေတာ့ ကြၽန္ေတာ္တို႕ကိုပါ သတိေပးလိုက္သလို ခံစားရပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
၁၉၉၆ ကေန ၂ဝဝ၄ ခုႏွစ္ထိ (၇)ႏွစ္ေက်ာ္ အင္းစိန္၊ သာယာဝတီ၊ သရက္တို႕ဆီ ေရာက္သြားရတဲ့ ဆရာေအာင္ဇင္မင္း အားလြမ္းတတဲ့ ''အေဖ့ အတြက္" စာစုေလးကို ဆရာ့သမီး မိုးေဒဝါက ေရးပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
''အခ်ိန္တန္လို႕ ငွက္ကေလး သူ႕အိမ္သူေရာက္သြားၿပီ ထံုးစံအတိုင္းပါပဲ လယ္ကြင္းျပင္ကေတာ့ ေလစိမ္းေတြၾကားမွာ က်န္ရစ္ခဲ့တယ္''ဆိုတဲ့ အေဖျပန္လာမဲ့ ရက္ေတြကို ေမွ်ာ္တတဲ့ သားသမီးတစ္ေယာက္ရဲ႕ ခံစားမႈပါ။ သမီးက အေဖ့ကို၊ အေမက သားကို၊ သမီးကို၊ ဇနီးက ခင္ပြန္းကို၊ ခင္ပြန္းက ဇနီးကို အဲသလုိ ေမွ်ာ္တခဲ့ရတဲ့ ကာလတစ္ခုက ရွိခဲ့ဖူးတာေလ။ ဆရာ မ်ိဳးျမင့္ညိမ္း၊ ဆရာ ညီပုေလး၊ ဆရာေမာင္ဝံသ၊ ဆရာမ မသီတာ၊ ဆရာေတြ...ဆရာမေတြ၊ မ်ိဳးဆက္သစ္ေက်ာင္းသားေတြ... အမ်ားႀကီးပါပဲ။ မိုးေဒဝါရဲ႕ စာစုေလးက အားလံုးကို ကိုယ္စားျပဳတယ္လို႕ ခံစားလိုက္ရပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
''ျမစ္ႏွစ္မႊာ'' ''အေဖ'' စာအုပ္ႏွစ္အုပ္လံုးမွာ ရင္ထဲေရာက္တဲ့ စာေတြခ်ည့္ပါပဲ။ အမိ၊ အဖကို ခ်စ္ျမတ္နိုးေသာ သားသမီးမ်ားႏွင့္ သားသမီးမ်ားကို ခ်စ္ၾကင္နာေသာ မိဘမ်ား ခံစားဖတ္ၾကည့္ဖို႕ လက္ဆင့္ကမ္း</div>
<div style="text-align: justify;">
မွ်ေဝလိုက္ပါတယ္။ မိခင္ေတြက ျမင့္မိုရ္ ဆိုရင္ ဖခင္ေတြက ပင္လယ္ပဲေပါ့။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ရဲသွ်မ္း </div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-82968329333882941662012-10-18T01:08:00.005-07:002012-10-18T01:08:49.691-07:00 မိုးေအာက္ေျမ တန္ခိုးေတာက္ေပ ေခတ္ေကာင္း ေရာက္ၿပီေလ <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEM2FswjjP-5IZ1jbJd7v_3hHZKXqgfYgOS3HhMZVsu0dwVIb4QRj13MqFF0DEJpnx9k4dfhz0Oui64TNxCUmMDHnJCeMh5gDP5u7M65Y93aD_c7ax9Hx9Tv3bhe_EiOIcRA5FjIcgYU1o/s1600/665889_420893184625878_1552852495_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEM2FswjjP-5IZ1jbJd7v_3hHZKXqgfYgOS3HhMZVsu0dwVIb4QRj13MqFF0DEJpnx9k4dfhz0Oui64TNxCUmMDHnJCeMh5gDP5u7M65Y93aD_c7ax9Hx9Tv3bhe_EiOIcRA5FjIcgYU1o/s400/665889_420893184625878_1552852495_o.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px; text-align: justify;">
၁၉၄၂<br />စစ္ျဖစ္ေတာ့မယ္။ ဂ်ပန္ ၀င္ေတာ့မယ္ေလ။ ဒီေတာ့ အေဖ အမ်ဳိးေတြ ရွိတဲ့ ေ၀ါကုိ ေမြးရပ္ေျမ ေနာင္ပတၱရာ ကေန ေျပာင္းခဲ့ ၾကရတယ္။ ေနာင္ပတၱရာက ေ၀ါၿမိဳ႕နယ္ထဲမွာပဲ။ ပဲခူးနဲ႔ သိပ္မေ၀းဘူး။ ပဲခူး-ေမာ္လၿမိဳင္ ရထားလမ္းမွာ ရွိတယ္။ ပဲခူးက အထြက္ ကလိဘူတာ ၿပီးရင္ ေနာင္ပတၱရာပဲ။</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px; text-align: justify;">
အေဖ၊ အေမ၊ အစ္ကိုႀကီး ကိုေအာင္ေရႊ၊ အစ္ကိုေလး ကိုေအာင္ေဖ၊ အဘြားနဲ႔ ညီမေလး မက်င္ပု အားလံုး ၆ ေယာက္။ အင္း...အစ္ကိုႀကီး ကိုေအာင္ေရႊက ၈ တန္း၊ ကိုေအာင္ေဖက ၆ တန္း၊ အဘြားက ၄ တန္း၊ ညီမေလး က ၂ တန္း။ အဘြားက ၁၂ ႏွစ္ သမီးေလာက္ေတာ့ ရွိၿပီ။ ၁၂ ႏွစ္သမီး ၄ တန္းပဲ ရွိေသးတယ္ဆိုၿပီး မင္း မရယ္ နဲ႔ေလ။ အဲသည္ ေခတ္ေတြတုန္းက မိန္းကေလး ေက်ာင္းေနရတာပဲ ဟုတ္လွၿပီ။ ဒါေတာင္ ျမစ္က်ဳိးက ဆရာႀကီး ဦးဘေသာင္းတို႔မွာ သားသမီး မရွိလို႔ အဘြားကို ခ်စ္လို႔ ေခၚထားရာက ေက်ာင္းေန ျဖစ္တာ။ အေဖတို႔၊ အေမတို႔နဲ႔ ေနလို႔ကေတာ့ အေဖ့ရဲ႕ေခ်ာက္ ခ်ီးေခ်ာက္ခ်က္ ေခါက္ဆြဲ လက္ဖက္ရည္ဆိုင္ ၀င္ကူေနရမွာေလ။<br /><br />ဆရာႀကီး ဦးဘေသာင္းဆီမွာ ေနေတာ့ ဆရာ ႀကီးက စာဖတ္ဖုိ႔ အျမဲတိုက္တြန္းတယ္။ ဆရာႀကီးဆီမွာ နဂါးနီ စာအုပ္သင္းက ထုတ္တဲ့ စာအုပ္ေတြ အမ်ားႀကီး ရွိတယ္။ ဆရာႀကီးက သူ ဖတ္ ထားတာေတြ ေျပာျပတဲ့ အျပင္ ကိုယ္တိုင္ ဖတ္ခိုင္းတာဆိုေတာ့ စာအုပ္ေတြနဲ႔ ရင္းႏွီးသြားၿပီ။ ကၽြန္ဘ၀က လြတ္ ေျမာက္ဖို႔ရာမွာ နဂါးနီစာအုပ္ အသင္းႀကီးရဲ႕ေက်းဇူးသိပ္မ်ားတယ္<wbr></wbr>။ သခင္ေလးေမာင္ ေရးတဲ့ အလုပ္သမားနဲ႔ လယ္ သမားမ်ားသာ တိုင္းျပည္၏ သခင္တို႔၊ ေမာင္စိုးရဲ႕ ေရနံေျမအေရးေတာ္ပံု၊ ဦးသန္႕(ပန္းတေနာ္)ေရးတဲ့ လက္၀ဲ ဂိုဏ္းမ်ား၏ ၀ါဒ၊ ေမာင္ႏုရဲ႕ ကၽြန္ေတာ္ဘံုသမား တို႔ကို ဖတ္ခဲ့ဖူးတာေပါ့။ ဟုတ္ တယ္ ဟုတ္တယ္။ ဦးသန္႔ (ပန္းတေနာ္)ဆိုတာ ကုလသမဂၢအတြင္းေရးမွဴးခ်ဳပ္ လုပ္သြားတဲ့၊ ကမာၻတစ္၀ွမ္းလံုး ေလးစားတဲ့ ျမန္မာ့ဂုဏ္ ေဆာင္ေပါ့။ ေမာင္ႏုက ၀န္ႀကီးခ်ဳပ္ေဟာင္း ဦးႏုေလ။ စာေရးတာ သိပ္ေကာင္း တယ္ကြဲ႕။<br /><br />စေန နဂါးနီဂ်ာနယ္မွတ္တယ္...၀ါဒဋီကာေ<wbr></wbr>ခါင္းစဥ္ ေအာက္မွာ ေရးတာေလ။ ႀကိဳက္လြန္းလို႔ စြဲေနတာ အခုခ်ိန္ထိပဲ။ သားသမီးေတြကိုလည္း သတိရတိုင္း ေျပာ ျပဖူးတယ္။ မင္းလည္း မွတ္သြားဦး။ လူတန္းေစ့ ဆိုရွယ္လစ္၀ါဒ ေခါင္းစဥ္မွာ ဘာေရးလဲဆိုေတာ့ “သင့္မွာ ႏြားႏွစ္ေကာင္ရွိလွ်င္ တစ္ေကာင္ အား သင့္အိမ္နီးခ်င္း မိတ္ေဆြ သို႔ေပးပါ” တဲ့။ ေလာကနိဗၺာန္ ကြန္ျမဴနစ္၀ါဒက်ေတာ့ “သင့္မွာ ႏြားႏွစ္ေကာင္ရွိလွ်င္ ႏွစ္ ေကာင္စလံုး အစိုးရသို႔ ေပး အပ္လိုက္ပါ။ အစိုးရက သင့္ ကို ႏို႔အနည္းငယ္ေပးလိမ့္မည္”တဲ့။ နာဇီဟစ္တလာ ၀ါဒကေတာ့ အေတာ္ဆိုးသကဲြ႕။ “သင့္မွာ ႏြားႏွစ္ေကာင္ရွိလွ်င္ အစိုးရက သင့္ကို ပစ္ သတ္ၿပီး သင့္ႏြားမ်ားကို သိမ္းသြားမည္”တဲ့ေလ။<br /><br />နဂါးနီေၾကာင့္ ဇာတိေသြး၊ ဇာတိမာန္၊ ရဲစိတ္၊ ရဲမာန္၊ ႏိုင္ငံေရး အသိေတြ တစ္မ်ဳိးသားလံုး ရခဲ့တယ္။ ေတာ္လွန္ေရးတိုင္းမွာ စာေပ ေက်းဇူးႀကီးတယ္ေနာ္။ အဲဒါ ျမဲျမဲမွတ္။ ေ၀ါေရာက္ၿပီး မၾကာပါ ဘူးကြယ္။ စစ္က ျဖစ္ၿပီ။ ညေနေစာင္းတာနဲ႔ ကၽြဲႏွစ္ေကာင္လို႔ ေခၚတဲ့ တိုက္ေလ ယာဥ္မည္းမည္းႀကီးေတြက စက္ေသနတ္နဲ႔ တရစပ္ပစ္၊ ဗံုးေတြၾကဲနဲ႔ ဗံုးခိုက်င္းေတြထဲ ၀င္ခို ရေတာ့တာေပါ့။ အေမက အဘြားတို႔ေမာင္ႏွမေတြကို အိတ္႐ံႈ႕ေလးေတြ ခ်ဳပ္ေပး ၿပီး ထမင္းေျခာက္ေတြထည့္၊ လည္ပင္းဆြဲ ေပးထားတယ္။ ႐ႈံ႕အိတ္ေလးကို ကိုယ္နဲ႔ မကြာ ထားရတာေလ။ ဘယ္မွာ ထမင္းခ်က္စားႏိုင္မွာတုံး။ ဗံုးခိုက်င္းထဲ ေနရတာဆုိေတာ့ ထမင္းေျခာက္၀ါး၊ ေရနဲ႔ ေမွ်ာခ်၊ သည္လိုပဲ အသက္ ဆက္ခဲ့ရတာေလ။ တစ္ရက္ ဗံုးခို က်င္းထဲခိုတုန္း မီးက်ည္ ေတြ ဗံုးေတြၾကဲေတာ့ အေဖ့ အစ္မ အဘြားတို႔ အေဒၚအိမ္ႀကီးလည္း မီးေလာင္ပါေရာ။ ဗံုးၾကဲေလယာဥ္ေတြ မရွိေတာ့ တဲ့အခ်ိန္၊ ဗံုးခိုက်င္းထဲက ထြက္ၿပီး ကိုယ့္အိမ္ေပၚ ျပန္တက္ခြင့္ မရွိေတာ့ဘူးေပါ့။ ၿမိဳ႕ျပင္မွာ တဲထိုးၿပီးေနခဲ့ရ တယ္။<br /><br />ေဆး၀ါး မရွိတဲ့ ကာလႀကီး ဆိုေတာ့ အေဖလည္း ဒူလာေရာဂါ မကုလိုက္ရဘဲ ဆံုးေရာ။ ေဆးၿမီးတိုေတြေပါ့ကြယ္။ ဟိုအရြက္ ျပဳတ္ေသာက္၊ ဒီအရြက္ က်ဳိေသာက္၊ ငါးရွဥ့္ဟင္းခ်က္ စားေလာက္နဲ႔ ၿပီးရတာကိုး။ အေဖ ဆံုးေတာ့ အစ္ကို ႏွစ္ေယာက္လည္း စက္ဘီးကယ္ ရီသမားေတြ ျဖစ္ကုန္တယ္။ အခုေခတ္ ဆိုင္ကယ္ကယ္ရီ သမားေတြလိုေပါ့။ အစ္ကို ႀကီးနဲ႔ အစ္ကိုေလး ေတာ္ ေတာ္ပင္ပန္းရွာပါတယ္။ အဘြားနဲ႔ ညီမေလး မက်င္ပုလည္း ေဆးလိပ္လိပ္တတ္ ေနၿပီဆိုေတာ့ အနည္းအက်ဥ္း ၀င္ေငြရေနၿပီ။ အစ္ကိုႀကီးကို ေအာင္ေရႊ အာရွလူငယ္ အဖြဲ႕ထဲ၀င္ေတာ့ သူ႕သူငယ္ခ်င္း သံုးေယာက္ပါ ပါလာၿပီး အဘြားတို႔အိမ္မွာ ေနၾကတယ္။ အစ္ကိုႀကီးတို႔ သူငယ္ခ်င္းေတြ ေျပာတဲ့ ႏိုင္ငံေရး သေဘာ တရားေတြ နားရည္၀ ၾကားရ ဖန္မ်ားေတာ့ အဘြားလည္း စိတ္ဓာတ္တက္ႂကြၿပီး ရဲေမ ျဖစ္သြားေတာ့တာပဲ။ ကြန္ျမဴ နစ္ပါတီ၀င္ ရဲေမေပါ့။<br /><br />ၾကားဖူးတယ္ မဟုတ္လား။ ဆန္လုပြဲတို႔၊ အာဏာပိုင္႐ံုးေတြ ၀ိုင္းတဲ့တိုက္ပြဲတို႔၊ အခြန္မေပးေရး တိုက္ပြဲတို႔၊ ေျမပိုင္ရွင္ေတြရဲ႕ ေျမေတြေပၚ တဲအိမ္ေတြ ၀င္ေဆာက္တဲ့ တိုက္ပြဲတို႔ေလ။ မွတ္မိေသး တယ္။ ေ၀ါက ျမဂိုဏ္းဆန္စက္မွာ ဆန္၀င္လုေတာ့ ရဲ ေတြက တုတ္ေတြနဲ႔ ႐ိုက္တာ။ကိုယ္၀န္ေဆာင္အမ်ဳိးသမီ<wbr></wbr>းေတြ ကိုယ္၀န္ပ်က္က်၊ တခ်ဳိ႕လည္း ပဲခူးအခ်ဳပ္ခန္းထဲ ေရာက္။ တကယ့္ပြဲႀကီးပြဲ ေကာင္းပဲ။ ဘယ္ေျပာေကာင္း မလဲ ထိပ္ဆံုးကကို ပါတာ။ ပဲခူးဖဆပလ ဥကၠ႒ ဘူးသီး အဲ အဲ သူ႔နာမည္ရင္း ရွိတယ္။ ဘာတဲ့ ေၾသာ္ မွတ္မိၿပီ ဦးသာဒင္တဲ့။ အတြင္းေရးမွဴး က ကိုစိန္ေမာင္။ အဘြားတို႔နဲ႔ ညိႇႏိႈင္းၾကတာ အဆင္မေျပ ဘူး။ ေနာက္ေတာ့ ဖဆပလ ဥကၠ႒ႀကီးက ေခၚေတြ႕ေတာ့ တာပဲ။ ဟုတ္တယ္ေလ ဖဆပလ ဥကၠ႒က ဗိုလ္ခ်ဳပ္ေပါ့ ကြဲ႕။ မင္းကလည္း ဗိုလ္ခ်ဳပ္ ပါဆုိမွ ဘယ္သူျဖစ္မလဲ။ တို႔ တစ္မ်ဳိးသားလံုးရဲ႕ ဗိုလ္ခ်ဳပ္၊ ဗိုလ္ခ်ဳပ္ေအာင္ဆန္းက လြဲရင္ ဘယ္သူျဖစ္လိမ့္မတုံး။ ဒါနဲ႔ ဦးႀကီးျမင့္ ဦးေဆာင္ၿပီး ဗိုလ္ ခ်ဳပ္ဆီ သြားၾကတယ္။ ဟုတ္ တယ္ အခုျပတိုက္လုပ္ထားတဲ့ နတ္ေမာက္ လမ္းသြယ္ထဲက အိမ္ေပါ့။<br /><br />အဘြားတို႔ အမ်ဳိးသမီး အေယာက္ ၂၀ က ဘဲဥပံုစား ပြဲႀကီးရဲ႕တစ္ဖက္တစ္ခ်က္မွာ ၁၀ ေယာက္စီခြဲ ထိုင္ၾကတယ္။ ဗိုလ္ခ်ဳပ္က စားပြဲထိပ္မွာ ထိုင္တယ္။ အခ်ိန္က ညေန ၄ နာရီခြဲေလာက္ရွိမယ္။ ဗိုလ္ခ်ဳပ္က မီးခိုးေရာင္ ဖလန္နယ္ အက်ႌ၊ လံုခ်ည္ တစ္ပတ္ႏြမ္းေလးနဲ႔ လည္ ပင္းမွာ မာဖလာပတ္ထားတယ္။ အက်ႌကိုေတာ့ လက္ ေခါက္ထားတယ္။ စားပြဲကို လက္သီးနဲ႔ ထုထုၿပီးေတာ့ ေဒါပြေနေတာ့တာ။ ေ၀ါမွာ ျဖစ္ခဲ့တဲ့ အၾကမ္းမႈကိစၥကို ဗိုလ္ခ်ဳပ္ သိပ္စိတ္ဆိုးၾကတယ္။ အၾကမ္းဖက္တာ၊ လုတာ၊ ခိုး၀ွက္တာ၊ ဗိုလ္က်စိုးမိုးတာကို တုိ႔ဗိုလ္ခ်ဳပ္ အရမ္း မုန္းတယ္။ အဘြားတို႔က ငယ္ ရြယ္သူဆိုေတာ့ ေ၀ဖန္ပိုင္းျခားမႈမရွိဘူး။ တက္ႂကြၿပီး ေရွ႕ကလုပ္သမွ် လိုက္လုပ္ေတာ့တာ။ တကယ့္ကို မေၾကာက္မရြံ႕။ မွန္၏ မွား ၏၊ ျဖစ္သင့္မျဖစ္သင့္ မစဥ္း စား မဆင္ျခင္ခဲ့ပါဘူးကြယ္။<br /><br />“အေခ်ာင္သမားေတြနဲ႔ ကြဲအက္ေရး၊ ခြဲထြက္ေရးဟာ လီနင္ရဲ႕လမ္းစဥ္ျဖစ္တယ္”လို႕ သခင္စိုးက ေႂကြးေၾကာ္ခဲ့တယ္ ေလ။ သခင္စိုးက အလံနီ၊ အဘြားတို႔က ဗမာျပည္ကြန္ ျမဴနစ္။ သခင္သန္းထြန္းပါတီ ေပါ့။ ၁၉၄၆ ခုႏွစ္၊ ေဖေဖာ္ ၀ါရီမွာ ကြန္ျမဴနစ္ႏွစ္ျခမ္းကြဲ တယ္။<br /><br />၁၉၄၈<br />၁၉၄၇၊ ဇူလိုင္ ၁၉ မိုး ဖြဲဖြဲေတြၾကားမွာ တစ္ျပည္လံုး သည္းအူျပတ္မတတ္ ေၾက ကြဲသြားၾကၿပီ။ ဗိုလ္ခ်ဳပ္အပါ အ၀င္ ေခါင္းေဆာင္ႀကီးေတြ နယ္ခ်ဲ႕လက္ပါးေစေတြရဲ႕စက္ ေသနတ္ေအာက္မွာ အသက္ စေတးခဲ့ရၿပီ။ ၁၉၄၈ ဇန္န၀ါ ရီမွာ အဂၤလိပ္က လြတ္လပ္ ေရးေပးတယ္။ ေခါင္းေဆာင္ ပိုင္းကေတာ့ အကြဲကြဲ အျပဲျပဲ ျဖစ္၊ ႏိုင္ငံေရး မတည္ၿငိမ္မႈေတြနဲ႔ ႐ႈပ္ေထြးေနတာ။ လြတ္ လပ္ေရးရၿပီး သိပ္မၾကာဘူး။ ႏွစ္လ၊ သံုးလေလာက္ပဲ ၾကာမယ္။ ဗမာျပည္ ကြန္ျမဴနစ္ ပါတီက ပ်ဥ္းမနား ကြန္ဂရက္ လုပ္တယ္။ သူ႔အရင္က ျဖဴး ကြန္ဂရက္။ ပ်ဥ္းမနား ညီလာခံက သိပ္ႀကီးက်ယ္တယ္။ ေ၀ါက ၂၀၀ ေက်ာ္ တက္ ၾကတာ။ ေျခလ်င္သြားခဲ့တာ ေလ။ လမ္းမွာ သံုး၊ ေလးည အိပ္ရတယ္။<br /><br />ဘုန္းႀကီး ေက်ာင္းေတြမွာ တည္းၾက၊ ခိုၾကတာေပါ့။ လမ္းခရီးရြာ ေတြက ထမင္းထုပ္ေတြ ေ၀ တယ္။ တခ်ဳိ႕ရြာေတြက်ေတာ့ ၾကံရည္၊ မန္က်ည္းေဖ်ာ္ရည္ တိုက္၊ မုန္႔၊ ၾကံသကာေတြ ေကၽြးနဲ႔ အားေပးခဲ့ၾကတယ္။ အဘြားတို႔ ေမာင္ႏွမေတြကေတာ့ အတက္ႂကြဆံုးလို႔ ဆိုရေလာက္တယ္။ အေမနဲ႔ ညီမေလးပဲ က်န္တာ။ အစ္ကိုႏွစ္ေယာက္ က ပါတီအလံကိုင္၊ အဘြား တို႔က လက္သီးလက္ေမာင္း တန္း ေႂကြးေၾကာ္ခ်ီတက္ တာပဲ။ ေနမေကာင္းတဲ့သူ ေတြကိုကုန္ကားႀကီးေတြနဲ႔တင္ ေခၚသြားၾကတာ။ အဘြား ကေတာ့ မာသလား မေမးနဲ႔။ ပ်ဥ္းမနား ေဘာလံုးကြင္းထဲ အေရာက္ ေျခနာတာလည္း မရွိ။ ေခါင္းကိုက္တာလည္း မရွိ။ ေဒါင္ေဒါင္ျမည္ပဲ။<br /><br />ပ်ဥ္းမနား ကြန္ဂရက္မွာ သခင္သန္းထြန္း တရားေဟာတယ္။ ညပိုင္းမွာ ဗီယက္နမ္ စစ္ ႐ုပ္ရွင္ျပတယ္။ တကယ့္ အျဖစ္အပ်က္ေတြကို ႐ိုက္ထားတာ။ ဇာတ္လမ္း႐ုပ္ရွင္ မဟုတ္ဘူး။ စစ္အနိ႒ာ႐ံုေပါ့ ကြယ္။<br /><br />ကြန္ဂရက္ၿပီးေတာ့ ရထားစီးၿပီး ျပန္လာၾကတာ။ မီးေသြးေခါင္း စက္ေခါင္းနဲ႔ ဆြဲတဲ့ေက်ာက္ရထားေလ။ ေက်ာက္တင္တဲ့ တြဲပက္လက္ ေပၚမွာ တေပ်ာ္တပါးႀကီး။ ပါတီ၀ါဒ သီခ်င္းေတြ သံ ၿပိဳင္သီဆိုၾကတာ။ မွတ္မိတာ ေပါ့။ ဆိုျပရဦးမယ္။ ၈၀ ေက်ာ္ အဘြားႀကီးဆိုေတာ့ အသံေတြက တုန္ေနမွာကြဲ႕။ စာသားေတြက မေမ့ဘူး။ ႏွ လံုးသားထဲ စြဲနစ္ေနတာဆို ေတာ့ မွတ္မိေနတယ္။<br /><br />ဖိႏွိပ္ ခ်ဳပ္ခ်ယ္မႈေတြ မ်ားျပားလို႔ရယ္ သူပုန္ထတယ္။ ပ်ဥ္းမနား နတ္ေမာက္ အေရးကိုကြယ္ တစ္တိုင္းျပည္လံုးက ေထာက္ခံေစဖြယ္။ သူပုန္ ဘာေၾကာင့္ ထရတယ္။ ဖိႏွိပ္ခဲ့တယ္။ လယ္မဲ့ယာမဲ့၊ ပစၥည္းမဲ့ကို ခ်ဳပ္ခ်ယ္လို႔သာ သူပုန္ထတယ္။ ရာဇ၀င္ေမွ်ာ္ေတြး ေသြးနဲ႔ ေရးရမယ္။ လယ္သမား သူပုန္ ေအာင္ျမင္ဖို႔မေႏွး အာဏာေတြ သိမ္းရမယ္ ကိုယ့္ၾကမၼာကိုယ္ဖန္ဖို႔အေရး တကယ္ပင္ သူပုန္ထလို႔ ေသြးေျမက်ေအာင္ တိုက္ရျပန္တယ္။ ခ်ီးက်ဴးတယ္၊ ဦးညြတ္တယ္။ လယ္ေ၀းသူပုန္ႀကီး ႀကီးမားလာေစဖြယ္။ နယ္ခ်ဲ႕သမားေတြ ညႇဥ္းပန္းမႈေၾကာင့္ လူေမြးလူေတာင္ မေျပာင္တယ္ ဆင္းရဲတြင္း နက္ပါလို႔ သူပုန္မီးကို ေမႊးရတယ္ တိုက္မယ္ တိုက္မယ္ ခိုက္မယ္ ခိုက္မယ္ နယ္ခ်ဲ႕သမားကို ျပဳတ္ေအာင္ ဒို႔တိုက္မယ္။ လယ္သမားသူပုန္ ေအာင္ျမင္ဖို႔ မေႏွး......................... ႀကီးမားလာေစဖြယ္။<br /><br />မတ္လ ၁၈ ရက္ေန႔ ညီလာခံၿပီးတယ္။ ေနာက္ ၁၀ ရက္ၾကာ မတ္ ၂၈ ဗမာ ျပည္ကြန္ျမဴနစ္ပါတီ ေတာခို ေတာ့တာပဲ။<br /><br />အစ္ကိုႀကီး ကိုေအာင္ ေရႊ၊ အစ္ကိုေလး ကိုေအာင္ေဖနဲ႔ အဘြားတို႔ေမာင္ႏွမ သံုး ေယာက္ ေတာခိုခဲ့ၾကတယ္။ အေမနဲ႔ ညီမေလး မက်င္ပုတို႔က ေဆြမ်ဳိးေတြၾကား က်န္ရစ္ရွာတယ္။ ေတာထဲ သံုး၊ ေလးလေလာက္ ၾကာေတာ့ အေမနဲ႔ ညီမေလးတို႔ အတြက္ စိတ္ပူရၿပီ။ မၿငိမ္မသက္ျဖစ္၊ မၿငိမ္းခ်မ္းတဲ့ ကာလႀကီးကိုေတာ့ ရဲေဘာ္ျဖဴ၊ ပ်ဴေစာထီးေတြ ေသာင္းက်န္း၊ ဓားျပတိုက္၊ လူသတ္၊ ျပန္ေပးဆြဲ တာေတြ ၾကားရၿပီေလ။ ဒါနဲ႔ အေမနဲ႔ ညီမေလးကို စိတ္မခ် ျဖစ္ၿပီး ေတာထဲ ေခၚလာ လိုက္တယ္။ မိသားစုေတြ ခြဲ ခြာရတာဟာ ဘယ္ေလာက္ ေၾကကြဲစရာ ေကာင္းမလဲ။ အခုေတာ့ တစ္မိသားစုလံုး ေတာခို ကြန္ျမဴနစ္ ျဖစ္သြားၿပီ။<br /><br />အစ္ကိုႀကီး ကိုေအာင္ ေရႊက ပဲခူး႐ိုးမဘက္၊ အစ္ကိုေလး ကိုေအာင္ေဖက ေျပာက္ က်ားတပ္ထဲ ပါသြားတယ္။ အဘြားတို႔ မိန္းမသားေတြက ေညာင္ခါးရွည္မွာ ရွိတဲ့ ပါတီ ႐ံုးမွာ ထိုင္တယ္။ ေညာင္ခါး ရွည္ဆိုတာ ပဲခူး႐ိုးမထဲမွာပဲေလ။ ပါတီက ပဲခူး႐ိုးမကို ေျခကုပ္ယူထားတာ။ အဲ သည္မွာ ဇာတ္လမ္းစတာပဲ။ ဟင္း...ဟင္း...မင္း ဒါ ေမးခ်င္ေနတာ မဟုတ္လား။ ငါ သိပါတယ္။ သူ႔နာမည္က ကိုတင္ေမာင္တဲ့။ ဌာနခ်ဳပ္က ေန ေ၀ါၿမိဳ႕နယ္အတြက္ ပညာ က်န္းမာေရးမွဴး တာ၀န္နဲ႔ လႊတ္လိုက္တာ။ ေညာင္ခါး ရွည္႐ံုးမွာ အေျချပဳတာေပါ့။ အသက္ ၃၀ မျပည့္ေလာက္ ေသးဘူး။ အဘြားထက္ ၁၀ ႏွစ္ ေက်ာ္ေက်ာ္ႀကီးမယ္။ ကို တင္ေမာင္က ေတာခိုႏိုင္ငံေရး သမားေပမဲ့ ႏုႏုဖတ္ဖတ္၊ အႏု ပညာသမားကြဲ႕။ ေတာခိုသူ ေဌးသားဆုိေတာ့ အက်ႌေရႊ ၾကယ္သီးနဲ႔ ပတ္ကားေဖာင္ တိန္နဲ႔။ ျမင္ခါစ ေတာ္ေတာ္ မ်က္စိေနာက္စရာ ေကာင္း တယ္။ လက္သီး၊ လက္ ေမာင္းတန္း ေဒါင္းတင္၊ ေမာင္းတင္ အဘြားတုိ႔နဲ႔ တ ျခားစီပဲ။ သူက အားရင္ သူ႔ လက္စြဲေတာ္ မယ္ဒလင္ေလး တီးေနေတာ့တာ။ တစ္ခါတစ္ ရံ ဘာဂ်ာေလး မႈတ္တယ္။ သူ႔ဂီတအႏုပညာေၾကာင့္ ထင္ပါရဲ႕။ အားလံုးနဲ႔ တည့္ တယ္။ ရဲေဘာ္ေတာ္ေတာ္ မ်ားမ်ား သူ႔ကို ခ်စ္ၾကတယ္။<br /><br />သူ ခဏခဏ ဆိုတဲ့သီခ်င္းက-<br />ျမတ္ႏိုးသူရယ္<br />ခ်စ္မိုးေစြခဲ့တယ္<br />ဘံုႀကိဳးျပတ္တဲ့<br />ေဒ၀ီနတ္မ်ဳိးႏြယ္<br />မသိဘူး။ ကိုယ့္ကိုရည္ ရြယ္ၿပီး ဆိုေနတယ္လို႔ မထင္ ဘူး။ အဲသည္ေလာက္ အ တာ။ ရွိေသးတယ္။ ဂီတာ စိမ္းေမာင္ သီခ်င္း ေမာင့္ သက္လွယ္ေလ ဆရာေရႊတိုင္ၫြန္႔ ေရးတဲ့သီခ်င္း ခုထိ ေခတ္စားပါတယ္ကြယ္။<br /><br />စိတ္ထဲ၀ယ္<br />ႀကိတ္ခဲေျဖမရတယ္<br />ေလာကီလူ႔ဘံု<br />ကာမကိေလသာက<br />ေႏွာင္ႀကိဳးသြယ္<br />ခ်စ္သက္လွယ္<br />အေၾကာင္းဆံုျပန္လို႔<br />ေပါင္းေဖာ္ရန္ဖို႔ကြယ္<br />အခ်စ္ဦးေပမို႔<br />ေမ့ဘူးခင္ရယ္<br />ေမ့ဘူးခင္ရယ္<br />ဒါလည္း မရိပ္မိေသး ဘူး။ ေနာက္မွ ရဲေမအခ်င္း ခ်င္း သတိေပး၊ လက္တို႔ ေတာ့မွ သတိထားမိၿပီး ရင္ ခုန္ေတာ့တာ။<br /><br />ခင္စရာ၊ မင္စရာ<br />႐ူပါ႐ံုေခ်ာသူသက္လ်ာ<br />ၾကင္နာစြာ<br />ေမာင့္စိတ္ထဲမွာ<br />ခ်စ္မိတာ၊ ႀကိဳက္မိတာ<br />ေစတနာေ၀ျဖာ၊<br />ခင္သူဇာ ပ်ဳိမ်က္ႏွာ<br />အသည္းထဲစြဲတာ<br />ထာ၀စဥ္သာ ခင္တာ၊<br />ေဂၚသဇင္ပန္း ရႊင္လန္း<br />နန္းဥယ်ာဥ္မွာ<br />ခ်ဴခ်င္ေသာ္လည္း<br />စိတ္ထဲ ရဲေသြးမ၀င္ပါ<br />ခင္ႏွမသက္လ်ာ<br />သနားၾကင္နာ<br />ခြင့္ေပးဖို႔ရာ<br />ေတာင္းပန္ရတာ<br />အဲသည္သီခ်င္းေလး ဆိုေတာ့<br />ခ်စ္ေမတၱာၿဖိဳးႂကြကာ<br />မိုးက်မယ္လွသူဇာ<br />ၾကည္ႏူးစြာ<br />ဖူးစာဖက္နဲ႔<br />အေၾကာင္းဆက္<br />ႏိုင္ေအာင္သာ<br />အို ေဒ၀ါသိၾကား<br />မစပါ<br />ဆိုတဲ့အ ပိုဒ္ကို လိုက္ဆို မိတယ္။ ဆရာ ေရႊျပည္ေအး ေရးၿပီး ေမာင္တင္ေမာင္ဆို တာ။ ဘရဏီ တဲ့။ သိပ္ ေကာင္းတဲ့ သီခ်င္း။ အဆို ေတာ္ ေမာင္တင္ေမာင္နဲ႔ ကို တင္ေမာင္ ေရာမသြားနဲ႔ဦး။ သတ္သတ္စီ။ ႐ႈပ္သြားဦး မကြဲ႕။<br /><br />လူပဲေလ။ ႏွလံုးသား ရွိ တာေပါ့။ ေတာထဲမွာ ေနရတဲ့ ဘ၀ေတြ၊ ယံုၾကည္ရာ လုပ္ ေနၾကတာဆိုေပမဲ့ ရင္ခုန္စရာ ရွိ ခုန္တာပဲကြဲ႕။ ႏွလံုးသား ကိုေတာ့ ညာလို႔မွ မရတာ။ ၆ လေလာက္ၾကာေတာ့ လူ ႀကီးေတြ အသိေပးၿပီး လက္ ထပ္လိုက္ၾကတယ္။ လူႀကီး ေတြက ေခၚေမးတာေပါ့။ တကယ္ခ်စ္ျမတ္ႏိုးလို႔လား။ စိတ္သေဘာခ်င္း တိုက္ဆိုင္ လို႔လား။ အႏိုင္က်င့္လို႔၊ ေၾကာက္လို႔ လက္ခံရတာ လား။ အကုန္စံုေအာင္ကို ေမး ေတာ့တာ။ အံမယ္ အဲဒီတုန္း က ၃ စံုတြဲကြဲ႕။<br /><br />ေတာထဲဆိုေတာ့ မ႑ပ္ ေတြ ဘာေတြနဲ႔ ဘယ္ဟုတ္ မလဲ။ ေညာင္ခါးရွည္ စာ သင္ေက်ာင္းမွာ ဧည့္ခံပြဲလုပ္ တယ္။ ရွပ္အက်ႌ၊ ထဘီဖ်င္ ၾကမ္းနဲ႔ သနပ္ခါးမႈန္ေအာင္ လိမ္းၿပီး ေတာပန္းေလးပန္ ႐ိႈးထုတ္ရတာေပါ့။ လွလိုက္ တာလို႔ ေျပာတဲ့ ကိုတင္ေမာင္ မ်က္၀န္းမွာ အရည္လဲ့ေန တယ္ကြဲ႕။ ခ်စ္ရည္ရႊန္းတဲ့ မ်က္၀န္းျပာျပာ ဆိုတဲ့ သီ ခ်င္းကိုသာ သတိရလိုက္ ေတာ့။ ကိုတင္ေမာင္က လည္း ေဘာင္းဘီနဲ႔ကုတ္နဲ႔ဆို ေတာ့ အေတာ္ခ့ံတာ။ ခံ့ေခ်ာ ဟုတ္တယ္။ ခံ့ေခ်ာ။ အံမယ္ မင္းက ရယ္တယ္။ ေဟာဒီ ဓာတ္ပံုၾကည့္ ေတြ႕လား၊ ဘယ္ေလာက္ေခ်ာတယ္ဆုိ တာ။ ေကၽြးတာကေတာ့ ေကာ္ဖီ၊ ေပါင္မုန္႔၊ မုန္႔ကၽြတ္ ဒီေလာက္ပါပဲ။ လက္ဖြဲ႕ရယ္ လို႔ ဘယ္ရမလဲ။ အမွတ္တရ ပစၥည္းေလးေတြျဖစ္တဲ့ စာ အုပ္တို႔၊ ပ၀ါပိုင္းတို႔၊ ေဖာင္ တိန္တို႔ ဒီေလာက္ပါပဲ။<br /><br />မဂၤလာဦးညမွာ ကိုတင္ ေမာင္က ေမ့ပါႏိုင္ သီခ်င္း ေလးကို မယ္ဒလင္ေလး တီး ၿပီးဆိုျပတာ ရင္ထဲကို စြဲေန ေတာ့တာ။<br />ပါရမီကံ ရင့္သန္တယ္ ႏြဲ႕မူဟန္<br />လွဂုဏ္ႂကြယ္တဲ့သူရယ္ ဘယ္လိုေရွးေၾကာင္းကံ<br />ဆုပန္လာတယ္<br />ျမင္သူတိုင္းလို<br />ႏွစ္လိုခ်စ္ၾကည္ညိဳဖြယ္<br />မ်က္စိထဲက<br />ထြက္ပါဘူး<br />လွမွဴးေကသြယ္<br />စြဲမိပါတယ္<br />တဲ့။ သတိရတယ္ ကြယ္။<br />၁၉၄၉<br />ခ်စ္စ၊ ၾကင္နာစ၊ အနာဂတ္တူ၊ ရည္မွန္းခ်က္တူ၊ ဘ၀တူတဲ့ ေပ်ာ္စရာဘ၀ ေလးဟာ ၆ လေလာက္မွာပဲ ေက်ပ်က္သြားခဲ့တယ္။ ကိုတင္ေမာင္ အဖမ္းခံရတာ ေလ။ အစိုးရတပ္ေတြ ရြာေတြ၀ိုင္း၊ စစ္ဆင္ေရးေတြ လုပ္တာမွာ ကိုတင္ေမာင္ သတင္းေပး၊ လက္ေထာက္ခ်တာပါ ဆိုၿပီး မတရားစြပ္စြဲ အဖမ္းခံရတာ။ ကိုတင္ေမာင္က ေ၀ါသူေဌးဦးစိန္၀င္းရဲ႕ တူေတာ္တယ္။ ဦးစိန္၀င္းက ႏွယ္ႏွယ္ရရ မဟုတ္ဘူး။ ဆာဘြဲ႕ရတာေနာ္။ ရြာကို၀ိုင္းတဲ့ ဗိုလ္ျမင့္ေဆြကလည္း သူ ဆာဂ်င္ဘ၀ကတည္းက ကို တင္ေမာင္နဲ႔ ဂ်ပန္ ေတာ္လွန္ေရး အတူလုပ္ရင္း တစ္အိပ္ရာတည္း အတူအိပ္၊ တစ္ေယာက္ အ၀တ္အစား တစ္ ေယာက္ ယူ၀တ္ေလာက္ေအာင္ ရင္းႏွီးခဲ့တာဆိုေတာ့ သံသယျဖစ္စရာေတြေပါ့။<br /><br />ပါတီက စပိုင္၊ မုဒိမ္း၊ ကၽြဲခိုး၊ ႏြားခိုးဆိုလို႔ကေတာ့ ေသဒဏ္ပဲ။ ေသဒဏ္က လည္း အခ်ိန္ဆိုင္းေနတာ မဟုတ္ဘူး။ သစ္ပင္မွာ ႀကိဳး တုပ္ၿပီး ရဲေမေတြက ၀ါးခၽြန္ နဲ႔ ထိုး၊ အျပတ္ရွင္းတာ။ ဒါ ေၾကာင့္လည္း ေ၀ါတစ္နယ္ လံုး ရာဇ၀တ္မႈ မရွိသ ေလာက္ရွားတယ္။ အိမ္ေတြ တံခါး၊ ျပတင္းေပါက္ ဖြင့္ ထားလို႔ရတယ္။ အမႈစစ္လို႔ ေသခ်ာရင္ ကိုတင္ေမာင္ လည္း အသတ္ခံရမွာပဲ။ အဘြားက ယံုတယ္။ ကိုတင္ ေမာင္မွာ ဒါမ်ဳိးစိတ္ဓာတ္ မရွိဘူး။ စပိုင္ မဟုတ္ဘူး။ ပါတီရန္ပံုေငြအတြက္ သူ႔ဦးေလး ဦးစိန္၀င္း တိုက္မွာ ျမႇဳပ္ထားတဲ့ စိန္၊ ေရႊေတြ ထားရာ ေနရာေတာင္ ျပေပး ခဲ့တဲ့သူပါကြယ္။ ေနာင္သည္ သတင္းျပန္ေပါက္ၾကားသြား မွာ စိုးရိမ္ၿပီး ႏႈတ္ပိတ္ခ်င္တာမ်ားလား လို႔ေတာင္ ထင္ မိတယ္။ သည္ေတာ့ အဘြား ဆံုးျဖတ္တယ္။ ကိုတင္ေမာင္ ကို ဖမ္းခ်ဳပ္ထားတဲ့ ကုလား ေခ်ာင္းကို လိုက္မယ္ေပါ့။ ဆံုးျဖတ္တဲ့အတိုင္း စီစဥ္ လိုက္တယ္။<br /><br />ေညာင္ခါးရွည္မွာရွိတဲ့ ဦးေလး ဘိုးခြန္ေထာကို လွည္းဆင္ခိုင္းၿပီး သြားၾက တာ။ အဲ ရွက္စရာ...ကြယ္၊ ရွက္စရာမဟုတ္ပါဘူးေလ။ ဒါ သဘာ၀တရားႀကီးပဲဟာ။ အဘြား ကိုယ္၀န္ရွိေနၿပီကြဲ႕။ ျမန္လွခ်ည့္လားလို႔ မင္းက ေမးခ်င္ပံု ဟုတ္တယ္မဟုတ္ လား။ သည္ကာလေတြ ခု ေခတ္ေတြလို အကာအကြယ္ ေတြ၊ ေဆးေတြ ရွိတာမွ မဟုတ္တာ။ ရွိလည္း သံုး ေလ့သံုးထ မရွိေပါင္။ ၿမိဳ႕ေပၚ ေတာင္ ဒါမ်ဳိး မရွိသေလာက္ ေသးဘူး ထင္တယ္။ အဲ သည္ ကိုယ္၀န္က ျပႆနာ တက္ေတာ့တာပဲ။ နတ္ေရ ကန္ဆိုတဲ့ ရြာေရာက္ေတာ့ မိုး ခ်ဳပ္ေနၿပီ။ လယ္ကြင္းစပ္ အိမ္တစ္အိမ္ထဲမွာ တစ္ည၀င္ တည္းေတာ့ ကိုယ္၀န္ေဆာင္ မို႔ အိမ္ထဲ အ၀င္မခံဘူး။ ဘိုး ခြန္ေထာကိုပဲ အ၀င္ခံတယ္။ ဘာအယူေတြလည္း မသိပါ ဘူးကြယ္။ မိုးက စုံးစံုး ခ်ဳပ္ၿပီဆိုေတာ့ ေကာက္႐ိုးပံု ေဘး ႏြားစားခြက္နားမွာ တစ္ ညလံုး ေနခဲ့ရတယ္။ ျဖဳတ္ ကိုက္၊ ျခင္ကိုက္၊ ကိုတင္ ေမာင္အတြက္ စိတ္ပူ၊ ဘယ္ လိုမွ အိပ္မေပ်ာ္ေတာ့ စိတ္ ေစာၿပီး အ႐ုဏ္မျမင္ရေသး ဘူး။ ဘိုးခြန္ေထာကို အတင္း ေအာ္ႏႈိးၿပီး လွည္းက ထြက္ ခဲ့တာ။ ေမွာင္နဲ႔မည္းမည္း လမ္းေပ်ာက္ပါေလေရာ။ ႏြားေတြကလည္း လန္႔ၿပီး ဟိုဆြဲ၊ ဒီဆြဲနဲ႔ မႏိုင္ေတာ့ဘူး။ မင္း ယံုခ်င္မွယံု မွင္စာလို႔ ထင္တာပဲ။ ႏြားေပါက္စေလး ေလာက္ ရွိတယ္။ ဒီေကာင္ လိုက္ေႏွာင့္ေနတာ။ စုန္းမီး ေတြလည္း တစ္လံုးၿပီးတစ္လံုး တက္လာလိုက္တာ ေလး၊ ငါးလံုးေတာ့ ရွိမယ္။ ေနာက္ ေတာ့ ဘိုးခြန္ေထာလည္း လွည္းေပၚက ဆင္းၿပီး ပတ္ ပတ္လည္ကို ေသးလွည့္ပန္း ေတာ့မွ ႏြားေတြလည္း ၿငိမ္ ကုန္ေတာ့တာ။<br /><br />အ႐ုဏ္ေလး နည္းနည္း တက္လာေတာ့မွ မီးေရာင္ ပ်ပ်နဲ႔ တဲကေလးျမင္ၿပီး “ကု လားေခ်ာင္းကို သြားခ်င္လို႔ ပါ။ ဘယ္လိုသြားရပါသလဲ” ေအာ္ေမးေတာ့ ဟိုကေျဖတာ နဲ႔ ကိုယ္လာတဲ့ လမ္းက တလြဲ။ ဒါနဲ႔ အေရွ႕ဘက္ လွည္းျပန္လွည့္၊ ယာကြက္ ၆ ကြက္ေလာက္ ေက်ာ္ေတာ့ မွ လွည္းလမ္းကေလး ေတြ႕တာ။ လွည္းလမ္းအတိုင္း ေမာင္းသြားၿပီး မိုးလည္း စင္ စင္လင္းေရာ ခလပ္စုဆိုတဲ့ ရြာေရာက္ေတာ့တယ္။<br /><br />ေျပာရဦးမယ္။ ဟိုဘက္ ဘိုယားႀကီးဘက္ ကရင္ေတြ တိုက္ပြဲျဖစ္ေတာ့ ေတာထဲက က်ားသားအမိ လန္႔ဖ်ပ္ၿပီး ခလပ္စုဘက္ စပါးခင္းထဲ လာပုန္းေနတယ္ ထင္ပါရဲ႕။ စပါးရိတ္လာတဲ့ သားအဖ သံုးေယာက္နဲ႔ေတြ႕ၿပီး က်ားမ ႀကီးနဲ႔ သားအဖေတြ လံုးၾက ေရာ။ ဖေအနဲ႔ သားအႀကီး က်ားမႀကီးနဲ႔ လံုးေထြးေန တုန္း သားအငယ္က ရြာကို ျပန္ေျပးၿပီး ကြန္ျမဴနစ္ရဲေဘာ္ ေတြ ေခၚလာေတာ့ ရဲေဘာ္ ၁၀ ေယာက္ေလာက္ ပါလာ တယ္။ အံမယ္ က်ားမႀကီး က သားအဖႏွစ္ေယာက္လံုး ကို ကုိက္သတ္ၿပီးေပမဲ့ မေျပး ဘူးတဲ့။ ရဲေဘာ္ေတြလည္း ေသနတ္ေတြနဲ႔ ၀ိုင္းပစ္ၾကတာ ၇ ေတာင္ေက်ာ္ က်ားမႀကီး လည္း ေသတာပါပဲ။ က်ား ကေလးကိုေတာ့ မေတြ႕ဘူး ဆိုတယ္။ ေျပးေရာေပါ့။ အဲ ကိုတင္ေမာင္ကို ဖမ္းထားရာ ကုလားေခ်ာင္း သြားတဲ့ အေၾကာင္းကေန စကားေတြ လည္း ဟိုေရာက္ ဒီေရာက္ ျဖစ္ကုန္ၿပီ။ အသက္ ၈၀ ေက်ာ္ အဘြားႀကီးပဲ အိုၿပီ။ သတိေတြ ေမ့ကုန္ၿပီ။ ကိုယ့္ စကားကိုယ္ ဘယ္ေရာက္လို႔ ေရာက္မွန္း မသိေတာ့ပါဘူး။ အၿမီးအေမာက္ မတည့္ခ်င္ ဘူး။ ေနဦး ဘယ္ေရာက္ သြားၿပီလဲ၊ ေအး ေန႔လယ္ ၁၁ နာရီေလာက္မွာ ကိုတင္ ေမာင္ကို ဖမ္းထားတဲ့ ကုလားေခ်ာင္းကို ေရာက္ ေရာ။ အမႈစစ္ေနဆဲႀကီးကို ေရာက္တာ။ သတ္ပစ္လိုက္ ၾကၿပီလားလို႔ ေသာကဆင္းရဲ မႈေတြနဲ႔လာခဲ့ၾကတာ အသက္ ရွင္လ်က္ ေတြ႕ရေတာ့ ၀မ္းလည္း သာတယ္။ ၀မ္း လည္း နည္းတယ္။ အသက္ မေသေသးလို႔ ၀မ္းသာတာ။ စပိုင္ဆိုၿပီး စြပ္စြဲတာကို ၀မ္း နည္းတာ။<br /><br />စပိုင္လို႔ စြပ္စြဲသတ္မွတ္ လိုက္ရင္ ဘယ္သူမွ တတ္ႏိုင္ တာ မဟုတ္ဘူး။ ဘယ္သူ႕႔ ေျခသလံုးမွ ဖက္မေနနဲ႔ေတာ့။ ကိုတင္ေမာင္ကို ယံုတယ္။ သူ႔မွာ အဲသည္စိတ္ဓာတ္ လံုး လံုးမရွိႏိုင္ဘူး။ လူတစ္ဖက္ သားကို ကူညီခ်င္စိတ္ အျမဲ ရွိတယ္။ ရန္၊ ငါ စည္းျပတ္ တာ မျပတ္တာေတာ့ အဘြား မသံုးသပ္တတ္ဘူး။ ေသခ်ာ တာကေတာ့ ကိုယ့္တပ္ ထိ ခိုက္မဲ့ အလုပ္မ်ဳိး သူ မလုပ္ ဘူး။ ယံုၾကည္မႈနဲ႔ ေရာက္ လာတဲ့သူပါ။ တရားကို နတ္ ေစာင့္တယ္ကြဲ႕။ အမႈက မေရ ရာဘူး။ အထင္နဲ႔ ရမ္းသန္း စြပ္စြဲၾကတာ။ မွန္မွန္ကန္ကန္ စစ္ေဆးေတာ့လည္း လြတ္ ေျမာက္သြားတာေပါ့။<br /><br />ေညာင္ခါးရွည္က ျပန္ လာေတာ့ လွည္းေပၚမွာ ကိုတင္ေမာင္က ဘာဂ်ာေလး ထုတ္ၿပီး သံုးပန္လွ သီခ်င္း ေလးမႈတ္တာ...<br />မိုးနတ္မယ္ သူဇာႏြယ္ ႐ူပါလွတာရယ္၊ သူငါ က်စရာမူရာျပကာ ျပံဳးလိုက္ ရင္ကြယ္၊ ဖိုးလႏွယ္ တူပါ တယ္၊ ျဖဴကာ၀ကာရယ္<br />တဲ့။<br /><br />သက္သက္ အဘြား ကိုယ္၀န္ေဆာင္ထားရတာကို စေနတာ။ ခုထိမေမ့ႏိုင္ေသး ဘူး။<br />“မၾကင္ေရ ဒီဘာဂ်ာ ေလးနဲ႔ မယ္ဒလင္ေလးက အသက္ကယ္တာဗ်။ က်ဳပ္ ကို ဖမ္းထားတဲ့ ရဲေဘာ္ေတြ က က်ဳပ္ မယ္ဒလင္သံကို စြဲေနတာ။ က်ဳပ္ကိုလည္း ခ်စ္ရွာပါတယ္။ သတ္ပစ္ လိုက္ရင္လည္း ဘာတတ္ႏိုင္ မွာတုံး။ ဒီအတိုင္း စင္းခံေန ရမွာ။ ႏြားခိုးႏွစ္ေယာက္ ၀ါး ခၽြန္စာမိေတာ့ က်ဳပ္ ေတာ္ ေတာ္တုန္လႈပ္သြားတယ္။ အျပစ္မလုပ္ဘဲနဲ႔ မေသခ်င္ ဘူး။ မၾကင္အတြက္လည္း စိတ္ပူမိတယ္။ ေတာ္ေသး တယ္။ ခ်င့္ခ်င့္ခ်ိန္ခ်ိန္နဲ႔ အထက္အမိန္႔ နာခံၾကလို႔ အဟဲ...မယ္ဒလင္ေလးေက်း ဇူးလည္း ပါသေပါ့ကြယ္”<br /><br />၁၉၅၀<br />၁၉၅၀ ဟုတ္တယ္။ လဆန္းပိုင္းေလာက္မွာ အစိုး ရတပ္ စစ္ေၾကာင္း ၃ ခုနဲ႔ ေ၀ါၿမိဳ႕နယ္ကို အျပတ္ရွင္း မယ္ဆိုၿပီး သတင္းေတြ ရ တယ္။ ေ၀ါၿမိဳ႕နယ္က အင္ အားသိပ္နည္းတယ္။ အမ်ားစု က ပဲခူး႐ိုးမဗဟို႐ံုးနဲ႔ ေတာင္ ငူ၊ ပ်ဥ္းမနားဘက္ေတြ ေျခ ကုပ္ယူထားတာ။ သည္ေတာ့ ေ၀ါပါတီ႐ံုးနဲ႔ မိသားစု ေတြအတြက္ လံုျခံဳမႈအားနည္း တယ္။ သူတင္၊ ကိုယ္တင္ မယွဥ္ႏိုင္ဘူး။ သည္ေတာ့ ေျပးရေတာ့တာပဲ။ ဘယ္ကို ေျပးသလဲဆိုေတာ့ စစ္ေတာင္း ျမစ္႐ိုးတစ္ေလွ်ာက္ လွ်ဳိေတြ ထဲမွာေပါ့။<br /><br />ေနက အရမ္းပူေတာ့ မခံႏိုင္ဘူး။ လွည္းေတြေပၚ ေစာင္ေတြတင္ၿပီး လွည္း ေအာက္ ၀င္ေနရတယ္။ ည ၈ နာရီေလာက္ စစ္ေတာင္း ျမစ္ေရတက္လာေတာ့မွ သမၺန္ငွားၿပီး ဟိုဘက္ကမ္း က ဘိုယားႀကီးကို ကူးၾက တာ။ ဘိုယားႀကီးဘက္မွာရွိ တဲ့ ကရင္တပ္က သတင္းရ လို႔ ထင္တယ္။ ေသနတ္ ေဖာက္ၿပီး သူတို႔ ႐ံုးေခၚသြား ၾကတယ္။ မနက္လင္းေတာ့ လႊတ္ေပးတာနဲ႔ ကိုတင္ေမာင္ ရဲ႕အေဒၚရွိရာ မုပၸလင္မွာသြား ခိုတယ္။ မုပၸလင္မွာ ခိုေန တုန္း သံုး၊ ေလးရက္ေလာက္ အၾကာမွာ မုပၸလင္ဂါတ္တဲက ကိုတင္ေမာင္ကို လာဖမ္း သြားပါေလေရာ။ မိန္းမသား ေတြကို မဖမ္းဘူး။ မုပၸလင္ ဂါတ္မွာ ၂ ပတ္ေလာက္ၾကာ ေတာ့ အမွတ္ ၁၆ တပ္ရင္း က ဗိုလ္ႀကီး ခင္ေမာင္ျမင့္ ေရာက္လာၿပီး ကိုတင္ေမာင္ ကို သထံုေခၚသြားတယ္။ သထံုတပ္မွာ တစ္လေလာက္ ၾကာၿပီး ခံ၀န္ခ်ဳပ္ေတြမွာ လက္မွတ္ေတြ အႀကိမ္ႀကိမ္ ထိုးၿပီး ျပန္ေရာက္လာတယ္။ အဲဒီ အခ်ိန္မွာပဲ အဘြားက ပဲ ခူးေရာက္ေနၿပီ။ ေ၀ါၿမိဳ႕သား ေတြက ပဲခူးမွာ အမ်ားႀကီး ေလ။ သူတို႔ အကူအညီေပး ၾကပါတယ္။<br /><br />အစ္ကိုႀကီး ကိုေအာင္ ေရႊက ပဲခူး႐ိုးမကေန အေမနဲ႔ ေတြ႕ခ်င္လို႔ ခြင့္ယူၿပီးလာတဲ့ အခ်ိန္ အဘြားတို႔ေျပးတာနဲ႔ လာတိုက္ဆိုင္ၿပီး ကိုတင္ ေမာင္နဲ႔အတူ သမီးေယာက္ဖ ႏွစ္ေယာက္ သထံုတပ္ေခၚ စစ္တဲ့အထဲပါသြားတယ္။ အစ္ကိုေလး ကိုေအာင္ေဖကေတာ့ က်ဳိက္ထီး႐ိုးဘက္မွာ ဆက္က်န္ရစ္တယ္။ အင္း စစ္စစ္ေပါက္ေပါက္ တြက္ ရင္ ေတာထဲမွာ ၃ ႏွစ္ ေလာက္ေတာ့ ရွိမယ္။<br /><br />၁၉၅၁<br />ေတာထဲမွာ ေမြးတဲ့ သားအႀကီးက အဆုတ္ အေအးပတ္ၿပီး ဆံုးရွာတယ္။ ေဆးၿမီးတိုေတြနဲ႔ မျပည့္မစံု ကုခဲ့ရတာေလ။ ဘယ္လိုလုပ္ သက္ဆိုးရွည္မလဲကြယ္။ ဆရာ၀န္ မပင့္ႏိုင္ေလာက္ ေအာင္ ခ်ဳိတဲ့၊ ဆင္းရဲခဲ့တယ္။ အလင္းထဲေရာက္ၿပီဆိုေပမဲ့ ဘ၀ကေတာ့ မလင္းဘူး။ သိမ္ဇရပ္တံတားေဆာက္ လုပ္ေရးမွာ ကိုတင္ေမာင္က ေက်ာက္ကန္ထ႐ိုက္ ၀င္လုပ္ တယ္။ ေက်ာက္သြင္းရတာ အေတာ္ပင္ပန္းဆင္းရဲခဲ့တာ ပါ။<br /><br />၁၉၆၂<br />ေကာင္းေရာင္း ေကာင္း ၀ယ္ အလုပ္မ်ဳိးစံုလုပ္၊ နည္း နည္းေလးစုမိေတာ့ ရာတန္ ေတြ တရားမ၀င္ေတာ့ဘူး ေၾကညာသြားေတာ့ လင္ မယားႏွစ္ေယာက္ေပါင္း ၄၀၀၀ ပဲ ရလိုက္တယ္။ တစ္ေယာက္ ၂၀၀၀ ပဲ လဲ ခြင့္ရတာကိုး။ ဘယ္ကြယ္၊ ဘယ္သူက သစၥာ ရွိမွာတဲ့လဲ။ လဲေပးမယ္ဆိုၿပီး ယူသြားတဲ့ ပိုက္ဆံေတြ အကုန္ဆံုးတာ။ သြားေရာ...ဘ၀ကို တစ္က ေန ျပန္စရေတာ့တာ။<br /><br />၁၉၈ရ<br />ရဲေဘာ္ ရဲဘက္၊ ဘ၀ အေဖာ္မြန္၊ သားသမီး ၈ ေယာက္တို႔ရဲ႕ ဖခင္၊ သီခ်င္း ေလးေတြကို ခ်စ္တတ္သူ လက္တြဲျဖဳတ္...တမလြန္ခရီး ကို ထြက္သြားခဲ့တယ္ေလ။<br /><br />၁၉၈၈<br />တစ္ပါတီစနစ္ကို ေတာ္ လွန္တဲ့ ျပည္သူ႔အေရးေတာ္ ပံုႀကီး ျဖစ္တယ္။ ေနာက္ သားသမီးေတြထဲက နံပါတ္ ၄၊ ၅၊ ၆၊ ၇၊ ၈ တကြဲတျပား စီ ထြက္ခြာသြားၾကျပန္ၿပီ။ ဘယ္လိုလုပ္ တားလို႔ ရမွာလဲ။<br />အဘြားေသြးပဲကြယ္။<br />၂၀၀၈<br />ညီမေလး မက်င္ပု ဆံုး တယ္။<br /><br />၂၀၀၉<br />အစ္ကိုႀကီး ကိုေအာင္ ေရႊ ဆံုးရွာတယ္။<br /><br />၂၀၁၁<br />နံပါတ္ ၃ သား အသည္းစီပိုးေရာဂါနဲ႔ ဆံုး တယ္။ စီပိုးကုဖို႔ သိန္းရာ ဂဏန္းႀကီးႀကီးရွိမွ ရမွာဆို ေတာ့ လံုးပါးပါးသြားရွာ တာ။<br /><br />၁<br />ေကာင္စီ႐ံုး၊ ရ၀တ႐ံုး၊ ရယက႐ံုးမွာ ေထာက္လွမ္း ေရးက ေခၚေခၚစစ္တာမ်ဳိး မရွိေတာ့ဘူး။ အခုေတာ့ သား ေတြ သမီးေတြနဲ႔ ခြဲခြာရတာ ႏွစ္ ၂၀ ေက်ာ္ခဲ့ၿပီ။<br /><br />ဒီမိုကေရစီ လမ္း ေၾကာင္းေပၚ သြားေနၾကၿပီ။<br />အေ၀းကသူေတြ ျပန္ လာႏိုင္ၿပီဆိုေတာ့...<br />သားသမီးေျမးျမစ္ တစ္ျပံဳတစ္မနဲ႔ မေသခင္ ေလး ေနခ်င္တာေပါ့။<br />ေနခြင့္ရမွာပါေနာ္။<br /><br />သားသမီးေတြနဲ႔ တေပ်ာ္တပါး သီဆိုခဲ့တဲ့ ဆရာ ေရႊတိုင္ၫြန္႔ရဲ႕ ဇာတိ မာန္ သီခ်င္းကို အခုခ်ိန္မွာ ေျမးျမစ္ေတြနဲ႔ပါ ၿမိဳင္ၿမိဳင္ဆိုင္ ဆိုင္ ဆိုခ်င္လိုက္တာ။<br />မ်ဳိးက်က္သေရ<br />တိုးတက္ေစ<br />ေအာင္ေၾကာင္း<br />မဂၤလာအေျခ<br />မိုးေအာက္ေျမ<br />တန္ခိုးေတာက္ေပ<br />ေခတ္ေကာင္း<br />ေရာက္ၿပီေလ<br />ေအာက္က်မခံဘူးေဟ့<br />အမ်ဳိးသားတို႔ေရ<br />ေအာက္က်မခံဘူးေဟ့ အမ်ဳိးသမီးတို႔ေရ<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px; text-align: right;">
ရဲသွ်မ္း<br />(ေရႊအျမဳေတ မဂၢဇင္း၊ေအာက္တိုဘာလ ၂၀၁၂</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-6974174703553001422012-09-14T10:23:00.001-07:002012-09-14T10:24:24.694-07:00မီးရထားတစ္စင္း၀တၳဳတို Oct လဆန္းထြက္ပါမယ္<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_0Qr8G0z2Oykm8J5hsZF6u9Fuixq8wYCUTTJGavAwkQWEMHOlnIfxVHBQjiDW_zvS1eTXXNvA07r5GZ5bPztk3ApDMUf3VhiDoRqB7h0_BlwmjD-fDaTsYeQ6spODTyqgRN890vJxMySN/s1600/561042_515286061818586_881783230_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="482" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_0Qr8G0z2Oykm8J5hsZF6u9Fuixq8wYCUTTJGavAwkQWEMHOlnIfxVHBQjiDW_zvS1eTXXNvA07r5GZ5bPztk3ApDMUf3VhiDoRqB7h0_BlwmjD-fDaTsYeQ6spODTyqgRN890vJxMySN/s640/561042_515286061818586_881783230_n.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 11px; line-height: 14px; text-align: left;">မီးရထားတစ္စင္း၀တၳဳတို Oct လဆန္းထြက္ပါမယ္</span> </td></tr>
</tbody></table><br />
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-8732374880583982582012-07-22T09:20:00.001-07:002012-07-22T09:49:45.242-07:00သားေကာင္မ်ား<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDjHBLFFJeIUIpHGFxk-3n8lS7GCqY-PVUJIPEU-bzo8HBy1zvf0pX9jqOMf_9CsocqC1Yp27aX5sFDIR3aDdAstxbyeGvkK5ZTOmxEcHJNUrPThEL1EMBWedcjphoymCpj1SrGAdFUQge/s1600/roosevelt-elk-olympic.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDjHBLFFJeIUIpHGFxk-3n8lS7GCqY-PVUJIPEU-bzo8HBy1zvf0pX9jqOMf_9CsocqC1Yp27aX5sFDIR3aDdAstxbyeGvkK5ZTOmxEcHJNUrPThEL1EMBWedcjphoymCpj1SrGAdFUQge/s200/roosevelt-elk-olympic.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">၁-က</div><div style="text-align: justify;">ေတာင္ဆိတ္အုပ္စု အေကာင္ ၄-၅ဝ ခန္႔ေတာ့ရွိမည္။ စမ္းေခ်ာင္းေလးဆီလား၊ ျမက္စိမ္းႏုစိုစိုဆီလား၊ အစုအေဝးလိုက္ စည္းခ်က္မွန္ေျခလွမ္းတို႔ျဖင့္ တစ္လွမ္းခ်င္းတစ္ေရႊ႕ခ်င္း ေသာကမရွိ၊ အပူအပင္မရွိ။</div><div style="text-align: center;">၁-ခ</div><div style="text-align: justify;">သူတို႔႐ုံးမွာ ဝန္ထမ္း ၂ဝ ေက်ာ္ရွိသည္။ အငယ္တန္းစာေရး၊ အႀကီးတန္းစာေရး၊ စာေပးစာယူ စာေရး၊ ဌာနခြဲစာေရး၊ လက္ႏွိပ္စက္စာေရး၊ ကြန္ပ်ဴတာကြၽမ္းက်င္စသည္ျဖင့္ သူ႔Sectionအလိုက္ ရာထူးအဆင့္ အမ်ိဳးမ်ိဳး ရွိသည္။ စားပြဲ ၁ဝလုံးမ်က္ႏွာခ်င္းဆိုင္ထားၿပီး အလယ္ကေလွ်ာက္လမ္းျဖစ္သည္။</div><div style="text-align: justify;">စားပြဲေတြေနာက္မွာ စာရင္းဇယားစာအုပ္မ်ားထည့္ထားသည့္ ဦးစားေပးအဆင့္အတန္းမွတ္သားထားေသာ ဘီ႐ိုႀကီးမ်ား ႏွင့္ စာရြက္ဖိုင္မ်ားတင္ထားသည့္ စင္ႀကီးမ်ားရွိသည္မို႔ ႐ုံးခန္းကအက်ယ္ႀကီးဟုလည္းမဆိုသာ။ လက္ေထာက္ ၫႊန္ၾကားေရးမွဴး သူ႔စာပြဲကမ်က္ႏွာခ်င္းဆိုင္ စားပြဲေတြကို ထိပ္ကပိတ္ထားသည္အလား ရွိသည့္အတြက္ ဝန္ထမ္းအားလုံး၏ လႈပ္ရွားမႈကို မျမင္လိုပါပဲ ျမင္ေနရသည္၊ မၾကည့္လိုပါပဲ ၾကည့္ေနရသည္။ သူႏွင့္ မ်က္ႏွာခ်င္း ဆိုင္ ႐ုံးအဝင္ေပါက္နံရံရွိ ၂၆ လက္မ LCDတီဗီြ၏ ျမင္ကြင္းလိုပဲျဖစ္ေနသည္။ ၫႊန္ၾကားေရးမွဴး၏ ေလေအးေပးစက္အခန္းထဲမွာ Skynet Boxထားၿပီး ၄င္းကိုယ္တိုင္ကလည္း LCDတီဗီြ တစ္လုံးႏွင့္ အစီအစဥ္ေတြကို ၾကည့္ေနတတ္သည္ဆိုေတာ့ သူတို႔႐ုံးခန္းေရွ႕ တီဗီြအစီအစဥ္က ၫႊန္ၾကားေရးမွဴး၏ ဆႏၵအတိုင္းပဲျဖစ္လို႔ေနသည္။ ႐ုံးတာဝန္ခ်ိန္မွာ တီဗြီႀကီးဖြင့္ထားတာ မေကာင္းပါဘူးဟု ဘယ္သူကမွလည္း ေစာဒကမတက္၊ ေဝဖန္ေရးမလုပ္ တာဆိုေတာ့ ဝန္ထမ္းမ်ားအားလပ္ခ်ိန္(သူကေတာ့</div><div style="text-align: justify;">သူ႔ဝန္ထမ္းေတြ အၿမဲတမ္း အားေနသလုိပဲ ဟုထင္သည္) မွာ တီဗီြအစီအစဥ္က ေငးေမာစရာ ေကာင္းလွ သည့္ ေဖ်ာ္ေျဖေရးအစီအစဥ္ပဲျဖစ္သည္။ ခက္တာကၫႊန္ၾကားေရးမွဴး ၏ ခံစားခ်က္သည္ ေတာေကာင္ေတြ ၏ သဘာဝကို ႏွစ္သက္ဟန္ရွိသည္။</div><div style="text-align: justify;">အခ်ိန္ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားမွာ Worldwide Channel ကိုပဲ ဖြင့္ထားတတ္သည္။ သည္ေတာ့ သူ႔မွာ မျမင္လိုဘဲ ျမင္ေနရ၊ မၾကည့္လိုဘဲ ၾကည့္ေနရေတာ့သည္။</div><div style="text-align: justify;">''အဲ့သည္ေနရာက ေနရာေကာင္း၊ အင္းေလ အျမန္ဆုံးက်ေအာင္ ဆက္ တင္ေပးလိုက္မယ္''</div><div style="text-align: justify;">စာေပးစာယူ စာေရးေလးရဲ႕ ျပာတာတာအသံ။</div><div style="text-align: justify;">''နည္းနည္းေတာ့ခက္တယ္၊ ႐ုံးခ်ဳပ္အဝင္၊ အထြက္လိုတယ္''</div><div style="text-align: justify;">အႀကီးတန္းစာေရးမႀကီးရဲ႔ စူးရွရွစကားသံ။</div><div style="text-align: justify;">''ကြန္ပ်ဴတာ႐ိုက္ရမယ္၊ ေျမပုံဆြဲရမယ္၊ ေအာ္တိုကတ္နဲ႔မွအဆင္ေျပမွာ၊ မိတၱဴေတြကလည္း လိုေသးတယ္'' ကြန္ပ်ဴတာကြၽမ္းက်င္ရဲ႕ ၾသအက္အက္ စကားသံ။</div><div style="text-align: justify;">''ေလွ်ာက္လႊာေတြကတထပ္ႀကီး၊ ဦးစားေပးလုပ္ေပးရမွာဆိုေတာ့ ...အင္း''</div><div style="text-align: justify;">ဌာနခြဲစာေရးႀကီးရဲ႕ ေသြ႔ေျခာက္ေျခာက္ အသံ။</div><div style="text-align: justify;">အားလုံးတညီတၫြတ္တည္း ေျခလွမ္းတို႔စည္းခ်က္အမွန္၊ ကုိယ့္စားပြဲအသီးသီးမွာ အထုပ္ကေလးေတြ စာအိတ္ကေလးေတြ ကိုုယ္စီကိုယ္စီျဖင့္ ေန႔တဓူဝ ႐ုံးဆင္းအျပန္မွာ မိသားစု ဆန္ဖိုး၊ ဆီဖိုး၊ စာအုပ္ဖိုး၊ ဖေယာင္းတိုင္ဖိုး၊ အရက္ဖိုး၊ ဖဲဖိုး၊ ႏွစ္လုံးဖိုး၊ ကာရာအိုေကဖိုး၊ မာဆတ္ဖိုး တစ္ခု သို႔မဟုတ္ ႏွစ္ခု သို႔မဟုတ္ အားလုံးလည္း ျဖစ္သြားႏိုင္ပါသည္။</div><div style="text-align: center;">၂-က</div><div style="text-align: justify;">သည္အခိုက္မွာပဲ ... ေတာင္ဆိတ္တို႔ ဖ႐ိုဖရဲဝ႐ုန္းသုန္းကား။ ေတာ၏ဘုရင္ ျခေသၤ့တစ္ေကာင္က ေတာင္ဆိတ္အုပ္စုေဘးမွ တေဝါင္းေဝါင္းေဟာက္သံျပဳၿပီး ေျပးလိုက္လာသည္။ ျမင္ကြင္းက ၾကည္ႏူးဖြယ္ရာမွ အက်ည္းတန္အျဖစ္ ႐ုတ္တရက္ေျပာင္းသြားၿပီ။ ေျခလွမ္းမ်ားစည္းခ်က္ညီရာမွ ႐ႈပ္႐ႈပ္ေထြးေထြးျဖစ္ကုန္ၿပီ။ အၿငိမ္မွအဆူသို႔ ဒရမ္႐ိုက္ခ်က္ေျပာင္းသြားသလို ခံစားရသည္။ ျမင္ကြင္းမလွေတာ့ ေတာင္ဆိတ္တို႔၏ မ်က္လုံးအေရာင္က ေၾကာက္လန္႔တုန္လႈပ္မႈတို႔ျဖင့္ ဖြဲ႕တည္ေနသည္။ လြတ္ေအာင္ေျပးဆိုသည့္ အသိမွတပါး အျခားမရွိသည့္ အသြင္သ႑န္မ်ားပဲျဖစ္မည္။</div><div style="text-align: justify;">ျခေသၤ့က ပါးနပ္သည္။ အေကာင္ႀကီးႀကီးကိုဟန္႔ၿပီး အေကာင္ငယ္ကိုေခ်ာင္းသည္။</div><div style="text-align: justify;">ေျခလွမ္းမွားမည့္၊ သင္းကြဲျဖစ္သြားမည့္ ေတာင္ဆိတ္ငယ္ကိုသာ အမိအရဖမ္းဆြဲဖို႔ပဲ အားထုတ္ဟန္ရွိသည္။ ျခေသၤ့က ေတာင္ဆိတ္အုပ္စုႏွင့္သာ ၿပိဳင္ေျပးေနေပမယ့္ အၾကည့္က ပဲ့ထြက္သြားမည့္ ေျခလွမ္းမွားမည့္ အေကာင္ကိုသာ မဲေနသည္။</div><div style="text-align: justify;">''မင္းကို ကိုက္သတ္မယ့္ေကာင္...ေဘးဖဲ့မထြက္နဲ႔ သစ္ရြက္ႏု၊ ျမက္စိမ္းႏုႏုကို စားခ်င္တာပဲ မၾကည့္နဲ႕ေလ..။ ဟာ ဒုကၡပဲ အုပ္စုမကြဲနဲ႔။ ဒီေကာင္မင္းတို႔အုပ္စုထဲ မဝင္ရဲဘူး။ ေဘးကပတ္ၿပီး လွန္းေျခာက္မွာ သင္းကြဲမျဖစ္ေစနဲ႔။ သင္းကြဲျဖစ္ရင္ေတာ့ လြတ္လြတ္ကြၽတ္ကြၽတ္ဆြဲသြားမွာ''</div><div style="text-align: justify;">ရင္ထဲကစကားမ်ားပဲ ျဖစ္ပါသည္။ တီဗြီအစီအစဥ္ကေတာ့ သူ႔ရင္ထဲကစကားမ်ားကို နားလည္လိမ့္ မည္မဟုတ္ပါ။ ဝုန္း ကနဲ ခုန္အုပ္လိုက္ခ်ိန္မွာေတာ့ ေတာင္ဆိတ္ငယ္ တစ္ေကာင္၏ လည္ၿမိဳကို ခဲမိသြားၿပီး ျခေသၤ့က အုပ္စုထဲမွ တရြတ္တိုက္ ဆြဲထုတ္သြားသည္။ က်န္သည့္ေကာင္မ်ားကေတာ့ ေၾကာက္လန္႔တၾကား</div><div style="text-align: justify;">ကစဥ့္ကလ်ား ေျပးလ်က္။ ျခေသၤ့၏ အားေကာင္းသန္မာေသာ ေမး႐ိုး၏ အလႈပ္အရွားျဖင့္ ခြၽန္းျမမာေၾကာ ေသာ သြားစြယ္မ်ားေအာက္ အသက္ေပ်ာက္လုျဖစ္ အသံမထြက္ႏိုင္ေတာ့ေသာ ေတာင္ဆိတ္သင္းကြဲေလး ကို ထားရစ္ခဲ့ၿပီ။</div><div style="text-align: justify;">ေတာ၏ သဘာဝနိယာမ။ အားႀကီးသူမွ အားနည္းသူတို႔အေပၚ ရက္စက္ေသာ သတ္ျဖတ္မႈ။</div><div style="text-align: justify;">ေတာင္ဆိတ္တစ္ေကာင္ကား ျခေသၤ့၏ ပယ္ပယ္နယ္နယ္ ဖဲ့ရြဲ႕ၿမိန္ေရယွက္ေရ စားေသာက္မႈေအာက္မွာ ပုံပ်က္ပန္းပ်က္ျဖစ္သြားေတာ့သည္။</div><div style="text-align: justify;">ျခေသၤ့ကား စိမ္ေျပနေျပ စားေသာက္ၿပီး ပါစပ္တစ္ဝိုက္ ေပက်ံေနေသာ ေသြးစေသြးနမ်ားကို လွ်ာႏွင့္ သိမ္းလွ်က္ အားရေက်နပ္ ဗိုက္ဝသြားၿပီမို႔ တစ္လွမ္းခ်င္းေရြ႕ကာ ရိပ္ၿမဳံဆီ ျပန္အသြားမွာေတာ့ ၿခဳံအကြယ္မွ သြားရည္တျမားျမားက်လွ်က္ ေခ်ာင္းေနေသာ ေတာေခြးအုပ္စုကအိေႁႏၵမဲ့စြာ အ႐ိုးအရင္းကို လုယက္ ကိုက္ခဲေနၾကျပန္သည္။</div><div style="text-align: justify;">ေတာင္ဆိတ္အုပ္စုက ဟိုးခပ္လွမ္းလွမ္းမွာ။ ေစာေစာက အထိတ္တလန္႔သည္ အရိပ္လိုပဲ လိုက္ပါေနဟန္ ရွိသည္။ ရိပ္ၿမံဳသို႔ ျပန္ေရာက္ေရးပဲ အေလးထားေနၾကၿပီထင့္။ သစ္ရြက္ႏုေလးမ်ား၊ ျမက္ႏုေလးမ်ား၊ ၾကည္လဲ့ေသာ စမ္းေရအိုင္ေလးတို႔ကို ရွိသည္လို႔ မေအာက္ေမ့ေတာ့။ အထိတ္တလန္႔ မ်က္ဝန္းမ်ားက အခုထိမႈန္မိႈင္းေနဆဲ။ အစာဝဗိုက္ျပည့္သြားၿပီျဖစ္ေသာ ေျခေသၤ့သည္လည္း ေတာင္ဆိတ္အုပ္စုကို ရွိသည္လို႔ပင္မထင္သည့္အလား ေလးတြဲပ်င္းရိစြာ ေရြ႕လ်ားေနသည္။</div><div style="text-align: justify;">ေနာက္ေတာ့လည္း ေတာကသစ္ပင္တို႔၏ စိမ္းျမမႈ၊ ေရ၏ၾကည္လင္မႈ၊ ေတာ္ေကာင္ငယ္အုပ္စု၏ ေၾကာက္ရႊ႕ံမႈမဲ့လႈပ္ရွားသြားလာမႈ၊ ေတာေကာင္ႀကီးမ်ား အိေႁႏၵရရျဖင့္ ရမၼက္ဆႏၵေပ်ာက္ေနမႈ တို႔ေၾကာင့္ ျမင္ကြင္းက သာသာယာယာျဖစ္လို႔ သြားသည္။ မျမင္ဝ့ံ၊ မၾကည့္ဝ့ံေသာ အႏိုင္က်င့္စိုးမိုးမႈက ၿငိမ္သက္ သြားျပန္သည္။ အက်ည္းတန္မႈမ်ား ထပ္မံမျမင္ရေတာ့။ World Wide Channel အစီအစဥ္မွာ ႀကီးႏိုင္ငယ္ညႇဥ္း သတ္ျဖတ္စားေသာက္ ရက္စက္ေသာ အနိဌာ႐ုံက ပါလာတတ္ၿမဲမို႔ သူက သည္အစီအစဥ္ ကို မႏွစ္သက္ေသာ္လည္း မျမင္ခ်င္လည္းျမင္ေနရ၊ မၾကည့္ခ်င္လည္း ၾကည့္ေနရ သည္ဆိုေတာ့ တခါတရံမွာ</div><div style="text-align: justify;">မ်က္စိစုံမိွတ္ေခါင္းငုံ႔လ်က္ အာ႐ုံကို လႊဲဖယ္ေနမိသည္။ ၾကည့္မိ၊ ျမင္မိသည့္ ခဏမွာေတာ့ ေတာင္ဆိတ္ေလးမ်ားကို အားမလိုအားမရ ျဖစ္ေနတတ္သည္။</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTW-XLt8S7SbdR3DRfCgL1KNYRWT0Q24UtxdmzRTSvq8Q2ixlOuOKEmmT7ioPPqBOu2z6l8kul3bQ3eVC3wcRpbDbDimw319wUx5jN78mUU_Y0IJu3WGxNXVcM2jevWHEjMRDAeENVjz1N/s1600/white_tailed_deer_buck2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTW-XLt8S7SbdR3DRfCgL1KNYRWT0Q24UtxdmzRTSvq8Q2ixlOuOKEmmT7ioPPqBOu2z6l8kul3bQ3eVC3wcRpbDbDimw319wUx5jN78mUU_Y0IJu3WGxNXVcM2jevWHEjMRDAeENVjz1N/s200/white_tailed_deer_buck2.jpg" width="193" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;">၂-ခ</div><div style="text-align: justify;">ၤFax ျဖင့္ဝင္လာေသာ ႐ုံးစာတစ္ေစာင္က စာေပးစာယူမွတဆင့္ အမႈထမ္းဌာန၊ အဲသည္မွတဆင့္ ဌာနခြဲစာေရး ႏွင့္ ႐ုံးအုပ္တို႔ကို အဆင့္ဆင့္ျဖတ္ၿပီးေနာက္ ႐ုံးလုလင္ေလးက သူဆီလာေပးေတာ့ စာရြက္မွာ တံဆိပ္တုံးေတြ ဗရပြျဖစ္ေနၿပီ။</div><div style="text-align: justify;">စာအမွတ္၊ ရက္စြဲတုိ႔ကို ခပ္လွ်မ္းလွ်မ္းဖတ္ၿပီး အေၾကာင္းအရာကို ဖတ္မိေတာ့မွ သူမ်က္ေမွာင္က်ံဳ႕မိ သြားေတာ့သည္။ မ်က္ခုံးထူထူမ်ား ေအာက္သို႔ေကြးၫႊတ္။ အေၾကာင္းအရာေအာက္ စာကိုယ္ကို တစ္လုံးခ်င္း၊ တစ္ပိုဒ္ခ်င္းဖတ္သည့္ အခိုက္မွာ သူ႔ရင္ထဲ ဆို႔ဆို႔နင့္နင့္ျဖစ္သြားေလသည္။</div><div style="text-align: justify;">...၏ တိုင္စာအရ ------------------------------------------။ သို႔ ျဖစ္၍ တရားမဝင္ ေငြေၾကးအပိုေတာင္းခံေသာ အငယ္တန္းစာေရး ဦးဝင္းကိုလတ္အား ရာထူးမွ ခ်ထားလိုက္သည္။ ဌာနဆိုင္ရာ စစ္ေဆးမႈအတြက္ ဥကၠ႒ ဦး--------၊ အဖြဲ႕ဝင္(၁) ဦး -------ႏွင့္ ဦး --------- တို႔ျဖင့္ ဖြဲ႕စည္းလွ်က္ ------------ ေန႔ ေနာက္ဆုံးထား စစ္ေဆး အစီရင္ခံစာေပးပို႔ရန္ ၫႊန္ၾကားလိုက္သည္။</div><div style="text-align: justify;">စုံစမ္းစစ္ေဆးမႈ အဖြဲ႕ဝင္အျဖစ္ သူပါရအုံးမည္။ သူသက္ျပင္ေမာခ်ၿပီး ေခါင္းအေမာ့မွာ တီဗီြဆီသို႔ အၾကည့္ေရာက္သည္။</div><div style="text-align: center;">၃-က</div><div style="text-align: justify;">သည္တခါျမင္ကြင္းက သမင္ေလးေတြပဲျဖစ္သည္။ သမင္ဖို၊ မ ၊ သမင္ငယ္ေလးမ်ား။ ဂ်ဳိတကားကားျဖင့္ သမင္ဖိုႀကီးေတြက ၾကည့္လို႔ေတာ့ေကာင္းသည္။ ခမ္းခမ္းနားနား၊ မားမားမတ္မတ္၊ ဝင့္ဝင့္ၾကြားၾကြားနဲ႔မို႔ ေတာ၏ အေရာင္အေသြး စိမ္းျမျမႏွင့္ လိုက္ဖက္လြန္းသည္။ ျမက္ႏုေလးေတြ၊ သစ္ရြက္ႏုေလးေတြကို ေအးခ်မ္းစြာ စားေနသည္ကိုက အပူအပင္ကင္းစြာ။</div><div style="text-align: justify;">သမင္ငယ္ေလးေတြ ျမဴးတူးခုန္ေပါက္ေနပုံက ခ်စ္ဖို႔ေကာင္းသည္။ အျပစ္ကင္းမဲ့ေသာ ေတာေကာင္ ငယ္ေလးေတြ ၏ လႈပ္ရွားမႈက အဟန္႔အတား မရွိေတာ့ၿပီဆိုေတာ့ လြတ္လပ္စြာ ျမဴးတူး ေပ်ာ္ပါးေနသည္ကို</div><div style="text-align: justify;">ေတြ႕ရသည္။ သူတို႔ သစ္ရြက္ႏု၊ ျမက္စိမ္းႏုႏုေလးေတြကို စားေနစဥ္မွာ က်ား၊ ျခေသၤ့၊ က်ားသစ္စသည့္ သားစားက်ဴးေသာ ေတာေကာင္ႀကီး တစ္ေကာင္ေကာင္ သို႔မဟုတ္ ေတာေခြး၊ ေခြးအအုပ္စုမ်ား ေပၚလာမလားဟု စိတ္တထင့္ထင့္ျဖင့္ ၾကည့္ေနမိသည္။ ေတာေကာင္ငယ္ သမင္ေလးေတြ၏ အနံ႔ခံအာ႐ုံမွာ</div><div style="text-align: justify;">ဘာမွမရွိဟန္ ျဖစ္ေပၚေနပုံ ရသည္။ လႈပ္လႈပ္ရွားရွားမရွိ။ အႏၲရာယ္အနံ႔မရဟု ထင္ပါသည္။ ခ်စ္စရာ သမင္အုပ္စုေလး အစာဝၿပီထင့္။ ေရေခ်ာင္းေလး ဆီ တေရြ႕ေရြ႕ခ်ဥ္းကပ္လာသည္။</div><div style="text-align: justify;">ေဟာ.. ၿငိမ္သက္ေနသျဖင့္ သစ္တုံးဟုထင္မွတ္မွားရေသာ မိေခ်ာင္းတစ္ေကာင္ ..။ ေတာ္ေတာ့္ကို ႀကီးပါသည္။ ဘုရား ...ဘုရား သမင္းေလး တစ္ေကာင္ေကာင္ေတာ့ ပါသြားေတာ့မွာလား။ သူစိုးရိမ္ႀကီးစြာ ၾကည့္ေနမိသည္။</div><div style="text-align: justify;">''ေဟ့ ...မင္းတို႔ရဲ႕ရန္သူ ေရထဲမွာ၊ သစ္တုံးေယာင္ေဆာင္ေနၿပီ၊ အၿမီးတစ္ခ်က္ ယမ္းလိုက္တာနဲ႔တင္ ေရထဲဘိုင္းကနဲ ပစ္က်ၿပီး အလ်ားရွည္ ပါးစပ္ႀကီးရဲ႕ ခြၽန္ျမ ထက္ရွတဲ့ သြားေတြေအာက္မွာ ပြဲသိမ္းသြား လိမ့္မယ္။ သတိ...သတိထား ေရလယ္ထိမဆင္းနဲ႔''</div><div style="text-align: center;">၃-ခ</div><div style="text-align: justify;">ဝင္းကိုလတ္အား ရာထူးခ် ႐ုံးစာထုတ္ဖို႔ ထုံးစံအတိုင္း တစ္ဆင့္ခ်င္း လက္လႊဲလွ်က္ စာၾကမ္းတစ္ေစာင္ သူ႔ဆီေရာက္လာသည္။ စာၾကမ္းဖတ္ၿပီး လိုျဖည့္၊ ပိုျဖဳတ္၊ သတ္ပံုသတ္ၫႊန္းျပင္ေပးၿပီး လက္မွတ္တို ထိုးေပးေတာ့ စာပြဲအသီးသီးသို႔ တစ္ဆင့္ခ်င္းျပန္သြားကာ ေနာက္ဆုံး ကြန္ပ်ဴတာ႐ိုက္ၿပီး သူ႔လက္ထဲေရာက္ေတာ့ ႐ုံးပင္ဆင္းလုၿပီ။ ဝင္းကိုလတ္ သိထားၿပီးျဖစ္မည္။ မ်က္စိမ်က္ႏွာ ပ်က္ေနၿပီ။</div><div style="text-align: justify;">က်န္ဝန္ထမ္းမ်ားကလည္း သိထားၿပီးျဖစ္ပုံရသည္။ ဒါမ်ိဳးက ခ်က္ခ်င္းသတင္း ပ်ံ႕လြယ္သည္ပဲ။</div><div style="text-align: justify;">''အင္း လုပ္ေပးရမွာေပါ့ ...သိတယ္မဟုတ္လား''</div><div style="text-align: justify;">''သည္တစ္ခါေတာ့ ဆင္တစ္ေကာင္လုပ္ပါေနာ္''</div><div style="text-align: justify;">''ခက္ခက္ခဲခဲ လုပ္ေပးရမွာဗ်...အိုေက...အိုေက''</div><div style="text-align: justify;">''ေရေလးေတာ့ ေလာင္းခဲ့ပါအုံးအမႀကီးရာ''</div><div style="text-align: justify;">ၾကားေနၾကအသံမ်ား ၿငိမ္ဆိတ္သြားသည္။ အထိတ္တလန္႔ ျဖစ္သြားၾကၿပီထင္သည္။</div><div style="text-align: justify;">႐ုံးအဆင္းမွာေတာ့ခါတိုင္းလို ကြၽက္စီကြၽက္စီမဟုတ္ေတာ့ဘဲ စကားတို႔ဆြံအလွ်က္ ...။ ဝင္းကိုလတ္ ကေတာ့ ေနာက္တစ္ေန႔ ႐ုံးလာတက္စရာ အေၾကာင္းမရွိေတာ့ၿပီ။ စုံစမ္းစစ္ေဆးအေရးယူမႈ မၿပီးမခ်င္း ေနရေပအုံး မည္။ လာဘ္ေပးလာဘ္ယူ ပေပ်ာက္ေရး အေလးထားေဆာင္ရြက္ေနေသာ ကာလ၊ အဂတိပေပ်ာက္ေရးကို အစြမ္းကုန္ ေဆာင္ရြက္ေနေသာကာလ၊ အက်င့္ပ်က္ျခစားမႈ တိုက္ဖ်က္ေရးကာလ မွာ ဝင္းကိုလတ္အဖို႔</div><div style="text-align: justify;">အဆိုးဆုံး အေနအထားကိုသာ ငံ့လင့္ေနလိမ့္မည္ထင္သည္။ တိုင္ၾကားသူက အပိုင္ခ်ည္ၿပီး တုတ္ၿပီး မလႈပ္သာ၊ မလူးသာ အေနအထားကို ဆုပ္ကိုင္ထားသည္။ ဝင္းကိုလတ္ ႐ုန္းထြက္ဖို႔ မစြမ္းသာဟု သူထင္သည္။</div><div style="text-align: center;">၄-က</div><div style="text-align: justify;">သူ႕စိုးရိမ္ပူပန္မႈျဖင့္ သမင္အုပ္စုကို ဟန္႔တား၍ ရပါက ဟန္႔တားလိုက္ခ်င္ပါသည္။ TVအစီအစဥ္ ႐ိုက္ကူး သူတို႔၏ ႏွလံုးသားကို သူအံ့ၾသေနမိသည္။ ဒါဟာ ေဖ်ာ္ေျဖမႈလား၊ ဒါမွမဟုတ္ အၾကင္နာ ကင္းမဲ့တာလား၊ သူေဝခြဲရခက္ ေတြးဆေနဆဲမွာပဲ ေရေခ်ာင္းကေလးက ေရစက္ေရမႈန္တို႔ ဖြာကနဲျဖစ္ၿပီး ဝ႐ုန္းသုန္းကားျဖစ္သြား ေတာ့သည္။</div><div style="text-align: justify;">အတင့္ရဲတာလား၊ ေရွ႕ကဦးေဆာင္တာလား၊ သတိကင္းမဲ့တာလားမသိ။ သမင္ဖိုႀကီး တစ္ေကာင္၏ လည္ပင္းက မိေက်ာင္းႀကီး၏ အလ်ားရွည္ ပါးစပ္ထဲမွာ မလြတ္တန္းျဖစ္ေနၿပီ။ ႐ုန္းရင္းကန္ရင္းမွာပဲ ေခ်ာင္းငယ္ေလး၏ ေရျပင္က ေသြးခ်င္းခ်င္း နီသြားေတာ့သည္။ က်န္ေသာသမင္တို႔ ေရေခ်ာင္းေလးကေန</div><div style="text-align: justify;">ကုန္းေပၚသို႔ ေၾကာက္လန္႔တၾကား သူ႕ထက္ငါဦးေအာင္တက္ရင္း အလုအယက္ေျပးေနၾကသည္။</div><div style="text-align: justify;">ေတာ၏အေရာင္၊ အရိပ္တို႔ကား အက်ည္းတန္သြားျပန္ေလၿပီ။</div><div style="text-align: center;">၄-ခ</div><div style="text-align: justify;">ဌာနခြဲေပါင္းစံုအတြက္ လိုအပ္ေသာ စာေရးကိရိယာမ်ား ထုတ္ေပးရေသာ သူႏွင့္ရာထူးတူ သိုေလွာင္႐ံုအႀကီးအကဲ ေဒၚေခ်ာေခ်ာကို ထိန္းသိမ္းလိုက္ၿပီး ၄င္း၏အိမ္ကိုပင္ ခ်ိတ္ပိတ္လိုက္ၿပီ ဆိုေတာ့ သူတို႔ တစ္႐ံုးလံုး တီးတိုးတီးတိုး၊ သဖန္းပိုး ျဖစ္ကုန္ၾကသည္။</div><div style="text-align: justify;">'' ေနာက္ေတာင္က်ေနေသး ေစာေစာထဲကလုပ္ရမွာ''</div><div style="text-align: justify;">'' သားသမီးေတြကို စကၤာပူမွာ ေက်ာင္းထားတဲ့ အဆင့္ဆိုေတာ့ ဘယ္ေလာက္ဝိုက္ထားမွန္းမွ မသိတာ''</div><div style="text-align: justify;">'' ဒါလည္း တိုင္တဲ့သူေပၚလာလို႔ လုပ္ရတာေနမွာ၊ ႏိုမို႔ေဝးေသး ''</div><div style="text-align: justify;">'' ေဒၚေခ်ာေခ်ာ ေနာက္မွာ၊ ေရွ႕မွာ အမ်ားႀကီး တစ္ႏြယ္ငင္တစင္ပါ... ႐ႈပ္ကုန္မွာပဲ''</div><div style="text-align: justify;">စကားသံမ်ားကေတာ့ ေသြးပူစမွာ ပ်ံ႕လြင့္လို႔ေနသည္။ သူတို႔တစ္႐ံုးလံုး မ်က္ႏွာေတြမေကာင္းၾက။ ေလးၫႈိ႕သံေတြၾကားမွာ ေနရမွေတာ့ ေညာင္သီးစားဖို႕ေၾကာက္ရြ႕ံေနသည့္ ငွက္ကေလးေတြလို ျဖစ္ေနၾကၿပီဟု</div><div style="text-align: justify;">သူကေတြးေနမိသည္။</div><div style="text-align: center;">၅-က</div><div style="text-align: justify;">ယုန္ကေလးေတြ၊ ေခ်ငယ္ေလးေတြ၊ သမင္ေလးေတြ၊ ဒရယ္ေလးေတြ၊ ေတာဆိတ္၊ ေတာင္ဆိတ္စသည့္ ေတာေကာင္ငယ္ ေလးေတြက လိုအပ္ေသာ အဟာရအတြက္ သစ္သီး၊ သစ္ရြက္၊ ျမက္ခင္းႏုႏုေလးေတြႏွင့္ စမ္းေခ်ာင္းေရအိုင္ေလး ေတြဆီ အခ်ိန္တန္ေတာ့လည္း ေရာက္လာရတာပဲျဖစ္သည္။</div><div style="text-align: justify;">သားစားက်ဴးေသာ က်ားရဲ၊ ျခေသၤ့၊ မိေက်ာင္း တို႔၏ ရန္ကို ေရွာင္ရင္းတိမ္းရင္း၊ ကံဆိုးသူက်န္ရစ္ရင္း၊ ေတာ၏ ေဂဟစနစ္က သည္အတိုင္းပဲ ျဖစ္ေနပါလိမ့္မည္။</div><div style="text-align: center;">၅-ခ</div><div style="text-align: justify;">'' အျမန္ဆံုးက်ေအာင္တင္ေပးမယ္ေနာ္... ဆရာသမားကိုပါကန္ေတာ့ရမွာဆိုေတာ့ ...''</div><div style="text-align: justify;">'' လမ္းစရိတ္ေလးပါထည့္ေပးေလ... လက္ဖက္ရည္ဖိုးေလာက္သာဆိုရင္ နည္းေနမွာေပါ့''</div><div style="text-align: justify;">'' သေဘာေပါက္ပါတယ္ေနာ္.. ဝန္ေဆာင္မႈဆိုတာကို''</div><div style="text-align: justify;">''ကြၽန္ေတာ့္အဆင့္နဲ႔မၿပီးဘူး၊ အဆင့္ေတြအမ်ားႀကီးျဖတ္အုံးမယ္''</div><div style="text-align: justify;">သူ႕႐ံုးဝန္ထမ္းမ်ားက ၾကည့္ရင္းၾကည့္ရင္းမွာပင္ သမင္ေလးေတြ၊ ေခ်ငယ္ေလးေတြ ေတာင္ဆိတ္ေလး ေတြႏွင့္ တူပဲတူႏိုင္လြန္းသည္ဟု သူကထင္ေနမိေလသည္။</div><div style="text-align: justify;">သူကေရာ...ခုခံႏိုင္စြမ္းရွိသည့္ ခ်ိဳကားကားႏွင့္ ေတာကြၽဲေလာက္ေတာ့ျဖစ္ေနမလား။ ေတာကြၽဲလည္း အေၾကာက္အရြံ႕မဲ့ အစာငမ္းငမ္းတက္ျဖစ္ၿပီး သတိ ကင္းလြတ္ သင္းကြဲျဖစ္ခ်ိန္မွာ သားေကာင္ႀကီး ၂ေကာင္ ၃ ေကာင္ ညႇပ္လ်က္တိုက္ခိုက္လွ်င္ေတာ့ ...။</div><div style="text-align: justify;">သူ...ၾကက္သီးေမြးညႇင္းထသြားေလသည္။</div><div style="text-align: center;">၆</div><div style="text-align: justify;">လိုအင္ဆႏၵအတြက္ အခ်ိန္တန္ေတာ့လည္း...။</div><div style="text-align: justify;">တစ္ခုေတာ့ရွိသည္ လူႏွင့္တိရစၧာန္မွာ လူက ေလာဘႏွင့္ပိုမိုယဥ္ပါးေနတတ္ပါသည္ေလ။</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b>ရဲသွ်မ္း</b></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-52437790604077164302012-07-04T21:21:00.000-07:002012-07-04T21:30:14.042-07:00သတၱမ အႀကိမ္ ေရႊအျမဳေတ စာေပဆုေပးပြဲ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJg5eT6FcoQL3PWgkCWlNywjul_YCjrcYFyD-rCJdEPOuUsOPh8V-4b5BHniw1w0iIEGw4NUfhtysxhEHeNR6j0wEL7dRub7vGdQ7QlNxw4ovBadyPNX8ls6l1iIw755NUE-wqlGmmevk/s1600/pg---01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJg5eT6FcoQL3PWgkCWlNywjul_YCjrcYFyD-rCJdEPOuUsOPh8V-4b5BHniw1w0iIEGw4NUfhtysxhEHeNR6j0wEL7dRub7vGdQ7QlNxw4ovBadyPNX8ls6l1iIw755NUE-wqlGmmevk/s1600/pg---01.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCZtO-f2XPjJRrW_LhVZymmbGoHC3h3PRz6ZsohCBiER6obELpGYDfkQLPi-fN4RdIM__DRN_z2Cq2QxL6TjH9u0zj1Ej4z1j9Ppb2wSgMEvQmouT3ENA02XvtVp3TulTrrlH0T_BnGDo/s1600/pg---02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCZtO-f2XPjJRrW_LhVZymmbGoHC3h3PRz6ZsohCBiER6obELpGYDfkQLPi-fN4RdIM__DRN_z2Cq2QxL6TjH9u0zj1Ej4z1j9Ppb2wSgMEvQmouT3ENA02XvtVp3TulTrrlH0T_BnGDo/s1600/pg---02.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsmwm5UuQxbbKffW3sXEnIBy3ZSjNn_1YgQs1axw62JttvX9H9vvVlrXPu2bu-PB6_mmoWJFtayo2OCfBa0ezfnsCxH-E1OoJiUukujFQymjbNUn1TDZ1Xxb0cmYAcGHqfwVf8Vw59lCU/s1600/pg---03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsmwm5UuQxbbKffW3sXEnIBy3ZSjNn_1YgQs1axw62JttvX9H9vvVlrXPu2bu-PB6_mmoWJFtayo2OCfBa0ezfnsCxH-E1OoJiUukujFQymjbNUn1TDZ1Xxb0cmYAcGHqfwVf8Vw59lCU/s1600/pg---03.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGKiLg1yhPtPyltoYvqtruOINCkcKGKD1JRgwM_0-0Onfg8y6US163MIJHH0bhC1QLkReOLg41AxhPsEsm_cEwCnye6dJ3IfYn2FXgDzg4NxogE5jiAlBtVFy5Hil-8PUTm2_5KVsWZJ4/s1600/pg---04.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGKiLg1yhPtPyltoYvqtruOINCkcKGKD1JRgwM_0-0Onfg8y6US163MIJHH0bhC1QLkReOLg41AxhPsEsm_cEwCnye6dJ3IfYn2FXgDzg4NxogE5jiAlBtVFy5Hil-8PUTm2_5KVsWZJ4/s1600/pg---04.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisUR7RGGIStlZAvC4UIbTqUKOlL256MbqzE0l7cfrTwJe1b_gTHHHeTMn6q4YoDfpworT5mQ-dICMlIXMZM2nOTYwvA4NPNqRFQa5NXK4-uXtg5rz_9nsfahdNmT5WVqmphK9mFnX1GFI/s1600/pg---05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisUR7RGGIStlZAvC4UIbTqUKOlL256MbqzE0l7cfrTwJe1b_gTHHHeTMn6q4YoDfpworT5mQ-dICMlIXMZM2nOTYwvA4NPNqRFQa5NXK4-uXtg5rz_9nsfahdNmT5WVqmphK9mFnX1GFI/s1600/pg---05.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiowoJhqceuAEkbVblX_0sPeC3YdTP_iA74UtGWKjGujlOp5fwfIOhdFmKgxnc6UOlATm3iB3QFnrP_Pmd9DjGann6UwOfFvFjlr2475o8a9pnuRH6U2jSdxcdvKO1fteVfb7w0iFoZbwQ/s1600/pg---06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiowoJhqceuAEkbVblX_0sPeC3YdTP_iA74UtGWKjGujlOp5fwfIOhdFmKgxnc6UOlATm3iB3QFnrP_Pmd9DjGann6UwOfFvFjlr2475o8a9pnuRH6U2jSdxcdvKO1fteVfb7w0iFoZbwQ/s1600/pg---06.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtS3Zy4H2K7nvrJ0BnXFXOUGjgQaOqms5iqoYPFhQcMG-IR5u0PuT3xvQY5EeLLrcCapHRZq7vxA2PjjI1M41CXergd4f5O1Z5f0iUEIZzMyf-ad3skFhZ2IJf75gLvEpT6Sflqw-qtCs/s1600/pg---07.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtS3Zy4H2K7nvrJ0BnXFXOUGjgQaOqms5iqoYPFhQcMG-IR5u0PuT3xvQY5EeLLrcCapHRZq7vxA2PjjI1M41CXergd4f5O1Z5f0iUEIZzMyf-ad3skFhZ2IJf75gLvEpT6Sflqw-qtCs/s1600/pg---07.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLhX-qPwbZUmi6LEqvinol0LdvaKMBN6-zZ4ORE_aq7nZ1DlzxE_yRM0StSAx5cGpmKVPfwqQ3JnoCL2ttluleUChPhqlXjAiLpTRPulaAUFnNw-MbUM3nD1HS7D10IPgV6YJkSkLH3kY/s1600/pg---08.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLhX-qPwbZUmi6LEqvinol0LdvaKMBN6-zZ4ORE_aq7nZ1DlzxE_yRM0StSAx5cGpmKVPfwqQ3JnoCL2ttluleUChPhqlXjAiLpTRPulaAUFnNw-MbUM3nD1HS7D10IPgV6YJkSkLH3kY/s1600/pg---08.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE7oHIRZJkTLXY245vw6yrVphHsLaotHWcM5M-pFDleppcrVz1KBXnAp6acWd2_6onv1M4UaQdGsTaZSjSOzymVOFhqbp63B3t-mUem-ZKcMV6sXHZNSoHJ1y1OXTJE-uRGcNWkxhdDJ0/s1600/pg---09.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE7oHIRZJkTLXY245vw6yrVphHsLaotHWcM5M-pFDleppcrVz1KBXnAp6acWd2_6onv1M4UaQdGsTaZSjSOzymVOFhqbp63B3t-mUem-ZKcMV6sXHZNSoHJ1y1OXTJE-uRGcNWkxhdDJ0/s1600/pg---09.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEv8NPCx3Rn8179zoH8L-rENRUyL8TN9FOH9jFi9OrrH_P1YL2xOri5SHMPsMAFFUdewTAyslGmp5alkEMPBd44gkPok-lSmNIxOFK5u_b6iUjEplLMXVhjKRL7DX-RjRrE0ZIWdnV8Jc/s1600/pg---10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEv8NPCx3Rn8179zoH8L-rENRUyL8TN9FOH9jFi9OrrH_P1YL2xOri5SHMPsMAFFUdewTAyslGmp5alkEMPBd44gkPok-lSmNIxOFK5u_b6iUjEplLMXVhjKRL7DX-RjRrE0ZIWdnV8Jc/s1600/pg---10.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0TxjB-eTgKXdURSl8YoYRoTsApKEJkVuh0gtkHa8ZcFc6mnp1da39G_oHqYfit-jZ7fRO_fs_jgiFwCPNDXDr593qKZSku32M7O_oVMHlEZe7ru6oa8g3l5SU3IJj-QUxh6x5IRDUpIw/s1600/pg---11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0TxjB-eTgKXdURSl8YoYRoTsApKEJkVuh0gtkHa8ZcFc6mnp1da39G_oHqYfit-jZ7fRO_fs_jgiFwCPNDXDr593qKZSku32M7O_oVMHlEZe7ru6oa8g3l5SU3IJj-QUxh6x5IRDUpIw/s1600/pg---11.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLQN9fBdfxqFo6NYLsOY01TWIfKbmqulJt2e9HNhv0INaHdTWYx1EMl1sB3n7_KLVDWsmdOAgxeMNNOK6A_yNiwgN_1x_2lmCDksurcKdKotMd5N2F0FmJjigUfmO87hWtYoQccKApyGE/s1600/pg---12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLQN9fBdfxqFo6NYLsOY01TWIfKbmqulJt2e9HNhv0INaHdTWYx1EMl1sB3n7_KLVDWsmdOAgxeMNNOK6A_yNiwgN_1x_2lmCDksurcKdKotMd5N2F0FmJjigUfmO87hWtYoQccKApyGE/s1600/pg---12.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj57JlOX2RYMteSr2UL363tq5QPHyrjY0IBzHJ-INhsIEKvgmw-EVTkiNLeOvsciQMpMyI10s7dpfb-wL47nniKGViw_KIisKdH0nhhw9RAvHb4IpfdwHHSFdMPXh1FolsMkGNfuK_R6K8/s1600/pg---13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj57JlOX2RYMteSr2UL363tq5QPHyrjY0IBzHJ-INhsIEKvgmw-EVTkiNLeOvsciQMpMyI10s7dpfb-wL47nniKGViw_KIisKdH0nhhw9RAvHb4IpfdwHHSFdMPXh1FolsMkGNfuK_R6K8/s1600/pg---13.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7xD-ax0PTvuTsu4ZlxkxDvSySx8IgpCbQFEBAWZZb41BF1a3JOtwbLmZPnsBz5OcTHqywfh4xdiPu8lQaPYt8wFGu5brntU3Ly05lG1XZCPnzMiOKp-kpLHqgNtx4lWKoIqSJIo5Lwmc/s1600/pg---14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7xD-ax0PTvuTsu4ZlxkxDvSySx8IgpCbQFEBAWZZb41BF1a3JOtwbLmZPnsBz5OcTHqywfh4xdiPu8lQaPYt8wFGu5brntU3Ly05lG1XZCPnzMiOKp-kpLHqgNtx4lWKoIqSJIo5Lwmc/s1600/pg---14.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAoZpUZsqkdDPg_lr-dUbbmUsVOIr7zSDFKLS8QWC0WhU8By7mEwKWqE_gsOny1whIZrddiZjnc7lHM3dK0IMNppT4ohBCD3SerKiR3vEv81PwL8wBdmpJVY0V0DRcxpD_c8GNgrZJiX4/s1600/pg---15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAoZpUZsqkdDPg_lr-dUbbmUsVOIr7zSDFKLS8QWC0WhU8By7mEwKWqE_gsOny1whIZrddiZjnc7lHM3dK0IMNppT4ohBCD3SerKiR3vEv81PwL8wBdmpJVY0V0DRcxpD_c8GNgrZJiX4/s1600/pg---15.jpg" /></a></div>
<br />ေဝ(စီးပြားေရးတကၠသိုလ္)http://www.blogger.com/profile/17930638040102672784noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-22240917454261656712012-05-31T03:08:00.001-07:002012-05-31T03:08:19.474-07:00ေရႊ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirzf8UfOsns9V-UPNPbmNmfMqnDE11DxlIHDq5nBEk-_dtDYbUGtr34Ycu6KAcax8AuznI_rb-9FaBekTFPPTNOk2TJvEOyk30zl7VxuDfUBXlSaRoHWTMe9PZp-8RR8F3NGi3gF9JVRWV/s1600/yeshan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirzf8UfOsns9V-UPNPbmNmfMqnDE11DxlIHDq5nBEk-_dtDYbUGtr34Ycu6KAcax8AuznI_rb-9FaBekTFPPTNOk2TJvEOyk30zl7VxuDfUBXlSaRoHWTMe9PZp-8RR8F3NGi3gF9JVRWV/s1600/yeshan.jpg" /></a></div>
<br />
၁။<br />ျမန္မာ အဘိဓာန္မွာ ေရႊကို အ၀ါေရာင္ ရွိေသာ သတၱဳ ျဒပ္စင္ဟု အဓိပၸာယ္ ဖြင့္ဆုိပါသည္။
<br />
<div style="text-align: justify;">
သတၱဳျဒပ္စင္ဟု ဆုိကတည္းက ျပဳလုပ္၍ မရေသာ
ပစၥည္းျဖစ္ၿပီး ဓာတုေဗဒ ဘာသာရပ္မွာေတာ့ လက္တင္ ဘာသာရပ္ အေခၚ Aurum ကို
အစြဲျပဳၿပီး Au ဟု သေကၤတ သတ္မွတ္သည့္ အေၾကာင္း အထက္တန္း ပညာသင္စ ကတည္းက
အလြတ္ က်က္မွတ္ခဲ့၍ ရင္ထဲ စြဲေနသည္။<br /><br /> အလူမီနီယမ္၊ ဇင့္၊ သံတို႔လုိ
ေရေႏြးပူပူႏွင့္ ဓာတ္မျပဳ။ သံျဖဴ၊ ခဲတုိ႔လုိလည္း အက္ဆစ္ေပ်ာ့ႏွင့္
ဓာတ္မျပဳ။ အျပင္းစား ႏုိက္ထရစ္အက္ဆစ္ႏွင့္မွသာ ေရႊက ဓာတ္ျပဳႏိုင္သည္
ဆုိေတာ့ သတၱဳျဒပ္စင္ထဲမွာ ေရႊက အဆင့္ျမင့္ ေနရာမွ ရပ္တည္ပါသည္။ ပါးလႊာသည္
အထိ အျပားခတ္၍ ရျခင္း၊ အေရာင္၀င္း လက္ေတာက္ပျခင္း။ ေနရာတုိင္းမွာ လြယ္ကူစြာ
မေတြ႕ႏိုင္ျခင္း၊ လိုအပ္ေသာ ပံုသြင္းႏုိင္ျခင္းစေသာ ဂုဏ္ျဒပ္မ်ားေၾကာင့္
ေရႊက အဖုိးအနဂၣ ထုိက္တန္ၿပီး အထြတ္ အထိပ္ေရာက္သည္ဟု ထင္ပါသည္။ တန္ဖုိးျမင့္
ဂုဏ္သတိ္ၱတုိ႔ျဖင့္ ထည္၀ါ လြန္းသည္မုိ႔ ျမတ္ႏိုး တန္ဖိုးထားရေသာ ပစၥည္း၊
ေဒသတုိ႔ေရွ႕မွ မားမားမတ္မတ္ ဂုဏ္ယူ၀င့္ႂကြားစြာ ေနရာယူလ်က္ အျခားေသာ
ယွဥ္ၿပိဳင္ဖက္တုိ႔ထက္ ေျခ လွမ္းမ်ားစြာ “စြာ” ေနသလား ဟုလည္း ေတြးေနမိသည္။<br /><br />
ေရႊမႏၲေလး၊ ေရႊဥေဒါင္း၊ ေရႊမင္း၀ံ၊ ေရႊဖိနပ္၊ ေရႊအျမဳေတ။ အားလံုး
အေကာင္းေတြ စုေနသည့္ အတြက္ မႏိႈင္း၊ မယွဥ္အပ္ေသာ အရာမ်ား အျဖစ္ မွတ္ယူေသာ
ကၽြန္ေတာ့္အား လြန္လြန္ကဲကဲ တန္ဖုိးျဖတ္သည္ဟု စြပ္စြဲႏုိင္ပါသည္။ သည့္အတြက္
ကၽြန္ေတာ္ ျငင္းဆန္လိမ့္ မည္မဟုတ္ပါ။<br /><br />အဲ့သည္ ေရႊကို ၂၇ ေမ ညဦးမွာ
ကၽြန္ေတာ္ ဆံုျဖစ္ခဲ့ပါသည္။ ေရမွာေမ်ာ ေနေသာ ေဗဒါပြင့္ေလးပံုပါ သည့္ဖိတ္စာ
လွလွေလး တစ္ေစာင္ကို ကၽြန္ေတာ္ ရရွိ ခဲ့ပါသည္။ ဖိတ္စာအမွတ္ ၂၃၁။
ကုန္သည္ႀကီးမ်ား ဟိုတယ္တြင္ က်င္းပသည့္ ဆ႒မ အႀကိမ္ေျမာက္ ေရႊအျမဳေတ စာေပ
ဆုေပးပြဲ ဖိတ္စာေလးပဲ ျဖစ္ပါသည္။ ႀကီးက်ယ္ ခမ္းနားေသာပြဲ
ျဖစ္ေၾကာင္းကိုေတာ့ ပထမ အႀကိမ္၊ ဒုတိယ အႀကိမ္တို႔မွာကတည္းက
ၾကားခဲ့ဖူးပါသည္။ သည္လိုပြဲမ်ဳိး တက္ေရာက္ႏုိင္ဖုိ႔ အတြက္ ကၽြန္ေတာ္
ရင္ခုန္ေမွ်ာ္လင့္ အိပ္မက္ခဲ့ဖူးေၾကာင္း ၀န္ခံခ်င္ပါသည္။<br /><br />
ကုန္သည္ႀကီးမ်ား ဟိုတယ္ကို ကၽြန္ေတာ္ ေရာက္ရွိခ်ိန္မွာ ေရႊေတြ စုေန
ၾကပါၿပီ။ ေနာက္ထပ္ တဖြဲဖြဲ ေရာက္လာ သူမွန္သမွ်ကလည္း ေရႊေတြပါပဲ။ ကၽြန္ေတာ့္
အျမင္မွာေတာ့ အားလံုးေရႊ ေတြပဲ ျဖစ္ေနပါသည္။ စာေပတြင္ အျမင့္ဆံုးဟုဆိုေသာ
ေခတ္ေပၚ၊ ေခတ္ ၿပိဳင္ကဗ်ာမ်ားကို ေရးဖြဲ႕ ႏုိင္စြမ္းၾကေသာ ေရႊကဗ်ာ ဆရာမ်ား။
သ႐ုပ္ေဖာ္ ဒီဇုိင္းႏွင့္ အႏုပညာျဖင့္ ထံုမြမ္းေသာ ပန္းခ်ီကားမ်ား
ဖန္တီးရွင္ ေရႊလက္ရာ ပန္းခ်ီဆရာမ်ား။ ရသစာတမ္း၊ ၀တၳဳတုိ၊ ၀တၳဳရွည္၊
ေဆာင္းပါးစေသာ စကားေျပမ်ားျဖင့္ စာဖတ္သူတို႔၏ ႏွလံုးသည္းေျခကို လႈပ္
ခါႏုိင္ေသာ ေရႊကေလာင္ရွင္ စာေရး ဆရာမ်ား။ ေခတ္ကို မ်က္ျခည္မျပတ္ စာေပ
ေရႊေခတ္ကို ထူေထာင္ေနၾကသည့္ ေရႊ အယ္ဒီတာမ်ား။ ေရႊထုတ္ေ၀သူမ်ား။
ေရႊမ်ားဆံုေတြ႕သည့္ပြဲကို ကၽြန္ေတာ္ယူဆ ပါသည္။ အေၾကာင္း အမ်ဳိးမ်ဳိးေၾကာင့္
မေရာက္လာႏုိင္ေသာ ေရႊမ်ား အမ်ားႀကီး ရွိေနပါဦးမည္။ မည္သုိ႔ဆုိေစ ၂၇ ေမ
ညဦးမွာ ကၽြန္ေတာ္ ေရႊအမ်ားႀကီးကို တစ္၀ႀကီး ေတြ႕ခြင့္ ရခဲ့ပါသည္ေလ။<br /><br />ထူးျခား
ဆန္းသစ္ေသာ၊ သမား႐ိုး က်မွ ခြဲထြက္ ေခတ္မီေသာ၊ ျဖန္႔ၾကက္ အေတြးဆန္႔
ထုတ္ေစေသာ၊ ပန္းပု႐ုပ္မ်ား၏ ဖန္တီးရွင္ ဆရာ ဆန္နီညိမ္း၏ ပံုေဖာ္ ဒီဇိုင္း
ေရႊကေလာင္ ႐ုပ္တုကို ကိုင္တြယ္ မၾကည့္႐ႈဖူးေသာ္ျငား မဂၢဇင္းမ်ားတြင္
ျမင္ေတြ႕ခြင့္ရ႐ံုမွ်ႏွင့္ပင္ ခမ္းနားထည္ ၀ါၿပီး ျမတ္ေသာအေငြ႕အသက္တုိ႔ ယစ္
ထံုေနေၾကာင္း ခံစားမိခဲ့ဖူးသည္။<br /><br /> သည္ေရႊကေလာင္ကို လက္၀ယ္
ပိုင္ပိုင္ရခဲ့ေသာ ကဗ်ာ ဆရာၾကည္ေမာင္ သန္း၊ ဆရာ မုိးဃ္းေဇာ္၊ ဆရာ ခရမ္းျပာ
ထက္လူ၊ ဆရာယမံု၊ ဆရာ ေမာင္လင္း ရိပ္။ အေတြးလွလွ အေရးႏြဲ႕ႏြဲ႕ျဖင့္ ၿငိေန
ေအာင္ေရးခဲ့ၿပီး ရသစာတမ္း ေရႊကေလာင္ ဆုရွင္မ်ား ျဖစ္သည့္ ဆရာ ၀င္းထြဋ္ေဇာ္၊
ဆရာ ေမာင္ရင့္မာ၊ ဆရာ ၾကည္ႏုိင္၊ ဆရာ ေျမလတ္ေမာင္ျမင့္သူ၊ ဆရာ ေနာင္ေက်ာ္။
၀တၳဳတုိ၊ ရွည္ေပါင္း မ်ား စြာထဲမွာ အေကာင္းတကာ့ အေကာင္း ဆံုး စံအဆင့္တြင္
ရပ္တည္ၿပီး ေရႊ ကေလာင္ကို ေပြ႕ပုိက္ယူသြားၾကေသာ ဆရာ နတ္မွဴး၊ ဆရာ ဦးေဆြ၊
ဆရာမ ေခ်ာအိမာန္၊ ဆရာမ မီမိုး၊ ဆရာမ လဲ့၀င္းၾကည္။ ေရႊအသစ္ အမည္ျဖင့္
ကေလာင္သစ္ေသာ္လည္း အေတြးရင့္ အႏုပညာ ျမင့္ခဲ့သည့္ ဆရာမ ေငြဇင္ ေယာ္ဦး၊ ဆရာ
ေက်ာ္ေမာင္ေမာင္ဟန္၊ ဆရာ ေမာင္ႏွင္းပန္း၊ ဆရာ သာၾကည္ ေဆြ၊ ဆရာမ
ေငြၾကယ္စင္။ အခင္း အခက္ အခ်ိတ္အဆက္မ်ားျဖင့္ စြဲမက္
ဖြယ္စကားေျပစမ္းက်ေရေၾကာင့္ ရင္ထဲ ၿငိမ္းေစခဲ့ေသာ ဆရာ ဆူးငွက္၊ ဆရာ
လင္းေသာ္ေ၀၊ ဆရာ ေန၀င္းျမင့္၊ ဆရာ မာန္၊ ဆရာ ေခါင္ခါးခါး၊ ဆရာ သင္းရီ တို႔၏
ဧည့္ခန္းေဆာင္သို႔ တစ္ေခါက္ တစ္ခါမွ် ေရာက္ရွိသြားလွ်င္ျဖင့္ ေရႊ ကေလာင္
႐ုပ္တုကို တယုတယကိုင္တြယ္ ပြတ္သပ္မိမွာပဲ ျဖစ္ပါသည္။ မ်က္မျမင္
တစ္ဦးကဲ့သို႔ လက္ဖ၀ါးေပၚတြင္ သက္ေရာက္ေသာ အထိအေတြ႕မွသည္ အေသြး အသားထဲ၊
ႏွလံုးသားထဲထိ စီး၀င္ၿပီး ၾကည္ႏူးပြင့္တုိ႔ လန္းစြင့္ေမႊးၾကဴသြား
လိမ့္မည္ထင္သည္။<br /><br /> သို႔ေသာ္ ကၽြန္ေတာ္ကား ဆရာ၊ ဆရာမမ်ား၏
ဧည့္ခန္းေဆာင္သို႔ တစ္ ႀကိမ္တစ္ခါမွ်ပင္ မေရာက္ဖူးခဲ့။ ေရႊ ကေလာင္ကို
အေရာင္၊ အရိပ္ျဖင့္သာ မဂၢဇင္း၊ ဂ်ာနယ္မ်ားမွာ ျမင္ေတြ႕ခြင့္ရခဲ့ ပါသည္။ ၂၇
ေမ အခမ္းအနားမွာ ေရႊ ကေလာင္ဆုရသည့္ ဆရာ၊ ဆရာမတုိ႔ အား
၀မ္းသာပီတိတုိ႔ဖြဲ႕တည္ေသာအျပံဳး ျဖင့္ မုဒိတာစကားဆို ႏႈတ္ဆက္ရင္း ေရႊ
ကေလာင္ ႐ုပ္တုကို ေခတၱခြင့္ ေတာင္းၿပီး ပြတ္သပ္ ကုိင္တြယ္ၾကည့္ဖို႔
စိတ္ကူးမိ သည္။ ဆရာ၊ ဆရာမတို႔ဘက္က ျငင္း ဆန္လိမ့္မည္ မထင္ပါ။
အေပ်ာ္မ်ားျဖင့္ ခြင့္ျပဳေပးလိမ့္မည္ဟု ကၽြန္ေတာ္ယံုသည္။<br /><br /> ကၽြန္ေတာ္
ဘယ္သူေတြကို ၀မ္း သာပီတိႏွင့္ ႏႈတ္ဆက္ရမွာလဲ။ သတင္း မုဆုိးတစ္ဦးကဲ့သို႔
မဟုတ္ေသာ္လည္း အထင္အျမင္ မွန္းဆထားေသာဆရာ၊ ဆရာမတို႔ရွိေနသည့္ စားပြဲေတြကို
မ်က္စိ ကစားၾကည့္သည္။ ခန္းမအတြင္းရွိ ဆရာ၊ ဆရာမအားလံုးက ဆုရထုိက္
ေသာစာေတြေရးဖြဲ႕သည့္ “ေရႊ”ေတြခ်ည္း ပဲျဖစ္ေနေတာ့ ကၽြန္ေတာ့္မွာ အားလံုး ကုိ
ဆုရွင္အျဖစ္ ေရြးခ်ယ္မိၿပီး ကိုယ့္ အေတြးႏွင့္ကိုယ္ ျပံဳးမိသြားေတာ့သည္။ <br /><br />သည္ႏွစ္ထဲမွာ
ကဗ်ာေတြလည္းေကာင္း လွပါသည္။ ရသစာတမ္း၊ ၀တၳဳတို၊ ေဆာင္းပါး၊
၀တၳဳရွည္မ်ားလည္း ရင္ ဘတ္မွန္သည္။ ေရႊအသစ္မ်ားကလည္း တကယ့္ကို “ေရႊ”ပါပင္။
ဆုေရြးခ်ယ္ ေရးအဖြဲ႕ကိုယ္စား ေခါင္းပင္ ကုိက္ခ်င္ လာသည္။ စိတ္ဓာတ္ခိုင္မာ
ျပတ္သား ရဲရင့္ၿပီး ႏွလံုးသား ရွင္းသန္႔မွသာသည္ တာ၀န္ ယူႏိုင္လိမ့္မည္
ထင္သည္။ အတၱ ေနာမတိေတြ ခ၀ါခ် ထားရမည့္ ေနရာဟု ကၽြန္ေတာ္အႂကြင္းမဲ့
ယံုၾကည္ေနပါသည္။<br /> <br />စိတ္လႈပ္ရွားဖြယ္ ဂီတသံစဥ္က ေရႊ တို႔၏ ရင္ခုန္သံ
စည္းခ်က္ႏွင့္ ၿပိဳင္ေန သည္ဟု ထင္သည္။ လွ်ဳိ႕၀ွက္မႈက အခမ္းအနား၏ ၀ိညာဥ္ကို
လူးလြန္႔ေစ သလား။ ကဗ်ာဆု ေၾကညာေတာ့မည္မုိ႔ အခမ္းအနားမွဴး ကဗ်ာဆရာ၏
ဆြဲေဆာင္ေသာ စကားလံုးမ်ား ေအာက္မွာ ေရႊမ်ားၿငိမ္ဆိတ္စြာ ခန္႔မွန္း
ေတြးထင္ေပး ေနပါသလား။ ပိေတာက္ပြင့္သစ္ မဂၢဇင္း ပဲ့ကိုင္ရွင္ ဆရာ
ေမာင္စိမ္းနီက ကဗ်ာဆုရွင္ အျဖစ္ “သစ္ခက္အိမ္” ကို ေၾကညာ လိုက္ေတာ့
အသံပံုးမ်ားဆီမွ ထြက္ေပၚ လာေသာ ဂီတ၏ ျပင္းအားက ေရႊမ်ား၏ လက္ခုပ္သံေအာက္မွာ
စံုးစံုးျမဳပ္သြား ေတာ့သည္။ ဆုရေသာဆရာ သစ္ခက္အိမ္၏ အေပ်ာ္က
အားလံုးသို႔ကူးစက္ သြားသည္။ ေရႊအားလံုး အျပံဳးတုိ႔ ေ၀စည္ေနသည္။ စိုးစဥ္းမွ်
အဖုအထစ္ မရွိ။ ဆရာ သစ္ခက္အိမ္ႏွင့္ ဆရာမ ေ၀(စီး ပြားေရးတကၠသုိလ္)တို႔
ဇနီးခင္ပြန္း၏ လဲ့ၾကည္ေသာ အျပံဳးသည္ ေရႊကေလာင္ ႐ုပ္တု၏ လင္းလက္မႈ၊
၀င္းျပက္မႈႏွင့္ ၿပိဳင္ေနၿပီေကာ။<br /><br /> ေဆာင္းပါးဆုကို အခမ္းအနားမွဴး
ကဗ်ာဆရာက ခန္႔မွန္းတို႔ျဖင့္ ေရႊမ်ားကိုအာ႐ံုေထြျပားေစခုိင္း ျပန္ပါသည္။
ခန္႔မွန္းသည္ ခန္႔မွန္းသာပဲျဖစ္ရာ အမွန္ ရာခိုင္ႏႈန္းျပည့္မေရာက္ပါ။
ႏွလံုးသားရွင္းသန္႔ေသာ သူတို႔၏ အဆံုးအျဖတ္မွာ ခန္႔မွန္းသည္
ေသြဖည္လြဲေခ်ာ္သြားႏုိင္ ပါသည္။ ဒါသည္ပင္ ဆုႏွင္းပြဲတို႔၏ နိယာမေပပဲလား။<br /><br />
အႏွစ္တို႔ျဖင့္ သိပ္သည္းေသာ၊ ေခတ္ၿပိဳင္ ခံစားမႈတို႔ ျပည့္၀ေသာ၊ လူငယ္
တို႔၏ ႏွလံုးသားကို ေဖာက္ျမင္တတ္ေသာ၊ ထက္ျမက္ စူးရွသည့္ Message မ်ားကို
ေပးေ၀တတ္ေသာ ေဆာင္းပါးတို႔ကို အားထည့္ ေရးေနသည့္ ဆရာမ မသီတာ(စမ္း
ေခ်ာင္း)အား ေဆာင္းပါးဆုရွင္အျဖစ္ ေရြးခ်ယ္ေတာ့ ေရႊတို႔၏ လက္ခုပ္သံမ်ား
စည္ေ၀ျပန္ေလၿပီ။ ဆရာမ၏ မ်က္၀န္း မွာရွိ မူပုိင္အျပံဳးက မ်က္မွန္ကို ေဖာက္
ထြက္လာသည္ဟု ထင္ရသည္။ ျဖဴစင္ ေသာစိတ္ထားႏွင့္ ပညာဂုဏ္ျမင့္ အရိပ္တို႔
ယွက္ႏြယ္ေနေသာ ဆရာမ၏ အျပံဳး ျမျမကား ေရႊအားလံုးသို႔ ကူးစက္ျပန္ေခ် ၿပီေကာ။
ထုိက္တန္ပါသည္ ဆုိေသာ စကားလံုးထက္ ပို၍ျမင့္ေသာ စကားျဖင့္ ဆရာမ မသီတာအား
မုဒိတာ စကားဆုိ ဂုဏ္ျပဳခ်င္ေသာ္လည္း ဆြံ႕အလ်က္၊ စကား လံုးရွားပါးေနေသာ
ကၽြန္ေတာ္သည္ ကိုယ့္ကိုယ္ကိုသာ အျပစ္ ဖုိ႔ခ်င္ေနမိသည္။<br /><br /> ရသစာတမ္း
ဆုမေၾကညာမီ အခမ္းအနားမွဴး ကဗ်ာဆရာက သူ႔ဆံပင္ ရွည္မ်ားကဲ့သုိ႔ ရွည္လ်ားေသာ
ခန္႔မွန္း တို႔ကို စီကာစဥ္ကာ ေျပာေတာ့ ကၽြန္ေတာ္ မေဟသီ မဂၢဇင္းတြင္
ေရးခဲ့သည့္“ကၽြန္ေတာ္ အခ်ိန္သူခုိး”ကပါလာေတာ့သည္။ ဆရာ ေလးကိုတင္ ခန္႔မွန္း
ေပးခဲ့တာပဲ ျဖစ္ပါသည္။ ကၽြန္ေတာ္ ေမွ်ာ္လင့္ ရင္ခုန္ခြင့္
ရွိရမည္ျဖစ္ေသာ္လည္း ကၽြန္ေတာ့္ရင္ ကား ေအးေဆးစြာ တည္ၿငိမ္ေနခဲ့ပါ သည္။
ဆုႏွင္းပြဲ မတုိင္မီ ရက္တစ္ရက္ မွာ၀တၳဳတုိတစ္ပုဒ္ ေရႊအျမဳေတမဂၢဇင္း
သို႔သြားပို႔ခဲ့ရာ ေရႊအျမဳေတ ပဲ့ကိုင္ရွင္ ဆရာ ဦး၀င္းၿငိမ္းႏွင့္ ေတြ႕ၿပီး
ႏႈတ္ဆက္ စကားဆုိေတာ့ အျမဲတမ္းျပံဳးေနေသာ ဆရာ့ႏႈတ္မွ ေရႊဆုႏွင့္ ပတ္သက္၍
စကားတစ္လံုးပင္မဟ။ သည္ေတာ့ ကၽြန္ေတာ္ ရင္ခုန္ခြင့္မရွိသူဟု ကိုယ့္ ကိုယ္ကို
ႀကိဳတင္ သတ္မွတ္ ထားခဲ့ၿပီး ျဖစ္ပါသည္။ ကၽြန္ေတာ္ကားဆု ေၾကညာသည့္ အခါ
လက္ခုပ္ တီးဖို႔သာ ဟန္ေရး တျပင္ျပင္ ျဖစ္ေနခဲ့သည္ေလ။<br /> <br />၂။<br />
သန္းေခါင္ခ်ဥ္းစမွာ ကုန္သည္ ႀကီးမ်ားဟိုတယ္မွ ကၽြန္ေတာ့္အိမ္ ကေလးရွိရာ
၀န္ထမ္း ရပ္ကြက္ေလးဆီ ျပန္လာေတာ့ ကၽြန္ေတာ္ တယုတယ ပြတ္သပ္
ကိုင္တြယ္ၾကည့္ခ်င္ခ့ဲသည့္ “ေရႊကေလာင္”က လက္ထဲမွာ။ ရင္ေသြး ငယ္ကို
ေပြ႕ပိုက္ထားေသာ မိခင္ပမာ သိမ္ေမြ႕ျမဲျမံေသာ ခ်စ္ျခင္းဖြဲ႕အင္အား
အစုအေ၀းတုိ႔ကလက္မွာ၊ ရင္ခြင္မွာ ၀ဲလည္လ်က္။<br /> <br />၃။<br /> ကၽြန္ေတာ့္
ဧည့္ခန္းေဆာင္ က်ဥ္းက်ဥ္းေလးမွာ မွန္ဗီ႐ိုတစ္လံုး ရွိသည္။ မွန္ဗီ႐ိုေပၚမွာ
ဗုဒၶျမတ္စြာ၏ ႐ုပ္ပြားေတာ္ စံပယ္သည့္ ေက်ာင္းေဆာင္ေလး ရွိပါသည္။
စိမ္းညိဳ႕လန္းဆန္းေသာ ေအာင္သေျပတုိ႔က ကၽြန္ေတာ့္ ဘုရားစင္ေလးကို
ၾကည္ညိဳသပ္ၸာယ္ဖြယ္ရာ ျဖစ္ ေစပါသည္။ မွန္ဗီ႐ိုေလးထဲမွာေတာ့ ကၽြန္ေတာ္
ျမတ္ႏုိးခံုမင္ေသ ာစာအုပ္ တခ်ဳိ႕ အစီအရီရွိေနပါသည္။ စာအုပ္
မ်ားေရွ႕မွာေတာ့...။<br /><br /> ေရႊေရာင္ဖဲႀကိဳး အလယ္မွာ ဖဲႀကိဳးနီ ေလးျဖင့္
ထင္းေနေသာ၊ လင္းလက္ေနေသာ၊ ၀င္းျပက္ေနေသာ“ေရႊကေလာင္”။ Shwe Amyutay Literary
Awrad ဆိုသည့္ အျပာေရာင္ စာလုံးမ်ား၊ အနီေရာင္ ေရႊအျမဳေတ လုိဂို၊ စာေပဆုက
အျပာ၊ ရသစာတမ္းက အနက္။<br /><br /> အို အခုေတာ့ျဖင့္ ကၽြန္ေတာ့္
ဧည့္ခန္းေဆာင္ေလးက မီးေရာင္မွိန္မွိန္ ေအာက္မွာေပမင့္ လင္းလက္ထည္၀ါ၊ ေရႊ၏
ဂုဏ္ျဒပ္တုိ႔ျဖင့္ ျပည့္လို႔ေနၿပီေလ။<br /> (ဆ႒မ အႀကိမ္ေျမာက္ ေရႊအျမဳေတ
စာေပဆုေပးပြဲႏွင့္ ေရႊဆုရ ဆရာ သစ္ခက္အိမ္၊ ဆရာမ မသီတာ(စမ္းေခ်ာင္း)၊ ဆရာ
မင္းေ၀ဟင္၊ ဆရာမ ဇူးဇူးမြန္၊ ဆရာမ မႏွင္းေဖြးတို႔သို႔ ဂုဏ္
ျပဳအမွတ္တရ) <br /></div>
<div style="text-align: right;">
ရဲသွ်မ္း<br />(ေရႊအျမဳေတ မဂၢဇင္း၊ဇြန္လ ၂၀၁၂)</div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-69206397167031991662012-04-08T09:21:00.000-07:002012-04-08T09:21:00.284-07:00လမ္းဆံုဘူတာ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhab0lqCCLQ7S0wk3f2U8B972_EHwZ3z3TWpzyV2NaGi9EqvkwaVxk7rJpUmIEentRpamqTkbedtpQbFGU29qxURp1wWztOZ-qtxyvGmctKu9biBb8Mf6U42EUpvIovPJxmZ0zJUfxDMxpI/s1600/yeshan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhab0lqCCLQ7S0wk3f2U8B972_EHwZ3z3TWpzyV2NaGi9EqvkwaVxk7rJpUmIEentRpamqTkbedtpQbFGU29qxURp1wWztOZ-qtxyvGmctKu9biBb8Mf6U42EUpvIovPJxmZ0zJUfxDMxpI/s1600/yeshan.jpg" /></a></div>
၁။<br /> ကၽြန္ေတာ္ ငယ္စဥ္ ၈ ႏွစ္သားခန္႔က
ကၽြန္ေတာ့္ဖခင္ တာ၀န္က်ရာ ၿမိဳ႕ကေလးမွ ဦးေလး ျဖစ္သူထံ ေႏြရာသီ
ေက်ာင္းပိတ္ရက္မွာ ကၽြန္ေတာ္ႏွင့္ ကၽြန္ေတာ့္ အစ္ကို ကုိရဲတင့္တုိ႔ အလည္
လာစဥ္က ေတြ႕ခဲ့ရေသာ ျမင္ကြင္းကို ေျပာျပ ခ်င္ပါသည္။
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br />ေတာင္ရွမ္း ရထားဟု ေခၚသည့္ ေရႊေညာင္
ရထားကညေန ၆ နာရီတိတိမွာ ဦးေလးတို႔၏ လမ္းဆံု ဘူတာႀကီးသို႔ အခ်ိန္မွန္
၀င္ေရာက္ လာစဥ္ ရန္ကုန္ဘက္က လာေသာ ကၽြန္ေတာ္တုိ႔ စီးလာသည့္ အျမန္
ရထားႀကီးကလည္း ဘူတာ၏ အျခားလမ္း တစ္လမ္းသုိ႔ ၀င္လာသည္။ တိုက္ဆုိင္စြာပင္
ျမင္းျခံက လာေသာ ရထားကလည္း ဘူတာ၏ လစ္လပ္ေနေသာ လမ္းသို႔ ၀င္လာပါသည္။
ျမင္ကြင္းက တကယ့္ကို အံ့ၾသစရာႀကီးျဖစ္လို႔ေနသည္ပင္။ ကၽြန္ေတာ္တုိ႔ ရထားက
အလယ္မွာ ဆိုေတာ့ ၀ဲဘက္က ျမင္းျခံရထား ခရီးသည္ေတြ လက္ျပလုိက္၊ တစ္ဖက္
ျပတင္းေပါက္ကို ကူးၿပီး ေတာင္ရွမ္းရထားကို လက္ျပ လိုက္ႏွင့္ အေပ်ာ္ႀကီး
ေပ်ာ္ေန ခဲ့ပါသည္။ လက္ခုပ္လက္၀ါး တီးလ်က္ ရထားတြဲေပၚ မွာ
ခုန္ေပါက္ျမဴးထူးေန ေသာ ကၽြန္ေတာ္တုိ႔ ညီအစ္ ကိုကိုၾကည့္ၿပီး တြဲေပၚပါ
လာသည့္ လက္မွတ္စစ္ႀကီး က သေဘာက် အံ့ၾသေနဟန္ ရိွသည္။<br /><br /> “သားတို႔က
ရထားသံုး စီး တစ္ၿပိဳင္နက္၀င္လာတာ ကို သေဘာက် ေနတာလား။ သံုးစီးလံုး
အခ်ိန္မွန္တာနဲ႔ ဒါမ်ဳိးျဖစ္တာပဲ။ ဦးတုိ႔ေတာ့ ႐ိုးေနၿပီ”<br /><br /> “ဘူတာႀကီးက ထြက္ ရင္ေရာ ဒါမ်ဳိးရိွလား”<br /><br /> အစ္ကို႔ အေမးကို လက္ မွတ္စစ္ႀကီးက ေခါင္းယမ္းသည္။<br />
“မရဘူးကြ။ အထြက္ ရထားေတြက တစ္ခ်ိန္စီျဖစ္ ေနတာ။ ရထား ေနာက္က်ရင္ ေတာ့
ျဖစ္ေတာင့္ျဖစ္ခဲ့ ရိွမွာ ေပါ့။ ဒါေပမဲ့ ရထားေတြက ေနာက္မက်ဘူးကြ။ ဦးေတာ့
မၾကံဳေသးဘူး။<br /><br /> အခ်ိန္မွန္ရထားမ်ားကို အႀကိမ္ႀကိမ္စီးခဲ့ဖူးေသာ
ကၽြန္ေတာ္သည္ လမ္းဆံုဘူ တာႀကီးသို႔လာတုိင္း ေတာင္ ရွမ္းရထား၊
ျမင္းျခံရထားတုိ႔ရိွ ခရီးသည္မ်ားႏွင့္ အျပန္အလွန္ ႏႈတ္ဆက္ခဲ့ခ်င္ေသာ္လည္း
လက္မွတ္စစ္ႀကီး ေျပာသလို ေတာ့ မဟုတ္ဟု ထင္သည္။ တစ္ခါမွ် သံုးစီး
တစ္ၿပိဳင္နက္ မဆံုစည္းေတာ့ပါ။<br /><br /> ေနာက္အႏွစ္ ႏွစ္ဆယ္ ေက်ာ္ေလာက္မွာ
ကၽြန္ေတာ္ က လမ္းဆံုဘူတာႀကီးမွာ အထူးတန္း႐ံုပိုင္တစ္ေယာက္ အျဖစ္
တုိက္တုိက္ဆုိင္ဆုိင္ တာ၀န္က်ေနပါၿပီ။ ရထား အစင္းေပါင္းမ်ားစြာ လက္ခံ၊
ေစလႊတ္ခဲ့ၿပီးၿပီ။ ထိန္းခ်ဳပ္႐ံုရိွ လမ္းလႊဲခလုတ္ေတြကို အမွား
အယြင္းကင္းစြာလွည့္ၿပီး လမ္းလႊဲေတြဆင္၊ အ၀င္ အထြက္ မီးအခ်က္ျပေတြ
မွန္ကန္စြာေပးႏွင့္ အလုပ္၏ ယႏၲရားထဲမွာ အလိုက္သင့္ စီးေမ်ာႏုိင္ခဲ့ၿပီ။
သို႔ေပမဲ့ ကၽြန္ေတာ္ ငယ္စဥ္ကေလး ဘ၀က ရခဲ့ေသာ ေတာင္ရွမ္း ရထား၊ ရန္ကုန္-
မႏၲေလး ရထား၊ ျမင္းျခံရထားတုိ႔ ဘူတာထဲ တစ္ၿပိဳင္နက္ ၀င္လာသည့္ အေနအထား ကား
အျမဲတမ္း လြတ္ထြက္ ေနေလသည္။<br /><br /> တစ္ခါတစ္ရံမွာ ေတာင္ရွမ္း ရထားက
အခ်ိန္မွန္၊ ျမင္းျခံရထားက အခ်ိန္ မွန္၊ သို႔ေသာ္ ရန္ကုန္ရထား က
အခ်ိန္မမွန္။ တစ္ခါတစ္ရံမွာ ေတာင္ရွမ္း ရထားႏွင့္ ရန္ကုန္ ရထားက အခ်ိန္မွန္
ၿပီး ျမင္းျခံရထားက မမွန္ ျပန္။ တစ္စင္းစင္း အခ်ိန္မမွန္ သည္ႏွင့္ပဲ
သံုးစင္း တစ္ၿပိဳင္ နက္၀င္ေရာက္လာမည့္ အေန အထားက လြဲေခ်ာ္ေနေတာ့ သည္ပင္
ျဖစ္သည္။<br /><br /> “ရထား သံုးစင္းလံုး တစ္ၿပိဳင္နက္ ၀င္လာဖို႔က သံုး
စင္းလံုး အခ်ိန္မွန္ေနရမွာ ျဖစ္တဲ့အျပင္ မင္းလက္ခံရ မယ့္
လမ္းေတြရွင္းေနရဦး မယ္။ ေနာက္ ပိြဳင့္ေတြ၊ အခ်က္ျပေတြကလည္း လံုး၀
ေကာင္းေနရမယ္။ ေျပာရရင္ အားလံုးဟာမိုနီျဖစ္ေနရမွာ ေလ။ မင္းပင္စင္သြားေတာင္
ရမယ္ မထင္ဘူး”<br /><br /> ကၽြန္ေတာ့္ ႐ံုပိုင္ခ်ဳပ္ ႀကီးက ကၽြန္ေတာ့္ ခံစားမႈ
ေမွ်ာ္လင့္အိပ္မက္တို႔ကို မျဖစ္ ႏုိင္ေျခဘက္ကေန အေလး ကဲ ေျပာခဲ့ေသာ္လည္း
ကၽြန္ေတာ္ကား တာ၀န္က် စဥ္တုိင္း ညေန ၆ နာရီခန္႔ အခ်ိန္ေလးကို ရင္ခုန္ေနဆဲပဲ
ျဖစ္ပါသည္။<br /><br /> ကၽြန္ေတာ့္ ရင္ခုန္အိပ္ မက္ႏွင့္ ငယ္စဥ္ကေလးဘ၀
ၾကံဳခဲ့ရေသာ ျမင္ကြင္းကို ေလးစားခ်စ္ခင္ရေသာ ကဗ်ာ ဆရာတစ္ေယာက္အား ေျပာ
ျပခဲ့ဖူးသည္။ ဆရာက ...<br /> “ဟာ ညီေလး ဒါ Unity တစ္ခုကို ေဖာ္ေဆာင္ တာပဲ။
ေတာင္ေပၚက ရထား၊ ၿမိဳ႕ေတာ္ႀကီးက ရထား၊ အညာေက်းလက္ေတြကို ျဖတ္သန္းလာတဲ့
ရထား။ တုိင္းရငး္သားေပါင္းစံု အလႊာ ေပါင္းစံု သယ္ေဆာင္လာတဲ့ ရထား။
တစ္ခ်ိန္တည္း တစ္ၿပိဳင္တည္း သြားဆံုၾကၿပီး လြတ္လပ္ေပါ့ပါးစြာ လက္ျပ
ႏႈတ္ဆက္ရတဲ့ ခံစားမႈ။ သိပ္လွတယ္ ညီေလးရာ။ ညီေလး အိပ္မက္ဆက္မက္ပါ ေနာ္။
တစ္ခ်ိန္ခ်ိန္မွာ ရရမွာ ေပါ့”<br /> ဆရာ့ ႐ုပ္သြင္က ဆရာ့ စကားေတြလုိပါပဲ။ ၿငိမ္း ေအးလြန္းလွသည္။ ဆရာ ေျပာသလိုဆို ကၽြန္ေတာ့္ အိပ္မက္တို႔ မလြင့္ျပယ္ေသး ဘူးေပါ့...။<br /><br />
စက္ပစၥည္းတို႔၏ ေဖာက္လြဲေဖာက္ျပန္မျဖစ္မႈ၊ စက္တို႔ကို စီမံရာ၊ ေစခိုင္းရာ
လူတို႔၏ လြဲေသြမႈ တစိုးတစိ မွ် မရိွမႈ၊ အေျခအေန အခ်ိန္အခါ ကတိမ္းကပါး
မျဖစ္၊ အံ၀င္ခြင္က် ခ်ိန္သား ကိုက္ညီၫြတ္ေသာ အေနအထား တစ္ခုကို
ကၽြန္ေတာ္တုိ႔ ဘာေၾကာင့္ မရရမွာလဲ။ ကၽြန္ေတာ္တို႔ ေမွ်ာ္လင့္ခ်က္ေတြ
ဘာေၾကာင့္ မဲ့သြားရမွာလဲ။ ကၽြန္ေတာ္တို႔ အိပ္မက္ေတြ ဘာလို႔ မရွင္သန္ရမွာလဲ။
ကၽြန္ေတာ္ကား တက္ႂကြေန ဆဲပါေလ။<br /><br /><br /> နံနက္ပိုင္း တာ၀န္က်
အထူးတန္း႐ံုပိုင္ ကိုၾကည္ ဆန္းႏွင့္ တာ၀န္လႊဲၿပီး ေရာက္ ရိွလာမည့္ ရထားေတြ၏
အခ်ိန္ကိုစံုစမ္းေတာ့ ေတာင္ ရွမ္းရထား ၁၄၂ အစုန္၊ ျမင္း ျခံရထား ၁၁၂
အစုန္ႏွင့္ ရန္ကုန္-မႏၲေလးအျမန္ရထား ၁၁ အဆန္တို႔ ခရီးစဘူတာ ေတြကေန
အခ်ိန္မွန္ထြက္ခြာ လာသည္ဆုိေရာ ကၽြန္ေတာ့္ မွာ ထိတ္ခနဲ ရင္ခုန္သြား သည္။
ေမွ်ာ္လင့္ေသာ အိပ္ မက္တို႔အတြက္ အစဦးရင္ခုန္ မႈပဲျဖစ္သည္။ သည္ရင္ခုန္မႈ
ေလးရပ္မသြားခ်င္။ ကၽြန္ေတာ္ကား တည္ၿငိမ္မႈ ႏွင့္ နည္းနည္းကင္းလြတ္၊
ေဆာက္တည္ရာမဲ့ ျဖစ္ခ်င္ေန ၿပီ။ “ထိန္းစမ္း၊ ၿငိမ္စမ္း” ကုိယ့္ကိုယ္ကို
ျပန္သတိေပး ေနသည့္ ၾကားက ရထားႀကီး ၾကပ္ခန္းသို႔ တာ၀န္က်ရာ ေမွ်ာ္စင္မွ
ဆင္းေျပးလိုက္ ေသးသည္။<br /><br /> “ကြန္ထ႐ိုလာႀကီး။ လမ္း႐ံုပုိင္ေတြ နည္းနည္း
က်ပ္ေပးဦး။ ရထားေတြက အခ်ိန္မွန္လာေနတာ၊ ရထား ဆံုရင္လည္း အခ်ိန္မွန္ ရထား
ေတာ့ မထိေစနဲ႔ဗ်”<br /><br /> ရထား ႀကီးၾကပ္ေရး အုပ္က မ်က္ေမွာင္ ကုတ္ၾကည့္သည္။
ဘာလာ ေၾကာင္ေနတာလဲ။ ကိုယ့္အလုပ္ ကိုယ္လုပ္ဆုိသည့္ အမူအရာ ေပၚေနေသာ္လည္း
ကၽြန္ေတာ္ကေတာ့ ကုိယ္ျဖစ္ခ်င္တာကိုပဲ ဇြတ္ေျပာၿပီး ျပန္ထြက္လာသည္။<br /><br />
အို အေနအထားက ကၽြန္ေတာ့္ဘက္မွာ ရိွေနၿပီ။ ဘယ္ရထားမွ ေဖာက္လႊဲေဖာက္ျပန္
မျဖစ္ေသး။ တစ္ ဆံခ်ည္မွ် မေသြေသး။ စည္းခ်က္ မွန္ေနၿပီ။ ကၽြန္ေတာ့္ ဘက္က
အေကာင္းဆံုး စြမ္းေဆာင္ႏုိင္ဖို႔ ႀကိဳတင္ ျပင္ဆင္ထားသင့္ၿပီ။<br /><br />
ကၽြန္ေတာ္လမ္းလႊဲ ခလုတ္ေတြကိုလွည့္စမ္းသည္။ အတိမ္းအေစာင္းမရိွ၊ လမ္း
လႊဲလွ်ာေတြၾကားထဲမွာခဲေတြ၊ အမႈိက္သ႐ုိက္ေတြ ညပ္မေနဖို႔ ယာဒ္၀င္း
၀န္ထမ္းေတြကို ႀကိဳသတိ ေပးရဦးမည္။<br /> “ဘူတာမွာ ရထား ႏွစ္စင္းဆံုၿပီး
ဟုိဘက္သည္ ဘက္ တစ္ခ်ိန္တည္း ဆက္ လႊတ္ေတာ့၊ ႏွစ္စင္းလံုး တစ္ ၿပိဳင္နက္
ထြက္သြားတဲ့အခါ တစ္ဖက္စီက ေၾကးနန္းခ လုတ္ေတြေပၚ ဘယ္ညာ လက္ ႏွစ္ဖက္တင္ ထြက္
၁၀း၃၀ ဆုိတာကို တစ္ၿပိဳင္ နက္ ႐ိုက္လိုက္တာမွာ ဟုိဘက္၊ သည္ဘက္ဘူတာ
ႏွစ္ခုလံုးစီက “ရ” ဆုိတဲ့ ေၾကးနန္း ျပန္ၾကားခ်က္ရ ေတာ့ ငါကြာ ဘယ္လုိျဖစ္
မွန္း မသိေအာင္ကို ေပ်ာ္ သြားတာ။ မင္းတို႔႐ံုပိုင္ျဖစ္ ရင္
ဒါမ်ဳိးၾကံဳေတာင့္ၾကံဳခဲ ေတြ႕ခ်င္ေတြ႕ရမယ္။ ငါေျပာ တာဟုတ္မဟုတ္ လက္ေတြ႕
ခံစားရတဲ့အခါ သိလိမ့္မယ္”<br /><br /> လက္ေထာက္႐ံုပိုင္ သင္တန္းတက္စဥ္က ေၾကး နန္းသင္ၾကားပို႔ခ်ခဲ့ေသာ ဆရာဦးစိုးလိႈင္၏ စကားကို ျပန္ၾကားေယာင္သည္။<br /> ဆရာေရ။ ဆရာရခဲ့တဲ့ ပီတိထက္ပုိတာကုိ ကၽြန္ေတာ္ ျမင္ေနရၿပီ။<br /> ဂ်ဴးလီယက္ဆီဇာ၏ ကမာၻေက်ာ္စကား၊ သမိုင္း တြင္စကား၊ မျပယ္သည့္ စကားျဖစ္ေသာ <br /> ငါလာသည္<br /> ငါေတြ႕သည္<br /> ငါေအာင္ပြဲခံမည္ ဆုိသည္ကို ကၽြန္ေတာ္ ႏႈတ္က ဖြဖြရြတ္ေနမိသည္။ တစ္ႀကိမ္၊ ႏွစ္ႀကိမ္၊ သံုးႀကိမ္ မေရမတြက္ႏုိင္စြာပါပဲ။<br /><br />
၁၄၂ အစုန္ ေတာင္ရွမ္း ရထားကို လိႈင္းတက္ဘူတာ က ခ်ဥ္းကပ္ခြင့္ ေတာင္းခ်ိန္
ႏွင့္ ၁၂၂ အစုန္ ျမင္းျခံရထား ကို မိတၳီလာဘူတာက ခ်ဥ္း
ကပ္ခြင့္ေတာင္းခ်ိန္တို႔က မေရွးမေႏွာင္းပင္။ ေသခ်ာ ၿပီ သည္ႏွစ္စင္း
အခ်ိန္မွန္ ေတာ့မည္။ ရန္ကုန္ အဆန္ရ ထား ၁၁ အဆန္ အခ်ိန္မွန္ လွ်င္ေတာ့
ပြဲသိမ္းၿပီ။ အႏွစ္ ႏွစ္အလလ ေစာင့္စားေနခဲ့ ေသာ အိပ္မက္တို႔ ရွင္သန္
ႏုိင္ေတာ့မည္။ ကၽြန္ေတာ္ ကား တစိမ့္စိမ့္ႏွင့္ ၾကည္ႏူး ေနျပန္ၿပီ။<br /><br />
အမွတ္ ၁၁ အဆန္ ရန္ကုန္-မႏၲေလး အျမန္ ရထား ခ်ဥ္းကပ္ခြင့္ကို ကပ္လ်က္ ဘူတာက
ေတာင္း ေတာ့ တစ္ဖက္ဘူတာထြက္ ခ်ိန္ကို ေမးမိသည္။ အခ်ိန္မွန္ ဆုိသည့္
ကပ္လ်က္ဘူတာ ႐ံုပုိင္၏ အေျဖကား ခ်ဳိၿမိန္ လြန္းလွသည္။<br /> ခါတုိင္း
ရထားဆိုက္ ေရာက္ခ်ိန္ ၁၀ မိနစ္ခန္႔အလုိ မွ လမ္းလႊဲဆင္၊ အခ်က္ျပ
ေပးေလ့ရိွေသာ္လည္း အခု ေတာ့ ကၽြန္ေတာ့္ ဆႏၵေတြက ေရွ႕သို႔ အတင္းေျပးေနေလၿပီ။
တြဲေရႊ႕ လုပ္ငန္းႏွင့္ အျခား လုပ္ငန္းမ်ားလည္း မရိွသည္ မို႔
ရထားသံုးစင္းတစ္ၿပိဳင္ နက္၀င္ႏုိင္ေအာင္ လမ္းေတြ ကို ႀကိဳဆင္သည္။<br /><br />
ပြိဳင့္အမွတ္ 83 Reverse ဘက္ခလုတ္လွည့္သည္။ မီး၀ါေလးလင္းသြားသည္။ ပြိဳင့္
အမွတ္ ၇၉ ကလွည့္ရန္ မလုိ။ Normal မီးစိမ္းေနဆဲ။ ပြိဳင့္ အမွတ္ 76 က Revese
လွည့္ရမည္။ ေတာင္ရွမ္း ရထား ၆ လမ္းသြင္းရန္ အတြက္ ပြိဳင့္အားလံုး အထစ္
အေငါ့မရိွၿပီဆိုမွေတာ့ အခ်က္ ျပလည္း လိမ့္လိမ့္လဲလဲျဖစ္ ေတာ့မည္ မဟုတ္။<br /><br />
အမွတ္ ၁၁၂ အစုန္၊ ျမင္းျခံရထားကို ၂ လမ္း၊ ရန္ကုန္-မႏၲေလး အမွတ္ ၁၁
အဆန္အျမန္ရထားကို ၄ လမ္း၊ ၁၄၂ အစုန္ ေတာင္ ရွမ္းရထားကို ၆ လမ္း သြင္းဖို႔
အ၀င္အခ်က္ျပခလုတ္နီေလး ကို လွည့္လိုက္ခ်ိန္မွာေတာ့ ထိန္းခ်ဳပ္ခလုတ္ခံုဆီမွာ
မွန္ကန္မႈအမွတ္အသား မီးျဖဴ ေလးမ်ား လင္းလို႔လာသည္။ ပီတိအဟုန္ေၾကာင့္
တုန္ေန ေသာလက္ျဖင့္ အသံလႊင့္ မုိက္ေလးကို လွမ္းဆြဲလိုက္ သည္။ မိုက္ကေလးက
လက္ ထဲမွာ လႈပ္ခါေနေလသည္။<br /><br /> ျမင္းျခံ-သာစည္ အမွတ္ ၁၁၂ အစုန္ အမွတ္ ၂
လမ္း၊ ရန္ကုန္-မႏၲေလး အမွတ္ ၁၁ အဆန္ ၄လမ္း၊ ေရႊေညာင္-သာစည္ ၁၄၂ အစုန္
ေတာင္ရွမ္းရထား ၆ လမ္းသို႔ ဆိုက္ေရာက္မည့္ အခ်ိန္ကို ေၾကညာၿပီးၿပီးခ်င္း
အခ်က္ျပ ေမွ်ာ္စင္၀ရန္တာက ေန ဘူတာစႀကႍသို႔ ငံု႔ၾကည့္ ေတာ့ ခရီးႀကိဳ၊
ခရီးသည္ မ်ား သက္ဆုိင္ရာ စႀကႍဆီ သြားေနၾကသည္ကိုက ေမွ်ာ္ လင့္
ေစာင့္စားျခင္းတစ္ခုကို ေအာင္ျမင္စြာ ေပြ႕ပိုက္ လုိက္ ၾကသည့္အလား။
ကၽြန္ေတာ့္ အတြက္ေတာ့ ေအာင္ႏုိင္မႈ တစ္ခုအတြက္ ရာႏႈန္းျပည့္
ေမွ်ာ္လင့္ရင္ခုန္သံသည္ ဒရမ္ ႐ုိက္ခ်က္လို တအုန္းအုန္းတ
ဒုိင္းဒုိင္းျမည္ေနပါေတာ့သည္။<br /><br /> ညေန ၆ နာရီမွာ တစ္
ၿပိဳင္နက္၀င္လာမည့္ ရထား သံုးစီးကို ၅ နာရီ ၅၅ မိနစ္မွာ ပဲ
ကၽြန္ေတာ္အခ်က္ျပထိန္း ခ်ဳပ္ေမွ်ာ္စင္၀ရန္တာေလးကေန ၾကည္ႏူးလန္းဆန္းစြာ
ႀကိဳေန မိသည္။ ေဟာ ေတာင္ရွမ္း ရထား စက္ေခါင္းနီႀကီး ျမင္ရၿပီ။ ဟာ ၁၁ အဆန္
အျမန္ရထား၏ စက္ေခါင္း ကလည္း ဘြားခနဲ။ ေကြ႕ျဖစ္ ေန၍ မျမင္ရေသးေသာ
ျမင္းျခံရထားစက္ေခါင္းပါ ေကြ႕ကို လြန္ေျမာက္လာေတာ့ ကၽြန္ေတာ္
၀မ္းေျမာက္၀မ္း သာခုန္ေပါက္ လက္ခုပ္လက္ ၀ါးတီးေနမိေတာ့သည္။ ငယ္စဥ္ကေလးဘ၀က
အေပ်ာ္ထက္ပင္လြန္ကဲစြာ။ ကၽြန္ေတာ့္အေပ်ာ္ကား ေခါင္ ဖ်ားေရာက္ေနေပၿပီ။
ကၽြန္ေတာ္ ထင္ပါသည္။ ရထား သံုးစင္းလံုးမွာ ပါလာ သည့္ ခရီးသည္အားလံုး
အတုိင္းထက္အလြန္ ေပ်ာ္ရႊင္ ေနၾကပါလိမ့္မည္။ ကၽြန္ေတာ္ ငယ္စဥ္တုန္းကလို
လက္ခုပ္ လက္၀ါးတီးသည္အထိ ေပ်ာ္ ခ်င္လည္း ေပ်ာ္ေနၾကပါလိမ့္မည္။<br /><br /> “ဆရာ ဘာျဖစ္သြား တာလဲ”<br /><br />
ကၽြန္ေတာ့္ တပည့္ေလး မ်ား၏ အေမးကို ျပန္မေျဖ ေတာ့ဘဲ သူတို႔ကုိလက္က ေလးေတြ
ခ်ိတ္ဆက္ေစ လ်က္ ၀ုိင္းႀကီးပတ္ပတ္ ကေနမိေတာ့သည္။ ကၽြန္ေတာ့္ တပည့္ေလးမ်ား က
ေၾကာင္စီစီျဖင့္၊ သို႔ေသာ္ အလုိက္သင့္ စီးေမ်ာကခုန္ေန သည္။<br /><br /> “ငါ အႏွစ္ႏွစ္အလလ ေမွ်ာ္လင့္ထားတဲ့ အိပ္မက္။ အဲသည္ အိပ္မက္ ဒီေန႔ေတြ႕ လိုက္တာပဲ။ ၾကည့္စမ္း ရထား သံုးစီး တစ္ၿပိဳင္နက္ ၀င္လာတာ”<br /><br /> “ဟာ ဟုတ္တယ္ ဆရာ။ ခုမွ သတိထားမိ တယ္။ ေဟး ေဟး”<br /><br /> ကၽြန္ေတာ့္ တပည့္ေလး မ်ားပါ အေပ်ာ္တုိ႔ ကူးစက္ သြားၾကေလၿပီ။<br /><br />
ကၽြန္ေတာ္တို႔ လုပ္ငန္း တာ၀န္ခ်ိန္ႏွင့္ လုပ္သက္ အတြင္း တစ္ႀကိမ္တစ္ခါမွ်
မရႏုိင္ေတာ့ဟု ထင္ရေသာ္ လည္း အျမဲတမ္းေမွ်ာ္လင့္ခဲ့ ေသာ ရက္ကေလးတစ္ရက္ ကို
ခက္ခက္ခဲခဲရလုိက္ပါၿပီ။ ကၽြန္ေတာ္ သက္ဆံုးတိုင္ ေမ့ႏုိင္မည္ မထင္ပါ။
ကၽြန္ေတာ့္ ဒုိင္ယာရီေလးမွာ စာလံုးႀကီးႀကီးႏွင့္ ေရးမွတ္ ထားသလို
လမ္းဆံုဘူတာ ႀကီး၏ အခ်က္ျပေမွ်ာ္စင္ရိွ ျပကၡဒိန္ေလးမွာလည္း ေဆာ့္ဖ္ပင္
အနီျဖင့္ ထင္ထင္ လင္းလင္း ၀ိုင္းထားလုိက္ပါ ၿပီ။<br /><br /> ၂။<br />
ၾကာခဲ့ပါၿပီ။ သို႔ေသာ္ လမ္းဆံုဘူတာႀကီး အခ်က္ျပ
ေမွ်ာ္စင္ေရာက္ခဲ့လွ်င္ျဖင့္ ကၽြန္ေတာ္ အမွတ္တရခ်ိတ္ ဆြဲထားခဲ့ေသာ ျပကၡဒိန္
အေဟာင္းေလး ရိွေနပါဦး မည္။ ေဖေဖာ္၀ါရီလကိုသာ လွန္ထားလိမ့္မည္။ အေသ အခ်ာ
စူးစုိက္ၾကည့္လွ်င္ ေတာ့ ၁၂ ဂဏန္းေလးကို ၀ိုင္းထားေသာ မင္နီေရာင္
ေဖ်ာ့ေဖ်ာ့ကိုေတြ႕ရမွာ ေသခ်ာ ပါသည္ေလ။ <br /></div>
ရဲသွ်မ္း<br />(ေရႊအျမဳေတ မဂၢဇင္း၊ဧၿပီလ ၂၀၁၂)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-89860699511445762192012-04-02T09:01:00.000-07:002012-04-02T09:01:33.053-07:00“အေတြးမွသည္ ဂုဏ္သိကၡာ” (သားသို႔ ေပးစာ – ၅)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhInJ_M1hxpM6aQ8cblOschvvgqZEa6mEb1Xc85Bd-6J4mHtgDDMuZnBGTOz4fOisyPmjaU3PsiAlbqcFNL_cDE8MonbughuguXwc1xfgLzSMePWIekfPOaai_KS-BqoXshb1_BQtq8-mc3/s1600/MyMonsoon.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhInJ_M1hxpM6aQ8cblOschvvgqZEa6mEb1Xc85Bd-6J4mHtgDDMuZnBGTOz4fOisyPmjaU3PsiAlbqcFNL_cDE8MonbughuguXwc1xfgLzSMePWIekfPOaai_KS-BqoXshb1_BQtq8-mc3/s320/MyMonsoon.jpg" width="320" /></a></div>
ခ်စ္ေသာသားေလး… ရဲဝဏၰ<br />
<br />
၁ဝ တန္း စာေမးပြဲေတြလည္းၿပီး၊ တကၠသိုလ္၊ ေကာလိပ္ေတြလည္း ပိတ္တဲ့အျပင္
သၾကၤန္နားနီးၿပီဆိုေတာ့ မၾကာမီမွာ ရံုးေတြ၊ အလုပ္ရံုေတြ၊ ကုမၸဏီေတြလည္း
ရက္ရွည္ပိတ္ၾကေတာ့မယ္ေလ။ ဒီေတာ့ ရံုးအားရက္ ခရီးထြက္တဲ့သူေတြ
မ်ားလာၾကၿပီေပါ့ သားရယ္။ တစ္ခ်ိဳ႕က မိဘရပ္ထံ၊ တစ္ခ်ိဳ႕က်ေတာ့ မိတ္ေဆြေတြဆီ၊
တစ္ခ်ိဳ႕က အပန္းေျဖဘုရားဖူး စသျဖင့္ ခရီးသြားၾကတာ မဟုတ္လား။
ကားဂိတ္ေတြလည္း ကားဂိတ္ေတြလည္း ဘြတ္ခ္ကင္ေတြျပည့္၊ ရထားေတြမွာလည္း
တင္းၾကမ္းျဖစ္ေနတာေပါ့သားရယ္။ တစ္ေယာက္စ ႏွစ္ေယာက္စ မဟုတ္ဘဲ
အသင္းအဖြဲ႕လိုက္ ခရီးထြက္ၾကတဲ့သူေတြကလည္း မ်ားမ်ား၊ ေဖေဖ့မွာလည္း
ရထားလက္မွတ္ စီစဥ္ေပးရတဲံ မွတ္တမ္းတင္ white board မွာ ျပည့္လို႔ ေနာက္ထပ္
တစ္ခုထပ္ၿပီး စီစဥ္ရတယ္။<br />
<br />
ေဖေဖရဲ႕ စာေပမိတ္ေဆြေတြ၊ တျခားမိတ္ေဆြေတြ၊ မိတ္ေဆြမဟုတ္ေပမယ့္
အကူအညီေတာင္းလို႔ လက္မွတ္စီစဥ္ေပးရတာမို႔ ေဖေဖ့ဖုန္း ၃ လလံုး မနားရပါဘူး
သားရယ္။ ေဖေဖတုိ႔မွာ ျဖည့္ဆည္းႏိုင္တာက နည္းနည္း ေတာင္းဆုိတာက မ်ားမ်ား
ၾကံဳေတြေနရတာေလ။ ၾကာေတာ့ ေဖေဖက စိတ္မရွည္ခ်င္ဘူး။ စကားအရာ ပ်ားသကာလို
ခ်ိဳသာရမယ္လို႔ သားကုိ ေဖေဖ အၾကိမ္ၾကိမ္ ဆံုးမထားခဲ့ေပမယ့္
ေဖေဖကုိယ္တိုင္ကေတာ့ ပ်ားသကာလိုမဟုတ္ ၾကားရတဲ့သူအတြက္ ခါးတမာလို
ျဖစ္သြားမွာေပါ့။<br />
<br />
ဒါဟာ မေကာင္းတဲ့ ကိစၥပါသားရယ္။ ျငင္းပယ္တဲ့ အေၾကာင္းျဖစ္တာေတာင္မွ
ခ်ိဳသာမႈ၊ ယဥ္ေက်းမႈရွိရင္ အျငင္းပယ္ခံရတဲ့သူမွာ ခံသာေသးတာေပါ့။ အခုေတာ့
ျငင္းပယ္လည္း ခံရေသး၊ စကားအရာမွာလည္း ေမာက္မာေသးဆိုရင္ တစ္ဖက္သားခမ်ာ
ဘယ္ေက်နပ္ႏုိင္မွာတဲ့လဲ။ ဒါကုိ ေဖေဖတို႔ အလြန္ခ်စ္ခင္ေလးစားရတဲ့
အေမလူထုဒၚအမာက ေဆာင္းပါးတစ္ပုဒ္မွာ ေရးခဲ့ဖူးတယ္။ သားေလး နားလည္ေအာင္
ရွင္းျပမယ္ေနာ္။<br />
<br />
သားေလးေရ … ေဖေဖတုိ႔ ျမန္မာစကားမွာ “ဟန္ပန္ေလသံ” ဆိုတဲ့
စကားလံုးတြဲရွိတယ္။ လူတစ္ေယာက္ရဲ႕ ဟန္ပန္၊ ေလသံကုိ ၾကည့္ၿပီး အကဲခတ္လို႔
ရတယ္။ ငါေျပာတာ အမွန္၊ ငါေလာက္ ဘယ္သူမွ မတတ္ဘူးဆိုတဲ့ မ်က္ႏွာထားနဲ႔
သူေျပာတဲ့စကားရဲ႕ ေလသံက တစ္ထပ္တည္းက်ၿပီး ေတာ္ေတာ့္ကုိ
အက်ည္းတန္ေတာ့တာပဲေပါ့။<br />
<br />
သားေလး ရဲ၀ဏၰေရ… ေဖေဖတို႔ လူမ်ိဳးက သံဃာေတာ္၊ လူၾကီးသူမ၊ ဆရာသမား၊
သက္တူရြယ္တူ၊ ငယ္ရြယ္သူ စသျဖင့္ စကားေျပာရာမွာ၊ ဆက္ဆံရာမွာ ဟန္ပန္ေလသံ
ကြဲသြားေတာ့တယ္။ ဖုိးဖိုး၊ ဖြားဖြား၊ ဦးေလး၊ အေဒၚ၊ အကုိ၊ အမ၊ ညီမေလး၊
မိတ္ေဆြ၊ ေနာင္ၾကီး အဲသလို ယဥ္ေက်းခ်ိဳသာတဲ့ အေခၚအေ၀ၚေတြနဲ႔ တစ္ဦးကို
တစ္ဦး အျပန္အလွန္ ေလးစားမႈ ရွိၾကတယ္ေလ။ I, you နဲ႔ ၿပီးတဲ့ စကားမဟုတ္ဘူး။
သည္လို ၾကြယ္၀တဲ့ စကားကုိ ျမတ္ႏိုးခံုမင္စြာ သံုးတတ္ရလိမ့္မယ္။<br />
<br />
သားေရ… အေမ လူထုေဒၚအမာက “လူက ၾကြေစာင္းေစာင္း၊ ၾကြပ္ဆတ္ဆတ္နဲ႔
ေထာင့္မက်ိဳးတဲ့ပံုစံ၊ စကားေျပာေတာ့လည္း ရိုင္းစိုင္းေမာက္မာေသးတယ္ ဆိုတာ
အေမတို႔ လူ႕အေဆာက္အံုက အလြန္မလို မုန္းထားတဲ့ ပံုစံမ်ိဳးေပါ့” လို႔
မွတ္သားလိုက္နာရမယ့္ စကားကို ေျပာသြားခဲ့တယ္။ လိမၼာေရျခား ရွိၿပီး
ဖြယ္ဖြယ္ရာရာ ယဥ္ယဥ္ေက်းေက်း ေျပာတတ္၊ ေနတတ္တဲ့သူကုိ “အသံၾကား သနားပါေစ၊
မ်က္ႏွာျမင္ ခ်စ္ခင္ပါေစ” ဆိုတဲ့ ဆုနဲ႔ ျပည့္စံုသူလုိ႔ အေမက ထပ္ဆင့္
ေျပာျပသြားတယ္။ ရင္ထဲ စြဲေနရမယ့္ ဆံုးမစကားေပါ့ သားရယ္။ ကုိယ့္အေျပဳအမူ၊
အေလ့အထ၊ စကားအသံုးအႏႈန္း၊ ေလသံေတြကို ဂရုစိုက္ရလိမ့္မယ္။ မေကာင္းတဲ့
စရိုက္လကၡဏကာေတြဟာ ၾကာရင္ အက်င့္စြဲျဖစ္သြားတတ္တယ္။ ျပင္ရခက္တဲ့ အေနအထားကို
ေရာက္သြားႏုိင္တယ္။ “၀သီကိုက ပါေနတာ” ဆိုတာ ေကာင္းတာကို ေျပာတာမဟုတ္ဘူး။
အမွားကုိ သိလ်က္နဲ႔ အမွန္ကုိ မကူးေျပာင္းႏုိင္တဲ့သူေတြကို
မွတ္ခ်က္ျပဳတာေနာ္။ ဒါေတြဟာ အေသးအဖြဲလို႔ မထင္မွတ္ရဘူး။
ၾကီးက်ယ္ခမ္းနားမႈေတြဟာ အေသးအဖြဲဆိုတာနဲ႔ စတင္လာတာဆိုတာ သားေလး
သိရလိမ့္မယ္။<br />
<br />
ဆရာျမင့္ေဆြဦး ဘာသာျပန္ထားတဲ့ “ဂရုစိုက္ပါ” ဆိုတာေလးကိုလည္း ေဖေဖ မွတ္သားထားေသးတယ္။ သားေလးဖတ္ၾကည့္ပါဦး။<br />
<br />
အေတြးအျမင္မ်ားကို ဂရုစိုက္ပါ<br />
စကားလံုးမ်ား ျဖစ္လာတတ္သည္။<br />
စကားလံဳးမ်ားကုိ ဂရုစိုက္ပါ<br />
အျပဳအမူမ်ား ျဖစ္လာတတ္သည္။<br />
အျပဳအမူမ်ားကုိ ဂရုစိုက္ပါ<br />
အေလ့အထမ်ား ျဖစ္လာတတ္သည္။<br />
အေလ့အထမ်ားကို ဂရုစိုက္ပါ<br />
အက်င့္စရုိက္မ်ား ျဖစ္လာတတ္သည္။<br />
အက်င့္စရိုက္မ်ားကုိ ဂရုစိုက္ပါ<br />
ယင္းတုိ႔မွ ဂုဏ္သိကၡာျဖစ္လာလိမ့္မည္။<br />
<br />
သားေလး ရဲ၀ဏၰေရ… ကုိယ့္ဂုဏ္သိကၡာ၊ အမ်ိဳးဂုဏ္ သိကၡာ၊ ႏုိင္ငံဂုဏ္သကၡာ
အားလံုးဟာ အေတြးအျမင္က စရတယ္ဆိုတာ သားေလး သေဘာေပါက္ၿပီေနာ္။ သည္ေတာ့
အေတြးအျမင္ေကာင္းဖုိ႔၊ ထက္သန္ဖို႔ ထိုင္ေနရံုနဲ႔ ျဖစ္မလာဘူး။ ပညာကုိ
သိရမယ္။ တတ္ကၽြမ္းနားလည္ရမယ္။ သည္ေတာ့ စာအုပ္ေတြကို ဖတ္ရမွာေပါ့။ ၿပီးရင္
အျပဳအမူ အေလ့အထ၊ အက်င့္စရိုက္ကေန ဂုဏ္သိကၡာရွိေအာင္ ေနထိုင္ရလိမ့္မယ္။<br />
<br />
ကဲ… သားေလးေရ ေဖေဖကုိယ့္ကုိယ္ကုိ ေ၀ဖန္ရင္းနဲ႔ သားေလးလိုက္နာ ျပဳမူရမယ့္
အက်င့္စရိုက္ အေလ့အထေတြကို ေဖေဖ ေျပာျပလိုက္တာပါ။ က်င့္သံုးပါသားရယ္။
ၿပီးေတာ့ သား သူငယ္ခ်င္းကို လက္ဆင့္ကမ္းပါေနာ္။<br />
<br />
<br />
ခ်စ္ေသာ ေဖေဖ<br />
ရဲသွ်မ္းAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-54999743925615433972012-04-01T22:34:00.002-07:002012-04-01T22:34:00.694-07:00'' ျမင္းမိုရ္ေတာင္ထိပ္မွ စီးဆင္းလာေသာ စမ္းေခ်ာင္းကေလး ''<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNnwJB1EzAMjQIqU8V5Pmiryy9wgaCRo9vpMhYJu_ISOP_1pVuWuRR58n5HUuh7cfb4bINIj4H5TEws3rI4O0Gcgvk0Pg5oArACxK74gqEqCAsjAlDeUU69TZ9xXvDD_1zQZdZPwmwbKmx/s1600/Rajdhani-Express_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNnwJB1EzAMjQIqU8V5Pmiryy9wgaCRo9vpMhYJu_ISOP_1pVuWuRR58n5HUuh7cfb4bINIj4H5TEws3rI4O0Gcgvk0Pg5oArACxK74gqEqCAsjAlDeUU69TZ9xXvDD_1zQZdZPwmwbKmx/s200/Rajdhani-Express_1.jpg" width="200" /></a></div><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေမေမ ေမေမ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကမၻာမီးေလာင္သားေကာင္ခ်နင္းဆိုတာကို သားတို႔ဆရာမကရွင္းျပတယ္...။ ကမၻာႀကီးသာ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မီးေလာင္ခဲ့ရင္ ေမေမလည္းသားကို ခ်နင္းလိုက္မွာလား...ဟင္</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''<br />
</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြၽန္ေတာ့္အခန္းန႔ဲကပ္လ်က္အခန္းက (၂)တန္းေက်ာင္းသားေလး ေမာင္ဇြဲထက္သန္ရဲ႕</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သူ႔အေမကို ေမးတဲ့ ေမးခြန္းကို ကြၽန္ေတာ္ၾကားလိုက္ေတာ့</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ၾကက္သီးေမြးညႇင္းထေလာက္ေအာင္ကို ခံစားလိုက္ရပါတယ္။ေမာင္ဇြဲထက္သန္ႏွယ္</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေတြးမွေတြးတက္ပေလလို႔ အ့ံၾသစိတ္လည္းျဖစ္သြားတာေပါ့...။ ကေလးက စကား တတ္တာ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဥာဏ္ရည္ထက္ျမက္တာဟာ သူ႕အေဖ ေက်ာ္သူထက္နဲ႔တူလို႔သာပဲ ျဖစ္ရမယ္။ ေက်ာ္သူထက္ကဘူတာႀကီးကုန္တင္/ကုန္ခ်မွာခ်ိန္မွတ္စာေရး။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">(၁ဝ)တန္းေအာင္ၿပီးသား၊ေက်ာင္းဆက္မတက္ဘဲအလုပ္ထဲေရာက္လာၿပီးအလုပ္ခြင္ကေနစာေရးရာထူးေရာက္လာတာေလ။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> လူ(၁ဝဝ)ေျဖလို႔ (၅)ေယာက္ မေအာင္တဲ့ အလုပ္ခြင္စာေမးပြဲကိုတစ္ႀကိမ္ထဲနဲ႔ ေအာင္ၿပီးသင္တန္းပါသြားတာလို႔ ၾကားဖူးတယ္။ဒီေတာ့ေက်ာ္သူထက္ ဥာဏ္ရည္ကအနိမ့္စားေတာ့မဟုတ္ဘူးလို႔ ေတြးမိတာေပါ့..။ေက်ာ္သူထက္ရဲ႕မေဟသီ၊ ေမာင္ဇြဲထက္သန္ရဲ႕မိခင္ ခင္ခင္ဦးက်ေတာ့ ခေကြးနဲ႔သေဝထိုးက ရန္ျဖစ္ထား လို႔ ဟိုဖက္သည္ဖက္ လွည့္ေနၾကတာလား၊ ကႀကီးနဲ႔ယပက္လက္ကလည္း အဲသည္လိုပဲဆိုတဲ့ ႀကံႀကံဖန္ဖန္ ေမးခြးန္းမ်ိဳးက်ေတာ့သူကရွာရွာေဖြေဖြတတ္ေနျပန္ေရာ။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကိုထက္ ခ်က္ဆို ႏွစ္ခြက္နဲ႔မူးတယ္ ဆိုတဲ့ စကားပံုၾကားဖူးလား</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တစ္ခါက ခင္ခင္ဦး သူ႔ေယာက်္ားကိုေမးတဲ့ စကားပံုကိုကြၽန္ေတာ္အေျပးအလႊားစဥ္းစားေနမိတယ္။ ကိုယ့္ကိုယ္ကို စာေရးဆရာလို႔သတ္မွတ္ထားတဲ့ကြၽန္ေတာ့္ရဲ႔ မွတ္ဥာဏ္ထဲမွာမရွိတဲ့ စကားပံုပါပဲ။အမ်ိဳးမ်ိဳး စဥ္းစားေပမယ့္ သည္စကားပုံကို မၾကားဖူးဘူးျဖစ္ေနပါတယ္။ဒါနဲ႔ပဲ ေက်ာ္သူထက္ဆီက ၾကားရမယ့္ အေျဖကိုပဲ နားစြင့္ေနမိတာေပါ့။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဟာ..ခင္ဦးတို႔ကေတာ့ ေသာက္တလြဲလုပ္ၿပီ ခ်က္ဆို နားခြက္ကမီးေတာက္ၿပီးသား လို႔ပဲၾကားဖူး ပါတယ္။ ဘယ္ႏွယ့္ ခ်က္အရက္ကပါလာရတာတုန္း။နင္လုပ္တာနဲ႔ ျမန္မာစကားပံုေတြ ပ်က္ေတာ့မယ္။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေက်ာ္သူထက္ အေျဖၾကားေတာ့မွ ကြၽန္ေတာ္လည္း သည္ဖက္အခန္းကေနခြက္ထိုးခြက္လန္ ရယ္ေနမိတယ္။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သိဘူးေလ...ခ်က္လည္းပါတယ္..ႏွစ္ခြက္လည္းပါတယ္ဆိုေတာ့ ခင္ဦးေျပာတာမွားလို႔လား။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခင္ခင္ဦးေတြးတာလည္း ဟုတ္သားဟ လို႔ ကြၽန္ေတာ္ကေကာက္ခ်က္ခ်မိေသးတယ္။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကိုထက္ေနာ္ သားကအတန္းႀကီးလာၿပီ စာေလးဘာေလးသင္ေပးပါအံုး။ဂ်ဴတီနားတဲ့ရက္လည္း အိမ္မကပ္။ ဘိလိယက္ခံုမွာပဲ တစ္ေနကုန္ေနတာ...က်ဴရွင္ထားဖို႔က်ေတာ့ ခင္ဦးတို႔မွာသမီးငယ္ေလးပါဒီႏွစ္ေက်ာင္းထားရၿပီဆုိေတာ့ မတတ္ႏိုင္ဘူး။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဟာကြာ... တစ္ခါလာလည္း ဘိလိယက္ထိုးတာပဲခလုပ္တိုက္ေန...မသင္ႏိုင္ဘူးကြာ။ ဒီေကာင္ စာလုိက္ႏိုင္ေနတယ္မဟုတ္လား။မလိုက္ႏိုင္ရင္လဲ က်ဴရွင္ပို႔လိုက္။ က်ဴရွင္ခမရွိလည္း</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မင္းကိုယ္တိုင္သာသင္ေပေတာ့..အရင္ကလည္း မင္းပဲသင္ေနတာ ခုမွေရးႀကီးခြင္က်ယ္လုပ္ၿပီး..ကဲေတာ္ၿပီ..ေတာ္ၿပီ နားညည္းတယ္ ဘိလိယက္ခံုပဲသြားေတာ့မယ္။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ထင္တဲ့အတိုင္းပါပဲ ေက်ာ္သူထက္ေတာ့ သူ႕ရဲ႕မူပိုင္အတိုင္းေပါ့ေပါ့ပါးပါးပဲေတြး၊ ေန၊ က်င့္ႀကံသြားေတာ့ တာပဲေလ။ (၁ဝ)တန္းေအာင္အဆင့္ပညာအရည္အခ်င္းေလးက လူ႐ိုေသရွင္႐ိုေသရွိေပမယ့္ သားကိုစာသင္ ေပးဖို႔က်ေတာ့ထြန္႔ထြန္႔လူး ျဖစ္ေနတတ္တယ္။ကြာတယ္...ခင္ခင္ဦးနဲ႔ေက်ာ္သူထက္တို႔ သားေလးဇြဲထက္သန္ရဲ႕ပညာေရး၊အနာဂတ္ခရီးဆံုးဆီ သြားဖို႔အတြက္ ထားတဲ့ရည္ရြယ္ခ်က္ေတြက ကြာဟလြန္း တယ္လို႔သံုးသပ္ရလိမ့္မယ္ထင္တယ္။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">“</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သားေလး...ေမေမကစာမတတ္လို႔...သားအေဖလိုတတ္ရင္အတန္းထဲမွာ သား ပထမအၿမဲရေန ေအာင္ ေမေမကသင္ေပးမွာ... က်ဴရွင္လဲေမေမမထားႏိုင္တာ သားသိတယ္ေနာ္။ သားေလးစာက်က္ေနရင္ အတန္းထဲမွာအေတာ္ဆံုးဆိုတဲ့အထဲ သားပါကိုပါရလိမ့္မယ္လို႔ ေမေမယံုတယ္။အခုသားကအတန္းႀကီးလာ ၿပီ။ သားကိုေမေမ မသင္တတ္ေတာ့ဘူး။ အငယ္ေလးကိုပဲေမေမသင္ႏိုင္တယ္။ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သားသိပါတယ္ေမေမ ပညာမရွိ သူ၏ဝန္ထမ္းတဲ့။ သားကိုေမေမဝယ္ေပးထားတဲ့အလိမၼာ မဂၢဇင္းထဲမွာ သားဖတ္ဖူးပါတယ္။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သားအမိႏွစ္ေယာက္ရဲ႕ စကားသံေတြက တကယ့္ကိုခ်ိဳၿမိန္ၾကည္ႏူးဖြယ္ေတြပါပဲ..။သတိထားမိတာက ဇြဲထက္သန္ရဲ႕နာမည္နဲ႔လိုက္ေအာင္ ဇြဲရွိတာ။ သိခ်င္စိတ္တတ္ခ်င္တဲ့စိတ္ ထက္သန္တာကိုပါ။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div align="center" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">x x x x x</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br />
</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခင္ခင္ဦးက အတနး္ပညာမရွိ႐ံုတင္မဟုတ္၊ တကယ့္ကို ဖတ္တတ္႐ံုေလးပဲတတ္တယ္၊မေရးတတ္ဘူး။ သမီးမိန္းခေလးပဲ ဘာစာတတ္စရာလိုလဲ ဆိုတဲ့အေတြးအေခၚေအာက္မွာႀကီးျပင္းလာတာလား၊ ဒါမွမဟုတ္</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မ<span lang="MY">ိဘေတြရဲ႕ ဆင္းရဲမြဲေတ က်ပ္တည္းမႈေအာက္မွာႀကီးျပင္းလာတာလား။ ငယ္စဥ္ကေလးဘဝကိုဘယ္လို ျဖတ္သန္းခဲ့ရသလဲစတဲ့အတိတ္အေၾကာင္းေတြကို ကြၽန္ေတာ္စပ္စပ္စုစုမလုပ္ခဲ့ဘူးေပမယ့္</span></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br />
</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ပတ္ဝန္းက်င္အေျပာ၊ တစ္ခါတစ္ရံ ခင္ခင္ဦးကိုယ္တိုင္ အေျပာေတြေၾကာင့္သူ႕ဘဝေတြကို သိခြင့္ရခဲ့ပါတယ္။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေလးေလး...သမီးသိတတ္ခ်ိန္မွာ အေဖ့ကိုမေတြ႕ေတာ့ဘူး...။အေဖာ္ေတြနဲ႔ဖားကန္႔ကို ေက်ာက္တူးဖို႔သြားတာ ျပန္မလာေတာ့တာလို႔အေမေျပာျပတာပဲ။ သမီးက နံပါတ္(၃) အစ္ကို(၂)ေယာက္ ေမာင္ေလးတစ္ေယာက္ရွိေသးတာေလ...။ ဒီေတာ့အေမ့မွာ ဒုကၡေတြေဝလို႔...။ဒါန႔ဲသမီးပဲအေမ့ကို ကူရတာ။ သမီးေက်ာင္းမတက္လိုက္ရဘူး။ အစ္ကိုေတြလဲေက်ာင္းတက္ရတယ္မရွိပါဘူး။ ဘူတာသြားၿပီးကုန္ ထမ္းေနရတာ။အေမ့ကိုေစ်းေရာင္းကူ၊ အေမအဝတ္ေလွ်ာ္တဲ့ေနရာလိုက္ၿပီး အဝတ္ေတြကူလွန္းေပးသမီး အလုပ္လုပ္ခဲ့ရတာ။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခင္ခင္ဦးက ႐ုပ္ကေလးနဲ႔ မလိုက္ဖက္ေအာင္ အလုပ္အစံုလုပ္ခဲ့ရတယ္ဆိုတာယံုမွားစရာ မရွိပါဘူူး။ ပညာေလးသင္ခဲ့ရ၊ သင့္တင့္ေလ်ာက္ပတ္တဲ့႐ုပ္ဝတၴဳေလးေတြဆင္ျမန္းခဲ့ရရင္ ခင္ခင္ဦးနားမွာ ေကာင္ေလးေတြဝိုင္းေနခဲ့လိမ့္မယ္ထင္တယ္။ေတာ္ပါေသးရဲ႕ ေခတ္ေရစီးထဲ ေမ်ာပါသြားတဲ့ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">RV<span lang="MY">ကေလးမေလးေတြ၊ အႏွိပ္ခန္းေရာက္ ကေလးမေလးေတြ၊ နယ္စပ္ေရာက္၊</span></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br />
</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ႏိုင္ငံျခားေရာက္သြားတဲ့ ကေလးမေလးေတြရဲ႕ဘဝမ်ိဳး ေရာက္မသြားတာကိုပဲကံေကာင္းတယ္လို႔ မွတ္ထင္ရမွာပဲ။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သမီးေလ... အဝတ္အစားလဲမမက္ဘူး၊ အလွအပလဲမမက္ဘူး၊ စာမသင္ခဲ့ရတာဘဲစိတ္မေကာင္း ျဖစ္တာ။ ဒါေၾကာင့္ သမီးရဲ႕သားသမီးေတြကိုပညာတတ္ျဖစ္ေစခ်င္တယ္။ ကိုထက္အားကိုးလို႔လဲမရ...။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br />
</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သမီးကေလးေတြက်ဴရွင္ထားႏိုင္ဖို႔ အလုပ္လုပ္ခ်င္တာ.. ကိုထက္ကေပးမလုပ္၊ခုအေနအထားလဲ လစာတစ္မ်ိဳးပဲ ရွိေတာ့တာေလးေလးရ။ တန္ဆာခနဲ႔အလုပ္သမားခေတြေစ်းတက္ေတာ့ အရင္လိုအစြန္းအထြက္ေလးေတြက မရေတာ့ဘူး။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေျပာသင့္လား မေျပာသင့္လားမေဝခြဲတတ္တဲ့ ခင္ခင္ဦးကိုကြၽန္ေတာ္ကနားလည္ေပးႏိုင္ပါတယ္။ ႐ိုးသားမႈ၊ ပြင့္လင္းမႈ၊ ကိုယ္က်င့္တရားမွတ္ေက်ာက္တင္ခံႏိုင္မႈတို႔ေၾကာင့္ ဆရာဦးကိုေလး ကဗ်ာထဲကလို လွံသြားေထာင္</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ထာင္</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဒါးေရာင္ေဖြးေဖြး</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေျမြေပြးေခြေခြ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဆူးေလႀကဲႀကဲ...ဆိုတဲ့</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဘူတာႀကီးက်က္စားရာအကို(၂)ေယာက္နဲ႔ အေပါင္းအပါေတြၾကားကေန က်ာ္သူထက္က ရေအာင္ခိုးထုတ္သြားတာေနမွာလို႔ ကြၽန္ေတာ္ေတြးမိသြားတယ္။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br />
'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခင္ဦး...ေက်ာ္သူထက္က နင္နဲ႔မရခင္ကတည္းက ဘိလိယက္ခံု တစ္ေနကုန္ထိုင္တာပဲလား</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဟုတ္တယ္ေလးေလး... သမီးက သူသမီးနဲ႔ရရင္ ဒါႀကီးျပတ္သြားမယ္ထင္တာ..မျပတ္ဘူး။ သားေလးရေတာ့ တစ္ခါေမွ်ာ္လင့္မိေသးတယ္။ သမီးေလးေမြးတဲ့အထိဒီအတိုင္းပဲ။ သားေလးေက်ာင္းကိစၥလည္း ဘာမွစိတ္မဝင္စားဘူး။သမီးသူ႔လိုစာတတ္ရင္ သမီးသားေလး အတန္းထဲမွာ နံပါတ္(၁)ဗိုလ္ျဖစ္ေနမွာေနာ္။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အခုလဲ ဇြဲထက္သန္ေလးက ေတာ္တာပဲဟာ...နင္ကိုကေလာဘႀကီးေနတာ ေနမွာပါ။ကေလးဗီဇ ပါလာၿပီးသားပါ။ မပူနဲ႔ ညည္းသားေလး ျဖစ္ေျမာက္သြားမွာသိလား။မိဘကလမ္းေၾကာင္းေလးတည့္ေအာင္သာ ဂ႐ုစိုက္ေပး </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြၽန္ေတာ့္စကားကို မ်က္လံုးကေလး ေပကလပ္ ေပကလပ္နဲ႔ နားေထာင္ေနတဲ့ခင္ခင္ဦးရဲ႕ စိတ္ထက္သန္ မႈကို ကြၽန္ေတာ္ေတြ႔ေနရတယ္။ ေက်ာ္သူထက္ကေတာ့ကြၽန္ေတာ့္ကို စာေရးဆရာတစ္ေယာက္အျဖစ္ တေလးတစားဆက္ဆံတာကလြဲလို႔ခင္ခင္ဦးေလာက္ တရင္းတႏွီးမရွိလွဘူး။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div align="center" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">x x x x x</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခင္ခင္ဦးက စာမတတ္ေပမယ့္ သူ႔သားေလးဇြဲထက္သန္ကို ညစဥ္စာသင္ေပးတာကိုကြၽန္ေတာ့္အခန္း ဘက္က ၾကားေနရတယ္။ စာမတတ္သူက စာျပန္သင္တာကို</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br />
</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြၽန္ေတာ့္မွာ အံ့အားသင့္ ပေဟ႒ိေတြျဖစ္လို႔ ေနပါတယ္။သူဘယ္လိုနည္းပညာေတြနဲ႔ သင္တာတုန္း..။ ကိုယ္မတတ္ပဲနဲ႔ သင္လို႔ရသလား...။ကြၽန္ေတာ္ စိတ္ဝင္စားမႈကို မေအာင့္ႏိုင္ေတာ့ ခင္ခင္ဦးကိုေမးရေတာ့တာေပါ့။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br />
'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ညည္းသားေလးကို စာသင္ေပးေနတာ အဟုတ္ပဲ။ ဘာတဲ့ ျခေသၤ့သည္ၾ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြ<span lang="MY">က္ငယ္ကို</span></span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဘယ္ေၾကာင့္ မသတ္ဘဲလႊတ္သနည္းဆိုေတာ့ နင့္သားေျဖတာကို မဟုတ္ဘူး</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ၾကြက္ကအႀကိမ္ႀကိမ္ေတာင္းပန္လို႔ဆိုၿပီး အမွားျပင္ေပးတာ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ငါ့မွာအံ့ၾသေရာ...ေျပာစမ္းပါအံုး။ နင္ကစာမတတ္ဘူးလဲေျပာေသးတယ္။ စာလည္းသင္</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တယ္။ ငါ့ကို မ်က္စိလည္ေအာင္၊ ဦးေႏွာက္စားေအာင္ လုပ္ေနတာလားဟ။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြၽန္ေတာ့္ သိခ်င္စိတ္ကို ေတာ္ေတာ္နဲ႔မေျဖဘဲ ခင္ခင္ဦးကရယ္ပဲေနတယ္။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သူမေျဖေလ ကြၽန္ေတာ့္မွာ သိခ်င္စိတ္မ်ားေလ ျဖစ္ေနေတာ့တာေပါ့။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> '' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေလးေလးရာ သမီးတကယ္စာမတတ္တာပါ။ မတတ္ဆို သင္မွမသင္ခဲ့ရတာကိုး...။ သားေလး</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေက်ာင္းထားေတာ့ သမီး သားကိုေက်ာင္းပို႔တဲ့အခါ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ႏွစ္ေယာက္စာထမင္းခ်ိဳင့္ထည့္ၿပီး ေက်ာင္းမွာတစ္ေနကုန္ ေစာင့္ေနတာ။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သားတို႔သင္တဲ့စာ ဆရာမကဖတ္ျပေတာ့ သမီးစိတ္ကလိုက္ဆိုတာေလ...။ အိမ္ေရာက္ေတာ့</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သားကိုစာက်က္ခိုင္း သားမွားေနရင္ ေထာက္ျပဆိုေတာ့ သမီးကို</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">စာတတ္တယ္ထင္ေနၾကတာ... အခုဒီႏွစ္သားက ဒုတိယတန္း ေက်းညီေနာင္သင္ရတယ္။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သားတို႔ဆရာမကဖတ္ျပ သမီးကလိုက္မွတ္တာေပါ့..။ ညက်သားကို ခိုးသူတို႔</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေမြးထားတဲ့ေက်းသည္ ဘုရင္ႀကီးကိုျမင္လွ်င္</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မည္သို႔ေျပာသနည္းဆိုတဲ့ေမးခြန္းကို ေမးတာေပါ့...။ သားမွားရင္</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အေျဖမွန္ေျပာ... ဒီလုိပဲ သားကိုစာသင္တာေလ။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">''</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခင္ခင္ဦးရွည္ရွည္ေဝးေဝး ရွင္းျပေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္မွာ အံ့ၾသလို႔မဆံုးဘူး။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တကယ္ထိထိေရာက္ေရာက္ စာသင္ခဲ့ရရင္ တတ္လြယ္သိလြယ္ ျဖစ္မယ့္မိန္းခေလးလို႔</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြၽန္ေတာ္တစ္ထစ္ခ် ယံုၾကည္ေနမိတယ္။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">နင္က</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ျမန္မာစာတင္လားဟဲ့..အဂၤလိပ္စာ၊ သခ်ၤာေကာသင္တာပဲလား...။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သခ်ၤာေတာ့္သမီးမသင္ပါဘူး...။ အေျဖစာအုပ္နဲ႔တိုက္ၿပီးစစ္လိုက္တာေပါ့။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဂၤလိပ္စာကိုေတာ့ သမီးသင္ဖို႔ ႀကိဳးစားၾကည့္တယ္။ ဘယ္လိုမွကို မႀကံတတ္တာနဲ႔</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လက္ေလွ်ာ့လိုက္တာ။ ဒါေတာင္ သမီးက ခပ္တည္တည္ပဲ စာက်က္ခိုင္းေတာ့တာ။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မမွားေစနဲ႔ ေသေသခ်ာခ်ာဆို... မဟုတ္ေသးဘူး..အသံထြက္ကမွား</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေနတယ္...ဘာညာလုပ္ရတာေပ့ါ ေလးေလးရာ။ ေနာက္ႏွစ္ဆုိ သမီးဘာမွ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လုပ္တတ္မွာမဟုတ္ေတာ့ဘူး။ က်ဴရွင္ထားျဖစ္ေအာင္ထားေပးရေတာ့မွာ။ ကိုထက္</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">က်ဴရွင္ခ မေပးရင္ သမီးအပ်ိဳတုန္းကအလုပ္ေတြျပန္လုပ္ၿပီးကေလးေတြပညာေရး</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေကာင္းေအာင္လုပ္ရမွာ..ဟုတ္တယ္ေနာ္ ေလးေလး။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြၽန္ေတာ္ခင္ခင္ဦးရဲ႕</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အေျပာစကားေတြကို ေခါင္းညိတ္အေျဖမေပးမိေပမယ့္ သူ႔စိတ္ဓာတ္နဲ႔ သူ႔ရဲ႕</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">စိတ္ထက္သန္မႈကို ေလ်ာ့ပါးမသြားေစခ်င္ဘူး။ သားေလးဇြဲထက္သန္အေပၚထားတဲ့</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ရည္မွန္းခ်က္ေတြ ျဖစ္ေျမာက္ ေအာင္ျမင္ေစခ်င္ပါတယ္။ ခင္ခင္ဦးရဲ႕</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">စိတ္ထက္သန္မႈက ဇြဲထက္သန္အေပၚ လႊမ္းမိုးအုပ္စည္းထားမွေတာ့</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မလႊဲမေသြျဖစ္လာမွာပဲလို႔ ကြၽန္ေတာ္ဖက္က အျပည့္အဝယံုၾကည္ေနမိေတာ့တာပါေလ။</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div align="center" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">(၂)</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခင္ခင္ဦးနဲ႔သားေလးဇြဲထက္သန္တို႔အေၾကာင္း</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အေတြးေတြလူးလာစုန္/ဆန္ျဖစ္ေနတာမို႔ သားေလး ဇြဲထက္သန္ေမးလိုက္တဲ့</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> '' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေမေမ...ကမၻာမီးေလာင္ သားေကာင္ခ်နင္းဆိုတာကို သားတို႔ဆရာမကရွင္းျပတယ္..။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကမၻာႀကီး သာ မီးေလာင္ခဲ့ရင္ သားကိုေမေမခ်နင္းလိုက္မွာလားဟင္ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဆိုတဲ့</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">စကားသံေလးက ကြၽန္ေတာ့္ႏွလံုးသားမွာ ေဝ့ဝဲေနရာယူေနပါတယ္။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေက်ာင္းစာမသင္ခဲ့ရတဲ့၊ ပညာမတတ္တဲ့ ဆင္းရဲႏြမ္းပါးမႈ အဝန္းအဝိုင္းထဲက</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မထြက္ႏိုင္ေသးေပမယ့္ အေတြးအေခၚ၊ အယူအဆ မေခါင္းပါးဘူးလို႔</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြၽန္ေတာ္ထင္ခဲ့တဲ့ ခင္ခင္ဦးဆိုတဲ့မိန္းခေလးခမ်ာ သူ႔သားေလးရဲ႕</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ႀကီးႀကီးက်ယ္က်ယ္ေမးခြန္းကို မေျဖႏိုင္ေတာ့ဘူးထင္ပါရဲ႕</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">။</span></span></div><div align="center" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">x x x x x</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အို...မေမွ်ာ္လင့္ေတာ့တဲ့အခ်ိန္</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြၽန္ေတာ့္အေတြးေတြ မဆံုးေသးခင္မွာပဲ ခင္ခင္ဦးေျဖသံ ၾကားလိုက္ ရပါတယ္။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကြၽန္ေတာ္ တုန္လႈပ္သြားပါတယ္။ ဒါဟာ ခင္ခင္ဦးပဲေလ။ အင္မတန္လွပတဲ့</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အေျဖတစ္ခုလို႔ ကြၽန္ေတာ္ နားလည္လိုက္ပါတယ္။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေသခ်ာပါတယ္..အျပင္မွာ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လမင္းႀကီးကလည္းထိန္ထိန္သာလို႔</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ၾကယ္ကေလးေတြကလည္း</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လင္းလက္ေတာက္ပလို႔...။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခင္ခင္ဦးအေျဖေလးက သူ႔သားေလး ႏွလံုးသား သာမက</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကမၻာႀကီးမွာရွိတဲ့ သား၊ သမီးအားလံုးနဲ႔ အေမေတြအားလံုးရဲ႕ ႏွလံုးသားဆီကူးစက္</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သြားလိမ့္မယ္လို႔ ကြၽန္ေတာ္တစ္ထစ္က် ယံုၾကည္ေနမိတယ္။ ၾကည့္ပါဦး</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခင္ခင္ဦးေျဖသြားတာက......</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သားရယ္...ကမၻာႀကီးကလည္း</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မီးေလာင္မွာမဟုတ္ပါဘူး။ မီးေလာင္ခဲ့ရင္လည္း သားေလးကို မီး မခပါဘူး။</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဘာလို႔လဲသိလား...သားေလးကို ေမေမ့ရဲ႕ေအးျမတဲ့ ေရစင္ေတြ</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ပက္ဖ်န္းထားလို႔ေပါ့သားရယ္ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">'' </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ရဲသွ်မ္း</span><span lang="MY" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-39843841273765776372012-03-29T09:30:00.001-07:002012-03-29T09:43:36.030-07:00အေရြ႕<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv4lKmbqeO6kCSbgzTI80ndgm6xpkqojbMXs_AUf8-oXyAR-1E_Unde50CjGgAb7W4vJOh05akndW0i3rc1NH2-bxyzV8JMAIXYj47HYgbmOrkTOXD7b09pgOtwHwVk8Xc_fr73mJjYP__/s1600/429147_311363362258638_103865773008399_839721_1669974168_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv4lKmbqeO6kCSbgzTI80ndgm6xpkqojbMXs_AUf8-oXyAR-1E_Unde50CjGgAb7W4vJOh05akndW0i3rc1NH2-bxyzV8JMAIXYj47HYgbmOrkTOXD7b09pgOtwHwVk8Xc_fr73mJjYP__/s1600/429147_311363362258638_103865773008399_839721_1669974168_n.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">photo: JayMgMg(amarapura)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">(၁)</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><br />
</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">
အလင္းေရာင္ေတာင္အျပည့္အဝမရေသးတဲ့အ႐ုဏ္ဦးအခ်ိန္ေလးမွာပဲရပ္ကြက္ေလးကအေဝးေရာက္ေတာင္ေပၚသားႀကီးရဲ႕ေအာင္ျမင္တဲ့အသံဝါႀကီးနဲ႕</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ဆိုထားတဲ့သီခ်င္းေၾကာင့္ႏိုးထသြားၿပီ။သည္သီခ်င္းကိုအရင္ရက္ေတြကတည္းကလက္ဖက္ရည္ဆိုင္ေတြမွာအႀကိမ္ႀကိမ္အထပ္ထပ္ေက်ာ့ဖြင့္ေနတာဆိုေတာ့</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ရပ္ကြက္ထဲရွိလူငယ္ေလးေတြကအလြတ္ရေနၿပီေလ။သံၿပိဳင္သီဆိုလက္ခုပ္လက္ဝါးတီးနဲ႔အေတာ့္ကိုစည္စည္ေဝေဝ
ျဖစ္ေနပါေတာ့တယ္။ ကေလးေတြေရာ၊</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> လူႀကီးေတြေရာ၊ ကေလးႀကီးေတြေရာ၊
လူလတ္ေတြေရာအားလံုးတက္ႂကြလန္းဆန္း ေနၾကတာ ျမင္ရေတာ့ သူ႔ရင္ခုန္သံက ပိုျမန္သြားသလိုပါလား။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">သူလည္းပဲဝတ္ထားတဲ့တီရွပ္ခြၽတ္ၿပီးတစ္ေလာကအင္းေလးေရာက္တုန္းေဖာင္ေတာ္ဦးဘုရားေစ်းမွာအမွတ္တရဝယ္ခဲ့တဲ့အက်ႌေလးကိုဝတ္လိုက္မိတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ဖြတ္ၿမီးထိုးၾကယ္သီးကေလးေတြတတ္ရင္း
ေရႊဘိုဆိပ္ခြံ စာေပေဟာေျပာပြဲေကာ္မတီက လက္ေဆာင္ေပးလိုက္တဲ့ ႐ိုးရာဆင္လံုခ်ည္ကို
ဝတ္လိုက္ၿပီးမွန္ထဲ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">တစ္ခ်က္လွမ္းၾကည့္ေတာ့ သူ႔ပံုကလည္း
ရပ္ကြက္ထဲကလူေတြလိုပဲ ျဖစ္သြားပါေရာ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ''
ဟား...သားနားလွခ်ည္လား။ ကြၽန္မလည္းအဝတ္လဲရအံုးမွာေပါ့''</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ဇနီးကသူ႔ကိုၾကည့္ၿပီးလက္ထဲကိုင္လာတဲ့
ႏွင္းဆီနီတစ္စည္းကိုစားပြဲေပၚအသာခ်တယ္။အဝတ္ဘီဒိုထဲကအဝတ္ေတြဆြဲထုတ္ေနတဲ့ဇနီးလက္ထဲမွာ
ရင္ေစ့</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">အျဖဴေလးပါလာမွာလား၊႐ုပ္ပုံပါတဲ့တီရွပ္ျဖစ္ေနမလား၊ဒါမွမဟုတ္သူ႕အင္းေလးျပန္လက္ေဆာင္သူနဲ႔တဆင္တည္းအက်ႌေလးပဲျဖစ္ေနမလား။
ဘာပဲျဖစ္ျဖစ္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">အဆင္ေျပမွာပါလို႔ ေတြးေနမိတယ္။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ''
ဒါဆိုအဆင္ေျပတယ္မဟုတ္လား''</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> သူအမွတ္တရဝယ္လာေပးတဲ့အက်ႌေလးန႔ဲခရမ္းေနာက္ခံမွာအပြင့္ေလးေတြပါတဲ့လံုခ်ည္ေလး
ျဖစ္ေနေတာ့တယ္။သည္ဝတ္စုံေလးေတြက သူတို႔ဇနီးေမာင္ႏွံ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">အတြက္အဆင္ေျပလိုက္ေလ်ာညီေထြ
ျဖစ္သြားတာကို သူကေက်နပ္သေဘာက်ေက်နပ္သြားတာေပါ့။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ''
အံမယ္...အံမယ္..ဒါေတြက ဘယ္ကရ''</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ဇနီးသည္က
သူဝတ္မယ့္အက်ႌေခါက္ကို ျဖန္႔လိုက္တဲ့အခါမွာ ေတြ႕လိုက္ရလို႔အံ့ၾသသြားတာပါ။
စတစ္ကာေလးေတြမွ အမ်ားႀကီးပါပဲ။ အႀကီးအေသးစံု</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">လို႔ေနပါတယ္။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ''
လိုက္ေဝတာေလ...ပါးမွကပ္မယ္၊ ရင္ဘတ္မွကပ္မယ္''</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ကေလးတစ္ေယာက္လို
ျမဴးတူးေနတဲ့ ဇနီးသည္ကို ကြၽန္ေတာ္နားလည္ေပးႏိုင္ပါတယ္။သူတို႔အိမ္ရွင္မ ေတြခမ်ာ
တစ္ေန႔တစ္ေန႔ ႐ုန္းကန္ေနရတဲ့လႈပ္ရွားမႈ</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေတြအတြက္မြန္းက်ပ္ထိုင္းမိႈင္းေလးလံေနရွာမွာပါပဲ။
မမွ်တတဲ့ဘဝေတြအတြက္၊မညီမွ်တဲ့လူေနမႈစနစ္ေတြအတြက္မီးဖိုေခ်ာင္ေဗဒကို
ေအာင္မွတ္ရဖို႔၊အမွတ္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">တစ္မွတ္ရဖို႔လွည့္ပတ္ၿပီးအမွတ္ရွာေနရတဲ့
သူေတြလို႔သူကကဗ်ာဆန္ဆန္မွတ္ခ်က္ေပးေနမိတယ္။သား၊ငါး၊အသီး၊အရြက္၊ဆန္၊ဆီ၊ဆား၊နႏြင္း၊ဂ်င္းဘယ္သင္း၊</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ဘယ္အခ်ိဳးထည့္ဆိုၿပီးသက္သာတဲ့ဟင္းေကာင္းတစ္ခြက္ရဖို႔
ေဖာ္ျမဴလာအသစ္ေတြအၿမဲတမ္းႀကံဆေနရရွာတာပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">(၂)</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">
လြန္ခဲ့တဲ့တစ္ႏွစ္ေက်ာ္ကို သူကျပန္သတိရေနမိတယ္။
သူတို႔ရပ္ကြက္ေလးရဲ႕အထင္ကရလမ္းမႀကီးနဲ႔ လမ္းသြယ္ေလးေတြမွာ ကြန္ကရစ္လမ္းခင္းၾက</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">တာကိုပါ။ေန႔ေန႔ညညတစ္လမ္းၿပီးတစ္လမ္းခင္းသြားၾကတာပဲျဖစ္ပါတယ္။ရပ္ကြက္ေလးထဲကအိမ္ေထာင္စုအားလံုး
ေငြအား၊လုပ္အားတတ္စြမ္းသမွ်ပူးေပါင္း</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ပါဝင္ၿပီးညီညီၫြတ္ၫြတ္နဲ႔လုပ္ေဆာင္ၾကတာဆိုေတာ့မိုးရြာတိုင္းေရဝပ္၊ေရဆိုးေျမာင္းကလွ်ံတဲ့ေရေတြ
လမ္းေပၚေရာက္ တဲ့ ရပ္ကြက္ေလးကအရည္ခြံခြာ</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">လိုက္သလိုကို ေျပာင္းလဲသြားတာပါပဲ။ ညမွာလာပံုသြားတဲ့ေက်ာက္ေတြ၊
သဲေတြကို ေပါက္ျပား၊ ေဂၚျပား၊ ဒယ္အိုးကိုယ္စီနဲ႔လမ္းခင္းၾကတဲ့ရပ္ကြက္သူ၊ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ရပ္ကြက္သားအားလံုးရဲ႕ လုပ္အားအလွဴဟာ
ပီတိျဖစ္စရာေကာင္းလွပါတယ္။ စီမံသူေတြရဲ႕ ေစတနာ၊ လုပ္အား၊ ဒါနျပဳသူေတြရဲ႕ေစတနာအရိပ္အေရာင္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေၾကာင့္ ရပ္ကြက္ေလးရဲ႕
လမ္းသြယ္(၆)ခုဟာ ေန႔ခ်င္း၊ညခ်င္းထည္ထည္ဝါဝါျဖစ္သြားတယ္လို႔သူကထင္ေနမိတယ္။ ရပ္ကြက္ကေလးရဲ႕ရြာေနျပည္ေတြ</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ကလည္း ျပန္႔ျပဴးညီညာတဲ့ လမ္းေလးေတြရဲ႕
အလွတရားကို အက်ည္းမတန္ေစဘူး။
အမိႈက္တစ္စမရွိေအာင္ကိုကိုယ့္အိမ္ေရွ႕ကိုယ္လွဲက်င္းၾကတာဆို</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေတာ့ အၿမဲသန္႔ျပန္ေနတယ္။
ေခြးေခ်းေတြတပုံတပင္၊ ဗာဒံရြက္ေျခာက္ေတြ၊ ကြၽတ္ကြၽတ္အိတ္ေဟာင္းေတြနဲ႔
ျမင္မေကာင္းခဲ့တဲ့ လမ္းေလးေတြရဲ႕ အတိတ္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ဆိုးက ဟိုဘက္မွာ က်န္ရစ္ခဲ့ၿပီ။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ''ဒါျဖစ္သင့္တာၾကာၿပီဗ်...ဘတ္ဂ်က္မက်လို႔တို႔၊ဒီထက္အေရးႀကီးတဲ့စီမံကိန္းေတြရွိလို႔ဆိုတာေတြနဲ႔ကြၽန္ေတာ္တို႔ရပ္ကြက္ေလးရႊံ႕ဗြက္ထဲကမထြက္ႏိုင္ေတာ့</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">တာ ခုေတာ့ဟန္က်တယ္ဗ်ိဳ႕''</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"><br />
သူတို႔အိမ္ေဘးက စာေရးႀကီးေျပာတာကို
သူကလည္းေထာက္ခံေနမိတယ္။ လမ္းထဲကကေလးငယ္ ေလးေတြ စက္ဘီးစီးမလား၊ ေဆာင္းတြင္းကာလ</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေတြမွာၾကက္ေတာင္႐ိုက္မလား၊ဂိုးက်ဥ္းေဘာလံုးကစားမလား၊အားလံုးအဆင္ေျပေလာက္ေအာင္ကိုလမ္းေလးေတြျဖစ္တည္လာတာေလ။<br />
'' ေအးဗ်ာ... အားလံုးကို ေက်းဇူးတင္တယ္။ ဆိုက္ကားသမား၊
တကၠစီသမားမဝင္ခ်င္တဲ့ ကြၽန္ေတာ္ တို႔ရပ္ကြက္ရဲ႕ လမ္းကေလးေတြ အခုလိုထည္ထည္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ဝါဝါျဖစ္သြားတာ ေက်နပ္စရာပဲ။''</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">
သူ႔တုန္႔ျပန္စကားကို စာေရးႀကီးက
အေက်နပ္ႀကီးေက်နပ္ၿပီးေခါင္းတညိတ္ညိတ္လုပ္ေနေလရဲ႕။ အခုမွ ေပးသူ၊ ယူသူ၊ ဝယ္သူ၊
ေရာင္းသူ အသံတူျဖစ္ေန</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေတာ့တယ္။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"><br />
x x x
x x</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"><br />
လမ္းသြယ္ေလး(၆)ခုလံုးရဲ႕ ကြန္ကရစ္ခင္းျခင္း
ေအာင္ျမင္ၿပီးဆံုးသြားၿပီးတစ္ပတ္ေလာက္မွာပဲ လမ္းသြယ္ ေလးေတြရဲ႕လမ္းထိပ္မွာ
အထိမ္းအမွတ္ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ကပၺည္းအုတ္ခံုေလးေတြလာလုပ္တာေတြ႔ေတာ့ရပ္ကြက္သူ၊ရပ္ကြက္သားေတြ
အံ့ၾသကုန္ၾကပါေလေရာ။သည့္ထက္ပိုၿပီးအံ့ၾသစရာေကာင္းတာကအုတ္ခံုေလး</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေတြရဲ႕ဗိသုကာပန္းရံဆရာကဦးစန္းျဖစ္ေနတာကိုပါပဲ။
အခ်ိန္ျပည့္ေရဒီယိုေလးနားကပ္ထားတဲ့ ဦးစန္းဆီက ကမၻာ့ သတင္း၊
ျမန္မာ့သတင္းအစံုၾကားရတတ္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ၿပီး လူထူထူေရွ႕မွာ
သူ႔ထင္ျမင္ခ်က္ေတြ၊ သံုးသပ္ခ်က္ေတြ အာေပါင္ အာရင္းသန္သန္ေျပာတတ္ေတာ့ မ်က္စိႀကီး၊
နားႀကီးသူလို႔ ရပ္ကြက္ေလးက ထင္မွတ္ထား</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ခဲ့ၾကတာေလ။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">
ဦးစန္းရဲ႕လက္ရာက အျဖဴေရာင္မွာ အစိမ္းအနားကြပ္၊ ကႏုတ္ပန္းေတြေတာင္
ပါလိုက္ေသးဆိုေတာ့ သူတို႔အားလံုးမရွင္းမလင္းျဖစ္၊တီးတိုးတီးတိုး</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">သဖန္းပိုးလုပ္ေနၾကေပမယ့္လမ္းသြယ္ေလးေတြရဲ႕ထိပ္မွာအုတ္ခံုေတြကအခိုင္အခန္႔တည္ရွိသြားၾကပါၿပီ။
ဦးစန္းကလည္း ေခသူမဟုတ္ပါ၊ ဝါရင့္ပန္းရံဆရာ</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေလာက္ကို လက္ရာေကာင္းပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္
သူ႔လက္ရာအုတ္ခံုေလးကို သမင္လည္ျပန္ေတာ့ၾကည့္မိၾကတာပါပဲ။ ဦးစန္းကေတာ့
ၾကည့္လို႔မဝႏိုင္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ျဖစ္ေနလိမ့္မယ္ေလ။<br />
'' ဆရာ..စဥ္းစားၾကည့္ပါဗ်ာ''ဆိုၿပီး
လက္ဘက္ရည္ဆိုင္ရွင္ကေျပာလိုက္၊ သူႀကီးတို႔၊ အက်ိဳးတို႔ ပါတဲ့စကားပံုေတြကို
ေက်ာင္းဆရာကရြတ္ျပလိုက္နဲ႔</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">သူတို႔စကားဝိုင္းေလးက
သက္မဲ့႐ုပ္ဝတၴဳေတြအေပၚ မွတ္ခ်က္ေပးေနၾကတယ္။ </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">''သည္ၾကားထဲဦးစန္းကတစ္ေမွာင့္''ဆိုတာကပါေသး။သူကေတာ့ဘယ္သူဘာေျပာေျပာမွတ္ခ်က္လည္းမေပး၊သံုးသပ္ခ်က္လည္းမေျပာဘဲ
အုတ္ခံုေလးကိုသာ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေငးေမာၾကည့္ေနမိတယ္။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> '' ကိုယ့္လူေကာ ဘယ္လိုထင္လဲ''</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ေက်ာင္းဆရာကပခံုးပုတ္ေျပာေတာ့
႐ုတ္တရက္ဘာေျပာရမွန္းမသိ ျဖစ္သြားေသးတယ္။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">''အင္း...သည္အတိုင္းပစ္ထားတာနဲ႔စာရင္ဘယ္လိုအေၾကာင္းနဲ႔ပဲျဖစ္ျဖစ္လမ္းေကာင္းေလးေတြျဖစ္တည္လာတာကိုေက်နပ္လိုက္ပါ။ ကိုယ္ေပးခဲ့တဲ့ ေခြၽးစက္ေတြ အလဟသျဖစ္သြားတာမွမဟုတ္တာ။''</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"><br />
သူ႔စကားက ေဖ်ာင္းဖ်တာလား၊ တိုက္တြန္းတာလား၊
ႏွစ္သိမ့္တာလား သူလည္းေရေရရာရာ မခြဲတတ္ခဲ့ပါဘူးေလ။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"><br />
(၃)<br />
</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> အခုေတာ့
သူတို႔ရပ္ကြက္ေလးမွာ အံုးအံုးကြၽတ္စည္ကားေနၿပီ။သူေရာသူ႔ဇနီးေရာ၊ ကေလးေတြေရာ၊
အိမ္ရွိလူကုန္ လမ္းေပၚေရာက္ရွိေနၾကၿပီး သူတို႔ႀကိဳရမယ့္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">သူကိုေမွ်ာ္ေနၾကတာပါ။
လူပင္လယ္ႀကီးပါပဲ။ သူ ဒစ္ဂ်စ္တယ္ကင္မရာေလးကို ထုတ္ၿပီး
ဓါတ္ပံုေတြေလွ်ာက္႐ိုက္ေနမိတယ္။ သူ႔ဇနီး၊ သူ႔ကေလး၊ နံေဘး အိမ္၊ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ရပ္ကြက္ထဲက လူကုန္ အို...အစံုပါပဲ။
ဒစ္ဂ်စ္တယ္ကင္မရာ ခလုပ္ကိုတရစပ္ ႏွိပ္ေနတာဆိုေတာ့ သူ႔ကင္မရာမီးေလး
တဖ်က္ဖ်က္လင္းလက္လို႔။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေတာင္ေပၚသားႀကီးရဲ႕
သီခ်င္းၿမိဳင္ၿမိဳင္ၾကား ကေနတဲ့သူေတြ၊ ရွမ္းအိုးစည္နဲ႔ကေနသူေတြ၊
ပန္းစည္းကိုင္ထားသူေတြ အလံငယ္ေလးကိုင္ထားသူေတြ၊ သတင္း</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ဓါတ္ပံုျဖစ္ေလာက္တဲ့ ပံုေတြပါပဲ။
သူ႔အတြက္ေတာ့ မွတ္တမ္းတင္အဆင့္ေလာက္နဲ႔ ရပ္မေနေတာ့ဘူး။ တကယ့္ကို
ပံုေကာင္းေတြလိို႔မွတ္ထင္မိတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ကြန္ပ်ဴတာမွာ တင္ၾကည့္လိုက္ရင္ပိုၿပီးျပတ္သား
ရွင္းရွင္းလင္းလင္းရွိမယ္။ လူလိႈင္းလံုးႀကီးေတြကို အထုအထည္နဲ႔ကိုရလိုက္တဲ့
ဓါတ္ပံုေတြလို႔ သူကေတြးတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ပံုေတြအမ်ားႀကီးရၿပီဆိုေတာ့ သူေက်နပ္သြားၿပီေလ။ သူ႔ကင္မရာေလးကို
ပါဝါမီးပိတ္ အက်ႌေဘးအိတ္ထဲထည့္ၿပီး လမ္းထဲျပန္အဝင္မွာျမင္ကြင္းတစ္ခုေၾကာင့္ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">သူတုန္႔ကနဲျဖစ္သြားပါေလေရာ။
ခ်က္ခ်င္းပဲ ကင္မရာကိုဆြဲထုတ္၊ ပါဝါအျမန္ဖြင့္၊ ကင္မရာခလုတ္ကို
ဆက္တိုက္ႏွိပ္ပစ္လိုက္တယ္။ အနည္းဆုံး ဆယ္ပုံအထက္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ေတာ့ရွိမယ္။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> ကင္မရာရဲ႕ေမာ္နီတာစခရင္မွာ
ေပၚလာတဲ့ပံုကို ၾကည့္ရတာအားမရႏိုင္ေတာ့ဘူး။ ဇနီးသည္ရွာၿပီး အိမ္ေသာ့ေတာင္း၊
ေနာက္ဆံုး႐ိုက္လိုက္တဲ့ ဓါတ္ပံုကို </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ကြန္ပ်ဴတာမွာထည့္ၿပီး
ၾကည့္လိုက္ခ်င္ၿပီ။ ပံုကေကာင္းမွာပါ။ အမွတ္တမဲ့ ရလိုက္တာေပမယ့္ အလင္းအေမွာင္၊
အနီးအေဝးျပတ္သားၿပီး စာလုံးေလးေတြေတာင္ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">ဖတ္လို႔ရသြားလိမ့္မယ္ထင္တယ္။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"><br />
x x x
x x</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;">
လူတစ္ေယာက္၊ အ႐ုပ္ပါ တီရွပ္အျဖဴအက်ႌ၊ ႐ိုးရာလံုခ်ည္နဲ႔ ႏွင္းဆီနီေလးေတြ
ေပြ႔ပိုက္ၿပီး ႀကိဳရမယ့္သူကိုေမွ်ာ္ေနတာ။ မ်က္ဝန္းကအေရာင္ေတြ</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt;"> လက္ေနတယ္လို႔ထင္ရေအာင္ ေတာက္ပလြန္းပါတယ္...။ ေညာင္းလို႔ထင္ပါရဲ႕။
လမ္းထိပ္က အုတ္ခံုေလးကိုမွီလို႔ေလ။ ဘယ္သူျဖစ္မယ္ထင္လဲ။</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-9061251159049886592012-03-28T01:11:00.000-07:002012-03-28T01:11:01.087-07:00”ဘဝေနေပ်ာ္ခြင့္” (သားသို႔ေပးစာ – ၃)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaP9q21_kjnwDQjR6ShcXkrHAD-3YmBmx7S_5cZ2YMwehXxPsRfE5aMhdZamOZi0U2sbJUvfPmSRgMx39h2Alb1XSwhpFQ5lJhQHHKqJQcVY7ru58cfj8AmstRw0IeOwuWTI85TxzpBRR7/s1600/Ye-Sham.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaP9q21_kjnwDQjR6ShcXkrHAD-3YmBmx7S_5cZ2YMwehXxPsRfE5aMhdZamOZi0U2sbJUvfPmSRgMx39h2Alb1XSwhpFQ5lJhQHHKqJQcVY7ru58cfj8AmstRw0IeOwuWTI85TxzpBRR7/s320/Ye-Sham.png" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ခ်စ္ေသာသားေလး ရဲဝဏၰ ဒီႏွစ္ ဇန္နဝါရီ (၂၂) ရက္ေန႔က ဝါးခယ္မၿမိဳ႕ကေန ဇလပ္ေထာ္ ျမစ္လက္တက္ေလးအတိုင္း ၁နာရီေလာက္ စက္ေလွစီးၿပီး သြားရတဲ့ က်ံဳတိုင္ဆိုတဲ့ ရြာကေလးမွာ ေဖေဖတို႔စာေပေဟာေျပာပြဲေလး လုပ္ျဖစ္ခဲ့တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ျမစ္ကေလးက ေကြ႕ဝိုက္ထားတဲ့ ကြၽန္းရြာကေလးေပါ့ သားရယ္၊ လမ္းပန္း အဆက္အသြယ္က ေရလမ္းတစ္ခုသာရွိၿပီး သီးျခားရပ္တည္ရရွာတဲ့ ရြာကေလးေပါ့။ ဒါေပမယ့္ သားရယ္ ေနာက္က်က်န္ရစ္ မေနရေအာင္ ရြာကေလးက ႀကိဳးစားရွာတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အထက္တန္းေက်ာင္းခြဲကေလး ရွိတယ္။ ေအာင္ခ်က္ျမင့္မားေရးအတြက္ ဆရာ ဆရာမေတြနဲ႔ ရြာရဲ႕ အမိအဖေတြက စနစ္တက် ဝိုင္းဝန္းေဆာင္ရြက္ေနၾကတာကို ေဖေဖေတြ႕ခဲ့ရတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အ.ထ.က ေက်ာင္းခဲြေလးမွာ ေန႔ခင္းပိုင္း ေဟာေျပာပြဲလုပ္ေတာ့ သားတို႔အရြယ္ေတြေရာ၊ သားထက္ ႀကီးတဲ့ အထက္တန္းေက်ာင္းသား၊ ေက်ာင္းသူ ကိုကိုမမ အရြယ္ေတြေရာ မွတ္စုစာအုပ္ေလးေတြ ကိုယ္စီနဲ႕ တက္ေရာက္ၾကတယ္။ ခက္ခက္ခဲခဲ ႀကိဳးပမ္းထားရတဲ့ စာေပေဟာေျပာပြဲေလးဟာ အျပန္အလွန္ စကားေတြနဲ႔ စည္ေဝၿပီး ေပ်ာ္စရာေကာင္းလိုက္တာ သားရယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ၿမိဳ႕နဲ႔ အလွမ္းကြာ၊ စာအုပ္စာေပ အလြယ္တကူမရႏိုင္တဲ့ ရြာကေလးရဲ႕ စိတ္အားထက္သန္မႈေၾကာင့္ အထီးက်န္မေနခဲ့ဘူးလို႔ ေဖေဖက ေျပာခဲ့တာေပါ့ကြယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သားေလး ရဲဝဏၰေရ အဲသည့္ေနက ေဖေဖ ေျပာခဲ့တဲ့ ေခါင္းစဥ္ေလးက ”ရွင္သန္ျခင္းရဲ႕အဓိပၸာယ္”တဲ့။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဘဝဟာ အဓိပၸာယ္ရွိစြာရွင္သန္ဖို႔လိုတယ္ဆိုတာကို ေျပာခဲ့တာပါ။ ေဖေဖေျပာခဲ့တာေလးကို သားေလးလည္း သိေစခ်င္တယ္ေလ။ ဒါေၾကာင့္ သားကို ေဖေဖထပ္ေျပာျပတာေပါ့။ ဘဝဆိုတာကို ပညာရွင္ေတြ၊ ဒႆန ဆရာေတြက</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အဓိပၸာယ္အမ်ိဳးမ်ိဳး ဖြင့္ၾကတာ သားေလး ၾကားဖူး၊ ဖတ္ဖူးမွာေပါ့။ ေျပာရရင္အမ်ားႀကီးပဲ။ သည္ထဲမွာမွ Is life work living? That depends on the liver (ဘဝကေနေပ်ာ္ရဲ႕လား၊ ဒါ ေနသြားတဲ့လူအေပၚ မူတည္တာပဲ)ဆိုတဲ့စကားကို</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေဖေဖသိပ္သေဘာက်တယ္ သားရယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အတၱေတြ၊ မာန္မာနေတြ၊ ကိုယ္ခ်င္းစာတရား ကင္းမဲ့မႈေတြ၊ တာဝန္ကို ေရွာင္လႊဲသူေတြ၊ အမ်ိဳးဘာသာ သာသနာကို ေသးသိမ္ေစသူေတြ၊ ေမတၱာစိတ္ကင္းမဲ့သူေတြ၊ ခ်စ္ျခင္းတရားမရွိသူေတြ၊ စစ္မက္လိုလားသူေတြ၊ အာဏာငမ္းငမ္းတက္ မက္ေမာသူေတြရဲ႕ဘဝဟာ ေနေပ်ာ္ပါ့မလား။ မထင္ပါဘူးသားရယ္။ စည္းစိမ္ဓနေတြ တနင့္တပိုးႀကီးနဲ႔ ဆီဦးေထာပတ္စားၿပီး ဇိမ္နဲ႔ ေနေနရတယ္လို႔ ထင္ရေပမယ့္ ေစာေစာက ေဖေဖေျပာတဲ့ အညံ့စားေတြကို ေပြ႕ပိုက္ထားတာဆိုေတာ့ စိတ္တေစၧက ေျခာက္လွန္ၿပီေပါ့သားရယ္။ ကိုယ့္အရိပ္ကိုေတာင္ ထိတ္လန္႔ရတဲ့ အေနအထားေပါ့။ ဒါဆိုရင္ ေနသြားတဲ့သူအေပၚ မူတည္တာပဲ ဆိုတဲ့စကားအဓိပၸာယ္ကို သားေလး သိေလာက္ၿပီေပါ့။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”တရားမဲ့မႈဆိုတာ မ်ိဳး႐ိုးျမင့္ျမတ္တာေတြ စည္းစိမ္ခ်မ္းသာတာေတြနဲ႔ ေဆးေၾကာ တိုက္ခြၽတ္သည့္တိုင္ ဘယ္ေတာ့မွ မကြၽတ္တဲ့ အစြန္းအထင္းတစ္ခုပဲတဲ့။ ဘယ္လိုပဲတိုက္ခြၽတ္ ေဆးေၾကာပေစ၊ စည္းစိမ္ခ်မ္းသာမႈေတြနဲ႔</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကာကြယ္ေရွာင္လႊဲပေစ ဒီအစြန္းအထင္းက လုံးဝမကြၽတ္ေတာ့ဘူး။ ေသသည္အထိ၊ ေနာက္သမိုင္း အဆက္ဆက္အထိ မွတ္တမ္းမွတ္ရာေတြ ရွိေနသည္အထိ လုံးဝစြန္းထင္းေနမွာေနာ္။ ဒါဆိုရင္ ဘဝက ေနေပ်ာ္ၿပီလား။ သူရွင္သန္ရတဲ့ ဘဝက အဓိပၸာယ္ရွိပါေတာ့မလား…။ သည္အေတြးေလးေတြကို ေဖေဖ က်ံဳတိုင္ရြာ အ.ထ.က ေက်ာင္းခြဲေလးမွာ ေျပာျပခဲ့တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေက်ာင္းသားေလးေတြက သားေလးလိုပဲ ခ်စ္စရာေကာင္းတယ္၊ မွတ္သားၾကတယ္။ ရာသီဥတု အလြန္ေအးၿပီး ပင္ပန္းတဲ့ ခရီးစဥ္ေပမယ့္ ဦးေဆာင္ေခၚသြားတဲ့ သူတို႔အေပၚ ေဖေဖတို႔ တာ၀န္ေက်ခဲ့တယ္လို႔ ထင္ပါတယ္။ ဆရာၾကည္မင္းကလည္း ပုသိမ္ၿမိဳ႕တစ္ဖက္ကမ္း ေတာရြာကေလးကေန ပါေမာကၡခ်ဳပ္ တစ္ေယာက္ျဖစ္ေအာင္ ႐ုန္းကန္ႀကိဳးစားခဲ့ရတာေတြအျပင္-</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">My name is ဘဲ႐ႈတ္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">I live in တဲကုပ္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">I have a dog ; it is မဲဒုတ္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">It always ဝဲကုတ္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">I eat daily ပဲျပဳတ္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">My sister sells နန္းႀကီးသုတ္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">I wear အဝတ္စုတ္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">We live in တဲကုပ္ ဆိုၿပီး ေပ်ာ္စရာေကာင္းတဲ့ ကဗ်ာေလးနဲ႔ အဂၤလိပ္စာ သင္ျပသြားေသးတယ္ သားေရ။ ဆရာမႀကီး ေရႊကူေမႏွင္းက လက္ဆင့္ကမ္းအေမြ၊ မ်ိဳးဆက္သစ္တို႔အား ကယ္တင္ျခင္းဆိုတဲ့ တ႐ုတ္ပုံျပင္ေလးကိုေျပာျပသြားခဲ့တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သားေလးလိုပါပဲကြယ္ မ်က္ဝန္းေလးေတြ လင္းလက္ေနေတာ့ ရြာကေလးရဲ႕အနာဂတ္ကို ျမင့္တက္ေစမယ့္ သူေတြအျဖစ္ ေဖေဖက မွတ္ခ်က္ေပးမိပါတယ္။ ယုံလည္းယုံပါတယ္ သားေရ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ခ်စ္ေသာသားေလး ရဲဝဏၰေရ …။ ဘဝမွာ အဓိပၸာယ္ရွိစြာ ရွင္သန္ဖို႔ ေနတတ္ဖို႔ လိုတယ္ဆိုတာကို သားေလးနားလည္ၿပီေနာ္။ ဒါ့အျပင္ ေဝးလံေခါင္သီတဲ့ ေက်းလက္က ေက်ာင္းသားေလးေတြမွာ အထီးက်န္မႈ မရွိဘူး။ ဦးေဆာင္သူေတြရဲ႕ ေမတၱာေစတနာေၾကာင့္ အနာဂတ္မမဲ့ဘူး ဆိုတာကို သားေလးခံစား သိေရာေပါ့။ ဒါဆိုရင္ ဘဝမွာေနေပ်ာ္ဖို႔ သား ဘာလုပ္မလဲ၊ သားသိပါၿပီေလ။ သားအေပၚမွာပဲ မူတည္ေနၿပီဆိုတာ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ခ်စ္ေသာသားေလး ေမတၱာတရားနဲ႔ ယွဥ္ၿပီးဘဝေနေပ်ာ္ခြင့္ဖန္တီးႏိုင္ပါေစ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #073763; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ခ်စ္ေသာေဖေဖ</b></span></div><div style="color: #073763; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ရဲသွ်မ္း</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b><span style="color: #073763;">(မ်က္႐ႈ အြန္လိုင္းမဂၢဇင္း) </span></b></span></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-44872967840002095322012-03-27T21:17:00.001-07:002012-03-27T21:17:25.223-07:00ပညာတတ္ဆိုတာ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2bUZxcglqFuTKDtI9DONnlBx6Nknj_h9E-cqwbERvqzoEWrZJtN6r_o-GMFJx-7FQVIvtVM62RgAPaAnzeHsCoe5v3y07GzosU_MgDCrhZEv0GxQzmaIOGWtY9RPWu9mNmotzNHlyXL6z/s1600/picforparentareavoicescom.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2bUZxcglqFuTKDtI9DONnlBx6Nknj_h9E-cqwbERvqzoEWrZJtN6r_o-GMFJx-7FQVIvtVM62RgAPaAnzeHsCoe5v3y07GzosU_MgDCrhZEv0GxQzmaIOGWtY9RPWu9mNmotzNHlyXL6z/s320/picforparentareavoicescom.jpeg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ခ်စ္ေသာသားေလး …ရဲဝဏၰ</span>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">သားေလး…အခုအတန္းတင္စာေမးပြဲ ေျဖၿပီးသြားၿပီေနာ္။ သားေလး
ထူးထူးခြၽန္ခြၽန္ ေအာင္ျမင္ဖို႔ ေဖေဖတို႔၊ ေမေမတို႔ သားနဲ႔အတူ စာက်က္၊
ေက်ာင္း၊ က်ဴရွင္၊ ဂုိက္ ဘာမွ လိုေလေသး မရွိေအာင္ကို လုပ္ေပးၿပီး
ေဖေဖတို႔ပါ သားနဲ႕အတူ ”ေမာ” ခဲ့ရတာ သားေလး သိပါတယ္။ အဲ့ဒါဘာျဖစ္လို႔လဲ သား…
တကယ္ေတာ့ ေဖေဖတို႔တစ္ေတြ သားေလးကို ပညာတတ္တစ္ေယာက္ ျဖစ္ေစခ်င္တဲ့
ဆႏၵေတြေပါ့ကြယ္။ သားေလးေရ ပညာတတ္ဆိုတာကို သားေလးသိေအာင္
ေဖေဖရွင္းျပရေတာ့မွာေပါ့။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">သားေရ.. ပညာတတ္ကို အဂၤလိပ္လို Educated လို႔ ေယဘူယ်ေခၚေဝၚၾကတယ္။
ေခတ္ကာလနဲ႔ နည္းပညာေတြ အၿမဲေျပာင္းလဲေနတာဆိုေတာ့ ပညာတတ္ဆိုတဲ့
စံႏႈန္းေတြလည္း ေျပာင္းလဲကုန္တာေပါ့။ Life Style မဂၢဇင္းထဲမွာ
ေဖေဖဖတ္ခဲ့တဲ့ ပညာတတ္ဆိုသည္မွာ ေဆာင္းပါထဲက မွတ္သားထားတာေလးေတြကို
သားသိေစခ်င္လို႔ ေဖေဖေျပာျပပါမယ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">” ငါသိတယ္ ..ငါသိတယ္လို႔ မိမိကိုယ္မိမိ ထင္ေနသ၍ ပညာမဲ့ျဖစ္ပါတယ္။
ပညာရပ္ေတြဟာ ေလ့လာလို႔ မကုန္ေတာ့ဘူး။ ငါဟာသမုဒၵရာရဲ႕ တစ္ဖက္စြန္းမွာ
ရပ္ေနမိၿပီလို႔ သိတာနက္တစ္ၿပိဳင္နက္ Educated ျဖစ္စျပဳၿပီ။ ဒါေပမယ့္
မျပည့္ဝေသးပါဘူး” ဆိုၿပီး ဆရာဝန္ တင္ေမာင္ၾကည္ ဆိုတဲ့ ဆရာက ပညာတတ္ဆိုတာကို
ရွင္းျပသြားတယ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ဆရာ ေဒါက္တာ ခင္ေမာင္ၫြန္႕ကေတာ့ ”မဆုံးႏိုင္တဲ့ သင္ယူမႈကို လုပ္ေနၾကရမွာ
ျဖစ္ေပမယ့္ ပညာရပ္ တစ္ခုခုကို အထူးျပဳတတ္ကြၽမ္းၿပီး အတၱနဲ႔ပရ
အက်ိဳးႏွစ္ရပ္အတြက္ ေဆာင္ရြက္ႏိုင္သူျဖစ္ပါမွ ပညာတတ္ကို ေျပာရမွာျဖစ္တယ္”
လို႔ ေျပာျပခဲ့ပါတယ္။ အတၱနဲ႔ပရကို သားေလး သိပါတယ္ေနာ္၊ အလြယ္ေျပာရရင္
ကိုယ္က်ဳိးနဲ႕ အမ်ားအက်ိဳးကို ဆိုလိုတာပဲသားေရ။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">မွတ္ပါဦး သားရယ္ ”ပညာျပည့္စုံေနၿပီဟု ဆုိကာ ဦးေႏွာက္ကို
တံခါးပိတ္လိုက္လွ်င္ ပညာတတ္ မဟုတ္ေတာ့ပါ။ ပညာတတ္ဆိုသည္မွာ အၿမဲ
တံခါးဖြင့္ထားရန္အတြက္ အေရးႀကီးသည္” တဲ့ေလ။ သိပ္ေကာင္းတဲ့ စကားေလးပါပဲကြယ္၊
သားေလးေသေသခ်ာခ်ာမွတ္၊ ရင္ထဲမွာ စြဲေနေအာင္ကို မွတ္ရလိမ့္မယ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">”ပညာဆိုသည္မွာ က်ီထဲ၊ ေရႊအိုးထဲ ထည့္သိမ္းထားရျခင္း မဟုတ္ပါ။
ေရွးကကဲ့သို႔ ပညာရွိဆိုသည္မွာ ဗဟိုရ္စည္လို တီးမွျမည္ရသည္။ အသုံးလိုမွ
ေမးတဲ့သူရွိမွ ေျဖရသည္ဆိုလွ်င္ ကိုယ္တတ္ထားသည့္ပညာကို
သိမ္းဆည္းထားမည္ဆိုလွ်င္ ပညာသည္လည္း သုိးသြားလိမ့္မည္၊ ကန္းသြားလိမ္မည္
ျဖစ္သည္။ ထို႔ေၾကာင့္ ကုိယ္တတ္ထားသည့္ ပညာမ်ားကို အျပင္ထုတ္ၿပီး အကုန္
ေရာေႏွာပစ္ရပါမည္။ သို႔မွသာ ပညာအသစ္မ်ား ေမြးထုတ္ႏိုင္မည္ျဖစ္သည္”
ဆိုတဲ့စကားေတြကိုလည္း သားေလးရင္ထဲေရာက္ေအာင္ မွတ္သားလိုက္နာဖို႔လိုတယ္။
ေနာက္ ဆရာ ကိုတာ ဆိုတဲ့ အ႐ိုးအထူးကုဆရာဝန္ႀကီး ေျပာတာက ပီတာဒရပ္ကားရဲ႕ The
person who has learnt how to learn ဆိုတဲ့ ပညာတတ္အဓိပၸာယ္
ဖြင့္ဆိုခ်က္ကို ရွင္းျပသြားတာပါ။ ပညာေရးဆိုတာ ကိုယ္အရင္ တစ္ခါမွ
မလုပ္ဖူးတာကို လုပ္ႏိုင္တဲ့ အရည္အခ်င္းပဲတဲ့ေလ။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">”သာမာန္ထက္ေက်ာ္လြန္ေသာ ပညာကို ေလ့လာသင္ယူႏွံ႕စပ္ ရင့္က်က္သူကို
ပညာတတ္လို႔ ေခၚတယ္” ဆိုၿပီး အၿငိမ္းစား ၫႊန္ၾကားေရးမွဴးခ်ဳပ္ ဆရာႀကီး
ဦးဘသန္းက ပညာတတ္ဆိုတာကို အရွင္းဆုံးအဓိပၸာယ္ ဖြင့္ျပခဲ့တယ္။
ရွင္နာဂသိန္ရဲ႕ ပညာတတ္အဓိပၸာယ္ ဖြင့္ဆိုခ်က္ကေလးကလည္း အဖိုးထိုက္တယ္
သားရယ္။ ပညာမွာ ပိုင္းျဖတ္ျခင္း လကၡဏာနဲ႕ ထြန္းလင္းေတာက္ပျခင္း
လကၡဏာဆိုၿပီး လကၡဏာႏွစ္ရပ္ရွိတယ္။ ဒီေတာ့ ပညာတတ္ဆိုတာ
ပိုင္းျဖတ္ႏိုင္စြမ္းရွိၿပီး ေလာကလူသားေတြကို ထြန္းလင္းေတာက္ပေစရမယ္လို႔
ရွင္းျပသြားတယ္ေလ။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">သားေလး ရဲဝဏၰေရ ေဖေဖသိပ္ေလးစားတဲ့ ဆရာ ေဖျမင့္ ရွင္းျပတဲ့
ပညာတတ္ဆိုတာကိုလည္း သားေလးသိေအာင္ေျပာျပရအုံးမယ္။ ဆရာက ပညာတတ္ဆိုသူဟာ ပညာ၊
ဗဟုသုတၾကြယ္ဝရမယ္၊ ဥာဏ္အေျမာ္အျမင္ရွိရမယ္၊ ကုိယ္ကိုယ္တိုင္အတြက္၊
ကုိယ့္ပတ္ဝန္းက်င္အတြက္၊ ရပ္ရြာေလာကအတြက္ ငါဘာလုပ္သင့္တယ္။ ဘာလုပ္ရမယ္ဆိုတာ
သူ႔ဘာသာ ဆုံးျဖတ္သြားလိမ့္မယ္တဲ့။ အဲ့ဒါမွ မသိရင္ ပညာတတ္ မဟုတ္ဘူးတဲ့ေလ။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">သားေလး ရဲဝဏၰေရ … ပါေမာကၡ ေဒၚခင္ေအးဝင္းက ပညာဆိုတာ ဘယ္ေတာ့မွ
ရွာေဖြလို႔မဆုံးႏိုင္ဘူး။ ပညာတတ္ဆိုတာ ပညာကို တတ္နားလည္ေအာင္ သင္ဖို႔ပါ။
အေပၚယံေလးေတြ မလုပ္ၾကပါနဲ႔။ ဘာပညာပဲျဖစ္ျဖစ္ အဖိုးတန္တယ္။ ပန္းပု၊ ပန္းရံ၊
လက္သမား စတဲ့ လက္မႈပညာေတြမွာလည္း ကိုယ္တတ္တဲ့ပညာကို ေသခ်ာ ကြၽမ္းက်င္ေအာင္
လုပ္သင့္တယ္။ တတ္တဲ့ပညာကို ကိုယ့္အတြက္လည္း အက်ိဳးရွိေအာင္ အသုံးခ်သင့္တယ္
လို႔ ပညာတတ္ဆိုတာကို နားလည္လြယ္ေအာင္ ရွင္းျပသြားခဲ့တယ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
သားေလးရဲဝဏၰေရ ပညာတတ္နဲ႔ပတ္သက္ၿပီး ပညာရပ္နယ္ပယ္မွာ ထင္ရွားတဲ့ ”ပညာတတ္”
ဆရာ၊ ဆရာမေတြ ရွင္းျပတာကို ေဖေဖက သားကို ထပ္ဆင့္ရွင္းျပလိုက္တာပါပဲ။ သားေလး
နားလည္မွာပါေနာ္။ နားမလည္ေသးရင္ အႀကိမ္ႀကိမ္ဖတ္၊ သေဘာေပါက္ေအာင္ဖတ္၊
ရင္ထဲေရာက္ေအာင္ ဖတ္၊ ဒါကိုကပဲ ပညာတတ္တစ္ေယာက္ ရဲ႕ ခရီးအစပဲေပါ့…။ ဘြဲ႕၊
ဒီဂရီေတြ ရ႐ုံမွ်မဟုတ္တဲ့ ပညာရပ္ေတြကို တကယ္တတ္ေျမာက္တဲ့ ”ပညာတတ္”တစ္ေယာက္
ျဖစ္လာလိမ့္မယ္လို႔ သားေလးကို ေဖေဖယုံၾကည္ပါတယ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br />
ေမွ်ာ္လင့္လ်က္ …<br />
ခ်စ္ေသာေဖေဖ</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">ရဲသွ်မ္း</span></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-8174069516036549302012-03-20T22:00:00.001-07:002012-03-20T22:01:49.355-07:00ေလွ်ာက္ေသာလမ္း (သားသို႔ ေပးစာ – ၂)<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjbmNeDGRsQOK3nOafQjdnZQ9TEwhgb7AKP8gGfg5cos13uhNQ2_1yqzQMF8Sx8kpTL7wjVSXfalSKKC_V7X1zOCLlVPAG6NAITETv0NTScdJ5HaIhh_C0IfoaeXEjPA-Xp0yf4cDxkNGp/s1600/writing-letter_%257Eszo0432.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjbmNeDGRsQOK3nOafQjdnZQ9TEwhgb7AKP8gGfg5cos13uhNQ2_1yqzQMF8Sx8kpTL7wjVSXfalSKKC_V7X1zOCLlVPAG6NAITETv0NTScdJ5HaIhh_C0IfoaeXEjPA-Xp0yf4cDxkNGp/s200/writing-letter_%257Eszo0432.jpg" width="195" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ခ်စ္ေသာသားေလး ရဲဝဏၰ</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ျမန္မာျပကၡဒိန္ရဲ႕ ၁ဝ လေျမာက္ ကိုသားသိတယ္ေနာ္။ သား စကားတတ္စ အရြယ္ကတည္းက တန္ခူးလ သႀကၤန္ပြဲ၊ ကဆုန္လ ေညာင္ေရသြန္းပြဲဆိုၿပီး ၁၂ လ ရာသီပြဲေတြကို ရြတ္ဆိုရင္း ျမန္မာလေတြကို သားေလး အလြတ္မွတ္မိသြားတာမဟုတ္လား။ အဲ့သည္ လေတြထဲမွာ သားသိတဲ့ ျပာသိုလရဲ႕လျပည့္ေန႔ကို ေဖေဖတို႔ ႏိုင္ငံမွာ အေမေန႔လို႔ သတ္မွတ္ခဲ့တယ္။</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">အေမေန႔ဆိုတာ ျဖစ္လာဖို႔အတြက္ ကြယ္လြန္သူ ႐ုပ္ရွင္ဒါ႐ိုက္တာႀကီး၊ စာေရးဆရာႀကီး ဘဘဦးသုခ က အဓိက ဦးေဆာင္လႈပ္ရွားခဲ့တာေပါ့ သားရယ္။ ” အေမ ..”ဆိုတဲ့ ရင္တြင္းလိႈက္သံႀကီးနဲ႕ ဘဘ ဦးသုခက အေမရဲ႕ ဂုဏ္ေက်းဇူးေတြကို ရြတ္ျပလိုက္တာ မွာ ေဖေဖတို႔ ႏွလုံးသားမွာ နင့္နင့္နဲနဲျဖစ္ေအာင္ ခံစားလိုက္ရတာပါပဲ။ ”အေမဟာ မိန္းမရႊင္ျဖစ္ေနပါေစ ကြၽန္ေတာ့္အတြက္ေတာ့ အေမဟာ အေမပါပဲ” ဆိုတဲ့ စကားကေတာ့ ေဖေဖတို႔ နားေထာင္ရသူေတြရဲ႕ ႏွလုံးသားေသြးထဲကို စီးဝင္သြားေစတာေပါ့ သားရယ္။ မိခင္ ေမတၱာေတြကေတာ့ ေျပာလုိ႔မကုန္ဘူးေပါ့သားရယ္။</div><div style="text-align: justify;">မေဟာသဓာဇာတ္ေတာ္ႀကီးမွာ နတ္သမီး ပုစၧာေမးခြန္းဆိုတာ ရွိတယ္ သား ။ ထီးခ်က္ေစာင့္နတ္သမီးက ဘုရင္မင္းႀကီးကို ေမးခြန္းထုတ္ခဲ့တဲ့ ပုစၧာ ၄ ပုဒ္ ထဲမွာ ေမးခြန္း(၁)က … လက္ျဖင့္လည္းေကာင္း၊ ေျချဖင့္လည္းေကာင္း ရင္၊ မ်က္ႏွာစသည္တို႔၌ ပုတ္ခတ္၏ ထိုသို႔ပုတ္ခံရေသာ သူပင္ ပုတ္ခတ္သူကို အလြန္ခ်စ္ျမတ္ႏိုး၏။ ထုိသူကား ဘယ္သူလဲ ဆိုတဲ့ေမးခြန္းေပါ့ …။ မင္းႀကီးက မေျဖႏိုင္ဘူးေလ သားရဲ႕ သူ႔ရဲ႕သုခမိန္ ပုဏၰားႀကီးေတြကလည္း တလြဲေတြေျဖေနၾကတာေပါ့။ ေနာက္ဆုံးေတာ့မဟာပညာရွိ မေဟာ္သဓာသုခမိန္ကို ေမးျမန္ေတာ့မွ အေျဖက သားနဲ႔မိခင္တဲ့ …။ ၂ လ ၃ လသားအရြယ္ သားကမိခင္ကို ေျခနဲ႕ကန္လိုက္၊ လက္နဲ႔ပုတ္လိုက္နဲ႔ လႈပ္ရွားေဆာ့ကစားတာကို မိခင္ျဖစ္သူက ၾကည္ႏူးလို႔ မဆုံးတာကို ဆိုလုိတာေလ …။ ဒါဟာ မိခင္ရဲ႕ ခ်စ္ျခင္းေမတၱာကို ေဖာ္ၫႊန္းလိုက္တာပဲေပါ့။</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">သားေလး ရဲဝဏၰေရ …႐ုပ္သံဇာတ္လမ္းတြဲေတြ၊ ျမန္မာဗီဒီယိုဇာတ္ကားေတြမွာ ေယာကၡမဆိုတဲ့ ေနရာက သ႐ုပ္ေဆာင္ရတဲ့ ဇာတ္ပို႔ႀကီးေတြခမ်ာ သားမက္၊ ေခြၽးမလုပ္သူကို အမ်ိဳးမ်ိဳးအႏိုင္က်င့္ျပ၊ မာန္မဲ ဆူပူျပနဲ႕ … ေဖေဖေတာ္ေတာ္ စိတ္ပ်က္တယ္သား။ မိခင္ဆိုတာကို ေမ့ထားၾကတယ္။ မိခင္ရဲ႕ေမတၱာေတြကို ေသးသိမ္ေအာင္လုပ္ပစ္ၾကတယ္။ ေယာကၡမဆိုမွေတာ့ သားရဲ႕အေမ ဒါမွမဟုတ္ သမီးရဲ႕အေမျဖစ္ၿပီေပါ့။ သူဟာမိခင္ပဲေလ …။ ဇာတ္နာေအာင္ဖန္တီးၾကတာေတြေပါ့။ သားတို႔လူငယ္ေတြ အျမင္မွား၊ အထင္မွားမွာ စိုးရိမ္လို႔ ေဖေဖေျပာလိုက္တာပါ။</div><div style="text-align: justify;">အေမေတြရဲ႕ ေမတၱာကို ေျပာရရင္ေတာ့ ျမင့္မိုရ္တဲ့၊ အႏိႈင္းမဲ့တဲ့ ဟုတ္တာေပါ့သားရယ္။ ဘယ္လိုမွ ႏိႈင္းယွဥ္လို႔ မရႏိုင္ေအာင္ ျမင့္မားႀကီးျမတ္လြန္းတာကို။ ေနာက္ၿပီး ထပ္ေျပာခ်င္တာက မိခင္တိုင္းဟာ သူတုိ႔ ရဲ႕သားသမီးေတြကို ကမၻာေပၚမွာ အလွဆုံးလို႔ထင္ၾကတာသားရဲ႕။ ေဖေဖဖတ္ဖူးတဲ့ ေခတ္သစ္ပုံျပင္ေလး သားကို ေျပာျပရအုံးမယ္။ ဆရာ ေဖလင္းသစ္ ေရးတဲ့ ပုံျပင္ေတြထဲကတစ္ပုဒ္ေပါ့။ ဆရာ ေဖလင္းသစ္က အင္တာနက္မွာ ေဖၚျပထားတဲ့ ေကာင္းႏုိးရာရာပုံျပင္သစ္ေလးေတြကို ေမာ္ဒန္ဂ်ာနယ္မွာ အပတ္စဥ္ေရးတာေလ…။ အခုေျပာမဲ့ပုံျပင္ေလးက က်ီးကန္း ေမေမတဲ့။</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">သစ္ေတာအုပ္တစ္ခုမွာ ၾကက္တူေရြး ေမေမဟာ သူ႔ႏႈတ္သီး ေကာက္ေကာက္မွာ အထုပ္တစ္ထုပ္ မသယ္ၿပီး ေတာအုပ္ထဲကေန ခပ္သုတ္သုတ္ ပ်ံသန္းလာသတဲ့။ ၿပီးေတာ့ က်ီးကန္းေမေမရဲ႕ ႏႈတ္သီးမည္းမည္းမွာလည္း အထုပ္တစ္ထုပ္ခ်ီထားသတဲ့။ ”ကြၽန္မသားေလး ေက်ာင္းသြားတာ မနက္က ထမင္းခ်ိဳင့္ မမီလိုက္လို႔ပါ။ ကြၽန္မေလ ဒီေန႔ အလုပ္သိပ္ မ်ားေနလို႔ပါ။ သစ္ေတာအုပ္ ေက်ာင္းကိုသြားမယ့္အတူတူ ကြၽန္မကေလးအတြက္ ထမင္းထုပ္ယူသြားေပးပါေနာ္” လို႔ ၾကက္တူေရြးေမေမက က်ီးကန္းေမေမကိုေျပာသတဲ့ …။ က်ီးကန္းေမေမက ”ျဖစ္ပါတယ္ ရွင့္ကေလးနာမည္ကို ေျပာပါ” ဆိုေတာ့ ၾကက္တူေရြးေမေမက ”မခက္ပါဘူးရွင္၊ တစ္ေက်ာင္းလုံးမွာ အေခ်ာဆုံးငွက္ကေလးဟာ ကြၽန္မကေလးေပါ့”လုိ႔ ျပန္ေျပာသတဲ့။ က်ီးကန္း ေမေမလည္း ၾကက္တူေရြးေမေမရဲ႕ ထမင္းထုပ္ေလးယူသြားေပးပါသတဲ့။ ေနာက္ေန႔ေရာက္ေတာ့ ေဒါသထြက္ေနတဲ့ ၾကက္တူေရြးေမေမဟာ က်ီးကန္းေမေမဆီေရာက္လာၿပီး ”ရွင္ ဘာ့ေၾကာင့္ ကြၽန္မကေလးအတြက္ ေန႔လယ္စာထုပ္ကို မေပးလိုက္ရတာလဲ…ကြၽန္မသား ေခ်ာေခ်ာေလး ခမ်ာ ဆာေလာင္ငိုေကြၽးၿပီး ေက်ာင္းကျပန္လာတယ္” လို႔လည္း ဆုိေရာ က်ီးကန္းေမေမက ေျဖရွင္းတယ္။</div><div style="text-align: justify;">” ဒီလိုပါရွင္ ကြၽန္မေက်ာင္းကို ေရာက္ေတာ့ ရွင္ေျပာသလို တစ္ေက်ာင္းလုံးရဲ႕ အေခ်ာအလွဆုံး ငွက္ကေလးကို လိုက္ရွာပါတယ္။ ၾကည့္လိုက္ေတာ့ေလ ကြၽန္မသား က်ီးကန္းငယ္ေလးေလာက္ ေခ်ာေမာတဲ့သူ မေတြ႕ရဘူးရွင့္။ ဒါေၾကာင့္ ေနာက္ထပ္ထမင္းထုပ္ကိုလည္း အေခ်ာအလွဆုံးျဖစ္တဲ့ ကြၽန္မသားေလးကိုပဲ ေကြၽးလိုက္တာေပါ့ရွင္” တဲ့ေလ။</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">သားေလး ရဲဝဏၰေရ အေမဆိုတာ သူတို႔မ်က္လုံးထဲမွာ သူတို႔သား၊ သမီးသာ အလွဆုံးလုိ႔ ခံယူထားတာ သားရဲ႕။ ဒါေၾကာင့္ သားေလးဟာလဲ သားေမေမအတြက္ေတာ့ ကမၻာႀကီးမွာရွိတဲ့ သူေတြအားလုံးထက္ ေခ်ာေမာလွသူေပါ့ကြယ္…။</div><div style="text-align: justify;">ကဲ သားေလးေရ အေမဆိုတဲ့ (MOTHER) ကို ေဝါဟာရတီထြင္ခဲ့သူေတြက အဓိပၸာယ္ရွိရွိ စီစဥ္ခဲ့တာကြဲ႕။ (၁၉၁၅)မွာ Yoward Jhonson ေရးခဲ့တဲ့ ကဗ်ာေလးတစ္ပုဒ္ကို ေဖေဖဆီေလ်ာ္ေအာင္ ဘာသာျပန္ရွင္းျပမယ္။</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">M is for the million things she gave me.</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">အေမဟာ ကြၽန္ေတာ့္ကို ႀကီးက်ယ္ျမင့္ျမတ္မႈေတြကိုသာေပးခဲ့တယ္။</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">O means only that she is growing old.</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">အေမဟာ ကြၽန္ေတာ့္ကို လူလားေျမာက္ေအာင္ ျပဳစုပ်ိဳးေထာင္ေပးတယ္။</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">T is for the tears she shed to save me.</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">အေမဟာ မ်က္ရည္အျပည့္နဲ႕ကြၽန္ေတာ့္ဘဝ လံုၿခံဳမႈကိုေပးတယ္။</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">H is for the heart of purest gold. ံ</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">အေမ့ႏွလံုးသားဟာ ေရႊစင္ေရႊသန္႔လို အဖိုးထိုက္တယ္။</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">E is for her eyes with love-light shining.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">အေမ့ရဲ႕မ်က္ဝန္းမွာ ကြၽန္ေတာ့္ကိုခ်စ္တဲ့ ရႊန္းလက္လက္အေရာင္ေတြနဲ႔ ေတာက္ပေနတယ္။</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">R means right and right she’ll always be.</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">အေမဟာ ကြၽန္ေတာ့္အတြက္ သစၥာတရားနဲ႔ အစဥ္အၿမဲရပ္တည္သူျဖစ္တယ္။</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ကဲ ဘယ္ေလာက္ေလးနက္သလဲ…အေမေတြရဲ႕ ႏိႈင္းမရတဲ့ ေမတၱာကို သားသိပါတယ္ေနာ္…။ မိခင္ရဲ႕ ဂုဏ္ေက်းဇူးကို မေမ့အပ္ေသာ သားသမီးတို႔ဟာလဲ မိခင္ရဲ႕ေအးျမတဲ့ ေမတၱာေၾကာင့္ ဘဝတစ္လွ်ာက္ပန္းခင္း လမ္းေလွ်ာက္ရသလို ျဖစ္ေတာ့မွာေပါ့။</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">ခ်စ္ေသာသားေလး ရဲဝဏၰ မိခင္ရဲ႕ေမတၲာျဖင့္ ခင္းထားေသာ ပန္းခင္းလမ္းမွာ ထာဝရ ေလွ်ာက္လွမ္းႏိုင္ပါေစ။</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #073763; text-align: justify;">ခ်စ္ေသာေဖေဖ</div><div style="color: #073763; text-align: justify;"></div><div style="color: #073763; text-align: justify;">ရဲသွ်မ္း</div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-16434218980730106302012-03-01T08:17:00.000-08:002012-03-01T08:17:48.125-08:00ဖူးတံ၀င့္လို႔ခ်ီ ေရးသူဖတ္သူေဆြးေႏြးပြဲ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqBN9XpTGIHeONOTU7FkCF_HlcuBgIJOxQejLu_Xr-E-ZNZ98uHvFfZY5lju8JbMOv0P5smMDmJHh6jWRsqrtRGM7c9yTdd8Nr2Pc8V-Tc_ysfjPf3c_Ikkld5x3OvfVQIBLL90hyphenhyphenpxZbZ/s1600/412071_393907220623138_100000115919566_1672741_1695571930_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left:1em; margin-right:1em"><img border="0" height="240" width="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqBN9XpTGIHeONOTU7FkCF_HlcuBgIJOxQejLu_Xr-E-ZNZ98uHvFfZY5lju8JbMOv0P5smMDmJHh6jWRsqrtRGM7c9yTdd8Nr2Pc8V-Tc_ysfjPf3c_Ikkld5x3OvfVQIBLL90hyphenhyphenpxZbZ/s320/412071_393907220623138_100000115919566_1672741_1695571930_o.jpg" /></a></div><br />
စာေပေလာက (၅) မွာ ရဲသွ်မ္းရဲ႕ ဖူးတံ၀င့္လို႔ခ်ီ စာအုပ္မိတ္ဆက္ပြဲႏွင့္ေရးသူဖတ္သူေဆြးေႏြးပြဲကို ၂၀၁၂ခုႏွစ္ မတ္လ ၃ ရက္ေန႔ မွာ က်င္းပျပဳလုပ္မွာျဖစ္တာမို႔ ရဲသွ်မ္းရဲ႕ပရိသတ္ႀကီးကို ဖိတ္မႏၱကျပဳအပ္ပါတယ္။Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-24906857921387725472012-03-01T01:11:00.000-08:002012-03-01T01:11:00.211-08:00ေကာင္းက်ိဳးကုိယ္၌ တည္ေစမင္း (သားသို႔ ေပးစာ – ၁)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxpjXLW4_e9gpFd3dlG7mfQRBJhD3pI-xZsXr8K199lHYCl84sWhWrSrJuA884o_bLZUBPZykM7XnFcAIwD50RTpBc-TcLYsUF4cHmGpZ2b-RU31NiDn-kwAJnNmOVKBdQH1Ejo_hnLEM3/s1600/lane-123rf.com_-300x225.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxpjXLW4_e9gpFd3dlG7mfQRBJhD3pI-xZsXr8K199lHYCl84sWhWrSrJuA884o_bLZUBPZykM7XnFcAIwD50RTpBc-TcLYsUF4cHmGpZ2b-RU31NiDn-kwAJnNmOVKBdQH1Ejo_hnLEM3/s1600/lane-123rf.com_-300x225.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ခ်စ္ေသာသားေလး …ရဲ၀ဏၰ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သားတို႔အရြယ္ လူငယ္ေလးေတြကို လိမ္မာယဥ္ေက်း အသိပညာတိုးတက္ေစဖို႔ လူႀကီးသူမ၊ ဆရာ၊ ဆရာမေတြက ပုံျပင္ေလးေတြ၊ ဆုံးမစာေလးေတြကို ေျပာျပၿပီး သားတို႔ရဲ႕ ႏုနယ္လွတဲ့ ႏွလုံးသာေလးကို ၾကည္လင္သန္႔ရွင္းေစတယ္ ဆိုတာ သားေလးကို ေဖေဖ ရွင္းျပထားတာမို႔ သားေလး နားလည္ခံယူတတ္ေနၿပီေနာ္။ သားေလးေရ … ေဖေဖတို႔ ငယ္ငယ္တုန္းကေတာ့ ေက်ာင္းမွာ ျပည္သူ႕နီတိဆိုတာ သင္ရတယ္… သားရဲ႕။ ေဖေဖတို႔တစ္ေတြ ျပည္သူ႕နီတိ စာသင္ခ်ိန္ေရာက္ရင္ သိပ္ေပ်ာ္ခဲ့တာပဲ။ အဲ့သည္တုန္းက ေဖေဖတို႔ကို ျပည္သူ႕နီတိ သင္ေပးခဲ့တဲ့ ဆရာမက ေလာကသာရပ်ိဳ႕ကို အလြတ္ရတယ္။ ဆရာမ ရြတ္ျပတိုင္ေပးတာကို ေဖေဖတို႔က လိုက္ဆို၊ ေနာက္ေတာ့ အလြတ္ရသြားေတာ့တာေပါ့။ ပ်ိဳ႕တစ္ပုိဒ္ျခင္းကို အဓိပၸာယ္ ဖြင့္ျပရွင္းျပ၊ ဥပမာေလးေတြ ေပးေပးၿပီး ေျပာျပတာဆိုေတာ့ မွတ္သားရ လြယ္တာေပါ့ သားရယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ပ်ဳိ႕ဆိုတာဘာလဲဆိုတာ သားကို ရွင္းျပရဦးမယ္။ ပ်ိဳ႕ဆိုတာ ကဗ်ာ၊ လကၤာေတြ အမ်ားႀကီးထဲက ကဗ်ာပုံသဏၭန္ တစ္ခုျဖစ္တဲ့ ေလးလုံးစပ္ လကၤာရွည္ႀကီးေပါ့။ ပိုဒ္ေရအမ်ားႀကီး ပါတာေပါ့ကြယ္။ အဲ့သည္ ေလာကသာရ ပ်ိဳ႕ကို ျမန္မာသကၠရာဇ္ ၈၄၂ ခုႏွစ္မွာ ကန္ေတာ္မင္းေက်ာင္း ဆရာေတာ္က ေရးသားခဲ့တာေလ။ အခု ၁၃၇၃ ခုႏွစ္ဆိုေတာ့ ၅၃၁ ႏွစ္ေတာင္ ၾကာခဲ့ၿပီေပါ့။ ဒါေပမယ့္ သားရယ္ အခုခ်ိန္ထိ လူသားေတြ လိုက္နာက်င့္သုံးရမယ့္ ဆုံးမစကားေတြက မျပယ္ေသးပါဘူး။ ေနာင္လည္း အရွည္တည္တန္႔ ေနဦးမွာပါပဲ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သားေလး ရဲ၀ဏၰေရ … ကန္ေတာ္မင္းေက်ာင္း ဆရာေတာ္ဆိုတာ ဆရာေတာ္ရဲ႕ ေမြးရာဇာတိ ရြာကေလးျဖစ္တဲ့ ကန္ေတာ္ရြာအနီးက ဘုရင္(မင္း) ေဆာက္လွဴထားတဲ့ ေက်ာင္းမွာ ဆရာေတာ္ သီတင္သုံးခဲ့တာကို အစြဲျပဳၿပီး ေခၚခဲ့တာေလ။ ကန္ေတာ္ရြာက ျမင္းမူၿမိဳ႕နယ္ထဲမွာ ရွိတယ္။ စစ္ကိုင္းတိုင္းေဒသႀကီးထဲက ၿမိဳ႕ေလးတစ္ၿမိဳ႕ေပါ့။ စစ္ကိုင္းတိုင္းဆိုတာ သားသင္ရတဲ့ ပထ၀ီ၀င္ထဲက ေျမပုံထဲမွာ အႀကီးဆုံးတိုင္းႀကီးေပါ့ သားရယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သားေရ … အဲ့သည္ ကန္ေတာ္မင္းေက်ာင္း ဆရာေတာ္ႀကီးေရးတဲ့ ေလာကသာရပ်ိဳ႕မွာ အမ်ိဳး ၄ ပါးကို ဆုံးမတဲ့စကားေတြ ပါ၀င္တယ္။ အမ်ိဳး ၄ ပါးဆိုတာကို သားသိမယ္ မထင္ဘူး။ ေဖေဖရွင္းျပမယ္။ တိုင္းျပည္အုပ္ခ်ဳပ္တဲ့ မင္းမ်ိဳးမင္းႏြယ္ကို ခတၱိယ၊ ပုဏၰားေတြကို ျဗဟၼဏ၊ ကုန္သည္ေတြကို ေ၀ႆ၊ ျပည္သူေတြကို သုဒၵလို႔ ေခၚတယ္။ အဲ့သည္ ပ်ိဳ႕ႀကီးမွာ တိုင္းျပည္အုပ္ခ်ဳပ္တဲ့ မင္းကို ဆုံးမတဲ့စကား၊ ပုဏၰားကို ဆုံးမတဲ့ စကားေတြကိုပါ ထည့္သြင္း ေရးဖြဲ႕ထားတာေၾကာင့္ ပိုၿပီးထင္ရွားခဲ့တာေပါ့။ ပုဏၰားက ဘယ္လုိ ပါလာတာလဲလို႔ သားကေမးဦးမယ္။ ပုဏၰားဆိုတာက ပုေရာဟိတ္ေတြကို ေခၚတာ။ တိုင္းျပည္အုပ္ခ်ဳပ္တဲ့ မင္းကို အႀကံဥာဏ္ေတြ ေပးရတဲ့သူ။ တနည္းေျပာရရင္ မင္းဆရာ ဆိုပါေတာ့ကြယ္။ ေရွးေခတ္ ဆရာေတာ္ႀကီးေတြက တိုင္းသူျပည္သားတင္ မကဘူး။ အုပ္ခ်ဳပ္တဲ့မင္း၊ မင္းဆရာေတြကိုေတာင္ ဆုံးမစကားေတြ ေျပာခဲ့တယ္။ မင္းေတြ၊ မင္းဆရာေတြကလည္း ဆရာေတာ္ႀကီးေတြရဲ႕ ဆုံးမစကားကို လိုက္နာၾကတယ္။ မျငင္းပယ္၀ံ့ဘူး။ ဘာသာတရား ကိုင္းရႈိင္းမႈနဲ႕ ဆရာေတာ္ႀကီးေတြရဲ႕ သမာဓိ၊ သိကၡာ၊ ပညာဂုဏ္တို႔ကို ေလးစား ၾကည္ညိဳတာေၾကာင့္လည္း ျဖစ္ပါလိမ့္မယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သားေလး ရဲ၀ဏၰေရ… ေလာကရဲ႕ အႏွစ္သာရေတြကို ပ်ိဳ႕လကၤာအျဖစ္ ေရးဖြဲ႕ထားတာမို႔ ေလာကသာရပ်ိဳ႕လို႔ ေခၚတာ။ ပ်ိဳ႕လကၤာႀကီးရဲ႕ ပထမပိုင္းထဲက ပုဒ္ရင္း ၆ ကို ေဖေဖ ရြတ္ျပမယ္ေနာ္။ သားေလး ေသေသခ်ာခ်ာနားေထာင္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ပညာမ်က္စိ၊ ျမင္မရွိ၍</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">မသိတရား၊ အယူမွားလွ်က္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">စီးပြားမေမွ်ာ္၊ က်ိဳးမေပၚသား</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သူေတာ္မဟုတ္၊ ယုတ္သည့္စ႐ိုက္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">လူသူမိုက္ကို၊ မႀကိဳက္မခ်စ္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ရန္သူစစ္သို႔၊ မႏွစ္သက္ဘဲ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေ၀းခြာရွဲ၍</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အၿမဲခြာရွင္း ဖဲၾကဥ္မင္း။ ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ပညာဆိုတာဘာလဲ…ခြဲျခားသိျမင္ႏိုင္တဲ့ အရာလို႔ ေဖေဖ သားကို “ပညာရဲ႕၀တ္႐ုံ” မွာ ရွင္းျပခဲ့ၿပီးၿပီ။ အရာရာအားလုံးကို ျမင္ႏိုင္စြမ္းတဲ့ မ်က္စိရဲ႕ အရည္အခ်င္းကို ပညာနဲ႕ ထပ္တူျပဳၿပီး ပညာမ်က္စိလို႔ ဆရာေတာ္က ႐ူပကအလကၤာကို သုံးျပခဲ့တယ္။ ပညာမဲ့ရင္ အေတြးအေခၚ အယူအဆေတြ မွားမယ္။ စီးပြားရွာရာမွာ ႏုံခ်ာညံ့ဖ်င္းမယ္။ သူေတာ္ေကာင္းတရားေတြ ပေပ်ာက္မယ္။ ယုတ္ညံ့တဲ့ အေတြးစ႐ိုက္ေတြ ေရာက္လာမယ္လို႔ ဆိုလိုတာပဲ။ အဲ့သည္လို ပညာမဲ့သူေတြကို ရန္သူလို သေဘာထားၿပီး အျမဲတမ္း ေ၀းသထက္ ေ၀းေအာင္ ေရွာင္ၾကဥ္ရမွာေပါ့။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကဲ ေရွးစာဆိုႀကီးျဖစ္တဲ့ ကန္ေတာ္မင္းေက်ာင္း ဆရာေတာ္ရဲ႕ ပ်ိဳ႕လကၤာက ဘယ္ေလာက္ ရွင္းလင္းျပတ္သားၿပီး ေလာကလူ႕ရြာအတြက္ ဘယ္လိုအက်ိဳးရွိတယ္ ဆိုတာကို သားေလးသိၿပီေနာ္။ ဒါဆိုရင္ ေလာကသာရပ်ိဳ႕ႀကီးကို သားေလး ဆုံးခန္းတိုင္ေအာင္ဖတ္။ အပိုဒ္တိုင္းရဲ႕ အဆုံးခ်ျဖစ္တဲ့</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေကာင္းေတႏွလုံး ယဥ္ေစမင္း။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အၿမဲခြာရွင္း ဖဲၾကဥ္မင္း။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">မ်က္မာန္မျပင္း ေကာင္းေစမင္း။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ပညာထိန္း၍ မိန္းေစမင္း။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဆည္းပူးသိျမင္ က်ယ္ေစမင္း။ စတဲ့ တုိက္တြန္းဆုံးမ စကားေလးေတြကို အၿမဲအမွတ္ရ က်င့္ၾကံ ႀကိဳးစားရမွာေပါ့။ သည္အခါမွာ သားေလးရဲ႕ ခႏၶာ၊ ႏွလုံးအိမ္ ေနရာအားလုံးမွာ ဆရာေတာ္ႀကီးရဲ႕ ဆုံးမစကားေတြ ေရာက္ရွိသြားလိမ့္မယ္လို႔ ေဖေဖယုံတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေကာင္းက်ိဳးကိုယ္၌ တည္ေစမင္းလို႔ ဆရာေတာ္ႀကီးရဲ႕ အလကၤာနဲ႕ သားအတြက္ ေဖေဖဆုေတာင္း ေပးလိုက္တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">တတ္သိလိမၼာ ယဥ္ေက်းၿပီး ေလာကရဲ႕ အႏွစ္သာရေတြကို ခံစားရယူႏိုင္ပါေစ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သားရဲ႕ ခ်စ္ေသာ ေဖေဖ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ရဲသွ်မ္း</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">စာၫႊန္း။ သုခမွတ္စု၊ ျမန္မာ့႐ိုးရာဆုံးမစာ(ေဒၚႏုၾကည္/မဟာ၀ိဇၨာ)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #073763; text-align: right;"><span style="font-size: small;"><b>ရဲသွ်မ္း</b></span></div><div style="color: #073763; text-align: right;"><span style="font-size: small;"><b>မ်က္႐ႈအြန္လိုင္းမဂၢဇင္း </b></span></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-939853365386602102012-02-20T00:49:00.000-08:002012-02-20T00:49:10.316-08:00ဖူးတံ၀င့္လို႔ခ်ီ<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQNc4EY2Vogd1R3olPMMQ_2S-cVxtVXSHO1mrl-AwAgwU-gVCJUj9yizJ44t6906XzsfR7OYnUUGQBoFUQ-NXAlOLgIlXW76XXLdWd8TsvJ59YBYI6_aIfX5R_s4dCy5pvp1KPKmMMYIoh/s1600/403252_290031534378711_100001155997264_726835_2077742363_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQNc4EY2Vogd1R3olPMMQ_2S-cVxtVXSHO1mrl-AwAgwU-gVCJUj9yizJ44t6906XzsfR7OYnUUGQBoFUQ-NXAlOLgIlXW76XXLdWd8TsvJ59YBYI6_aIfX5R_s4dCy5pvp1KPKmMMYIoh/s1600/403252_290031534378711_100001155997264_726835_2077742363_n.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><h6 class="uiStreamMessage" data-ft="{"type":1}"><span style="font-size: small;"><span class="messageBody" data-ft="{"type":3}">ရဲသွ်မ္း ရဲ႔ စတုတၳေျမာက္ ၀တၳဳတိုစု feb မွာ ထြက္ပါမယ္။လင္းလြန္းခင္စာေပ ကထုတ္တာပါ။</span></span></h6></td></tr>
</tbody></table>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-19289795178511276842012-02-20T00:40:00.000-08:002012-02-20T00:40:45.709-08:00သက္္ရွိ၊ သက္မဲ့<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFcwFQcOcIcOSsOAOq-9HJE7lZqEpPM6avjPoalAPkntndwJWNLhyphenhyphenueYFQFEiA2x1YvHknRz-37CbD32dZwQ_aNrbg-X-R6_PpKG7cXXY7Yxp8u6Q7avCd6z-SMv6PlTnw0kWubYxoJSGa/s1600/Myanmar-Yangon-loop-train-41-690x464.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFcwFQcOcIcOSsOAOq-9HJE7lZqEpPM6avjPoalAPkntndwJWNLhyphenhyphenueYFQFEiA2x1YvHknRz-37CbD32dZwQ_aNrbg-X-R6_PpKG7cXXY7Yxp8u6Q7avCd6z-SMv6PlTnw0kWubYxoJSGa/s320/Myanmar-Yangon-loop-train-41-690x464.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-size: small;"><span id="goog_1739855429"></span><span id="goog_1739855430"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">လြန္ခဲ့တဲ့ ၁၅ ႏွစ္ေလာက္က အညာၿမိဳ႕ေလး တစ္ၿမိဳ႕မွာ ကြၽန္ေတာ္ မီးရထား ႐ံုပိုင္ ရာထူးနဲ႔ ၅ ႏွစ္ ေလာက္ တာဝန္က် ခဲ့ဖူးပါတယ္။ ၅ ႏွစ္ ဆိုတာက တစ္ဆက္တည္းကို ဆိုလိုတာပါ။ အမွန္က ႐ံုပိုင္ေလးရာ ထူးနဲ႔ ၄-၅ ႏွစ္ လုပ္လိုက္ ေျပာင္းသြား၊ ႐ံုပိုင္ရာထူး တိုးေတာ့ ျပန္ေရာက္နဲ႔ ဆိုေတာ့ ေပါင္းၾကည့္ရင္ (၁ဝ) ႏွစ္ အထက္ေတာ့ ရွိပါ တယ္။ သည္ေတာ့ ၿမိဳ႕ေလးက ကြၽန္ေတာ့္ ဇာတိၿမိဳ႕လို ကိုျဖစ္ေနပါၿပီ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ၿမိဳ႕ေလးကို ဒုတိယ အႀကိမ္ ျပန္ေရာက္ေတာ့ ကြၽန္ေတာ္ရမယ့္ ဝန္ထမ္းအိမ္ခန္းက မလြတ္၊ မအား ေသးတာမို႔ ဘူတာနဲ႔ သိပ္မေဝးတဲ့ ရပ္ကြက္ေလး တစ္ခုမွာ အိမ္ငွား နဲ႔ (၆) လခန္႔ ေနခဲ့ပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ေနတဲ့ ရပ္ကြက္ေလးက ၿမိဳ႕ရဲ႕ေျမာက္ဘက္ကစ ေရတြက္လို႔လား မသိပါ။ အမွတ္(၁) ရပ္ကြက္လို႔ အမည္ ဦးဦးဖ်ားဖ်ား ရထားတာပါ။ မီးရထား ရပ္ကြက္ ကို ေတာ့ အမွတ္(၂)၊ ဘူတာႀကီးရပ္ဝန္း ေက်ာ္ၿပီး ၿမိဳ႕အေရွ႕ဘက္ျခမ္းက အမွတ္(၃)၊ ျပည္ေထာင္စု လမ္းမႀကီး ယာဘက္ျခမ္းက အမွတ္(၄)၊ စသျဖင့္ ရပ္ကြက္(၇) ရပ္ကြက္ နဲ႔ ဖြဲ႔စည္း ထားတာဆိုေတာ့ ၿမိဳ႕ေလးကမက်ဥ္း မက်ယ္နဲ႔ အထိုက္အေလ်ာက္ စည္ကားလွပါတယ္။ ျပည္ေထာင္စု လမ္းမႀကီး လို႔ေခၚတဲ့ အေဝးေျပးလမ္းက ၿမိဳ႕ေလး ရဲ႕ ”ၿမိဳ႕ထဲ” ဆိုတဲ့ အဓိပၸာယ္ ကို ေဖာ္ေဆာင္ေပးထားပါတယ္…။ လက္ဖက္ရည္ဆိုင္၊ စားေသာက္ဆိုင္၊ ဘီယာဆိုင္၊ စတိုးဆိုင္၊ ကာရာအိုေက၊ တည္းခိုခန္း ဆိုတဲ့ အခင္းအက်င္းေတြ တည္ရွိတဲ့ ေနရာ ဆိုေတာ့ အလိုလို ေနရင္းၿမိဳ႕ထဲ ျဖစ္သြားေတာ့တာပဲ ထင္ပါရဲ႕။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အဲသည္ ၿမိဳ႕ထဲဆိုတဲ့ ဝန္းက်င္ ကေန ေတာင္ဘက္ ေျမာက္ဘက္တိုး လွ်ဳိေပါက္ လမ္းတစ္လမ္း ရွိတယ္။ ထေနာင္းလမ္းလို႔ အမည္တြင္ပါတယ္။ အထင္ကရ ျဖစ္တဲ့ ဘုရားႀကီး သြားတဲ့ လမ္းေလးမွာ ထေနာင္းပင္ ႀကီးေတြ အစီအရီ ရွိတာကို အစြဲျပဳ ၿပီး ထေနာင္းလမ္းလို႔ အၫႊန္း တပ္ေခၚတယ္လို႔ ထင္တာပဲေလ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ထေနာင္းလမ္း အတိုင္း ၿမိဳ႕ထဲကေန ဦးတည္လာခဲ့မယ္ ဆိုရင္ ယာဘက္က မီးရထား စက္ေခါင္း႐ုံဝင္း နဲ႔ ဝန္ထမ္းအိမ္ရာ၊ ဝဲဘက္က အမွတ္ (၁) ရပ္ကြက္ ကေလးပဲ ျဖစ္ပါတယ္။ လမ္းသြယ္ေလးေတြ (၆) ခုေလာက္ လမ္းမႀကီးနဲ႔ ဆက္ႏႊယ္ ထားတဲ့ လမ္းကေလးေတြထဲက လမ္းသြယ္ (၃) ထိပ္က ႏွစ္ထပ္တိုက္ အိမ္ႀကီး ရဲ႕ေဘး ဂိုေဒါင္ေဟာင္း တစ္လံုးမွာ ကြၽန္ေတာ္တို႔ ငွားေနခဲ့ တာပါပဲ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္တို႔ ဆိုတာက ကြၽန္ေတာ္ရယ္၊ ဇနီးရယ္၊ သမီးငယ္ ေလးရယ္ တို႔ပဲျဖစ္ပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အညာၿမိဳ႕ ျဖစ္တာေၾကာင့္ ရာသီဥတု ပူျပင္းတဲ့ အျပင္ ဂိုေဒါင္လိုျဖစ္ ေနတဲ့ အခန္းမွာ ေနရတာ ဆိုေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္မွာ မြန္းက်ပ္လွပါတယ္။ ဒါေပမဲ့လည္း တာဝန္က်ရာ ဘူတာ႐ုံနဲ႔ ျဖတ္လမ္းကေန(၁ဝ) မိနစ္ေလာက္ လမ္းေလွ်ာက္ သြားရင္ ရေလာက္ေအာင္ နီးၿပီး ရပ္ကြက္ေလး က ေအးခ်မ္းတာ ဆိုေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္ မွာ အစစ အဆင္ေျပ လွတယ္လို႔ ေျပာရေလာက္ေအာင္ ေနေပ်ာ္ပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”အစ္ကိုေရ…လိုင္းခန္းရ ရင္ေတာင္ မေျပာင္းခ်င္ေတာ့ဘူး၊ ဒီမွာ ေရက အရမ္းအဆင္ေျပတယ္၊ လိုင္းခန္းေျပာင္းရင္ ေရဝယ္သံုးရ မွာ ေရဖိုးက ေပးရတဲ့ အိမ္လခ ထက္ ကိုေက်ာ္မွာေနာ္”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဇနီးသည္ ေျပာသလိုပါပဲ… ၿမိဳ႕ေလးက ဘယ္လိုက်ိန္စာမိထား လည္းမသိပါ။ ကြၽန္ေတာ္တို႔ ေနတဲ့ အမွတ္(၁) ရပ္ကြက္ေလးမွာ အိမ္တိုင္း အဝီစိတြင္း တူးထားၾက ၿပီး ေရလည္း စံမီတန္းမီ ထြက္တာပဲ ျဖစ္ပါတယ္။ ၿပီးေတာ့ ေရကေရခ်ဳိ။ က်န္တဲ့ ရပ္ကြက္ေတြမွာေတာ့ ေပ၃ဝဝ၊ ၄ဝဝေလာက္ နက္တာေတာင္မွ ေရမထြက္လို႔ အဝီစိ ဆရာေတြလက္ မိႈင္ခ်၊ လုပ္အား႐ံႈးတဲ့ အထိ ျဖစ္ကုန္ပါတယ္။ စြတ္ရြတ္ၿပီး ေရထြက္ ျပန္ေတာ့ ေရကေရငန္၊ ခြၽဲခြၽဲပစ္ပစ္နဲ႔ မို႔ ေသာက္ေရ မေျပာနဲ႔ ေလွ်ာ္ဖို႔၊ ဖြပ္ဖို႔ ၊ ေဆးေၾကာဖို႔ေတာင္ အဆင္မေျပတဲ့ အေနအထားပါ…သည္မွာ တင္ပဲ အမွတ္(၁) ရပ္ကြက္ေလးရဲ႕ ပင္မ စီးပြားေရးက ေရေရာင္းတဲ့ အလုပ္ ပဲျဖစ္ပါေတာ့တယ္။ ၿမိဳ႕ေပၚ ရပ္ကြက္ (၇) ရပ္ကြက္မွာ (၆)ရပ္ကြက္က အမွတ္(၁) ရပ္ကြက္ေလးရဲ႕ ေရ အရင္းအျမစ္ကို မွ်ယူၾကတယ္. ..။ ေနမၿပိဳေသးတဲ့ နံနက္ပိုင္းနဲ႔ ေနခ်ဳိခ်ဳိ ညေနပိုင္းေတြ မွာ ေရစည္လွည္းေတြက စက္ဘီးေတြ၊ ျမင္းလွည္းေတြ ၾကားမွာ ႐ႈပ္ယွက္ ခတ္ေနေအာင္ကို မ်ားလွပါတယ္။ ကိုယ္ခြဲလက္ခြဲ မရွိ၊ အခ်ိန္လည္း မေပးႏိုင္၊ လွည္းတြန္း ရတာ မကြၽမ္းက်င္ သူေတြအတြက္ ေရစည္ အငွားတြန္း စီပြားေရး အုပ္စုေလးလည္း ေပၚထြန္းလာပါေသးတယ္။ ေရစက္ ရွိတဲ့ ေရေရာင္းတဲ့ အိမ္ေတြမွာ ေရစည္ လွည္းေတြ ပါေထာင္ထား ေပးေပမယ့္ ကိုယ့္လွည္း နဲ႔ဆို တစ္ေစ်းျဖစ္တဲ့ အျပင္ လွည္းေစာင့္ရတဲ့ ဒုကၡပါ ကင္းတာမို႔ ေရစက္ မရွိေပမယ့္ ေရစည္ လွည္းေထာင္တဲ့ စီးပြားေရး လမ္းေၾကာင္းေလးေတြလည္း ရွိေန ျပန္ပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဘယ္လိုပဲ ျဖစ္ျဖစ္ေလ အင္မတန္ ပူျပင္းတဲ့ အညာ အရပ္ေဒသရဲ႕ ၿမိဳ႕ေလးမွာ အမွတ္(၁) ရပ္ကြက္ေလး ထဲကေန PH7 အဆင့္မီ ေသာက္သံုး ေရရရွိေနတာ ဆိုေတာ့ ၿမိဳ႕က ေရမငတ္ရွာဘူး။ ေစ်းသံုးေလးနည္းနည္း ေလွ်ာ့ ေရဖိုးေလး ဖယ္ထား၊ ပူေလာင္ အိုက္စက္ ေခြၽးတရႊဲရႊဲေပမယ့္ ညေနေစာင္း ေနခ်ဳိခ်ဳိက်မွ လိႈင္း တက္အိုး ထဲမွာ ထည့္ထားတဲ့ ေရ ေအးေအးေလး ခ်ဳိးလိုက္ေတာ့လည္း လန္းဆန္း ၾကည္လင္သြားေတာ့ တာပဲေလ။ သည္အခါမွာ ၿမိဳ႕ေလးရဲ႕ အမွတ္(၂) ကေန စေရတြက္ရင္ အမွတ္ (၇) အထိ ရပ္ကြက္သူ ရပ္ကြက္သား ေတြက အမွတ္ (၁) ရပ္ကြက္ကေန ေရစည္ လွည္းေတြနဲ႔ စီးဆင္းလာတဲ့ ေရခ်ဳိေလး အေပၚ မွာ ေက်းဇူးေတြ ထမ္းပိုးလို႔ ေနမွာပဲ ဆိုၿပီး ကြၽန္ေတာ္က ကဗ်ာဆန္ဆန္ ေတြးေနမိပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ့္ အိမ္ရွင္ ဦးၫြန္႔ေဖ ကလည္း ဘာသားနဲ႔ ထုထားတာမို႔လဲ …။ ေရစီးပြားေရးဇုန္ ထဲမွာ သူလည္း ရင္းႏွီးျမႇဳပ္ႏွံ လိုက္ပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”႐ံုပိုင္ စဥ္းစားၾကည့္ဗ်ာ… တစ္ေန႔ကို ေရေမာ္တာ (၆)နာရီ ေလာက္ေမာင္းရင္ ေရဂါလန္ ၂ဝဝဝ ေက်ာ္ရမယ္။ ေရတစ္စည္မွာ ဂါလန္ (၅ဝ) ဆိုေတာ့ စည္(၄ဝ)ေပါ့ဗ်ာ။ တစ္စည္ကို လွည္းမပါ ေရ သက္သက္ေရာင္းရင္ ၁ဝ က်ပ္ ဆိုေတာ့ တစ္ေန႔ ဝင္ေငြက ၄ဝဝ ေနာ္… ႐ံုပိုင္ လစာေတာ့ ၂ ရက္ ၃ ရက္ နဲ႔ မီတယ္ဗ်ာ။”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ ဦးၫြန္႔ေဖ ေျပာတာကို မျငင္းဆန္ခဲ့ပါဘူး။ အဲသည္တုန္း က ကြၽန္ေတာ့္ လစာကလည္း ၁၅ဝဝ ေတာ့ မေက်ာ္ဘူးတင္တာပဲ။ လစာ ႏႈန္းထားေတြ အႀကိမ္ ႀကိမ္ ေျပာင္း ေတာ့ သိပ္ မမွတ္မိေတာ့ဘူးေလ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”အခုတေလာ လွ်ပ္စစ္မီးက လည္း အခ်ိန္နဲ႔ အလွည့္က် ေပးေနေတာ့ ေရေမာင္းရတာ အဆင္မေျပခ်င္ဘူး ႐ံုးပိုင္ရဲ႕၊ ေနာက္တစ္လ ေလာက္ဆို ရာသီဥတုက သည့္ ထက္ ပိုပူလာေတာ့မယ္။ ေရစည္လွည္း ေတြလည္း ထပ္တိုးၿပီး ေရအုတ္ကန္ ႀကီးႀကီးေဆာက္ၿပီး ေရေလွာင္ဖို႔ ကြၽန္ေတာ္ စီစဥ္ေနတယ္။”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေရစင္ေပၚမွာ ရွိတဲ့ ေရတုိင္ကီ နဲ႔ ဆက္သြယ္ထားတဲ့ ေရပိုက္ေခါင္း ကေန ေရစည္ လွည္းေတြကို ေရေပး ေနတာ အားမရေတာ့ဘူး ထင္ပါရဲ႕။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဦးေလး ဆိုလိုတာက မီးလာတဲ့ တစ္ခ်ိန္လံုး ေရေမာင္းထားမယ္၊ ေရစင္ေပၚက တိုင္ကီ ျပည့္ရင္ ေရ အုတ္ကန္ေတြထဲမွာ ျဖည့္ထားဦးမယ္…ဟုတ္တယ္ေနာ္”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဒါေပါ့…႐ံုပိုင္ရာ မိုးရြာ တုန္း ေရခံလို႔ ေျပာရမလား၊ မဟုတ္ ေသးဘူးဗ်…မီးလာတုန္းေရ ေမာင္း…ဟား ဟား ဟား”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဦးၫြန္႔ေဖ ကေတာ့ သူ႔အေတြး နဲ႔သူ သေဘာက် ေနပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ရပ္ကြက္ထဲမွာ ေရစက္ေတြက အမ်ားႀကီး ဦးေလးေရ၊ အုတ္ကန္ ႀကီးေဆာက္ၿပီး ထင္သေလာက္ ေရ မေရာင္းရရင္ ဒီအထဲ ပိုက္ဆံေတြ က ဝင္သြားဦးမယ္…အဲ ၿပီးေတာ့ ဦးေလးက ဘယ္ေနရာ လုပ္မွာတံုး”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”႐ံုပိုင္ သိပ္သေဘာက်တယ္ဆို တဲ့ ပန္း႐ံု ေနရာေလးေလ…ဒီေနရာပဲ က်ယ္က်ယ္ဝန္းဝန္း ရွိတာ”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အို…ကြၽန္ေတာ္ အသံထြက္ မတတ္ တုန္လႈပ္သြားပါတယ္။ တကူးတက ျပဳစုစရာ မလိုဘဲ ေမႊးပ်ံ႕ ေနတဲ့ အစိမ္းထဲက အျဖဴ၊ အဝါ၊ ေရႊပန္း၊ ေငြပန္း၊ စံပယ္၊ ဇြန္ပန္း ႐ံု ေနရာေလးကို ေရအုတ္ကန္ေဆာက္ လိုက္ေတာ့မွာ ပါလား။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ႏွေျမာစရာ ဦးရယ္…ပန္း ေလးေတြ အၿမဲပြင့္ၿပီးေမႊးေနတာ.. ဦးေလး ၿခံနားက ျဖတ္သြားတဲ့ သူတိုင္း ေမႊးလိုက္တာ အသည္းကို ေအးသြားတာပဲလို႔ ေျပာရေလာက္ တဲ့ ပန္း႐ံုေလး…”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”အဲဒါပဲ…႐ံုပိုင္တို႔က စီးပြားေရး အျမင္မရွိဘူး။ ဒီ အလွအပေတြ၊ အေမႊးရနံ႔ေတြက ပိုက္ဆံ ရွိရင္ ဝယ္လို႔ရပါတယ္။”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဦးၫြန္႔ေဖ မ်က္ႏွာ အေနအထားက ဆံုးျဖတ္ၿပီးသား။ ဘယ္သူ ေျပာေျပာလုပ္မွာပဲ ဆိုတဲ့ ပံုစံေပါက္ ေနပါတယ္။ သူေလ့လာ အလြတ္ က်က္မွတ္ခဲ့တဲ့ သေဘာ တရားေတြ၊ လူႏွင့္ ပတ္ဝန္းက်င္ ဆိုတာေတြ ခ်မ ျပတာကို ေတာ္ပါေသးရဲ႕ဆိုၿပီး ကြၽန္ေတာ့္မွာ ႀကံဖန္ ေက်းဇူးတင္ ေနမိေတာ့တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဝယ္လို႔ ရတာေတာ့ ဟုတ္တာ ေပါ့…ၿခံထဲက အပင္မွာ ရွိေနတဲ့ ပန္းပြင့္ေလးရဲ႕ အလွနဲ႔ ရနံ႔ကိုေတာ့ ဘယ္မီမလဲ ဦးေလးရာ”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဟား…ဟား…႐ံုပိုင္ေရ …အဲသည္လိုခင္ဗ်ားေျပာတဲ့ အတိုင္း…ကြၽန္ေတာ့္ ကေလးေတြ က ေျပာသဗ်…ဒါလည္းေရာဂါ တစ္မ်ဳိးပဲ ဟား…ဟား…ဟား”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ရယ္ခ်င္လ်က္နဲ႔ ရယ္တာလား၊ မရယ္ခ်င္ဘဲနဲ႔ ကြၽန္ေတာ့္ကိုပဲ ေလွာင္ရယ္ တာလား မသိေအာင္ ကြၽန္ေတာ္ ေဝခြဲရ ခက္သြားပါတယ္။ ကြၽန္ေတာ္ကေတာ့ ပန္း႐ံု ကေလး ဆီ အၾကည့္ေရာက္ ႏွေျမာေနမိတယ္။ ညေနတိုင္း ပန္းကေလးေတြ ခူးၿပီး ဖန္ခြက္ အၾကည္ထဲမွာ ထိုးစိုက္လို႔ ဘုရားတင္ ပူေဇာ္ရတဲ့ ၾကည္ႏူးမႈ ေလး၊ ဇနီးသည္ ရဲ႕ ဆံေကသာထက္ မွာ ကလစ္နဲ႔ ၫွပ္တြယ္ ေပးခြင့္ရတဲ့ ၾကင္နာမႈ ပီတိေလး ေပ်ာက္ပ်က္သြား ေတာ့မွာ ကိုႏွေျမာေနမိ ခဲ့ပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ပန္း႐ံု ကေလးကို ဖ်က္တဲ့ေန႔က ကြၽန္ေတာ္ ေန႔ ဂ်ဴတီ က်ေနတာမို႔ ညေနမိုးခ်ဳပ္မွ အိမ္ျပန္ေရာက္ပါ တယ္။ ျပဳေနက် အတိုင္း ပန္းရနံ႔ေလး ကို ႐ွဴ႐ႈိက္ ၾကည့္ လိုက္ေတာ့ ဘာမွ မရေတာ့ပါဘူး…။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ပန္း႐ံုေလး ဖ်က္လိုက္ၿပီ အစ္ကို အဖူး၊ အငံုေလးေတြမွာ အမ်ားၾကီး …ႏွေျမာလိုက္တာ အစ္ကိုရယ္.. .”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဇနီးကေျပာေတာ့ ရင္ထဲမွာႏြမ္း ေဆြးေဆြး ျဖစ္ၿပီး ဘုရားစင္ထက္ကို လွမ္းၾကည့္မိ လိုက္ေသးတယ္။ တစ္စံုတစ္ခု လစ္ဟာသြားသလို ခံစားမိပါတယ္။ ဇနီးသည္ရဲ႕ ဆံေကသာ နက္ ေမွာင္ေမွာင္မွာ ညေနတိုင္း ခိုနားခြင့္ ရတဲ့ ေငြပန္းေလးက ခုေတာ့ထြက္ ေျပးရွာၿပီေပါ့…။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ေအးေလ…ဘယ္တတ္ႏိုင္ မွာလဲ…သူက အိမ္ရွင္ကိုး…အစ္ကို တို႔ေျပာလည္း လက္ခံတာမွ မဟုတ္တာ။ ၿပီးေတာ့ သူက ဘယ္သူ မွသူ႔ ေလာက္မတတ္၊ အေတြး အေခၚ မရွိ ခပ္ႏုံႏုံလို႔ ထင္ေနေတာ့တာ”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ေျပာေတာ့ ဇနီးသည္ က သက္ျပင္းဖြဖြ ခ်ပါတယ္။ ေရစက္ ေမာင္းတဲ့…ဒုတ္…ဒုတ္… ဒုတ္…ဒုတ္…ဆိုတဲ့ အသံေတြ ၾကားက ခ်တဲ့သက္ျပင္းေလး ဆိုေတာ့ မပီျပင္ ရွာဘူး။ အမူအရာ ၾကည့္ၿပီးမွ ေျပာရတာပါ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ ညဂ်ဴတီဝင္ရမွာမို႔ ေန႔ခင္းပိုင္း အားေနတာနဲ႔ ေရအုတ္ ကန္ေဆာက္တဲ့ ေနရာကို သြားၾကည့္ ပါတယ္။ ဦးၫြန္႔ေဖက ဘယ္အခ်ိန္ တည္းက စီမံထားလဲ မသိပါ ကြၽန္ေတာ္ သြားၾကည့္တဲ့ ေန႔လယ္ ၂ နာရီ ေလာက္မွာ လုပ္ငန္းက ေတာ္ေတာ္ ခရီးေရာက္ေနပါၿပီ။ သူတို႔ တိုက္အိမ္ နံရံနဲ႔ ၿခံစည္း႐ိုး အုတ္တံတိုင္းကို အုတ္႐ိုးစီ ဆက္ၿပီး ေရအုတ္ကန္ ေဆာက္တာ ဆိုေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္မွာ အံ့ၾသလို႔ ေနပါတယ္။ ေျပာရေကာင္း ႏိုး မေျပာရေကာင္းႏိုး ကြၽန္ေတာ္ စဥ္းစားမိေပမယ့္ မေနႏိုင္ မ ထိုင္ႏိုင္ ေျပာရျပန္တာေပါ့။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဦးေလး ေရအုတ္ကန္ကို အဲ သည္လို လုပ္ေကာင္းလား” ကြၽန္ေတာ္ ေျပာေတာ့ ဦးၫြန္႔ေဖက သူ႔ နားထင္ကို ညာလက္နဲ႔ ထိုးျပ ရင္း. ..။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဒါသံုးရတယ္ ႐ံုပိုင္ အုတ္ေစ်း၊ ဘိလပ္ေျမ ေစ်းေခါင္ခိုက္ေနတာ အခုလို လုပ္လိုက္ေတာ့ အုတ္ကန္ရဲ႕ ေလးဖက္ေလးတန္မွာ ႏွစ္ဖက္သက္သာ မသြားေပဘူးလား” လို႔ ေျပာပါ တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ကေတာ့ ေတာ္ေတာ္ အၾကည့္ရ ဆိုးတဲ့ ဒီဇိုင္းႀကီး လို႔ထင္တာပဲ။ ေနာက္ၿပီး ေထာင့္ခ်ဳိးေတြမွာ အုတ္ခ်ပ္ကို လက္ယွက္ထိုးၿပီး ခိုင္ခန္႔ေအာင္ လုပ္ရတာ။ အခုေတာ့ သည္အတိုင္း အုတ္စီထားတာ ဆိုေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္ စိတ္ထဲမွာ မလံုၿခံဳ သလိုႀကီး ခံစားမိသြားတယ္။ ဒါေပမဲ့ ကြၽန္ေတာ္ ေျပာရင္လည္း ကြၽန္ေတာ့္ မွာ ဒါမရွိဘူး ဆိုၿပီး နားထင္ကို လက္ၫႈိးထိုး လက္ခါျပ လုပ္ေနရင္ ခက္ဦးမယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”႐ံုပိုင္ေရ…ကန္ထဲကေရ ေလ၊ အၿငိမ္ဗ်၊ စီးေနတာ မဟုတ္ဘူး …မၾကာဘူး…ဦးေလးအိုင္ဒီ ယာ သိပ္ေကာင္းတာပဲဗ်ာ ဆိုၿပီး ႐ံုပိုင္ ေျပာတာ ၾကားရအံုးမယ္ အ ေဟး.. .ေဟး…”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ ဂိုေဒါင္ေလးဆီကိုပဲ ကုပ္ေခ်ာင္းေခ်ာင္းနဲ႔ ျပန္လာခဲ့ ပါတယ္။ ပန္းရန္ ဆရာေတြ ကလည္း ဦးၫြန္႔ေဖကို ဘာမွ ေစာဒက မတက္ဘူး။ ကာလ တစ္ခု တုန္း က ေမာ္မၾကည့္ရဲ ခဲ့တဲ့ အလုပ္သမားေတြ ဆိုေတာ့ ဦးၫြန္႔ေဖ ခုိင္းသမွ် မျငင္းမပယ္ ဟုတ္ကဲ့ဆရာ ဆိုၿပီး ေခါင္းညိတ္ေနတာပဲ ထင္ပါရဲ႕။ ကြၽန္ေတာ္ ကေတာ့ သက္ျပင္းေမာ ကိုပဲ အခါခါ ခ်ေနမိပါတယ္။ အုတ္ကန္ ဒီဇိုင္းအ ေၾကာင္း ဇနီးသည္ကို ေျပာျပရင္ ေတာ့ ႏွစ္ေယာက္သားရဲ႕ သက္ျပင္း ေတြက ဂိုေဒါင္ေလး ထဲမွာ ခလုတ္ တိုက္ကုန္ ၾကမယ္ ထင္ပါရဲ႕ေလ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အုတ္ကန္ႀကီး ေဆာက္ၿပီး ၂ ရက္အၾကာ မွာပဲ ဦးၫြန္႔ေဖက အုတ္ကန္ထဲကို ေရျဖည့္ပါေတာ့တယ္။ အဂၤေတ အသားက် မက် ေသခ်ာၿပီး မွ ေရထည့္ရမယ္လို႔ ကြၽန္ေတာ္ ထင္တာပဲေလ။ ဒါေပမဲ့ မီးလာေနတဲ့ တစ္ခ်ိန္လံုး အုတ္ကန္ထဲကို ေရတေဝါေဝါ ျဖည့္ေနပါေတာ့တယ္။ ကြၽန္ေတာ္ ေရအုတ္ကန္ အသစ္ႀကီးနား မေယာင္မလည္ သြားေတာ့ ဦးၫြန္႔ေဖက အုတ္ကန္ေဘးမွာ အၿပံဳးေတြ တစ္ေပြ႔တစ္ပိုက္ နဲ႔ ေအာင္ျမင္သူရဲ႕ အေရးအေၾကာင္းေတြ မ်က္ႏွာမွာ ထင္ဟပ္ေနပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ေတြ႔လား ႐ံုပိုင္ ကြၽန္ေတာ့္ အိုင္ဒီယာ…။ ကြၽန္ေတာ္ တြက္တာေတာ့ အခ်င္း(၂)ေပ၊ အျမင့္ (၃)ေပ ေရစည္တစ္လံုးရဲ႕ထုထည္က အင္း…ပိုင္အာစကြဲအိတ္ခ်္ နဲ႔ တြက္ရင္ ႏိုင္းပြိဳင့္ဖိုက္ ကုဗေပရွိမယ္ ဗ်ာ။ အဲဒါဂါလန္ (၅ဝ)ဆိုေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္အုတ္ကန္ ထုထည္ တစ္ေထာင္ ကုဗေပမွာ အဟား… ဂါလန္ ၅ဝဝဝ ေလာက္ေတာ့ အသာ ေလးပဲဗ်ာ။ အုတ္ကန္ အျပည့္ေရ ျဖည့္ထားရင္ ေရစည္ ၁ဝဝ ေတာ့ ေအးေဆးပဲ။ ရာသီဥတုက ေရွ႕ ေလွ်ာက္ ပူေတာ့မွာ ေရဖိုးနည္းနည္း ေလာက္ ေစ်းခ်လိုက္ရင္ ကြၽန္ေတာ့္ ေရစက္မွာ တိုးေနေတာ့မွာပဲ။”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဟုတ္ပ ဦးေလးရာ ခုမွပဲ ဦးေလးလည္း စက္သူေဌး ျဖစ္ေတာ့မွာ အန္တီတို႔ ကုန္စံုဆိုင္ေလးေတာင္ ဖြင့္ဖို႔ မလိုေတာ့ဘူး”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္က တြက္ေရး ဆိုတာ ေဖ်ာက္ၿပီး စက္သူေဌး လို႔ေျပာတာကို ဦးၫြန္႔ေဖ ေတာ္ေတာ္ သေဘာေခြ႔ သြားပံု ရပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဟုတ္တယ္ ႐ံုပိုင္ေရ ခင္ဗ်ား အန္တီတို႔ ဆိုင္ကလည္း အခုတေလာ ေရာင္းေရးဝယ္တာ သိပ္မ ေကာင္းေတာ့ ကြၽန္ေတာ္က ေရဖိုးနဲ႔ ရွာျပခ်င္တာ။ သူတို႔လည္း ကိုယ့္ အိမ္ေရွ႕တင္ အိုးမကြာ အိမ္မကြာ ေရာင္းေနတာမို႔ ဆိုင္မပိတ္ ျဖစ္တာ ေလ။”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အုတ္ကန္ထဲကို ေရတ ေဝါေဝါက်သံ၊ ေရစက္ ေမာ္တာရဲ႕ ေအာ္ျမည္သံေတြ ထဲမွာ ဦးၫြန္႔ေဖ ရဲ႕စကားသံ ကေတာ့ တကယ့္ကို တက္ၾကြ လန္းဆန္း ေနပါေတာ့ တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဝုန္း…ဝေရာ…ဝေရာ. ..ေဝါ…ေဝါ…</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ႏွစ္ႏွစ္ၿခိဳက္ၿခိဳက္ အိပ္ေပ်ာ္ေန ရာက က်ယ္ေလာင္တဲ့ အသံႀကီး ေၾကာင့္ ကြၽန္ေတာ္ ႐ုတ္တရက္ထ ထိုင္မိ ေလာက္ေအာင္ကို လန္႔ႏိုးသြား ပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဘာျဖစ္တာလဲ ဟင္၊ ဘာျဖစ္ တာလဲ”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ့္ ဇနီးကလည္း ထိတ္လန္႔ ေမာသည္းစြာနဲ႔ ထထိုင္ပါေတာ့တယ္။ ညဦးက မီးလာတဲ့ အခ်ိန္ေလး ၾကည့္ရတာ ဆိုၿပီး ကြၽန္ေတာ္တို႔ လင္မယား က်န္ေက်ာင္း ဇာတ္လမ္းတြဲ ျဖစ္တဲ့ ျပည္သူ႔တရားရွင္ အေခြေတြ ငွားၾကည့္ပါတယ္။ ဇာတ္လမ္း ကရွည္ေတာ့ ၿပီးေတာင္ မၿပီးေသးဘူး မီးပ်က္သြားတာမို႔ အိပ္ရာ ဝင္ခဲ့ၾကတာပါ။ အိပ္ရာ ဝင္ေနာက္က်လို႔ အိပ္ေပ်ာ္စ ရွိေသးခ်ိန္မွာ ေၾကာက္ မက္ဖြယ္ အသံႀကီး ၾကားလိုက္ရတာ ပါပဲ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ေအး ဘာျဖစ္တာလဲ မသိဘူး။ အစ္ကို အျပင္ထြက္ ၾကည့္ဦးမယ္”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ ေခါင္းအံုးေအာက္ က ဓာတ္မီးယူၿပီး ဂိုေဒါင္ေလးထဲက ေန အျပင္ထြက္ လိုက္ပါတယ္။ အျပင္ထြက္လိုက္မွ တေဝါေဝါနဲ႔ ေရစီးသံေတြ ပီပီသသ ၾကားလိုက္ရ တာမို႔ ေရအုတ္ကန္ အသစ္ႀကီး ဆီ ကပဲေနမွာပါဆိုတဲ့ အေတြးနဲ႔ အုတ္ကန္ဆီ ေျပးသြားလိုက္ပါတယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အို…ကြၽန္ေတာ္ ထိတ္လန္႔စြာ ေအာ္မိလိုက္ရေအာင္ကို ျမင္ကြင္းက ေၾကာက္မက္ဖြယ္ရာပါပဲ။ ဂါလန္ ၅ဝဝဝဆံ့ အုတ္ကန္ႀကီးက အခုေတာ့ အုတ္က်ဳိးေတြနဲ႔ ဖ႐ိုဖရဲ ျဖစ္ေနပါၿပီ။ ၿခံစည္း႐ိုး အုတ္ထရံႀကီး ပြင့္ထြက္သြားတာပါ။ အုတ္ထရံ ကိုေက်ာကပ္ၿပီး ေဆာက္ထားတဲ့ ကုန္စံုဆိုင္ေလးပါ တံုးလံုးပက္ လက္ဖ႐ိုဖရဲ ၿပိဳက် ပ်က္ စီး ေနတာကို ဓာတ္မီးေရာင္ ေအာက္မွာ စိတ္မခ်မ္း ေျမ႕စရာ ျမင္ေနရပါေတာ့တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”အမယ္ေလး…ကုန္ပါၿပီ ေတာ္…ကုန္ပါၿပီ ညေနကမွ ျဖည့္ထားတဲ့ ဆန္အိတ္ေတြေရာ၊ ဆားအိတ္ေတြ၊ ဆီေတြ…အဟီး …ဟီး…ဟီး…”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဦးၫြန္႔ေဖကေတာ္ အန္တီရဲ႕ ငိုႀကီးခ်က္မ အသံက တိတ္ဆိတ္သြား တဲ့ညကို ေဖာက္ခြဲလိုက္သလိုပါပဲ။ ကြၽန္ေတာ္ ဦးၫြန္႔ေဖကို ၾကည့္မိလိုက္ေတာ့ မ်က္ႏွာေသ ႀကီးကို ျဖစ္လို႔။ မယံုႏိုင္တဲ့ အံ့ၾသမႈေတြနဲ႔ ယွက္ႏြယ္ ေနတဲ့ မ်က္ႏွာႀကီးက ေတာ္ေတာ့္ကို ၾကည့္ရ ဆိုးေနပါတယ္။ ဒီအခ်ိန္မွာ ကြၽန္ေတာ္ တစ္စံုတစ္ခုကို သတိရမိ သြား တယ္။ အန္တီႀကီးရဲ႕ ကုန္ ေျခာက္ ဆိုင္ေလးထဲမွာ သူတို႔သားငယ္ေလး (၁ဝ) တန္း ေက်ာင္းသား ထြန္းထက္ေဖ စာၾကည့္ရင္း အိပ္တတ္တာကိုပါ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဟို…ဟို… ဦးေလး… ေမာင္ထြန္းထက္ေဖမ်ား ဆိုင္ထဲမွာ အိပ္…”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ့္စကားေတာင္မဆံုး လိုက္ေသးဘူး။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ဟာ…သားေလး”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ကိုယ္က်ဳိးေတာ့ နည္းပါၿပီ” ဆိုတဲ့အသံေတြ ေၾကကြဲစြာ ထြက္ေပၚ လာပါေတာ့တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေရေတြ ရႊဲစိုနစ္ေနတဲ့ ဆန္အိတ္၊ ဆားအိတ္ေတြနဲ႔ အုတ္က်ဳိး အုတ္ပဲ့ ေတြကို ကြၽန္ေတာ္နဲ႔ ရပ္ကြက္ထဲက လူငယ္ေတြ ဝုန္းဒိုင္းႀကဲ ဖယ္ရွားေနခ်ိန္မွာ ဦးၫြန္႔ေဖ ကေတာ့ ညဥ့္ငွက္ တစ္ေကာင္ရဲ႕ေအာ္ျမည္သံနဲ႔ အၿပိဳင္ ”သားရယ္…သားရယ္…” နဲ႔ ေဆာက္တည္ရာ မရျဖစ္ေနပါေတာ့ တယ္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”ကဲ…ကြၽန္တာ္ မေျပာဘူးလား ဦးေလး” လို႔ ဦးၫြန္႔ေဖကို စကားမစခဲ့ေပမယ့္ ကြၽန္ေတာ္တို႔ သူတို႔ ဂိုေဒါင္ေလးကေန မီးရထား အိမ္ရာကို ေျပာင္းတဲ့ေန႔ ႏႈတ္ဆက္ စကား သြားေျပာေတာ့</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">”႐ံုပိုင္ရာ…ေရဟာ သက္မဲ့ မဟုတ္ဘူး…သက္ရွိဗ်…သက္ ရွိ။ ခြန္အား ရွိတယ္၊ စြမ္းအား ရွိတယ္၊ တံု႔ျပန္တတ္တယ္ ဆိုမွေတာ့ သက္ရွိ ပဲေပါ့ဗ်ာ…။ ကြၽန္ေတာ့္ႏွလံုး သား နဲ႔ရင္းၿပီး သိတဲ့ အသိပါ…။”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဦးၫြန္႔ေဖရဲ႕စကားသံမွာ ႐ႈိက္ သံေတြ စြက္လို႔။ တကယ့္ကို ေၾကေၾက ကြဲကြဲပါပဲ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဒါေပမယ့္ ၿပီးဆံုးသြားခဲ့ပါၿပီ ေလ။ ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ရဲသွ်မ္း</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(Yatimagazine, February 2012) </span></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-82842107431451890962012-01-31T13:36:00.000-08:002012-01-31T13:36:00.166-08:00'' အေမြ ''<blockquote class="tr_bq"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbBDo-VsCsjIPFQLyqof3PI_M1eNtJXVexqqW6M0lhNtdMN2Na02AUMbjJ6_CEiy-LWg81_fvlAuhHVENx40DQ60EO0NdNDjPYRjHbBXSptdaJM1eLH1d-AO1m2mVad3SM-RBv6PcgMTSr/s1600/reader.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbBDo-VsCsjIPFQLyqof3PI_M1eNtJXVexqqW6M0lhNtdMN2Na02AUMbjJ6_CEiy-LWg81_fvlAuhHVENx40DQ60EO0NdNDjPYRjHbBXSptdaJM1eLH1d-AO1m2mVad3SM-RBv6PcgMTSr/s1600/reader.jpg" /></a></div>Two men look out through the same bars.One sees the mud, and one the stars.</blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''တစ္ေနရာတည္းကေန လူႏွစ္ေယာက္အျပင္ကိုလွမ္းၾကည့္ေတာ့တစ္ေယာက္ကရႊံ႕ႏြံေတြကိုပဲျမင္ၿပီး တစ္ေယာက္ကၾကယ္တာရာေတြကိုျမင္တယ္''</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">(တစ္)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''အလကားအခ်ိန္အကုန္ခံၿပီး စာေပစကားဝိုင္းသြားၿပီးနားေထာင္ေနတယ္၊ဗီဒီယိုဟာသကား ၾကည့္ရတာကမွ ရယ္ရအံုးမယ္''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''အကို႕ ဗီဒီယိုကားကရင္ဘတ္မမွန္ဘူး...စာေပစကားဝိုင္းမွာ ညီသိပ္ႀကိဳက္တဲ့ ေႏြတစ္ည ဝတၴဳစာအုပ္ ကို ေဆြးေႏြး ခံစားၾကတယ္...စာအုပ္ထဲက ကိုကိုနဲ႕ ခင္ေဝတို႔ရဲ႕ လူတန္းစားကြာဟမႈ၊ ပညာတတ္ Óဥ္နဲ႕ အရင္းမဲ့ ... အမ်ားႀကီးပဲ ေတြးစရာေတြ''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">လူငယ္ေလးႏွစ္ေယာက္၏စကားက အၾကားအာ႐ုံမွ ႏွလုံးသားဆီေရာက္ရွိလာၿပီး ခံစားမႈႏွစ္ခုက တစ္ၿပိဳင္နက္တည္း ျဖစ္လို႔လာသည္။ အလုိမက်မႈႏွင့္ ၾကည္ႏူးမႈတို႔ပဲျဖစ္ပါသည္။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">x x x x x</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ့္မွာ ေမာင္ႏွမ ၇ ေယာက္ရွိသည္။ ကြၽန္ေတာ္တုိ႔ဖခင္ႀကီးက သားသမီးအားလုံးကို စာအုပ္ ေတြႏွင့္ပတ္ သက္ၿပီး လြတ္လပ္စြာဝယ္ယူခြင့္ေပးခဲ့ပါသည္။ မွတ္မိပါေသးသည္ ကြၽန္ေတာ္တို႔ငယ္ငယ္က ေရႊေညာင္ၿမိဳ႕ေလးရဲ႕ ဘူတာ႐ုံမွာ ၿပံဳးစာေပ ဆိုသည့္ စာအုပ္အေရာင္းဆိုင္ေလးတစ္ဆိုင္ရွိခဲ့ဖူးပါသည္။ သည္စာအုပ္ ဆိုင္မွာ အေဖက ကြၽန္ေတာ္တို႔ေမာင္ႏွမေတြအတြက္ ဘီလ္ ဖြင့္ေပးထားေပးခဲ့တာေၾကာင့္ ကာတြန္းစာအုပ္တစ္အုပ္ ျပား ၆ဝ ေခတ္မွာ ကြၽန္ေတာ္တို႔ဘူတာေရာက္တိုင္း စာအုပ္မ်ားကို ေဖါေဖါသီသီ ဝယ္ခဲ့ၾကပါသည္။ ေမာ္ဒန္ကာတြန္း၊ ရႊင္ၿပဳံး၊ ေတဇ၊ ေရႊေသြး၊ တုိင္းရင္းသားပုံျပင္မ်ား၊ အီစြတ္ပုံျပင္မ်ားပဲ ျဖစ္ပါသည္။ အေဖ့လခ ၁၈၅ က်ပ္မွာ တစ္လတစ္လ ၁ဝ က်ပ္ေလာက္ေတာ့ကုန္လိမ့္မည္ထင္သည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေနာက္ေတာ့ အေဖက စာေပဗိမာန္စာအုပ္ေတြကို စာတိုက္ကတဆင့္ မွာေပးပါသည္။ ေတာင္ႀကီးေရာက္သည့္ အခါ ဗန္းေမာ္တင္ေအာင္၊ ေသာ္တာေဆြ၊ ေရႊဥေဒါင္း၊ ဒဂုန္ေရႊမွ်ား၊ တကၠသိုလ္ဘုန္းႏိုင္၊ ခင္ႏွင္းယု စသည့္ စာအုပ္မ်ား ဝယ္လာ ေပးတတ္ပါသည္။ ငယ္စဥ္ကတည္းက ကြၽန္ေတာ္သတိထားမိခဲ့သည္မွာ အမအႀကီးဆုံး မမသန္းႏွင့္ အကိုႀကီး ကိုရဲဝင္း တို႔က အေဖဝယ္လာသည့္ စာအုပ္မ်ားကိုမဖတ္ျခင္းျဖစ္ပါသည္။ မမသန္းက ေရဒီယို ဇာတ္လမ္းပမာ၊ အသံလြင့္ဇာတ္လမ္း တို႔ကို စြဲစြဲလန္းလန္းနားေထာင္တတ္ၿပီး အကို ကိုရဲဝင္းကေတာ့ ေဘာလုံးပြဲၾကည့္ ဘိလိယက္ထိုး တစ္ပါတ္တစ္ခါ ေတာင္ႀကီးသို႔သြားၿပီး ႐ုပ္ရွင္ၾကည့္တတ္ပါသည္။အမလတ္္ မေဝ၊ အကိုလတ္ ကိုရဲတင္ႏွင့္ ကြၽန္ေတာ္က အထက္ေအာက္ ေမာင္ႏွမေတြျဖစ္တာေၾကာင့္ တရင္းတႏွီးရွိၿပီး နင္ ငါႏွင့္စကားေျပာတတ္ပါသည္။ စာအုပ္မ်ားႏွင့္ပတ္သက္လို႔လည္း အႀကိဳက္ခ်င္း တူၿပီး စာအုပ္လုပြဲေလး မၾကာခဏျဖစ္၊ ရန္ျဖစ္တတ္ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေနာက္သိပ္မၾကာခင္မွာပဲ ကြၽန္ေတာ့္ေအာက္ညီမ မဂ်ဴးလဲ ကြၽန္ေတာ္တို႔ စာအုပ္လုပြဲမွာ ပါဝင္လာပါသည္။ အငယ္ဆုံးညီမ မဆူးကေတာ့ ေဆာ့ကစားတာ မုန္႔ဆိုင္မွာမဲႏွိက္တာ ေလာက္ကိုသာ မတ္ေမာတတ္တာကို ကြၽန္ေတာ္သတိထားမိခဲ့သည္။ ကြၽန္ေတာ္တို႔ ေမာင္ႏွမေတြ ဘယ္လိုသည့္အတြက္ေၾကာင့္လည္း စာအုပ္ေတြႏွင့္ သားသမီးေတြကို ရင္းႏွီးေစၿပီး စာအုပ္ ကေပးေသာ အသိႏွင့္ ဘဝ အေန၊ စိတ္အေန ျမင့္မားဖို႔ကို ေမွ်ာ္လင့္ခဲ့ပုံရပါသည္။ သို႔ေသာ္ အေဖ့သားသမီး ကြၽန္ေတာ္တို႔ ေမာင္ႏွမမ်ားမွာ တကၠသိုလ္အသီးသီးမွ ဘြဲ႕ေတြ႕ရခဲ့တာသာတူညီၿပီး၊ က်န္ေသာအေနအထားမွာေတာ့ အသြင္ကြဲ၊ ဝါသနာ ကြဲ၊ ယုံၾကည္ရာကြဲလႊဲမႈေတြႏွင့္ ေလွ်ာက္ေသာလမ္းတို႔လည္းမတူညီခဲ့ပါေလ။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">(ႏွစ္)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အခုခ်ိန္မွာေတာ့ အမႀကီး မမသန္းပင္ တကၠသိုလ္ပါေမာကၡအျဖစ္မွ အၿငိမ္းစားယူခဲ့ၿပီ။ ေက်ာင္းပညာရပ္ တစ္ခု တည္းကိုသာ ဘဝအတြက္ အျမဳေတဟု သတ္မွတ္ထားခဲ့ေသာ အမႀကီးက ဟိုး ငယ္စဥ္တုန္းကလို ေရဒီယို ေရွ႕မွာ ဇာတ္လမ္းပမာ၊ အသံလြင့္ဇာတ္လမ္းေတြကို နားမေထာင္ျဖစ္ေတာ့။ သူ႔ထက္ပိုေသာကိုရီးယာဇာတ္လမ္း စီးရီးေတြမွာ ေမ်ာပါေနၿပီ။ ျမဝတီ၊ MRTV, MRTV4တို႔ႏွင့္ပင္ အားမရ မီးလာတိုင္းအေခြငွားၾကည့္ေနေတာ့ သည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">စာတမ္းေတြအမ်ားႀကီးျပဳစုခဲ့ေသာ ဘာသာရပ္ကိုပင္ တစ္ခ်က္လွည့္မၾကည့္ေတာ့။ ဘယ္အခ်ိန္က ေစာင့္စားေနမွန္း မသိရေလာက္ေအာင္ တစ္ဝတစ္ၿပဲ ၾကည့္ေနေတာ့သည္။ အမႀကီးကို ပတ္ဝန္းက်င္ထိန္းသိမ္းမႈ ျမစ္ဆုံ၊ ဧရာဝတီ၊ အိုစမာဘင္၊ ေဝါထရိတ္စင္တာ၊ လႊတ္ေတာ္အစည္းအေဝး ဘာမွသြားမေမးေလႏွင့္...။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အကိုႀကီး ကိုရဲဝင္းကေတာ့ ေဘာလုံးသမားအေျပာင္းအေရႊ႕ကိုပင္လည္း အလြတ္ရသည္။ အသင္း မန္ေနဂ်ာ၊ ဒိုင္လူႀကီးအမည္ကိုပင္ အတိအက် မွန္ေအာင္ေျပာႏိုင္သည္။ ကလပ္အသင္းက ေဘာလုံးသမားကို မိခင္ႏိုင္ငံႏွင့္ပါ တြဲသိေနသည့္အျပင္ ဘယ္ပြဲတုန္းကဘယ္လိုဂိုးသြင္းခဲ့တာ ဆိုတာကိုပါ အကြက္က်က်ေျပာႏိုင္ တာမို႔ အားကစား ဂ်ာနယ္ေတြထဲကအမွားအယြင္းကိုပင္ ေထာက္ျပႏိုင္ေလာက္ေအာင္ေဘာလုံးပြဲေတြအေပၚ ႐ူးသြပ္လြန္းပါသည္။ လြန္ခဲ့ေသာ ၄-၅ ႏွစ္တုန္းခန္႔က ၾကည့္ေနၾကေဘာလုံးပြဲ႐ုံသို႔ ညေန ၆ နာရီ ခြဲပြဲကစားသည့္ ပရီးမီးယားလိဂ္ပြဲအမီ ဆိုက္ကားစီးသြားလိုက္ပါသည္။ ဆုိက္ကားက ေဘာလုံးပြဲ႐ုံရွိရာ လမ္းထဲသို႔ ခ်ိဳးအေကြ႕မွာ တစ္ဖက္ကလာသည့္ ဆိုင္ကယ္ႏွင့္တိုက္မိၿပီး ဆိုက္ကားေပၚက လြင့္စင္က်ကာ တံေတာင္ၿပဲ၊ ဒူးကြဲျဖစ္လိုက္ ေသးသည္။ ဒဏ္ရာအတိမ္အနက္မသိေသးပဲ ေသြးပူပူျဖင့္ ဆိုင္ကယ္သမားကို '' ရတယ္ညီေလး...ဘာမွ မျဖစ္ဘူး ေအးေဆးပါ'' ေျပာၿပီးေဘာလုံးပြဲမမီမွာ(အမွန္ကေၾကးမထည့္လိုက္ရမွာ)စိုးရိမ္စိတ္ႏွင့္အလူးအလဲျဖင့္ ေဘာလုံးပြဲ႐ုံအေျပးသြားခဲ့သည္။ ပထမပိုင္းပင္မၿပီးေသး တစ္ကုိယ္လုံးနာက်င္ၿပီး အိမ္အေရာက္ျပန္ခဲ့ေတာ့ မလႈပ္ႏိုင္ေတာ့ၿပီ၊ ပုဂၢလိကေဆး႐ုံမွာ တစ္ပါတ္ေလာက္တက္လိုက္ရၿပီး ေငြ ၅ သိန္းခန္႔ ကုန္သြားခဲ့ဖူးသည္။ သို႔ေသာ္လည္းပဲ အကိုႀကီးကား ေဘာလုံးပြဲေတြ အေပၚမွာရင္ခုန္ဆဲ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ျပည္သူ႔ေခတ္၊ ေမာ္ဒန္၊ ဝီးကလီးအလဲဗင္း၊ ျမန္မာတိုင္း၊ ဗြိဳက္စ္ ...စသည့္ ဂ်ာနယ္ေတြကို မၾကားဖူး၊ မသိ။ ဖတ္စ္အလဲ ဗင္း၊ အိုလံပစ္၊ စေပါ့လိုက္၊ ဟိုက္လိုက္၊ အင္အား၊ ဝင္းနား၊ တက္လမ္း တို႔ကိုေတာ့ အထပ္လိုက္ ဝယ္ဖတ္တတ္ သည္။ '' ဧရာဝတီရဲ႕က်မ္းမာေရးဆိုတာ ဘာကိုေျပာတာလဲ'' ဟု ေမးတတ္ေသာ ကြၽန္ေတာ့္ အကိုက ႏိုင္ဝင္းေဆြမသိ၊ ေဒၚခင္မ်ိဳးခ်စ္ မသိ၊ ဒဂုန္တာရာသက္ရွိထင္ရွားရွိေသးတာလည္းမသိ သည့္ထက္ ဆိုးတာက ကိုယ့္ႏိုင္ငံ၏ သမၼတ၊ ဒုတိယသမၼတတို႔၏ အမည္ကိုပင္ အလြဲလြဲအေခ်ာ္ေခ်ာ္ေျပာေနျခင္းပင္။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">x x x x x </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ငယ္စဥ္တုန္းက စာအုပ္လုဖတ္ခဲ့ေသာ ကြၽန္ေတာ္ႏွင့္တစ္ေယာက္ျခား အစ္မမေဝက ဆရာျမသန္းတင့္ရဲ႕ ဓားေတာင္' ဝတၴဳစာအုပ္ကို အေဖဝယ္လာေပးေတာ့ အခန္းတံခါးပိတ္ဖတ္ေနခဲ့သည္မွာ အေတာ္ၾကာသည္ကို ကြၽန္ေတာ္ျပန္အမွတ္ ရေနျပန္သည္။ မေဝဖတ္ၿပီး ကြၽန္ေတာ္တို႕အလွည့္ေရာက္ေတာ့ ဥာဥ့္ပင္အေတာ္နက္ေနၿပီ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''နင္ကလဲဟာ...စာအုပ္တစ္အုပ္ဖတ္တာဒီေလာက္ပဲၾကာရလား''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''အဟင္း...ငါဖတ္ၿပီးမဝလို႕ ေနာက္တစ္ေခါက္ျပန္ဖတ္ေနတာ''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အစ္မ မေဝကမ်က္ရည္ကေလးတစမ္းစမ္းႏွင့္ေျပာေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္ေအာက္ညီမေလးမဂ်ဴးက စာအုပ္ကို စိတ္ဝင္စား ေနၿပီး သူအရင္ဖတ္ဖို႕ပူဆာေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္အထက္ ကိုရဲတင္က''ေဆာရီးပဲ...ႀကီးစဥ္ငယ္လိုက္ ဖတ္'' ဆိုၿပီး စာအုပ္ကို ယူသြားေတာ့သည္။ သူကလည္းပဲ''ဓားေတာင္''ဖတ္တာအလြန္ၾကာသည္။ ႏွစ္ေခါက္ေတာ့ အနည္းဆံုးဖတ္လိုက္တာပဲ ျဖစ္ပါလိမ့္မည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေနာက္ေတာ့ ကြၽန္ေတာ္တို႕ေမာင္ႏွမေလးေယာက္ 'ဓားေတာင္'ထဲကဇာတ္ေကာင္ေတြျဖစ္သည့္ ကိုနႏၵ၊ ရဲျမင့္၊ သံေခ်ာင္း တို႕အေၾကာင္းေတြလုေျပာ၊ ငါးမန္းႏွင့္သံေခ်ာင္းတို႕၏ တိုက္ပြဲကို ျပန္သံုးသပ္ႏွင့္အရြယ္အလိုက္ ခံစားရေသာ စကားဝိုင္းေလးျဖစ္ခဲ့ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သည္တုန္းက အစ္မႀကီး မမသန္းႏွင့္ အစ္ကို ကိုရဲဝင္းတို႕ ကြၽန္ေတာ္တို႕ စကားဝိုင္းထဲမပါခဲ့ၾကပါ။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">(သံုး)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အလကား အခ်ိန္ကုန္ခံၿပီး...ဆိုသည့္စကားေျပာခဲ့ေသာ လူငယ္ေလးသည္ ကြၽန္ေတာ့္တူကေလးပဲ ျဖစ္ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ညီသိပ္ႀကိဳက္တဲ့ ေႏြတစ္ညဝတၴဳစာအုပ္ကို ေဆြးေႏြးခံစားၾကတာဆိုသည့္ စကားကိုေျပာခဲ့ေသာ လူငယ္ေလးသည္ လည္း ကြၽန္ေတာ့္တူကေလးပဲ ျဖစ္ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သည္အေတြး၊ သည္အျမင္ေတြကို ပိုင္စိုးထားသူ လူငယ္ႏွစ္ေယာက္ကေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္ေသြးသားရင္းခ်ာ ညီအစ္္ကို ဝမ္းကြဲေလးမ်ား ျဖစ္ၾကသည္ေလ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">တစ္ေယာက္က ရႊံ႕ကိုသာျမင္သည္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">တစ္ေယာက္က ၾကယ္တာရာမ်ားကိုျမင္ခဲ့ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဘယ္သူက ဘယ္သူ႕သားလဲ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ့ပေဟဠိက ႐ိုးစင္းလြန္းေနမွာေလလား။ ။</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: small;">(ေခတ္သစ္လူငယ္စာဖတ္ဝိုင္းမွ လူငယ္မ်ားသို႕ အမွတ္တရ)</span></div><div style="color: #0c343d; text-align: right;"><span style="font-size: small;">ရဲသွ်မ္း</span></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-61804336500066629402012-01-23T01:26:00.000-08:002012-01-23T01:26:00.358-08:00'' လမ္းလႊဲကေလးမ်ား ''<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAa5zOWsL9fD3TcxHqwiQaP3soUfkYHVeGog5xaMosDMKujfg-5_drwSoXQuf3w0wMs2wdQE6WsSQ3wcPMjQCso9jfNAVcfi_JoeQR7Bj2Bn0Uhpq_ehoDUzZBKl8t6QPtnIZFRERp0mQf/s1600/rail.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="230" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAa5zOWsL9fD3TcxHqwiQaP3soUfkYHVeGog5xaMosDMKujfg-5_drwSoXQuf3w0wMs2wdQE6WsSQ3wcPMjQCso9jfNAVcfi_JoeQR7Bj2Bn0Uhpq_ehoDUzZBKl8t6QPtnIZFRERp0mQf/s320/rail.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">(တစ္)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">တူ႐ူဦးတည္လာေသာလမ္းေၾကာင္းမွ ေသြဖည္သြားေစေသာကိစၥကို စြမ္းႏိုင္သည္က လမ္းလႊဲေလးမ်ား ပဲျဖစ္ပါသည္။ ကြၽန္ေတာ္က မီးရထားဝန္ထမ္းတစ္ေယာက္ျဖစ္သည္မို႔ ရထားသံလမ္းရဲ႕လမ္းလႊဲမ်ားအေၾကာင္းကို ေစ့ေစ့ငုငု သိထား႐ံုမွ် မက ဒုတိယ႐ုံပိုင္၊ ႐ုံပိုင္၊ ရထားထိန္း၊ တြဲမွတ္စာေရး၊ လမ္းခြဲကိုင္ တို႔ကို ရထားဥပေဒ၊ ရထားလုပ္ငန္းတာဝန္မ်ား သင္ၾကားပို႔ခ်ရသည့္ ရာထူးရယူထားသူတစ္ဦးလည္းျဖစ္သည့္အတြက္ လမ္းလႊဲေလး အေၾကာင္းက စာသင္ၾကားသည့္ အခါတိုင္း မပါမျဖစ္ပါလာရေတာ့သည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အဝင္လမ္းလႊဲ၊ အထြက္လမ္းလႊဲ၊ လမ္းေခ်ာ္လမ္းလႊဲဆိုၿပီး လမ္းလႊဲေလးမ်ားကို အဓိပၸာယ္ဖြင့္ဆိုၾကပါသည္။ ဦးတည္ရာလမ္းေၾကာင္းမွ အျခားလမ္းတစ္လမ္းသို႔ လမ္းလႊဲကိုေရႊ႕ေပး႐ုံျဖင့္ တိုက္႐ိုက္ေျပာင္းေရႊ႕ေစႏိုင္ေသာ လမ္းလႊဲေလးက အဝင္လမ္းလႊဲေလးျဖစ္ၿပီး၊ လမ္းလႊဲကိုေျပာင္းေပး႐ုံျဖင့္ မူလလမ္းေၾကာင္းကေန ေသြဖည္မသြား ေစႏိုင္ေသာလမ္းလႊဲက အထြက္လမ္းလႊဲပဲျဖစ္ပါသည္။ အဝင္လမ္းလႊဲေလးရဲ႕မေသခ်ာမႈက ထိတ္လန္႔ဖြယ္ ျဖစ္ေစႏိုင္ပါသည္။ လမ္းလႊဲလွ်ာဖ်ားေလးက ပင္မသံလမ္းကို စပါးလုံးတစ္ေထာက္အဟမရွိ ကပ္ေနမွသာ ရထားဘီးမ်ားက လမ္းလႊဲအတိုင္း အလိုက္သင့္ စီးေမ်ာသြားေပမည္။ စပါးလုံးတစ္ေထာက္စာမကအဟေလး ရွိသြားလွ်င္ေတာ့ ပါးေနေသာ ဘီးႏႈတ္ခမ္းႏွင့္ ေတြ႕ခိုက္မွာ လမ္းလႊဲေလး၏ လွ်ာဖ်ားေလးေတြကို ဆြဲခြါလိုက္ သလိုျဖစ္ၿပီး ရထားဘီးမ်ား ေခ်ာ္က်ေတာ့မည္။ ဘီးတစ္ဘီးစေခ်ာ္က်ၿပီဆိုလွ်င္ေတာ့ ေနာက္ပါဘီးမ်ားကလည္း ဆင့္ကာဆင့္ကာလိုက္ပါသြားမည္မွာ အေသအခ်ာပဲျဖစ္သည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">တစ္ခါတစ္ရံမွာ ေရွ႕ဘီးမ်ားရဲ႕ဘီးႏႈတ္ခမ္းက မပါးမရွပ္ တန္းဝင္၊ တန္းမီ စံသတ္မွတ္ခ်က္ႏွင့္အညီဆိုလွ်င္ေတာ့ လမ္းလႊဲေလး လႊဲေပးထားေသာ လမ္းထဲ ဝင္ေရာက္လာၿပီး ေနာက္ဘီးမ်ား သို႔မဟုတ္ ေနာက္တြဲရဲ႕ဘီးမ်ားက စံသတ္မွတ္ခ်က္ေဘာင္ထဲက ယိမ္းယိုင္ တိမ္းလြတ္သြားၿပီဆိုလွ်င္ျဖင့္ ေရွ႕တြဲမ်ားက လမ္းတစ္လမ္း၊ ေနာက္တြဲမ်ားက အျခားလမ္းတစ္လမ္းေရာက္ရွိၿပီး ႏွစ္လမ္းခြဲထြက္ဆိုသည့္ေဝါဟာရေလးကို ေဝဖန္ေရး၊ သုံးသပ္ေရး၊ တာဝန္ယူေရး ဆိုသည့္ အစုအဖြဲ႕ေလးဆီက ပုံေသကားက် ေဖာ္ျမဴလာျဖင့္ ႏႈတ္တိုက္တဖြဖြရြတ္ဆိုၾကေတာ့မည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ပြိဳင့္လွ်ာေလးေတြက အၿမဲတန္းေကာင္းေနမွာလား၊ မပဲ့မရြဲ႕ အၿမဲရွိေနမလား၊ ပင္မသံလမ္းႏွင့္ လမ္းလႊဲ ပိြဳင့္လွ်ာၾကား ခဲတို႔အမိႈက္တို႔ဝင္သြားၿပီး လမ္းလႊဲေလးမကပ္လွ်င္ လမ္းေခ်ာ္တာေတြ၊ ႏွစ္လမ္းခြဲထြက္ေတြ ျဖစ္ကုန္ေတာ့ မွာလား...။''လား''ေတြနဲ႕ဖြဲ႕တည္တဲ့ေမးခြန္းေတြအတြက္ တုန္႔ျပန္အေျဖက မာထန္ထန္မျဖစ္ေတာ့သည္မို႔ လမ္းလႊဲလွ်ာ ေလးျပန္မေျပးသည့္နည္းကို ထက္ျမက္အဖိုးတန္ အေတြးအျမင္သစ္ျဖင့္ ကာကြယ္စီစဥ္ လိုက္ၾကေတာ့သည္။ လမ္းလႊဲလွ်ာေလးရဲ႕ေအာက္ေျခ သံလမ္းဖေနာင့္ကို သံခ်ိတ္ႏွင့္ခ်ိတ္၊ ဝတ္အူရစ္ အတိုင္း သတၴဳအဝိုင္းအျပားႏွင့္ တင္းၾကပ္ေအာင္ရစ္၊ ျပန္ျပဳတ္မထြက္ေအာင္ သတၴဳျပားႏွစ္ခုမွာပါသည့္ အေပါက္ႏွစ္ခုကို တြဲၿပီးေသာ့ခတ္။ သည္ေတာ့ လမ္းလႊဲေလးျပန္မေျပးေတာ့။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">စက္ေခါင္းတြဲ၏ဘီးအဆမတန္ပါးရွပ္ေနလွ်င္ေတာ့ လည္း မတတ္ႏိုင္ လမ္းေခ်ာ္မွာပဲျဖစ္သည္။ သည္လမ္းလႊဲေလးကိုပဲ ဦးတည္ရာ ''လွန္''လိုက္လ်င္ေတာ့ အထြက္လမ္းလႊဲေလးပဲျဖစ္ေတာ့သည္။ လမ္းလႊဲလွ်ာမကပ္လည္း ျပႆနာမရွိ။ လမ္းေၾကာင္းမွန္ကေန လမ္းမႀကီးဆီကို ေရာက္သြားမွာျဖစ္ပါသည္။ လမ္းလႊဲညႇပ္ျဖင့္ ညႇပ္ထားလွ်င္ေတာင္မွ လမ္းလႊဲလွ်ာပဲ့႐ုံမွအပ တြဲဘီးမ်ားလမ္းေခ်ာ္က်လိမ့္မည္မဟုတ္။ သည္ေတာ့ လမ္းလဲႊေလးေတြမွာ အဝင္လမ္းလႊဲက အလြန္အေရးႀကီးပါသည္။ အတိမ္းအေစာင္း၊ အမွားအယြင္း မခံ။ ခရီးသည္၏ အႏၲရာယ္ကင္းရွင္းေရး၊ အခ်ိန္ဖင့္ေလးမႈကင္းရွင္းေနေရးတို႔သည္ အဝင္လမ္းလႊဲေလးမ်ား၏ စံႏႈန္းျပည့္ရပ္တည္မႈေပၚတြင္ မူတည္ေနသည္ဟု ထင္သည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေနရာတစ္ေနရာတည္း၊ ႐ုပ္ဝတၴဳပစၥည္းတစ္ခုတည္း ျဖစ္ပါလွ်က္ ဆန္႕က်င္ဘက္လားရာေၾကာင့္ တန္ဘိုးကြဲလြဲမႈက အဆမ်ားစြာ ကြာဟသြားေလၿပီလား။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">x x x x x</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">လမ္းေခ်ာ္လမ္းလႊဲေလးအေၾကာင္းလည္းေျပာျပခ်င္ပါေသးသည္။ ဘူတာယာဒ္ဝင္းမ်ားမွာ အေၾကာင္းအမ်ိဳးမ်ိဳးေၾကာင့္ ရပ္နားထားေသာတြဲမ်ားရွိပါသည္။ ကုန္တင္ရန္ရပ္တန္႔ထားေသာတြဲ၊ ကုန္ခ်ရန္ရပ္တန္႔ ထားေသာတြဲ၊ တြဲပ်က္ျဖစ္ေန၍ ျပဳျပင္ရန္ရပ္နားထားေသာတြဲ၊ စစ္ေဆးေရးအတြက္လာေရာက္ေသာတြဲ စသည့္ တြဲမ်ားပဲျဖစ္သည္။ ယင္းတြဲမ်ား ထားသိုရန္အတြက္ ဘူတာယာဒ္ဝင္းမ်ားတြင္ တြဲခိုလမ္းေလးမ်ားခင္းက်င္းေပးထားပါသည္။ တြဲခိုလမ္းကို လမ္းမႀကီးႏွင့္ ဆက္စပ္ရန္အတြက္ လမ္းလႊဲေလးရွိသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အဲသည္လမ္းလႊဲေလးက တြဲမ်ားကို စက္ေခါင္းႏွင့္ခ်ိတ္ဆက္ၿပီး ရထားတြဲဆိုင္းတြင္ ျဖည့္ခ်ိတ္ သို႔မဟုတ္ ရထားတဲြဆိုင္းမွျဖဳတ္ယူရသည့္ တြဲေရႊ႕လုပ္ငန္း လုပ္႐ုံမွလြဲ၍ အၿမဲဖြင့္ထားရသည္။ လမ္းလႊဲေလးကိုဖြင့္ထားလိုက္ေတာ့ တြဲခိုလမ္းထဲမွာရပ္ထားသည့္တြဲမ်ား တစ္စုံတစ္ခုရဲ႕ ပေရာဂေၾကာင့္ (ေလျပင္းတိုက္၍ျဖစ္ေစ၊ တစ္ဦးတစ္ေယာက္တြန္း လိုက္၍ျဖစ္ေစ) လိမ့္ထြက္ လာသည့္အခါ လမ္းမႀကီးသို႔မေရာက္ရွိေစဘဲ တြဲမ်ားလမ္းေခ်ာ္က်ေအာင္ စီမံထားေသာ လမ္းလႊဲေလးပဲ ျဖစ္ပါသည္။ တြဲတစ္တြဲ ယာဒ္ဝင္းထဲမွာ လမ္းေခ်ာ္က်တာႏွင့္ အဲသည္တြဲ လမ္းမႀကီးေပၚေရာက္ၿပီး စုန္/ဆန္ သြားေနေသာ ရထားႏွင့္တိုက္ခိုက္မိသည့္ ကိစၥမွာ ဘယ္သင္းကအေရးႀကီးသလဲဆိုသည့္အေတြးျဖင့္ ဖန္တီးယူခဲ့ေသာ လမ္းလႊဲေလးပဲျဖစ္ပါသည္။ သူကေတာ့ တြဲကိုလမ္းေခ်ာ္က်ေစေသာ တာဝန္ကိုစီးစီးပိုင္ပိုင္ယူထား ရသည္မို႔ သူ႔အမည္ လမ္းေခ်ာ္လမ္းလႊဲေလးကို တစ္ခ်ိဳ႕က ေဂ်ာက္ပိြဳင့္(ေခ်ာက္ပြိဳင့္)ဟုပင္ ခ်ိဳးခ်ိဳးႏွိမ္ႏွိမ္ ေခၚတတ္ၾကသည္ေလ။ ေထာင္ေခ်ာက္ လို႔လည္းသတ္မွတ္၍ မရေကာင္းဟုထင္သည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ျပင္းထန္ႀကီးမားေသာ၊ မေတြးဝံ့ေအာင္ပင္တုန္လႈပ္ဖြယ္ျဖစ္ႏိုင္ေသာ အထိအခိုက္ကိုေရွာင္လႊဲေပးႏိုင္သည့္ လမ္းလႊဲေလးကို လမ္းေခ်ာ္လမ္းလႊဲဆိုသည့္ အမည္ေလးကပဲ လိုက္ဖက္သည္ဟုထင္သည္။ ေဂ်ာက္ပြိဳင့္ဆိုသည့္အေခၚအေဝၚေလး မရွိေစခ်င္ပါ။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"> ( ႏွစ္ )</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">လမ္းလႊဲေလးမ်ားႏွင့္အၿမဲထိေတြ႕လုပ္ကိုင္ေနရေသာ ဝန္ထမ္းေလးမ်ားကိုေတာ့ လမ္းခြဲကိုင္ဟု ျမန္မာမႈ ျပဳထားပါသည္။ အဂၤလိပ္ ကိုလိုနီေခတ္မွာေတာ့ ''ဂ်မဒါ''ဟုေခၚခဲ့သည္။ Jamedar ဆိုသည့္ ဟိႏၵဴစကားက ဆင္းသက္လာေသာ ေဝါဟာရျဖစ္ပါသည္။ ျမန္မာအဘိဓာန္မွာေတာ့ ဂ်မဒါကို လုံၿခဳံေရးဆိုင္ရာအမႈထမ္းတစ္စု ကို အုပ္ခ်ဳပ္ရသူ၊ အိႏၵိယတပ္တြင္အရာရွိငယ္အဆင့္တစ္မ်ိဳးဟု ေဖၚျပထားသည္။ ေသခ်ာတာကေတာ့ ဂ်မဒါသည္အရးပါေသာ ဝန္ထမ္းပဲျဖစ္သည္။ ဂ်မဒါပဲေခၚေခၚ၊ လမ္းခြဲကိုင္ပဲေခၚေခၚ လမ္းလႊဲမ်ားကိုကြၽမ္းက်င္ ပိုင္ႏိုင္စြာ ကိုင္တြယ္ရေသာဝန္ထမ္း၏ အေရးပါမႈက ထိပ္ဆုံးေနရာမွာရွိေနသည္ဟု ကြၽန္ေတာ္ကေတာ့ သတ္မွတ္ ထားၿမဲျဖစ္ပါသည္။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">( သုံး )</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဦးတည္ရာလမ္းေၾကာင္းမွ အျခားလမ္းတစ္လမ္းသို႔ ေျပာင္းေရႊ႕ေပးႏိုင္ေသာအဝင္လမ္းလႊဲကေလး ...။ လမ္းလႊဲလွ်ာကပ္ သည္ျဖစ္ေစ၊ မကပ္သည္ျဖစ္ေစ လမ္းမေပၚသို႔အတိမ္းေစာင္းမရွိ၊ ေရာက္ေစေသာ အထြက္လမ္းလႊဲကေလး ...။ လြတ္ထြက္၊ လိမ့္ထြက္လာေသာတြဲမ်ား လမ္းမႀကီးေပၚေရာက္ရွိၿပီး မေတာ္တဆမႈမျဖစ္ေစေရးတားဆီး ေပးသည့္ လမ္းေခ်ာ္လမ္းလႊဲကေလး ...။ လမ္းလႊဲေလးမ်ား၏ အဓိပၸါယ္၊ စြမ္းေဆာင္ရည္ကို အျပည့္အစုံမဟုတ္ေသာ္ျငား ႐ိုးတိုးရိပ္တိတ္မွ် သိရွိၿပီဆိုလွ်င္ေတာ့</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သက္ရွိလူသို႔ပုံပမာထားေရြးခ်ယ္ေစခ်င္ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အဝင္လမ္းလႊဲေလးကိုပဲ ေရြးမွာလား ...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အထြက္လမ္းလႊဲေလးကိုပဲ ေရြးမွာလား ...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">လမ္းေခ်ာ္လမ္းလႊဲေလးကိုပဲ ေရြးမွာလား ... ကြၽန္ေတာ္သိခ်င္လြန္းလွပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ကဲ့သို႔ပဲ လမ္းခြဲကိုင္(ဂ်မဒါ)ေလးမ်ားကလည္း သိခ်င္လိမ့္မည္ထင္ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #0c343d;">ရဲသွ်မ္း</span> </span></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-64897117279605031182012-01-15T10:06:00.000-08:002012-01-15T10:09:04.857-08:00'' ဆူးမ်ား ''<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5g7tHvPQc1EaCaNCWkjT6Dl-3BAXyI3nxWdGyHrmJUqSMK2PnKbXjO1QDpKwCp-HwnT8vCdgtGI9vR0AHtQ5pCUlezlKzwp1jn9Ho8bmaspG4Y-X2TQxFu7DwIcOQKuDBI_s6hc9x8yLV/s1600/1965499.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5g7tHvPQc1EaCaNCWkjT6Dl-3BAXyI3nxWdGyHrmJUqSMK2PnKbXjO1QDpKwCp-HwnT8vCdgtGI9vR0AHtQ5pCUlezlKzwp1jn9Ho8bmaspG4Y-X2TQxFu7DwIcOQKuDBI_s6hc9x8yLV/s320/1965499.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">( တစ္ )</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">လြန္ခဲ့ေသာ ႏွစ္ ၃ဝ ဝန္းက်င္ကျဖစ္ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဟိုတုန္းက အေခၚ မႏၲေလးဝိဇၨာသိပၸံတကၠသိုလ္ </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">MASU (Mandalay Arts and Science University)</span><span style="font-size: small;"> မွာ ဘူမိေဗဒဘာသာရပ္ အထူးျပဳယူခဲ့ေသာ ကြၽန္ေတာ္တ႔ိုနယ္ေက်ာင္းသားအမ်ားစုက ေရႊျပည္ေအးအေဆာင္ တြင္ေနရာရပါသည္။ </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">MASU</span><span style="font-size: small;">မွာ ေရႊျပည္ေအး၊ ေအာင္မဂၤလာတို႕က အေဆာင္ႀကီးမ်ားျဖစ္ၿပီး (၂)ေယာက္ခန္းမ်ားႏွင့္ ဖြဲ႕စည္းထားပါသည္။ နဒီ၊ ရတနာပံု၊ စပါးဝါ၊ ေဇယ်ာအေဆာင္တို႕က အခန္းဖြဲ႕မရွိ </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hall type</span><span style="font-family: "-Win---Researcher","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: small;"> ျဖစ္သည္။ ပထမႏွစ္၊ ဒုတိယႏွစ္ ေက်ာင္းသားအမ်ားစုေနရေသာ အေဆာင္မ်ားျဖစ္ပါသည္။ ေအာင္မဂၤလာ၊ ေရႊျပည္ေအးတို႕ကေတာ့ တတိယႏွစ္ႏွင့္ ေနာက္ဆံုးႏွစ္ဖိုင္နယ္ေက်ာင္းသားမ်ားအတြက္ ျဖစ္သြား ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္က ေရႊျပည္ေအးေဆာင္ေအာက္ထပ္ ေရးခ်ိဳးခန္းေတြဖက္က အခန္းကိုေရြးခ်ယ္လိုက္ပါသည္။ ကြၽန္ေတာ္တို႕က ေဒသေကာလိပ္ကေန ဒုတိယႏွစ္ေအာင္ၿပီးတတိယႏွစ္မွ </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">MASU </span><span style="font-size: small;">ကိုေျပာင္းလာရသည္ဆိုေတာ့ ကြၽန္ေတာ္တို႔လည္း စတုတၴႏွစ္ေရာက္ေရာ တကၠသိုလ္ႀကီးမွာက တတိယႏွစ္၊ စတုတၴႏွစ္(၂)တန္းႏွင့္ မာစတာ ေက်ာင္းသား၊ ေက်ာင္းသူတစ္ခ်ိဳ႕သာ က်န္ရွိပါေတာ့သည္။ ပ်ားပန္းခတ္မွ် စည္ကားလွေသာ ေက်ာင္းေတာ္ႀကီး ကား ေက်ာင္းသားဦးေရထက္ဝက္ေလ်ာ့က်သြားျခင္းပဲျဖစ္ပါသည္။ သည္ေတာ့ ေရႊျပည္ေအး၊ ေအာင္မဂၤလာ အေဆာင္ႀကီးမ်ားမွာ ကြၽန္ေတာ္တို႕ေနာက္ဆုံးႏွစ္ေက်ာင္းသားမ်ားသာရွိၿပီး ကြၽန္ေတာ္တို႔အေခၚ တဲေဆာင္မ်ား ျဖစ္သည့္ နဒီ၊ စပါးဝါႏွင့္ ရတနာပုံ၊ ေဇယ်ာ ေဆာင္တို႔မွာ တတိယႏွစ္ေက်ာင္းသားမ်ားထားရွိလိုက္ပါသည္။ ပထမႏွစ္၊ ဒုတိယႏွစ္ေက်ာင္းသားမ်ားကေတာ့ ေဒသေကာလိပ္အသီးသီးမွာ တက္ရတာပဲျဖစ္သည္။ ေက်ာင္းသားေတြနည္းသြားေတာ့ ေရႊျပည္ေအးႏွင့္ ေအာင္မဂၤလာမွာ အခန္းေတြေပါမ်ားၿပီး ကြၽန္ေတာ္တို႔တေတြ တစ္ေယာက္တစ္ခန္း ေနခြင့္ရသြားခဲ့ပါသည္။ ေရခ်ိဳးခန္း၊ ေရအိမ္သာေတြဖက္မွာ ညညက် ''ေက်ာေပါက္'' ႀကီးဆိုသည့္ သရဲရွိသည္ဟု လက္ဆင့္ကမ္းေျပာခဲ့ေသာ ေနာင္ေတာ္ေက်ာင္းသားမ်ား၏စကားကို ျပက္ရယ္ျပဳ ခ့ဲသည့္ ဘယ္သူမွ မေနခ်င္မႏွစ္ၿမိဳ႕ေသာအခန္းကိုမွ ကြၽန္ေတာ္ေရြးခ်ယ္ခဲ့ပါသည္။ ကြၽန္ေတာ့္လိုပဲ ကိုဇင္ေမာ္၊ ကိုဝင္းတင့္၊ ကိုစုိးျမင့္ စသည့္စာေပအႏုပညာခုံမင္သူတို႔ကလည္း ေအးေအးေဆးေဆးေနရသည့္ ေခ်ာင္က်က် ကြၽန္ေတာ့္အခန္းႏွင့္ကပ္လ်က္အခန္းေတြကိုပဲ ေရြးခ်ယ္ခဲ့ၾကပါသည္။ ေဒးေက်ာင္းသားေတြျဖစ္ၾကေသာ ကိုကိုေထြး၊ ေအာင္ႀကီး၊ ေအာင္ႏိုင္ျမင့္၊ ကိုၫိဳ၊ ေက်ာ္စုိးဝင္း၊ ေမာင္ေမာင္ စသည့္ စာသမားမ်ားကလည္း ကြၽန္ေတာ္တို႔အခန္းမွာ လာစုၾကသည္။ သည္ေတာ့ ကြၽန္ေတာ္တို႔၏ ေရႊျပည္ေအး ေဆာင္ ေရခ်ိဳးခန္းဘက္အခန္း တစ္ဝိုက္ကေတာ့ ကဗ်ာေရ းဖြဲ႕သူ၊ ဝတၴဳတို/ရွည္ ေရးဖို႔ႀကိဳးစားေနသူ၊ ပန္းခ်ီကား ေတြ အေျမာက္အမ်ားဆြဲ ေလ့က်င့္ေနသူတို႔၏ ရိပ္ၿမဳံေလးေတြ ျဖစ္မွန္းမသိျဖစ္လာပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္တို႔ေက်ာင္းသားေဆာင္ေတြတင္မဟုတ္ဘဲ ေက်ာင္းသူေဆာင္မ်ားျဖစ္ေသာ ျမတမာ၊ သစၥာ၊ ေရႊမန္းေဆာင္တို႔မွာလည္း ေက်ာင္းသူမ်ားအနည္းအက်ဥ္းသာရွိပါေတာ့သည္။ မႏၲေလးႏွင့္အလြန္းနီးေသာ ေက်ာက္ဆည္၊ စဥ့္ကိုင္တို႔မွ ေက်ာင္းသူမ်ားပင္ အေဆာင္ေနခြင့္ရသည္အထိ ေက်ာင္းသား/သူ အင္အား နည္းသြားခဲ့ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဆရာတင္မိုး၊ ဆရာေမာင္စြမ္းရည္၊ ဆရာၾကည္ေအာင္၊ ဆရာကိုေလး(အင္းဝဂုဏ္ရည္)တို႔ ကဗ်ာခ်ိဳခ်ိဳေလးမ်ား ဖြဲ႕ခဲ့ေသာ ေရနီေျမာင္းလည္းမစည္ကားေတာ့။ ရာဇာတ္ စာၾကည့္တိုက္မွာလည္း စာဖတ္သူေတြသိပ္မရွိ၊ အင္းဝေဟာမွာလည္း စာတမ္းဖတ္ပြဲ၊ စာေပေဟာေျပာပြဲေတြ ဆိတ္သုဥ္းခဲ့ေလသည္။ သို႔ေပမယ့္လည္း ဘူမိေက်ာင္းသားတို႔၏ ေက်ာက္႐ိုင္း၊ ႐ူပေဗဒေက်ာင္းသားေက်ာင္းသူမ်ား၏ ဟင္းလင္းျပင္ နံရံကပ္စာေစာင္ မ်ားကေတာ့ ေက်ာင္းမဂၢဇင္းတစ္အုပ္အလား အေရာင္းအေသြးစုံ၊ က႑စုံျဖင့္ထင္ရွားခဲ့ပါသည္။ နံရံကပ္ စာေစာင္ကို လႏွင့္ခ်ီျပသႏိုင္ခဲ့ျခင္းကိုက အႏုပညာအရည္အေသြး၊ စာအဆင့္အတန္းမနိမ့္က်ခဲ့တာေၾကာင့္ဟု အားျပည့္အင္ျပည္ျ့ဖင့္ ရဲတင္းစြာေျပာရမွာပဲျဖစ္သည္။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">x x x x x</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေရႊျပည္ေအးေဆာင္ အခန္း(၃၄)မွာ ကြၽန္ေတာ္ ရွိေနသည္။ ကြၽန္ေတာ့္အခန္းမွာ စာအုပ္ေတြအမ်ားႀကီး ရွိပါသည္။ ကြၽန္ေတာ္ ေနာက္ဆုံးႏွစ္ေက်ာင္းသားျဖစ္ေတာ့ အေဖက တစ္လ ၄ဝဝ က်ပ္ပို႔ေပးပါသည္။ အေဆာင္လခ ၁၂ဝ က်ပ္၊ ေက်ာင္းလခ ၃ဝ က်ပ္၊ ေမဂ်ာေၾကး အသင္းအဖြဲ႕ေၾကးက ၁ဝ က်ပ္ေလာက္ဆိုေတာ့ ကြၽန္ေတာ္ သက္ဆိုင္ရာအလိုက္ေငြးသြင္းၿပီးခ်ိန္မွာ ၂၄ဝ က်ပ္ အပိုထြက္ေနပါသည္။ လစဥ္ထုတ္ မဂၢဇင္းထဲက မိုးေဝႏွင့္ ႐ႈမဝ ဝယ္လိုက္တာက ၁၃ က်ပ္ပဲက်သည္။ ဘာပဲျဖစ္ျဖစ္ လစဥ္ ၄ဝ က်ပ္ဖိုးခန္႔ေတာ့ စာအုပ္ဝယ္ျဖစ္ ပါသည္။ ကိုစိန္မိုး၊ ဥတၱရလြင္ျပင္၊ ကိုသန္းေဌး၊ ေဒါင္းအိုးေဝ၊ ကိုထြန္းထြန္းတို႔၏ စာအုပ္ဆိုင္မ်ားမွာ အေဟာင္း၊ အေကာင္းေလးေတြအမ်ားႀကီးမို႔ ကြၽန္ေတာ့္မွာ စာအုပ္အမ်ားႀကီးစုေဆာင္းလိုက္ႏိုင္ပါသည္။ ကြၽန္ေတာ္က စာအုပ္ေတြကို ဝယ္စုရတာဝါသနာပါၿပီး စာအုပ္မ်ားကို ငွားရမ္းဖို႔မွာလည္း မတြန္႔တိုတတ္ပါ။ သည္ေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္အခန္းေလးထဲမွာ ဆရာဒဂုန္တာရာရွိသည္။ လူထုဦးလွ၊ လူထုေဒၚအမာသမီးခင္ပြန္းရွိသည္။ ေဒါက္တာသန္းထြန္းရွိသည္။ ေဒၚခင္ေဆြဦးရွိသည္။ မိုးမိုး(အင္းလ်ား)ရွိသည္။ မစႏၵာရွိသည္။ သိန္းသန္းထြန္း ရွိသည္၊ ခ်စ္ဦးညိဳရွိသည္။ ႏိုင္ဝင္းေဆြရွိသည္။....ရွိသည္။ စားပြဲေပၚမွာ၊ စာအုပ္စင္ေလးမွာ၊ ကုတင္ေဘးမွာ စာအုပ္ေတြအထပ္လိုက္ရွိေနခဲ့သည္။ ေနာက္ဆုံးႏွစ္စာေမးပြဲေျဖဆိုၿပီးမွ မိဘရပ္ထံျပန္သယ္ရမည့္ စာအုပ္ေတြ ပဲျဖစ္ပါသည္။ ကြၽန္ေတာ္က ကြၽန္ေတာ့္အခန္းကို စာၾကည့္တိုက္အငယ္စားေလးတစ္ခုအျဖစ္ ရည္ရြယ္ခဲ့ပါသည္။ ဤသည္ကပင္ ကြၽန္ေတာ္၏ မိုက္မဲမႈျဖစ္သည္ဟုထင္ပါသည္။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">x x x x x</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">တစ္ရက္မွာေတာ့ ကြၽန္ေတာ့္အခန္းထဲသို႔ တစ္ျခားေမဂ်ာမွ ေက်ာင္းသားတစ္ေယာက္ဝင္လာၿပီး စာအုပ္ ငွားပါသည္။ ကြၽန္ေတာ္ ၾကည္ျဖဴစြာပဲ ႀကိဳက္တဲ့စာအုပ္ငွားသြားဖို႔ ခြင့္ျပဳေပးခဲ့ရာ ထိုေက်ာင္းသားက ႐ႈမဝ မဂၢဇင္းငွားသြားပါသည္။ တစ္ေဆာင္တည္းေနေသာ္လည္း ေမဂ်ာမတူသည့္အျပင္ အေပၚထပ္အခန္းမွ ျဖစ္တာေၾကာင့္ ရင္းရင္းႏွီးႏွီးရွိလည္း မရွိလွပါ။ သို႔ေသာ္စာအုပ္ငွားသည့္ကိစၥအေပၚမွာေတာ့ ကြၽန္ေတာ္အႏွေမ်ာ မရွိခဲ့ပါ။ စာဖတ္လိုသူအတြက္ ဖတ္လိုေသာစာအုပ္တစ္အုပ္ငွားရမ္းေပးႏိုင္ေသာ ပီတိကို ကြၽန္ေတာ္ခုံမင္ခဲ့ ပါသည္။ သို႔ေသာ္ ¤င္းပီတိကား ခါးသက္ေသာ၊ ေအာ့ႏွလုံးနာစရာျဖစ္ေသာ အစိုင္အခဲျဖစ္သြားခဲ့ပါသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">႐ႈမဝ မဂၢဇင္း စာအုပ္ငွားသြားၿပီးေနာက္ရက္မွာပဲျဖစ္သည္။ ကြၽန္ေတာ့္အေဆာင္ေရအိမ္ဝင္ေတာ့ အညစ္အေၾကး သုတ္သင္ၿပီးထည့္သည့္စကၠဴျခင္းထဲမွာ ႐ႈမဝမဂၢဇင္း၏ စာမ်က္ႏွာ ၂-၃ ရြက္ကို ေတြ႕လိုက္ရျခင္းပဲျဖစ္သည္။ ေရအိမ္အခန္း ၂ဝ ေလာက္မွာ မွ ကြၽန္ေတာ္ဝင္ေသာအခန္းတြင္ တိုက္ဆိုင္စြာလာေတြ႕တာပါပဲ။ တကၠသိုလ္ ေက်ာင္းသားျဖစ္ေသာ္လည္း ေရအိမ္ဝင္တာကအစ သန္႔ရွင္းစင္ၾကယ္ေအာင္ ေရမသုံးဘဲ စကၠဴသုံးေသာ ေက်ာင္းသားေတြအမ်ားႀကီး ထဲမွာမွ ¤င္းကေတာ့ အနိမ့္က်တကာ့အနိမ့္က်ဆုံးသူျဖစ္ေနၿပီေကာ။ ကြၽန္ေတာ့္ ေဒါသဒီဂရီကေတာ့ အထြတ္အထိပ္ေရာက္ေနပါၿပီ။ ႐ႈမဝမဂၢဇင္း ငွားသြားေသာေက်ာင္းသားအခန္းဆီ ဂမူး႐ႈးထိုး ထြက္သြားလိုက္သည္။ ေရႊျပည္ေအးေဆာင္ အေပၚထပ္ ေအာင္မဂၤလာေဆာင္ဘက္အျခမ္းကအခန္းကို ေရာက္ေတာ့ အခန္းတံခါးပိတ္ထားပါသည္။ အိပ္ေနဟန္တူသည္။ အျပင္ကေသာ့ခတ္မထားတာမို႔ အတြင္းမွာ လူရွိေနေၾကာင္း ထင္ရွားပါသည္။ ကြၽန္ေတာ္အခန္းတံခါးကို ၃-၄ ခ်က္ ေဆာင့္ကန္ပစ္လိုက္သည္။ ကြၽန္ေတာ့္ ကန္ခ်က္က ထိုစဥ္က ကမၻာေက်ာ္ နာမည္ႀကီးေဘာလုံးသမား မာရာဒိုနာ ထက္ေတာင္ျပင္းသြားသလားမသိပါ။ အခန္းထဲက သေကာင့္သား တံခါးကို ဝုန္းကနဲဖြင့္ၿပီး ကြၽန္ေတာ့္အား စားမတတ္ဝါးမတတ္ စူးစူးရဲရဲ ၾကည့္ေန ပါသည္။ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''ဘာျဖစ္တာလဲကြ...ဘယ္ေလာက္မ်ားမ်ားေသေရးရွင္ေရးျဖစ္ေနလို႔ အခန္းတံခါးကို လာၿပီး ေျခေထာက္နဲ႔ ကန္ရတာလဲ...မင္းလူမႈေရးနားမလည္ဘူးလား''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေဟာဗ်ာ၊ ငျပဴးကျပဲ။ ကြၽန္ေတာ္ သူ႕ရဲ႕ေဒါသအေငြ႕ေတြထြက္ေနသည့္ မ်က္လုံးကို သူ႔ထက္ပိုေသာ အလွ်ံညီးညီး ေဒါသမီးေတာက္မီးလွ်ံတို႔ျဖင့္ ျပန္ၾကည့္လိုက္သည္။ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''ဘယ္မလဲ...မင္းငါ့ဆီက ငွားသြားတဲ့မဂၢဇင္း''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သူ ကြၽန္ေတာ့္အေျပာေၾကာင့္ ေၾကာင္အမ္းအမ္းျဖစ္သြားသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">'' မင္းစာအုပ္ျပန္မေပးဘဲ ေနမွာမို႔လား...မင္းကအေရးတႀကီးျပန္လာေတာင္းရေအာင္''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''ငါ့ပစၥည္းငါျပန္ေတာင္းတာကြာ...မင္းအပိုေတြေျပာမေနနဲ႕''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ့္ေဒါသက ေခါင္းဖ်ားထိေနၿပီဆိုေတာ့အသံကလဲ တုန္ခါလိႈင္းထၿပီး လိုသည္ထက္ပိုက်ယ္ ေနသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သူက ကုတင္ေျခရင္းရွိ ေသတၱာေပၚကေန ႐ႈမဝမဂၢဇင္းစာအုပ္ကို ပစ္ေပးေတာ့ ကြၽန္ေတာ္က ဖမ္းယူၿပီး ဒေရာေသာပါးပဲ စာမ်က္ႏွာေတြကို လွန္ေလွာလိုက္သည္။ ေတြ႕ၿပီ စုတ္ၿဖဲထားေသာေနရာ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">'' ေဟာ့ဒီမွာ မင္းစာရြက္ေတြ စုတ္ၿဖဲထားတယ္... အဲ့ဒီစာရြက္ေတြငါဘယ္မွာေတြ႕ခဲ့တယ္မွတ္လဲ... အိမ္သာထဲမွာကြ...အိမ္သာထဲမွာ ...ေတာက္ ေအာက္တန္းက်တဲ့ေကာင္''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''ဘာကြ ...မင္းစာအုပ္တစ္အုပ္နဲ႕ ေပါက္ကြဲေနရေအာင္ မင့္စာအုပ္က ဘယ္ေလာက္တန္လို႔လဲ''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''စာအုပ္တန္ေၾကးကို ပိုက္ဆံနဲ႕လာျဖတ္မေနနဲ႕၊ သူမ်ားဆီကစာအုပ္ကို အလြယ္တကူငွားၿပီး အိမ္သာသုံး စကၠဴလုပ္သြားတဲ့ မင္းရဲ႕ေအာက္တန္းက်တဲ့လုပ္ရပ္၊ တကၠသိုလ္ေက်ာင္းသားျဖစ္ၿပီး လမ္းေဘးကေလကေခ်လို ျပဳမူတဲ့မင္းလုပ္ရပ္ေတြကို ရြံလြန္းလို႔လာေျပာတာ...မင္းလိုေကာင္မ်ိဳးနဲ႔ ငါတကၠသိုလ္မွာအတူတက္ခဲ့ဖူးတယ္ ဆိုတာ ေနာင္တစ္ခ်ိန္ေျပာရမွာေတာင္ပါးစပ္သနတယ္၊ ရွက္တယ္။ ဒါပဲ မင္းငါ့စာအုပ္ျပန္ေလ်ာ္ေပး။ ေနာက္ ဘယ္ေတာ့မွ ငါနဲ႔လာမဆက္ဆံနဲ႔။''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ မီးကုန္ယမ္းကုန္ေပါက္ကြဲၿပီး ျပန္ထြက္လာလိုက္သည္။ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">'' ေတာက္ ...စာအုပ္မ်ား သူ႔အေမလင္က်ေနတာပဲ ျဖစ္ေနလိုက္တာ''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ၾကားလိုက္ရေပမယ့္ ျပန္ၿပီးခဲ်မေနေတာ့ပါ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''ဟုတ္တယ္ကြာ စာအုပ္ကိုအေဖလိုခ်စ္တာ'' စိတ္ထဲကေျပာသည့္စကား။ သည္ေမာင္ၾကားလဲ ခံစားတတ္မယ္မထင္ပါဘူး။</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">x x x x x</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">လြန္ခဲ့ေသာႏွစ္ ၃ဝ ခန္႔က စာအုပ္တစ္အုပ္ႏွင့္ပတ္သက္ၿပီး မေမ့ႏိုင္ေသာျဖစ္ရပ္ပဲျဖစ္သည္။ မဂၢဇင္း စာမ်က္ႏွာမ်ားကို အိပ္သာသုံးစကၠဴအျဖစ္ အသုံးျပဳခဲ့သည့္ စိတ္ဓါတ္ေရးရာ ဖိနပ္ေအာက္ေျခသို႔ ေရာက္ခဲ့ေသာ သူ႕ကို ကြၽန္ေတာ္စဥ္းစားပုံေဖၚၾကည့္ေတာ့ ပါးပါးေလးေတာင္ေဖၚလို႔မရ။ ဘယ္ေမဂ်ာ၊ နာမည္ဘယ္သူ၊ ဘယ္ၿမိဳ႕က၊ ပုံပန္းဘယ္လို...ေရးေရးမွ် ေပၚမလာေတာ့။ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေသခ်ာပါသည္။ အဲ့သည္ အခ်ိန္ကတည္းက စာအုပ္ေတြအေပၚယုတ္ညံ့ေသာစိတ္ ထားခဲ့ေသာ သူသည္ ကြၽန္ေတာ့္ ေဒါသစက္ကြင္းထဲမွာ အရည္ေပ်ာ္က်ၿပီး ကြၽန္ေတာ့္အာ႐ုံထဲမွ လြတ္ထြက္ သြားခဲ့တာပဲျဖစ္ပါမည္။ </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">(ႏွစ္)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္တို႔ ကုမၸဏီသို႔ </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">CEO</span><span style="font-size: small;"> အသစ္ေရာက္လာၿပီး တစ္ပတ္ေလာက္မွာ ကြၽန္ေတာ္ကိုေခၚေတြ႕သည္။ ကြၽန္ေတာ္ </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">CEO</span><span style="font-size: small;"> ႐ုံးခန္းထဲေရာက္၊ ဆက္တီခုံေလးမွာထုိုင္ေတာ့ ပုဂၢိဳလ္က ဆုံလည္ကုလားထိုင္မွထကာ ကြၽန္ေတာ္ႏွင့္ မ်က္ႏွာခ်င္းဆိုင္ခုံတြင္လာထိုင္သည္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''ကြၽန္ေတာ့္ကို မွတ္မိလား၊ ကြၽန္ေတာ္တို႔မႏၲေလးတကၠသိုလ္မွာအတူတက္ခ့ဲဖူးတယ္ေလ''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကြၽန္ေတာ္ သူ႔မိတ္ဆက္ ေျပာစကားအရ ေက်ာင္းေနဖက္သူငယ္ခ်င္းေတြထဲက ဘယ္သူျဖစ္မလဲ၊ အေျပးအလႊားစဥ္စားသည္။ သို႔ေသာ္ ဘယ္လိုမွအမွတ္မရ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">'' ေဆာရီး ..ကြၽန္ေတာ္မမွတ္မိဘူးျဖစ္ေနတယ္...ဘယ္ေမဂ်ာကလဲဗ်ာ၊ အေဆာင္ေနခဲ့ေသးလား''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဟက္ ကနဲ သူရယ္ေတာ့ သူ႔ရယ္သံက ေျခာက္ေသြ႔သလိုပါပဲ၊ အသက္မပါဟု ခံစားမိသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">''ေအးဗ်ာ ...ကြၽန္ေတာ္ကလည္း ေက်ာင္းၿပီးကတည္းက သင္တန္းပါသြားတာဆိုေတာ့ ...အင္း ..ႏွစ္ ၃ဝ ေလာက္ၾကာေရာေပါ့။ ကုမၸဏီမွာ ရွယ္ယာထည့္ထားတာၾကာၿပီ၊ အခုမွ ကုမၸဏီကို ဝင္လာတာ၊ တုိက္တိုက္ဆိုင္ဆိုင္ဗ်ာ ဒီမွာခင္ဗ်ားနဲ႔လာေတြ႕ရတယ္''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သူေျပာေနသည့္အခ်ိန္မွ ကြၽန္ေတာ့္မွတ္ဥာဏ္ရွိ သိမ္းဆည္းထာေသာ ႐ုပ္ပုံမ်ားကို ေဖာ္ႀကည့္ေနမိသည္။ ကြၽန္ေတာ့္မွတ္ဥာဏ္ေတြ ခ်ိဳ႕ယြင္းေနပါၿပီ။ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">'' ကြၽန္ေတာ္တို႔ႏွစ္က ေက်ာင္းသားနည္းတယ္၊ ကြၽန္ေတာ္နဲ႔</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 13pt; line-height: 115%;"> Same Batch</span><span style="font-family: "-Win---Researcher","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: small;"> ဆိုရင္ </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">CEO</span><span style="font-size: small;"> ကို မွတ္မိဖို႔ ေကာင္းတယ္။ အခုကြၽန္ေတာ္ ဘယ္လိုမွ ပုံေဖာ္လုိ႔မရဘူးဗ်ာ''</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">'' အဟင္း ..ခင္ဗ်ားမမွတ္မိေပမယ့္ ကြၽန္ေတာ္ကေတာ့ ခင္ဗ်ားကို အၿမဲတမ္းသတိရမွတ္မိေနတယ္၊ ခင္ဗ်ားသတိရေအာင္ ကြၽန္ေတာ္အစေဖာ္ေပးမယ္။ ကြၽန္ေတာ္ ေရႊျပည္ေအးေဆာင္ အေပၚထပ္မွာေနခဲ့တယ္။ ခင္ဗ်ားဆီကေန မဂၢဇင္းတစ္အုပ္ငွားဖတ္ခဲ့ဖူးတယ္ေလ''</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">x x x x x</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">လြန္ခဲ့ေသာႏွစ္ ၃ဝ ကကြၽန္ေတာ္ ေျပာခဲ့သည့္</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">'' မင္းလိုေကာင္မ်ိဳးနဲ႔ ငါတကၠသိုလ္မွာ အတူတက္ခဲ့ဖူးတယ္ဆိုတာ ေနာင္တစ္ခ်ိန္ေျပာရမွာေတာင္ ပါးစပ္သနတယ္၊ ရွက္တယ္'' ဆိုေသာစကားကို အတိအက်ျပန္မွတ္မိေနသည့္အတြက္ ကုိယ္မွတ္ဥာဏ္ကို အံ့ၾသလို႔ေနသည္။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အခုေတာ့ အခန္းထဲရွိ ေလေအးစက္က အေအးလိႈင္းထုတ္တာလား၊ အပူလိႈင္းထုတ္တာလား ေဝခဲြရ ခက္ေလာက္ေအာင္ ကြၽန္ေတာ့္မွ ေခြၽးစို႔လို႔ေနပါသည္ေလ။</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d; text-align: right;"><b><span style="font-size: small;"><br />
</span></b></div><div style="color: #0c343d; text-align: right;"><b><span style="font-size: small;">ရဲသွ်မ္း</span></b></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-57031117345409723962011-12-12T12:41:00.000-08:002011-12-12T12:44:08.043-08:00ေရႊနဲ႔ယိုးမွား ၀တၳဳတိုမ်ား<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeq96D47q7TgSamw8oKJWH1TCDGeBsE0v5hSrOC6H9hZjJNpjzKe0hPW-EeyKwPuv18v753RRQg7WI8tlmLOLQG1HzGGB9sU5xmgdIgb34PR_fat8iAfbpX5iaKANCAD8iYFu4-xt8VMJO/s1600/yeshan1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeq96D47q7TgSamw8oKJWH1TCDGeBsE0v5hSrOC6H9hZjJNpjzKe0hPW-EeyKwPuv18v753RRQg7WI8tlmLOLQG1HzGGB9sU5xmgdIgb34PR_fat8iAfbpX5iaKANCAD8iYFu4-xt8VMJO/s640/yeshan1.jpg" width="630" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQgP7pWHrnn_lS68jBu89nGb7dIO0GoCuGVA3t6A3eURpuEPdXBoXSpUUAGI3ShshIEkeK2jAeNVHIxbloWGTCEFJ8AnGasvFHVHzkF6XZ4D2QcAXGMcYSGiaeZOhaqhGhxaFjnlEh2OA7/s1600/yeshan2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQgP7pWHrnn_lS68jBu89nGb7dIO0GoCuGVA3t6A3eURpuEPdXBoXSpUUAGI3ShshIEkeK2jAeNVHIxbloWGTCEFJ8AnGasvFHVHzkF6XZ4D2QcAXGMcYSGiaeZOhaqhGhxaFjnlEh2OA7/s640/yeshan2.jpg" width="382" /></a></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03594550864537784950noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-84970026807298830982011-12-03T14:07:00.000-08:002011-12-03T14:07:14.617-08:00ကၽြန္ေတာ္အခ်ိန္သူခိုး<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlnrOziN0Kc4iF4LGFfs1-GwfeYOLJTsgc5YLy8Vdk8hsf-Lahw2q4wEpvEqOFzChbAGWjGbf6HwQFj-YagJWobJmYjCqWKBI4sT_0aBoYZikC7WfaI30kr-dc-AV2dIdNVsZ8LoPqCGk/s1600/Thief-300x292.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlnrOziN0Kc4iF4LGFfs1-GwfeYOLJTsgc5YLy8Vdk8hsf-Lahw2q4wEpvEqOFzChbAGWjGbf6HwQFj-YagJWobJmYjCqWKBI4sT_0aBoYZikC7WfaI30kr-dc-AV2dIdNVsZ8LoPqCGk/s1600/Thief-300x292.jpg" /></a></div><br />
<div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အဒိႏၷာဒါနမႈသည္ ဥစၥာရွင္မ်ားကို အဆက္ဆက္နာလန္ မထူႏိုင္ေအာင္ ဖိစီးႏွိပ္စက္ေသာ အမႈႀကီးေပတည္း။ ထိုအဒိႏၷာဒါနမွ ေရွာင္က်ဥ္၍ အဒိႏၷာဒါနဝိရတိ သီလကို ေစာင့္ထိန္းၾကပါလွ်င္ ထိုဆင္းရဲမ်ိဳးကို ကမၻာမွာ ေတြ႕ျမင္ရေတာ႔မည္မဟုတ္သျဖင့္ အဒိႏၷာဒါန ဝိရတိသီလသည္ ကမၻာသူ၊ ကမၻာသားမ်ားကို ဆင္းရဲ ဒုကၡမွ မုခ်လြတ္လပ္ခြင့္ရေစႏိုင္ေသာ ကိုယ္စိတ္ႏွစ္ျဖာ ခ်မ္းသာေစႏိုင္ေသာ သီလေပတည္း။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အရွင္ဇနကာဘိဝံသ (မဟာဂႏၶရံုဆရာေတာ္)</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကၽြန္ေတာ္ျဖတ္သန္းခဲ႔ေသာ ႏွစ္ကာလမ်ားမွာ မီးရထား ရံုပိုင္ဘဝႏွင့္ ရထားအစင္းေပါင္း ေျမာက္မ်ားစြာကို လက္ခံေစလႊတ္ခဲ႔ဖူးပါသည္။ အခ်ိန္ႏွင့္ပတ္သက္၍ အတိုး၊ အေလွ်ာ့လုပ္ခဲ႔တာကို ျပန္သတိရသည္။ ကၽြန္ေတာ္႔ဘူတာကို ေရာက္ရွိရပ္တန္႔ ဆက္လက္ ထြက္ခြာမည့္ ရထား၏ကုန္တင္တြဲမွာ ပါဆယ္ပစၥည္း တင္သည့္အခါ ရထားေရာက္ခ်ိန္ႏွင့္ ထြက္ခ်ိန္ကို အတိုးအေလွ်ာ့လုပ္ၿပီး ရထားႀကီးၾကပ္ေရးရံုးသို႔ မမွန္မကန္ သတင္းပို႔ပါသည္။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ရထားဆိုက္ေရာက္ခ်ိန္ ၉ နာရီ ၁၅ မိနစ္ကို ၉ နာရီ ၂၀ မိနစ္ဟု တိုးေျပာၿပီး၊ ရထားအမွန္တကယ္ထြက္ခြာခ်ိန္ ၉ နာရီ ၃၀မိနစ္ကို ၉နာရီ ၂၅ မိနစ္ဟုေလွ်ာ့ေျပာကာ အဝင္ ၅ မိနစ္၊ အထြက္ ၅ မိနစ္ ၁၀ မိနစ္တိတိ အခ်ိန္ခိုးယူလိုက္ပါသည္။ ကၽြန္ေတာ္႔ဘူတာ ကုန္တင္ရန္သတ္မွတ္ခ်ိန္က ၅ မိနစ္သာရွိပါသည္။ မေလာက္ငပါ။ ပါဆယ္ပစၥည္း အကုန္တင္ႏိုင္ဖို႔က ၁၅ မိနစ္ခန္႔ရမွသာ အဆင္ေျပပါမည္။ သည့္အတြက္ ကၽြန္ေတာ္ အခ်ိန္ခိုးလိုက္ျခင္းျဖစ္ပါသည္။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ပါဆယ္ပစၥည္းမ်ားမ်ားတင္ရျခင္းျဖင့္ ဘူတာဝင္ေငြေကာင္းသလို ဝန္ထမ္းမ်ားလည္း စိုစိုျပည္ျပည္ရွိသည္မို႔ သတ္မွတ္ခ်ိန္ထက္ပိုေသာအခ်ိန္ကို စိတ္လက္ေပါ့ပါးစြာပဲ ကၽြန္ေတာ္ႏွင့္အတူ စက္ေခါင္းေမာင္း၊ ရထားထိန္းတို႔ကပါ ပူးတြဲအခ်ိန္ခိုးယူၾကပါသည္။ ေခတ္မီႏိုင္ငံမ်ားမွာလို ဘူတာေတြကို ရထားျဖတ္သန္း၊ ရပ္တန္႔၊ ထြက္ခြာ စသည့္ သံလမ္းေပၚက အေျခအေနကို ကြန္ပ်ဴတာႏွင့္ ဖမ္းယူမၾကည့္ႏိုင္ေသးေသာ္လည္း ရထားႀကီးၾကပ္ေရးရံုးရွိ Chart တြင္ မင္နီ၊ မင္ျပာ၊ မင္စိမ္းတို႔ျဖင့္ အခ်ိန္ႏွင့္တစ္ေျပးညီ မွတ္တမ္းတင္ေနသည္မို႔ ကၽြန္ေတာ္တို႔ အခ်ိန္ခိုးျခင္းကို ရထားႀကီးၾကပ္ေရးအုပ္က ထင္းထင္းလင္းလင္းသိေနပါသည္။ သည့္အတြက္ ကၽြန္ေတာ္တို႔က ဥေပကၡာမျပဳတတ္ပါ။ ဤသို႔ျဖင့္ ကၽြန္ေတာ္တို႔ အခ်ိန္ေတြကို ေပ်ာ္ေပ်ာ္ႀကီးခိုးယူခဲ႔ဖူးပါသည္။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကၽြန္ေတာ္တို႔ခိုးခဲ႔တဲ႔အခ်ိန္ေတြေၾကာင့္ ဘယ္သူေတြထိခိုက္နစ္နာသြားသလဲ ကၽြန္ေတာ္ တစ္ႀကိမ္တစ္ခါမွ် မစဥ္းစားခဲ႔ပါ။ ယခု ကၽြန္ေတာ္ ေတြးဆစဥ္းစားမိေတာ႔ လိပ္ျပာလြင့္မတက္ တုန္လႈပ္သြားပါသည္။ ရထားစီးခရီးသည္ေတြ ရထားတစ္စင္းမွာ ပ်မ္းမွ်အနည္းဆံုး ၆၀၀ ေက်ာ္ေတာ႔ရွိပါလိမ္႔မည္။ ကၽြန္ေတာ္႔ဘူတာမွာတင္ ၁၀ မိနစ္ခိုးယူလိုက္ၿပီမို႔ ခရီသည္ေပါင္း ၆၀၀ ေက်ာ္၏ မိနစ္ေပါင္း ၆၀၀၀ ေက်ာ္၊ နာရီေပါင္း ၁၀၀ ေက်ာ္ကို ကၽြန္ေတာ္မဆင္မျခင္ ခိုးယူခဲ႔တာပါပဲ။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကၽြန္ေတာ္သည္ သူ႔ဥစၥာကိုခိုး၍၊ တိုက္၍၊ လုယက္၍ယူငင္ဖူးသူမဟုတ္ေသာေၾကာင့္ ကိုယ္႔ကိုယ္ကိုယ္ အဒိႏၷာဒါန သီလစင္ၾကယ္သူဟု ထင္ေယာင္မွားခဲ႔ျခင္းသည္ ယခုအခါ တက္တက္စင္ေအာင္ လြဲေပေရာ့မည္။</span></div><div style="color: black; text-align: center;"><span style="font-size: small;">***************</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">Procrastination is the thief of time</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ေႏွာင့္ေႏွး၊ ဖင့္ေလး၊ တုန္႔ဆြဲ၊ ေရႊ႕ဆိုင္းျခင္းတို႔သည္ အခ်ိန္ကိုခိုးျခင္းမည္၏”ဆိုသည့္ စာသားေလးကို ကၽြန္ေတာ္ဖတ္ခဲ႔၊ မွတ္သားခဲ႔ေသာ္ျငား က်င့္ၾကံႏိုင္ျခင္းမရွိခဲ႔ဘဲ ကိုယ္႔ကိုယ္ကိုယ္ သနား၊ ညွာတာ၊ ေစာေသးလို႔၊ ပူအိုက္လို႔၊ ခ်မ္းလို႔၊ မိုးရြာလို႔၊ ဆူညံလို႔၊ မီးပ်က္လို႔၊ ဗိုက္ဆာလို႔၊ ဗိုက္ျပည့္လို႔၊ အိပ္ေရးပ်က္လို႔၊ ပိုက္ဆံမရွိလို႔ စသည္ျဖင့္ ႏွစ္ကာလ မ်ားစြာကို ေပါ့ရွပ္ရွပ္ျဖတ္သန္းၿပီး အခ်ိန္တို႔ကို ဆံုးရံႈးေစခဲ႔ဖူးပါသည္။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ခိုးျခင္းႏွင့္ျဖဳန္းျခင္းကို ယွဥ္တြဲ၍အဓိပၸာယ္ဖြင့္ၾကည့္ပါသည္။ “ခိုးျခင္းက ကိုယ္႔အတြက္ရယူတာ၊ ျဖဳန္းျခင္းက အက်ိဳးမရွိသံုးစြဲပစ္တာ”</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သည္လိုဆိုေတာ႔ ကိုယ္႔မွာရွိတဲ႔အခ်ိန္ေတြကို အက်ိဳးမရွိျဖစ္ေစတာဟာ ျဖဳန္းတာပဲေလ၊ ခိုးတာမွမဟုတ္တာ။ ခိုးတာမဟုတ္လွ်င္ေတာ႔ အဒိႏၷာဒါနကံမက်ဴးလြန္ဘူးေပါ့။ ကၽြန္ေတာ္ဖြဖြေလးေတြးၿပီး ကိုယ္႔ဘက္ကိုယ္ယက္ ၾကည့္ေတာ႔ ေတာ္ေတာ္ေလးကို ေပ်ာ္သြားပါသည္။ ကိုယ္႔ကိုယ္ပိုင္အခ်ိန္ေတြကို ျဖဳန္းပစ္တာ ဘာျဖစ္ေသးလဲ၊ ဘယ္သူ႔ထိခိုက္မွာမို႔လဲ။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကၽြန္ေတာ္ White Lie ဆိုတဲ႔ ေဝါဟာရသစ္ကို ၾကားခဲ႔ဖူးပါသည္။ မုသားခ်ိဳခ်ိဳဟု ျမန္မာလိုအဓိပၸာယ္လွလွေလး ဖြင့္ၾကပါသည္။ ကိုယ္က လိမ္ညာေျပာဆိုေသာ မုသားစကားသည္ တစ္ဖက္ၾကားရသူအဖို႔ စိတ္လက္ခ်မ္းေျမ့ေစျခင္းကို ဆိုလိုသည္ဟု ကၽြန္ေတာ္ နားလည္ထားပါသည္။ ရက္ပိုင္း လပိုင္းမွ်သာ အသက္ရွင္ခြင့္ရွိေသာ လူမမား၏ဇနီး၊ ခင္ပြန္း၊ သားသမီး၊ မိဘ၊ ေဆြမ်ိဳး စသည့္ လူနာရွင္အား…</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“အိမ္မွာ သက္ေသာင့္သက္သာနဲ႔ထားၿပီး မိသားစုဝင္ေတြ ယုယုယယျပဳစုေပးပါ၊ လူနာမွာ ဒါလိုအပ္ေနတယ္။ ဆႏၵရွိတဲ႔အစားအစာေလးေတြလည္း ေကၽြးပါေနာ္” စသည္ျဖင့္ ေျပာဆိုျခင္းသည္။ White Lie ဟု နားလည္မိပါသည္။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">သည္လိုဆိုလွ်င္ White Thief ေကာရွိပါသလား။ ကၽြန္ေတာ္ ရွာရွာေဖြေဖြ ေတြးၾကည့္ပါ သည္။ ေဘာလံုးပြဲတစ္ပြဲမွာ ႏိုင္ေနေသာအသင္းက ပြဲၿပီးဆံုးခါနီး ျဖည့္စြက္အခ်ိန္မွာ ေဘာလံုးကို ေဘးလိုင္းဆီဆြဲေျပး၊ တစ္ဖက္အသင္းအား လုယူမရေအာင္ ႏွစ္ေယာက္၊ သံုးေယာက္ ခႏၶာကိုယ္ျဖင့္ကာထား၊ လက္ပစ္ေဘာ၊ ဂိုးေအာက္ေဘာျဖစ္ေအာင္လုပ္၊ ေဘာလံုးကို စိမ္ေျပနေျပေကာက္ယူ၊ ဂိုးသမားကလည္း ေတာ္ေတာ္နဲ႔ကန္မတင္၊ အႏိုင္အတြက္ရႏိုင္ေသာနည္းလမ္းစံုျဖင့္ အခ်ိန္ခိုးယူျခင္းသည္ White Thief ျဖစ္ႏိုင္ပါ့မလား။ ဒိုင္လူႀကီး လက္မခံပါ။ အဝါကတ္ျပသတိေပးပါသည္။ ရံႈးနိမ္႔ေသာအသင္းပရိသတ္၏ ေအာ္ဟစ္ေလွာင္ေျပာင္ျခင္းကို ခံရပါေတာ႔သည္။ သည္ေတာ႔ White Thief ဆိုတာ လံုးဝရွိလိမ္႔မည္မထင္ပါ။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အခ်ိန္ျဖဳန္းတာႏွင့္ အခ်ိန္ခိုးတာကို ခြဲျခမ္းၿပီး ကိုယ္႔ဘက္ကိုယ္ယက္ခဲ႔ေသာ ကၽြန္ေတာ္႔အေပ်ာ္က တာရွည္မခံေတာ႔။ ဆပ္ျပာပူေဖာင္းေလးကို ဖ်က္ခနဲမွာပဲ ကြဲထြက္သြားပါသည္။ ကၽြန္ေတာ္ျဖဳန္းပစ္လိုက္သည့္ အခ်ိန္ေတြေၾကာင့္ ကၽြန္ေတာ္ႏွင့္ဆက္ႏႊယ္ေနေသာ မိသားစုေတြ၊ ဆရာေတြ၊ တပည့္ေတြ၊ လုပ္ငန္းတာဝန္ေတြ၊ မိတ္ေဆြေတြရဲ႕ ခံစားခြင့္ေတြ ဆံုးရႈံးမႈရွိခဲ႔ပါလိမ္႔မည္။ ဘယ္သူမွမသိလိုက္တဲ႔ ကိုယ္႔ကိုယ္ကိုယ္ ခိုးမႈကေန စဥ္ထြက္လာတဲ႔ ဆံုးရံႈးမႈေတြပဲျဖစ္ပါသည္။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကၽြန္ေတာ္ႏွင့္ဆက္ႏႊယ္သူတို႔သည္ ကၽြန္ေတာ္၏ ဖင့္ေလးမႈ၊ အခ်ိန္ဆြဲမႈတို႔ေၾကာင့္ ျဖစ္တန္စြမ္း၏အထြတ္အထိပ္ကို မေရာက္ရွိဘဲ လမ္းခုလတ္တြင္ ရပ္တန္႔လိုက္ရျခင္းမ်ိဳး ရွိခဲ႔သည္ဆိုလွ်င္ေတာ႔ ဆံုးရံႈးမႈတရားခံသည္ ကၽြန္ေတာ္မွတစ္ပါး အျခားမရွိၿပီ။ သည္သို႔ဆိုလွ်င္ ကၽြန္ေတာ္သည္ အခ်ိန္ေတြကို ျဖဳန္းသူသက္သက္မဟုတ္ေတာ႔။ တစ္ပါးသူ ရပိုင္ေသာ ေမွ်ာ္လင့္ခ်က္။ ရည္မွန္းခ်က္တို႔ကို ခိုးယူသူျဖစ္ေတာ႔မည္။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ညဥ့္သန္းေခါင္အေမွာင္ရိပ္မွာ တိတ္တဆိတ္ခၽြတ္နင္းမ်က္ႏွာဖံုးစြပ္၊ ပဝါစည္းတာမွ သူခိုးမဟုတ္။ ခိုးတာကို ခိုးတာလို႔မသိ။ တစ္နည္း အကုသိုလ္မွန္း၊ ကုသိုလ္မွန္း ခြဲျခားမသိႏိုင္တဲ႔ အႏုသယေမာဟေခၚသည့္ အၾကမ္းစား ေမာဟႀကီးသူဟာ လူမိုက္၊ လူမည္း၊ လူေမွာင္၊ လူၿပိန္း၊ လူအ၊ လူန၊ လူတိုင္း၊ လူမိႈင္း၊ လူပ်င္း၊ လူဖ်င္းဟု သတ္မွတ္သည္ဆိုေတာ႔ ကိုယ္႔ပေယာဂျဖင့္ တစ္ပါးသူ၏ အခ်ိန္ေတြကို ဆံုးရံႈးေလလြင့္ေစခဲ႔ဖူးသူ ကၽြန္ေတာ္သည္ “အႏုသယေမာဟႀကီးသူ ျဖစ္မွန္း မသိ ျဖစ္ေနပါပေကာ”</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ကၽြန္ေတာ္႔မွာ အေျပးအလႊားစဥ္းစားရံုမွ်ႏွင့္ပင္ တစ္ခုၿပီးတစ္ခု ေပၚလာသည္ဆိုေတာ႔ တစိမ္႔စိမ္႔ေတြးမိလွ်င္ေတာ႔ စီကာစဥ္ကာႏွင့္ အေတာမသတ္ေအာင္ရွိေတာ႔မည္။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ဆရာသိုက္ထြန္းသက္၏ ကဗ်ာေလးတစ္ပိုဒ္ကို သတိရပါသည္။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“နာရီ…</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">နာရီသည္ ေျခလွမ္းသြက္</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">တံု႔ေႏွးေတြေဝ အိပ္မမက္</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">နာရီကို ငါတို႔ရွက္”</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">နာရီလက္တံမ်ားကေတာ႔ တေရြ႕ေရြ႕ေနပါမည္။ စကၠန္႔၊ မိနစ္၊ နာရီ လက္တံတို႔က စြက္ဖက္မႈမပါဘဲ ရပ္တန္႔လိမ္႔မည္ မဟုတ္ပါ။ နာရီတစ္လံုးကို ရပ္တန္႔ေစဦးေတာ႔ ေနာက္ထပ္၊ ေနာက္ထပ္ နာရီေပါင္းမ်ားစြာ က်န္ရွိေနပါဦးမည္။ ရပ္တန္႔ဖို႔ငွာ မစြမ္းသာ။ ဘယ္သူက တားဆီးႏိုင္မွာမို႔လဲ။ အခ်ိန္ယႏၱရားႀကီးကို ဘယ္သူက ခ်ဳပ္ကိုင္ႏိုင္မွာလဲ။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">နာရီလက္တံတို႔ကေတာ႔ ေျခလွမ္းသြက္သြက္ျဖင့္ တစ္ပတ္ၿပီးတစ္ပတ္ လည္ေနပါလိမ္႔မည္။ ေတြေဝျခင္းအလ်ဥ္းမရွိၿပီ။ အိပ္မက္တို႔ျဖင့္ ေထြျပားေနမည္မဟုတ္။ နာရီကို ကၽြန္ေတာ္တို႔ရွက္ရပါေတာ႔မည္။</span></div><div style="color: black; text-align: center;"><span style="font-size: small;">***************</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ေက်ေက်နပ္နပ္ မေပးအပ္ေသာ သူတစ္ပါး၏ သက္ရွိပစၥည္းကို ခိုးဝွက္ယူျခင္း၊ ဓားျပတိုက္၍ယူျခင္း၊ အာဏာျဖင့္ရယူျခင္း စသည္ျဖင့္ အဒိႏၷာဒါနကို လူ႔ဘဝ၌ ျပဳခဲ႔သူသည္ ေသေသာအခါ ငရဲ၌ျဖစ္ရတတ္၏။</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အရွင္ဇနကာဘိဝံသ (မဟာဂႏၶရံုဆရာေတာ္)</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: small;">အို…ကၽြန္ေတာ္ေသလြန္ၿပီးေသာ္ ငရဲဘံုသို႔ ေရာက္မွာေလလား။</span></div><div style="color: black; text-align: center;"><span style="font-size: small;">***</span></div><div style="color: black; text-align: right;"><span style="font-size: small;">ရဲသွ်မ္း</span></div><div style="color: black; text-align: right;"><span style="font-size: small;">(ဆရာခ်စ္ဦးညိဳ၏ “အဒိႏၷာဒါန” (သင့္ဘဝမဂၢဇင္း)ကို ခံစားၿပီး ေတြး/ေရးပါသည္)</span></div>ေဝ(စီးပြားေရးတကၠသိုလ္)http://www.blogger.com/profile/17930638040102672784noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5249916468348879823.post-7954906905102288022011-12-03T14:02:00.000-08:002011-12-03T14:02:34.252-08:00သစ္သားေပတံ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIMSB2j1cy4sezONIRMSxNAIUDlusVeEnQdKeqDSA0rXw-1SLW51EQPFukD5c5r5oQrqm84vcikPq3wVeMr7vNIekt_1fk_vBtObxwiIiLUrvGpkQIFKk05rc2779H2txH3Aj45m-ZEms/s1600/MapleRuler.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIMSB2j1cy4sezONIRMSxNAIUDlusVeEnQdKeqDSA0rXw-1SLW51EQPFukD5c5r5oQrqm84vcikPq3wVeMr7vNIekt_1fk_vBtObxwiIiLUrvGpkQIFKk05rc2779H2txH3Aj45m-ZEms/s320/MapleRuler.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span style="font-size: small;"><span> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span style="font-size: small;"><span>ကြ်န္ေတာ္တို႔ ငယ္ငယ္က အေဖ့အ႐ိုက္ခံရတာေလးကို ေျပာခ်င္ပါသည္။ ဒီတုန္းက ကြ်န္ေတာ ၁၀ႏွစ္ မျပည့္တတ္ေသးပါ။ ညီမေလး မဂ်ဴး၊ မစူးတို႔က ၈ႏွစ္ ႏွင့္ ၆ႏွစ္ ေလာက္စီရွိမည္။. ေမာင္ႏွမ ၃ ေယာက္လံုး အ႐ိုက္ခံရတာကေတာ့ မွတ္မွတ္ရရပါပဲေလ။ </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကြ်န္ေတာ္တို႔အေဖက ေရဒီယိုဖြင့္တာ သိပ္ကြ်မ္းက်င္သည္။ ဒီလိုဆိုေတာ့ ကိုယ့္အေဖကိုယ္ ဂုဏ္ယူလြန္းရာ က်ေနမလားမသိ။ ကြ်န္ေတာ္ကေတာ့ အခုအခ်ိန္ထိ အေဖ့လို ေရဒီယိုလိုင္းေပါင္းစံုဖြင့္ တတ္သူကို မႀကံဳေသးပါ။ အေဖမို႔ ေရဒီယိုဖြင့္ၿပီဆိုလွ်င္ ဘယ္အခ်ိန္ျဖစ္ျဖစ္ စိတ္၀င္စားစရာ လိုင္းတစ္လိုင္းကေတာ့ မိေနတတ္တာပါပဲ။ ျမန္မာ၊ အဂၤလိပ္၊ တ႐ုတ္၊ ကုလား လိုင္းစံု အသံစံုဖြင့္တတ္သည္။ အဲဒီေန႔က မနက္ ၆ နာရီခြဲလာသည့္ ေရဒီယိုလိုင္းကို အေဖဖြင့္ၿပီးနားေထာင္ ေနသည္။ လွ်ပ္စစ္မီးႏွင့္ ဖြင့္ရသည့္ အေဖ့ ေရွးေရဒီယိုႀကီးက ဘီ႐ိုေလးေပၚမွာ စနစ္တက် တခမ္းတနား။ အေဖက အေမကိုယ္တိုင္ ေဖ်ာ္သည့္ လက္ဖက္ရည္က်ဆိမ့္ဆိမ့္ကို အရသာခံေသာက္ရင္း ေရဒီယိုကို နားစြင့္ေနသည္။ ေနာက္ေတာ့ အဲ့ဒီလိုင္းၿပီးသြား၍ အပိတ္တီးလံုးလာေတာ့ အေဖလက္ဖက္ရည္စားပြဲမွ ထသည္။ သည္မွာတင္ပဲ ……</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> စားပြဲေပၚက နံျပားေထာပတ္သုတ္ကို ကြ်န္ေတာ္တို႔ ေမာင္ႏွမ သံုးေယာက္ မတိုင္ပင္လုိက္ရဘဲ လုစားၾကသည္။ ႐ုတ္တရက္ ၀ုန္းဒိုင္းႀကဲသြားေတာ့ အေဖက ေရဒီယိုလိုင္းညွိေနရာမွ လွည့္ၾကည့္သည္။ ကြ်န္ေတာ္တို႔ ေမာင္ႏွမကေတာ့ နံျပညးေထာပတ္သုတ္ကို အလုအယက္….။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “ဟာ… မင္းတို႔ ဘယ္လိုျဖစ္ေနၾကတာတုန္း …. လာစမ္း .. လာစမ္း….. လက္ပိုက္ၿပီးလာခဲ့စမ္း”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကြ်န္ေတာ္တို႔ တစ္ေယာက္မ်က္ႏွာ တစ္ေယာက္ၾကည့္လိုက္ၾကသည္။ ေထာပတ္ဆီေတြ၊ သၾကားမႈန္႔ေတြနဲ႔ လက္က ေပညစ္ေနၿပီ၊ တစ္ျဖည္းျဖည္းႏွင့္ အေဖ့ဆီတိုးသြားေတာ့ ……..</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “အေဖစားၿပီးတာ၊ မၿပီးတာမသိ ………. မင္းတို႔ ေမာင္ႏွမေတြ မုန္႔လုစားတာ မရွက္ၾကဘူးလား”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကြ်န္ေတာ္တို႔ ၃ ေယာက္ ေခါင္းကိုသာ တြင္တြင္ငံု႔ေနသည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “ မင္းတို႔ ဘာမွမစားရေသးဘူးလား”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “စားၿပီးၿပီအေဖ အေမက ထမင္းေၾကာ္နဲ႔ ေကာ္ဖီနဲ႔”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “သမီးလည္းစားၿပီးၿပီ” ညီမေလးႏွစ္ေယာက္က ၿပိဳင္တူေျဖသည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “သားတို႔သမီးတို႔ ထမင္းေၾကာ္လည္း စားၿပီးၿပီ၊ ေကာ္ဖီလည္းေသာက္ၿပီးၿပီ၊ ဒါကို မ၀ေသးလို႔ လုစားတာလား “</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ညီမေလး မစူးက ေခါင္းယမ္းျပသည္။ ကြ်န္ေတာ္က “မဟုတ္ဘူး.. အေပ်ာ္လုစားတာ”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “အေပ်ာ္” အေဖ့အသံက ရယ္သံစြက္စြက္နဲ႔မို႔ ကြ်န္ေတာ္က သိပ္မေၾကာက္ေတာ့ </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “မင္းတို႔ အေဖစားတဲ့ နံျပားေထာပတ္သုတ္စားခ်င္ရင္ အေဖ့ကိုေျပာ အေဖ၀ယ္ေကြ်းမွာေပါ့၊ ခုေတာ့ မင္းတို႔ စည္းကမ္းမဲ့လြန္းတယ္၊ အေဖမင္းတို႔ကို ဒဏ္ေပးရမယ္”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> အေဖက ေျပာေျပာဆိုဆိုျဖင့္ ဘီ႐ိုေလးေပၚမွ သစ္သားေပတံေလး ယူၿပီးကြ်န္ေတာ္တို႔ တင္ပါးကို တစ္ခ်က္စီ႐ိုက္သည္။. သာသာဖြဖြ ႐ိုက္တာမို႔မနာပါ။ “ေနာက္တစ္ခါဆို အ႐ိႈးရာထင္ေအာင္ ႐ိုက္မွာေနာ္”</span> ဟုေျပာအၿပီးမွာ ကြ်န္ေတာ္တို႔ ေမာင္ႏွမ အိမ္ေရွ႕ကြက္လပ္ ကေလးဆီ ေျပးသြားၾကသည္။</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> အေဖ႐ိုက္တာက မနာေတာ့ တဟီးဟီး တဟားဟားနဲ႔ ကြ်န္ေတာ္တို႔ ေမာင္ႏွမ ဟီးေလးတိုက္ေနၾကသည္။ “ငါက ႏွစ္ခု၊ ငါက သံုးခု” ႏွင့္ နံျပားေထာပတ္သုတ္ လုစားခဲ့တာကို ၿပိဳင္လိုက္ၾကေသးသည္။ </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ငယ္ဘ၀ရဲ႕ မွတ္မွတ္ရရေလးပါ။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span> </div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ေဟာဒီ ဘူတာ႐ံုေလးကေတာ့ ရန္ကုန္၊ မႏၱေလးလမ္းမႀကီး မွာရွိသည္။ ႐ံုပိုင္၊ ႐ံုပိုင္ေလး၊ လမ္းခြဲကိုင္ ၄ ေယာက္ႏွင့္ သာဖြဲ႔စည္းထားသည့္ ဘူတာ႐ံုေသးေသးလးပဲျဖစ္သည္။ ဒီဘူတာေလးမွာ ခရီးသည္အတက္၊ အဆင္းလည္းမရွိ။ ေလာ္ကယ္ရထားကလည္း ဖ်က္သိမ္းသြားၿပီမို႔ ဘာရထားမွ ရပ္တန္႔ရန္ သတ္မွတ္မထား။ ရထားမ်ား ေတာက္ေလွ်ာက္ ခုတ္ေမာင္း။ တစ္ခါတစ္ရံ ရထားႀကီးၾကပ္ေရးအုပ္က ညႊန္ၾကားသည့္အတိုင္း ရထားမ်ားဆံုရန္၊ ေက်ာ္ရန္ ခနတျဖဳတ္ ရက္႐ံုမွလႊဲ၍ ရထားအားလံုး ေတာက္ေလွ်ာက္ခုတ္ေမာင္းရသည့္ သြားလာေရးသက္သက္ ဘူတာေလးပဲျဖစ္သည္။ ခရီးသည္ မရွိ၊ ကုန္ပစၥည္း အတင္အခ်မရွိသည့္ ဘူတာမို႔ ဘူတာ၀င္ေငြလည္းမရွိ ပါးရွားလြန္းတာမို႔ ၀န္ထမ္းမ်ား စိုးထိတ္သည့္ ဘူတာေလးလို႔ ဆိုႏုိင္ပါသည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ဒီေတာ့ ဒီဘူတာေလးကို ေရာက္လာသည့္ ဘူတာ၀န္ထမ္းမ်ားကို တိုင္းအရာရွိမ်ားက တစ္ႏွစ္သာ ထားေပးၿပီး ခရီးသည္၊ ကုန္စည္ စည္ကားရာ ဘူတာႀကီးမ်ားသို႔ ေျပာင္းေပးၾကပါသည္။ အေျပာင္းရမီ တစ္ႏွစ္ကေတာ့ ဒုကၡ၊ သုကၡေတြ တစ္ေပြ႔တစ္ပိုက္။ ဒါေၾကာင့္လည္း ဒီဘူတာေလးမွာ ႐ံုပိုင္၊ ႐ံုပိုင္ေလး ၂ ေယာက္ တစ္လွည့္စီ ၁၀ ရက္ တစ္ဂ်ဴတီ ဆင္းၿပီး အားရက္ေတြမွာ မိသားစုအတြက္ ႐ုန္းကန္ၾကျဖင့္ တစ္နွစ္တာ အခ်ိန္ေလးကို ႏြမ္းေမာစြာျဖတ္သန္းၾကရသည္။ ခ်ိဳ႕တဲ့ေသာ ဘူတာ႐ံုေလးႏွင့္ ခ်ိဳ႕တဲ့ေသာ အစုအဖြဲ႔ကေလးဟု ဆိုႏိုင္ပါသည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ခုေတာ့ ဒီဘူတာေလးကို ကြ်န္ေတာ္က လာဆင္းေပးေနရၿပီ။ အၿမဲတမ္း တာ၀န္က် ႐ံုပိုင္ေလးကိုေအာင္စိုး ခြင့္ယူသြားသည္မို႔ ကြ်န္ေတာ့္မွာ တာ၀န္က်ရာ ဘူတာႀကီးမွ လာဆင္းေပးရျခင္း ျဖစ္သည္။ ကြ်န္ေတာ္က ေခတၱလာဆင္းရသူ ပီပီ စားအိုး၊ စားခြက္မပါ၊ ဆင္းေပးရမည့္ ၁၀ ရက္တာအတြက္ ဆန္၊ ဆီ၊ ၾကက္ဥ၊ ေဆးလိပ္၊ ပဲျခမ္း၊ လက္ဖက္တို႔ကို ဇနီးသည္က ျပည့္ျပည့္စံုစံု ထည့္ေပးလိုက္သည္။ ကြ်န္ေတာ္ပါသည့္ ရိကၡာအားလံုးကို “ကိုေရး” အပ္လိုက္႐ံုျဖင့္ ကြ်န္ေတာ့္ စားေရးကိစၥကၿပီးၿပီ။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကိုေရးဆိုတာက ဒီဘူတာ႐ံုေလးကို တြယ္တာ၊ သံေယာဇဥ္ ရွိသည့္ ဆည္ကန္ရြာသားတစ္ေယာက္ပင္ ျဖစ္သည္။ ဆည္ကန္က ဘူတာ႐ံုေလးႏွင့္ တစ္မိုင္ခန္႔ေ၀းသည္။ ဟိုးအရင္ ႐ံုပိုင္အဆက္ဆက္ ၏ လက္စြဲအျဖစ္ ကိုေရးက အေရးပါေနခဲ့သည္။ ရြာမွာ လယ္ေလး၊ ယာေလး၊ အေမြရထားတာရွိေပမယ့္ ကိုေရးက သူမ်ားကို သီးစားေပးၿပီး ဘူတာေလးရဲ႕ ၀န္ထမ္းလိုင္းခန္းမွာ ကုပ္ကပ္ေနသည္။ မိသားစုပါ ေခၚလာၿပီး အေျခခ်သည္။ မသိသူကေတာ့ ကိုေရးကို ၀န္ထမ္းဟုပင္ ထင္သည္။ ထင္ရေလာက္ေအာင္လည္း ကိုေရးက လုပ္တ္ကိုင္တတ္သည္။ ရထားသြင္း၊ ထုတ္၊ ပိုင္းေလာ့လုပ္၊ တစ္ခါတစ္ရံ ဘီးပူတြဲျဖဳတ္ရွန္တိန္ေတာင္ စနစ္တက် ၀င္လုပ္ေပးႏိုင္သည္။ တြဲခ်ိတ္၊ တြဲျဖဳတ္၊ အခ်က္ျပအားလံုးကို သင္တန္းဆင္းလမ္းခြဲကိုင္ တစ္ေယာက္လိုကြ်မ္းက်င္သည္။ ႐ံုပိုင္ကလည္း အားကိုးရ၊ လမ္းခြဲကနု္ငေတြကလည္း သက္သာဆိုေတာ့ ကိုေရးကို အားလံုးခင္တြယ္ေနသည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ၿပီးေတာ့ ကိုေရးက အိုးသူႀကီးပါ လုပ္လုိက္ေသးသည္။ ႐ံုပိုင္အပါအ၀င္ လမ္းခြဲကိုင္ အားလံုးရဲ႕ ထမင္းဟင္း ကိစၥကို ကိုေရးက စီစဥ္ခ်က္ျပဳတ္ေပးသည္။ မိသားစုမပါေသာ ၀န္ထမ္းမ်ားအတြက္ စားေသာက္ေရး ကိစၥက ကိုေရး၏ စီမံခန္႔ခြဲမႈ ေအာက္မွာေနေတာ့၊ ကိုေရးခ်က္ျပဳတ္ေကြ်းတာစား၊ အထြန္႔မတက္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကိုေရးကလည္းရွင္းသည္။ အားလံုးအတြက္ ရွိတာေလးႏွင့္ ေလာက္ငွမွ်တေအာင္ စီစဥ္ေပးရေတာ့ ပံုစံႏွင့္ပဲ ေကြ်းသည္။ ႐ံုပိုင္ႀကီး ဟင္းပိုမရ၊ ကိုယ္တာ (Quota) ထက္မပို။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ၅ အဆန္အျမန္ရထားတစ္ဖက္ ဘူတာက ခ်ဥ္းကပ္ခြင့္ေတာင္းတာကို ခြင့္ျပဳလိုက္ၿပီး တျခားတစ္ဖက္ဘူတာသို႔ ေတာက္ေလွ်ာက္ ဆက္လက္ေစလႊတ္ႏိုင္ရန္အတြက္ လမ္းရွင္းခြင့္ျပဳခ်က္ ရယူလိုက္သည္။ အ၀င္၊ အထြက္ လမ္းရွင္း အေပးအယူအခ်က္အလက္မ်ားကို သက္ဆိုင္ရာ စာအုပ္အသီးသီးတြင္ ျဖည့္ၿပီး လမ္းရွင္း ႀကိမ္ကြင္းမွာ လမ္းရွင္းစာရြက္ခ်ည္ၿပီး ဘူတာနံရံေထာင္ထားခ်ိန္ လမ္းခြဲကိုင္ ကိုေက်ာ္ႀကီးက ႀကိမ္ကြင္းႀကီးကို ဆြဲယူၿပီး ရထားလာရာဖက္ဆီ စိုက္စိုက္ စိုက္စိုက္ျဖင့္ ထြက္သြားသည္ကို ေငးရင္း ဘူတာတြင္း ျပန္အ၀င္မ်ာ ကိုေရးက ထမင္းပြဲလာခ်သည္။ ထမင္းတစ္ပန္းကန္၊ ၾကက္ဥတစ္ျခမ္းက ခရမ္းခ်ဥ္သီး ေရေပါေလထဲမွာ ပက္လက္။ င႐ုတ္သီးေၾကာ္ ၃၊၄ ေတာင့္က ထမင္းေပၚမွာ…..။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကြ်န္ေတာ္ ၾကာက္ဥတစ္ျခမ္းကို တစ္၀က္ပိုင္းလိုက္သည္။ ထမင္းကိုလည္း တစ္၀က္ပိုင္းလိုက္သည္။ ၾကက္ဥတစ္စိတ္၊ ထမင္းပန္းကန္၀က္၊ င႐ုတ္သီးေၾကာ္ ကြ်န္ေတာ့္ညစာ….၊ ကြ်န္ေတာ္ ေရာင့္ရဲႏိုင္ပါသည္။ တစ္ဖက္ဘူတာမွ ရထားထြက္ခ်ိန္ ေပးေတာ့ ထမင္းစားျခင္းကိစၥလည္း ၿပီးၿပီ၊ ရထားႀကီး အႏၱရာယ္ ကင္းရွင္းစြာ ေတာက္ေလွ်ာက္ ခုတ္ေမာင္းႏိုင္ျခင္း အခ်က္ျပ ျပသရန္ ဓါတ္မီးႏွင့္ ေကာ္ျပားအစိမ္းပိုင္းေလးယူၿပီး ဘူတာစႀကံၤသို႔ ထြက္လာလိုက္သည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ရထားႀကီးေတာက္ေလွ်ာက္ ခုတ္ေမာင္းသြားၿပီး ရထားထိန္းတြဲ ဘူတာေလးကို ျဖတ္ေက်ာ္ၿပီးခ်ိန္မွာ ဘူတာထဲျပန္၀င္ၿပီး တစ္ဖက္ ဘူတာႏွင့္ ရထားႀကီးၾကပ္ေရး႐ံုးသို႔ ဖုန္း၊ စက္ျဖင့္ ထြက္ခြာခ်ိန္ေပး၊ ရထားေစလႊတ္လိုက္ေသာ ဘူတာသို႔ ေရာက္သတင္းေပးၿပီး ခ်ိန္မွာ စားပြဲေလးဆီအၾကည့္ေ၀့ေတာ့ ထမင္းပြဲေလးမရွိေတာ့ ကိုေရးသိမ္းသြားၿပီထင္သည္.။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> လမ္းခြဲကိုင္ ကိုေက်ာ္ႀကီး ရထားႀကီး စက္ေခါင္းမွ ျပန္ပစ္ခ်ခဲ့ေသာ လမ္းရွင္း ႀကိမ္ကြင္းႀကီး ကိုင္လ်က္ ဘူတာထဲ ၀င္လာရင္ “ဆရာ ထမင္းစားၿပီးပလား” အေမးကို ေခါင္းညိတ္ရာမွ “ကိုေက်ာ္ႀကီးလည္း သြားစားေတာ့ေလ …. ခဏေန ၃ အဆန္လာေတာ့မွာ” ေျပာအၿပီးမွာ ကိုေက်ာ္ႀကီး ဘူတာေနာက္ဖက္ ကိုေရးတို႔ အိမ္ခန္းေဘးဆီ ခပ္သုတ္သုတ္ ထြက္ခြာသြားသည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span style="font-size: small;"><span>“မင္းသက္သက္ လူပါး၀တာ ဖ်ံက်တာ အခ်င္းခ်င္းလုပ္ဖို႔ မေကာင္းဘူး။”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span style="font-size: small;"><span>“ဟာကြာ …. ငါေတာင္းပန္ပါတယ္၊ ႐ံုပိုင္ေလးၾကားသြားရင္ မေကာင္းဘူး”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span style="font-size: small;"><span>“ၾကားၾကားကြာ … မင္း အက်င့္သိသြားတာေပါ့”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span style="font-size: small;"><span>ဘူတာေနာက္ေဖး ကိုေရး အိမ္ခန္းေလးဆီမွ စကားမ်ားရန္ျဖစ္ သံမ်ားၾကားေသာေၾကာင့္ ကြ်န္ေတာ္ ေျပးသြားလိုက္သည္။ လမ္းခြဲကိုင္ ကိုေက်ာ္ႀကီးႏွင့္ ကိုသန္းဦးတို႔ ႏွစ္ေယာက္ ထိုးႀကိတ္ၾကမယ့္ အေျခအေနသို႔ ေရာက္ေနၾကၿပီ။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span style="font-size: small;"><span>“ဟာ ……. ဘာျဖစ္ၾကတာလဲ ရပ္ၾကစမ္း”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span style="font-size: small;"><span>ကြ်န္ေတာ့္ ဟိန္းေဟာက္သံေၾကာင့္ လမ္းခြဲကိုင္ႀကီးႏွစ္ေယာက္ ခပ္ခြာခြာျဖစ္သြားသည္။ ဘက္ထရီမီး မွိန္မွန္ေအာက္မွာ ကိုေက်ာ္ႀကီးမ်က္ႏွာက မေက်နပ္ခ်က္မ်ားႏွင့္ ခပ္ထန္ထန္၊ ကိုသန္းဦး ကေတာ့ မသိမသာ ေခါင္းငံု႔ထားသည္ကို ေတြ႔ရသည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span style="font-size: small;"><span>“ခင္ဗ်ားတို႔ဗ်ာ၊ ႀကီးေကာင္ႀကီးမားနဲ႔ လုပ္ေဖာ္ကိုင္ဘက္ သူငယ္ခ်င္းေတြျဖစ္ၿပီးေတာ့ ရန္ထျဖစ္ရတယ္လို႔ … ကဲကဲ ေျပာပါဦး ဘယ္လိုျဖစ္တာလဲ”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကြ်န္ေတာ့အေမးမွာ ေငါက္ငမ္းသံမ်ား ပါေနပါမည္။ မတတ္ႏိုင္ လက္ေအာက္၀န္ထမ္း ႏွစ္ေယာက္ ရန္ျဖစ္သည့္ ကိစၥကိုေတာ့ ထိထိေရာက္ေရာက္ ေျဖရွင္းေပးမွရမည္။ သြားလာေရး၀န္ထမ္းေတြမို႔ အၿငိဳးအေတးမ်ားႏွင့္ အလုပ္တြဲဖက္လုပ္လွ်င္ အႏၱရာယ္ရွိႏိုင္သည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “ကဲ….. ကိုသန္းဦးစေျပာ” ကိုသန္းဦး ေခါင္းငံု႔ေနရာမွ ေမာ့သည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “ဒီတစ္ေခါက္ ဘူတာဆင္းရေတာ့ ကြ်န္ေတာ္ဘာမွ ပါမလာဘူးဆရာ၊ အိမ္အတြက္လည္း ဘာမွ ေရေရရာရာ လုပ္မေပးႏိုင္ခဲ့ဘူး ….. ဒီေကာင္ ေက်ာ္ႀကီးဆီက ကပ္စားရမွာ ခုေတာ့ ဒီေကာင္ကလည္း ဗလာပဲ”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “ဟုတ္တယ္ဆရာ ဘယ္လိုမွ အဆင္မေျပေတာ့ ကြ်န္ေတာ္လည္း လက္ခ်ည္းထြက္လာခဲ့တာ”</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကိုေက်ာ္ႀကီးက စိတ္ေျပသြားဟန္ရွိသည္။ ေစာေစာက ေဒါသေတြမရွိေတာ့ ေလသံကမခက္ထန္ေတာ့။ “ဒီေတာ့ ဆရာရယ္ ကိုေရးကလည္း ဆရာ့အတြက္သာ ဟင္းတစ္ခြက္ မယ္မယ္ရရခ်က္ၿပီး ကြ်န္ေတာ္တို႔ အတြက္ေတာ့ ခ်ဥ္ေပါင္၊ ကန္စြန္းရြက္နဲ႔ လယ္ထဲက ႏႈိက္လာတဲ့ ဂဏန္းလံုးျပဳတ္နဲ႔ ေကြ်းတာေပါ့ … “ ကိုသန္းဦး စကားမဆံုးခင္မွာပဲ။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “မတင္းတိမ္ဘူး ဆရာ” ကိုေက်ာ္ႀကီး ေျပာၿပီး ေခါင္းငံု႔သြားသည္။ </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “ဆရာလညး္ …….. ဒါကို ရိပ္မိေနတယ္ထင္တယ္၊ ဆရာ့ထမင္းပြဲ တစ္လွည့္စီ သိမ္းေၾကးေလ၊ ေန႔လည္က သန္းဦး သိမ္းၿပီးၿပီ …… ညေန ကြ်န္ေတာ့အလွည့္ အခုေတာ့ ကြ်န္ေတာ့ ပိြဳင့္ဆီသြားတုန္း ဒီေကာင္ ထမင္းပြဲယူသိမး္သြားတာ “</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကြ်န္ေတာ္ ထိတ္ကနဲ ျဖစ္သြားၿပီး ကိုသန္းဦးကို ၾကည့္မိေတာ့ ကိုသန္းဦး ေခါင္းငံု႔လ်က္သား ………</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> “ကြ်န္ေတာ္ ဂဏန္းလံုးနဲ႔ ခ်ဥ္ေပါင္ရြက္ျပဳတ္ ဘယ္လိုမွ မ်ိဳမက်လို႔ပါဆရာရယ္” တုန္ခါေနေသာ စကားသံမွာ ႐ိႈက္သံတို႔ ေရာစြက္လို႔ေနသည္။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span> </div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><span> ကြ်န္ေတာ္တို႔ ေမာင္ႏွမငယ္ငယ္က အေဖ့လက္ဖက္ရည္စားပြဲေပၚက မုန္႔လုစားခဲ့တာကို ျပန္သတိရသည္။ အေဖက သစ္သားေပတံေလးႏွင့္ ကြ်န္ေတာ္တို႔ ေမာင္ႏွမကို ဖြဖြေလး႐ိုက္ခဲ့သည္။ ကြ်န္ေတာ္တို႔ ေပ်ာ္ခဲ့ၾကသည္။ အခု ကြ်န္ေတာ္ ကိုေက်ာ္ႀကီးနဲ႔ ကိုသန္းဦး တို႔ ရန္ျဖစ္တာကို အေရးယူ ဒဏ္ေပးရပါမည္။ အေဖ့လိုပဲ ေပတံေလးနဲ႔ ဖြဖြ႐ိုက္ရင္ေတာ့ ၾကားလို႔မေကာင္းျဖစ္မည္။ ဒါေပမယ့္ သူတို႔ ေပ်ာ္သြားေအာင္ အေဖ့လိုပဲ ေပတံေလးနဲ႔ ဖြဖြေလး႐ိုက္ၾကည့္ခ်င္ပါသည္.။</span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span> </div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: right;"><span style="font-size: small;"><span>ရဲသွ်မ္း </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: inherit; text-align: right;"><span style="font-size: small;"><span>(ဘူတာ႐ံုကေလး ၀တၳဳတိုစုစည္းမႈ မွ)</span></span></div>ေဝ(စီးပြားေရးတကၠသိုလ္)http://www.blogger.com/profile/17930638040102672784noreply@blogger.com0